Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. november 25. Az Országgyűlés pénteki munkanapján (Folytatás az 1. oldalról) 1995 elejére elvégezzék. — mondta. Tájékoztatásként el- modta, ez év december 10- éig a zsűri véglegesen dönt a budapesti helyszín kérdésé­ben, 1990 elején kiírják a nyilvános tervpályázatot. A nagyszabású vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha ehhez az Országgyűlés és a magyar közvélemény is egyetértését adja — mondta. Bodonyi Csaba tapasztala­tai szerint a vélemények ala­posan megoszlanak a lakos­ság körében. Kenyeres Ár­pád: a világkiállítás jó alkal­mat kínálna a magyar kultú­ra értékeinek, produktumai­nak bemutatására. Csongrádi Csaba indítványozta, hogy So­mogyi László lépjen vissza kormánybiztosi megbízatásá­tól, s a parlament mindaddig ne foglaljon állást a világki­állítás ügyében, amíg a kép­viselők nem ismerik meg a tárgykörben készült vala­mennyi elemzést. Bánffy György színművész szükségesnek tartja a rendez­vény kiterjesztését az ország keleti részeire. Szerinte ugyanis a világkiállításra lá­togatók valószínűleg elsősor­ban a sajátos magyar kép megismerése végett keresnék fel hazánkat. Eke Károly ki­jelentette : a kormánybiztos rosszat tett azzal, hogy az el­lenzők véleményét nem tárta a parlament elé, s annak el­hallgatása bizalmatlanságot keltett több képviselőben. Varga János véleménye sze­rint jobb lenne, ha a szerve­zők az ország egyes térségei­re is pontos programot dol­goznának ki, így mindenki láthatná, milyen előnyök származnak számára a vi­lágkiállításból. Antal Imre eddig világkiállítás-párti volt. de a vita hatására megingott ez az álláspontja. Bödőné Rózsa Edit hang­súlyozta, hogy a par­lamentnek nem kisebb sú­lyú kérdésben kell állást fog­lalnia, mint abban, hogy lc- gyen-e második Bős-Nagyma­ros vagy sem. Dr. Bognár József hangsú­lyozta a döntéssel kapcsola­tos morális felelősséget. El­mondta: azok közé tartozik, akiknek az a véleménye, hogy ha anyagilag bírjuk és erre szervezetileg is képesek va­gyunk, akkor nagyon hasznos lesz a közös Budapest—Bécs világkiállítás. A vitát lezárva az elnöklő Fodor István a terv- és költ­ségvetési, illetve a kereske­delmi bizottság együttes ülé­se elé utalta a Budapest— Bécs világkiállítással kapcso­latban elhangzott észrevéte­leket. Délután az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentet­te: a Magyarországi Szociál­demokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Szabad Demok­raták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Ország- gyűlés elnökéhez. Az aláírók az Országgyűlésnek az állam- polgári kezdeményezésre ki­tűzött népszavazásról szóló határozatát törvénysértőnek minősítették, s emiatt elma­rasztalták az Országgyűlést, s érveiket kifejtve felszólítot­ták az Országgyűlés elnökét, a Köztársaság ideiglenes el­nökét és a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) A választópolgár álláspont­ja szerint az IGEN, vagy NEM szó fölötti négyzetbe „+” (plusz) jelet írhat. Ha az a jel nem hanem például „X”, a szavazat ak­kor is érvényes. Abba a négyzetbe kell plusz jelet tenni, amit elfogadunk, a másik üresen marad. A lé­nyeg az, hogy a szavazó jel­zése egyértelmű legyen. A törvény szerint érvénytelen az a szavazat, amelyet nem a hivatalos szavazólapon adtak le, vagy amelyből nem álla­pítható meg, mire szavazott. Ha valaki törvénytelensé­elnökét, hogy intézkedjenek a jogrend helyreállításáról. A vádakra egy nyilatkozat­tal válaszolt az Országgyűlés, amelyet 230 képviselő — 3 tartózkodás és 3 ellenszava­zat mellett — elfogadott. A nyilatkozat — többek között rögzíti: „Az Ország­gyűlés döntése meghozatalá­nál abból indult ki, hogy több mint 100 ezer választó- polgár kezdeményezése nem hagyható figyelmen kívül. A népszavazás kiírása együtt járt a törvény értelmezésé­nek szükségességével, amely­re általánosan elfogadott jog­elv szerint az jogosult, aki azt megalkotta. Ezért az Or­szággyűléstől nem vitatható el a törvény értelmezésének joga, de ennek felelősségét sem háríthatja eL Az értel­mezés során az Országgyűlés törvénysértést nem követett el. Ugyanakkor nem csak jo­gi és politikai, de erkölcsi kötelessége is volt, hogy a köztársasági elnök választá­sának időpontjára vonatkozó kérdés minden vonatkozását megvilágítsa. E kérdésfelte­vés ugyanis elhallgatja a köz- társasági elnök választásának időpontja és módja között fennálló összefüggést. Kizá­rólag az időpontra irányított kérdés ugyanis — ellentétben azzal, amit a népszavazást kezdeményező politikai szer­vezetek állítanak — lényegé­ben az első köztársasági el­nök megválasztásának mód­jára irányul. Az Országgyű­lés megítélése szerint ezért elengedhetetlen annak isme­rete, hogy „igen” szavazatok többsége esetén az új Or­szággyűlés, „nem” szavazatok többsége esetén pedig köz­vetlenül a nép választja ä köztársasági elnököt. E kér­déshez fűzött magyarázat el­mulasztása miatt joggal ér­hette volna az Országgyűlést az a vád, hogy nem a nép, hanem egyes pártok érdekeit tartja szem előtt. Az Országgyűlés felkéri a közvéleményt formáló erő­ket, hogy a népszavazásról saját eszközeikkel, higgadtan, méltóságteljesen és befolyás­tól mentesen nyilvánítsanak véleményt”. Ezt követően Halmos Csa­ba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a munka törvény- könyve módosításáról szóló törvényjavaslatot terjesztette a Tisztelt Ház elé. Hangoztatta: a közelmúlt­ban befejezett politikai egyez­tető tárgyalások egyik meg­állapodásának törvényerőre emelését célozza a törvényja­vaslat. Ennek lényege: poli­tikai vagy vallási nézetei mi­att tilos bárkivel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszony létesítése és teljesítése során. Ennek kapcsán azonban né­hány alacsonyabb szintű jog­szabály hatálytalanítása is indokolt — mondotta az ál­lamtitkár, s közülük kiemel­te a fontos és bizalmas mun­kakörök betöltéséről szóló 1957. évi 66. törvényerejű ren­delet, valamint az állami sze­mélyzeti munkáról szóló mi­nisztertanácsi határozat né­hány pontját. Az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy a törvény- javaslathoz sem a bizottsá­gok, sem a képviselők nem terjesztettek be módosító in­dítványt, és javasolta, hogy get tapasztal, mulasztást ész­lel, mind az állampolgár, vagy bármely párt képviselő­je kifogással élhet. A bizott­ság a helyszínen erről jegy­zőkönyvet készít, ha nem or­vosolják a kifogást, haladék­talanul a területi választási bizottsághoz kell továbbítani. Ha itt is elutasítják, a me­gyei bírósághoz fordulhat jogorvoslatért a panaszos. Egyébként, aki a szavazás tisztaságát megsérti, például hamis adatokat tüntet fel, mást akadályoz, vagy befo­lyásol döntésében, a büntető törvénykönyv szerint bűntet­tet követ el. (bojté) az Országgyűlés az általános és a részletes vitát együtte­sen folytassa le. Ezt a kép­viselők elfogadták. A parlament ezután rátért az egyes törvényeknek az alkotmány módosításával összefüggésben szükséges mó­dosításáról szóló törvényjavas­lat tárgyalására. A törvény javaslathoz dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi ál­lamtitkár fűzött szóbeli ki­egészítést. Elmondotta, hogy az alkotmánymódosítás kö­vetkeztében szükségessé vált a hatályos jogszabályok egé­szének felülvizsgálata. En­nek végső határideje 1990. április 30-a. Azonban vannak olyan jogszabályok, amelyek módosítása nem tűr halasz­tást. Mivel a vitában senki nem kért szót, ezért határozatho­zatal következet. A képvise­lők az alkotmány módosítá­sával összefüggésben egyes törvények módosításáról szó­ló törvényjavaslatot 275 egyetértő, egy ellenszavazat­tal és négy tartózkodással el­fogadták. Miután az illetékes bizott­ság időközben elvégezte a munkáját, a parlament visz- szatért az adótörvényekre. A vitában elhangzott észrevéte­lekre Békési László pénz­ügyminiszter válaszolt. (A vi­tában egyébként 44 hozzászó­lás és több mint 100 indít­vány hangzott el.) A miniszter elismerte, hogy az adórendszer bevezetésekor túl sok illúziót kergettek, túl­hangsúlyozták az adórend­szer szerepét, ugyanakkor a gazdaság általános bajait sem lehet az adórendszer számlá­jára írni. Sok képviselő beszélt a túl­zott adóterhekről. Békési László ezzel szemben aján­lotta a képviselőknek: gon­dolják végig mit okozna a személyi jövedelemadó prog­ressziójának radikális csök­kentése. Vállalná-e valaki ez esetben a bruttó bérek csök­kentését, netán a plusz jö­vedelmek árufedezet nélküli kiáramlásán? Elképzelhető-e, hogy a csökkenő terhek nye­resége a vállalatoknál csa­pódjék le, függetlenül a tel­jesítménytől? Vagy milyen hatással járna, ha a rosszem­lékű bérszabályozáshoz kel­lene visszatérni, s így meg­akadályozni a fedezetlen pénz kiáramlását? A kormány elkötelezett a vállalati támogatások mér­séklése mellett, de végig kell gondolni azt is, hogy újabb 10 milliárdos támogatáselvo­nás további 3—4 százalékkal növelhetné a fogyasztói ár­színvonalat, esetleg újabb 50 ezer ember maradna munka nélkül, vagy a gazdaság to­vábbi 100 millió dolláros ex­porttól esne el. A kormány tehát itt sem a szándékot vi­tatja, hanem a mértékeket és az ütemezést. Többen, köztük Varga Mik­lós és Csongrádi Csaba fel­vetették: a lineáris adóztatás javára le kell mondani a progresszív adóztatásról. Bé­kési László ezt az ötletet láz­álomnak nevezte. A személyi jövedelemadó­val kapcsolatban három táb­la szerepelt az írásos előter­jesztésben. A kormány ezek közül a reformbizottság kö­vetelésére a „C” 14,5 száza­lékos adóterhelést jelentő változat elfogadását ajánlja. A képviselők javasolták azt is, hogy a három- és több- gyermekes családok havi ezer forintos adóalapcsökkentő kedvezményét terjesszék ki az egy- és kétgyermekes csa­ládokra is. Békési László a javaslat ellen foglalt állást, mivel az gyökeres változást hozna a jelenlegi szociálpoli­tikai rendszerszemléletün­kön. Nem utolsó sorban az intézkedés bevezetése mint­egy hatmilliárd forintot emésztene fel. A bérnövekményadó meg­szüntetését szorgalmazó fel­vetésekre a pénzügyminiszter azzal válaszolt, hogy a kor­mány egyetért a bérliberali­zálás szükségességével. Ám ennek végrehajtása 1990-ben még nagy kockázatot rejt magában. Nagy vihart kavart a ma- gángépkocsi-import forgalmi adójának kiterjesztésére vo­natkozó javaslat. A kormány ennek ellenére fenntartja en­nek azonnali bevezetését. Ja­vaslat hangzott el arra, hogy a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek adóked­vezményét hagyják érintet­lenül. A kormány ezért fenntartja eredeti javaslatát: valósuljon meg a fokozatos támogatásleépítés. Végezetül Király Zoltán­nak arra az indítványára emlékeztetett, miszerint az Országgyűlés hozzon határo­zatot, hogy a kormány a la­kosság forint-, illetve devi­zabetéteihez semmilyen kö­rülmények között se nyúlhas­son hozzá. Ha ezt mégis megtenné, ez a kormány azonnali bizalomvesztését je­lentse. Békési László leszö­gezte: a képviselő indítvá­nya nem ellentétes a kor­mány szándékaival. Az Országgyűlés 161 igenlő, 40 ellenszavazattal és 41 tar­tózkodás mellett elfogadta az általános forgalmi adóról szóló törvényt. Ennek kereté­ben a kormány javaslatának megfelelően úgy döntött, hogy 25 százalékos forgalmi adót vet ki a személygépko­csik magánimportjára, s a törvények erről rendelkező részét már a hatályba lépés napjától alkalmazni kell. Az Országgyűlés hosszas szavazási procedúra után, több mint 70 módosító indít­vány sorsáról döntve péntek este elfogadta a személyi jö­vedelemadóról szóló törvényt. Százhatvanegy képviselő sza­vazott igennel, 32 nemmel, 31-en pedig tartózkodtak a döntéshozatalkor. Az elfoga­dott törvényben végül az ere­deti javaslattól eltérő, a re­formbizottság által kidolgo­zott adótáblázat került; e kompromisszumos megoldás­sal végül a kormány is egyet­értett. Eszerint az adókulcs 0—55 ezer forint évi jövede­lemnél 0 százalék, 55 001— 90 000 forint között az 55 ezer forint feletti rész 15 százalé­ka, 90 001—300 000 forint kö­zött 5250 forint és a 90 ezer forint feletti rész 30 százalé­ka, 300 001—500 000 forint kö­zött 68 250 forint és a 300 ezer forint feletti rész 40 százalé­ka, 500 001 forintot meghala­dó jövedelemnél 148 250 fo­rint és az 500 ezer forint fe­letti rész 50 százaléka. A parlament elfogadta a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló tör­vényjavaslatokat. Az Országgyűlés Bánffy György javaslatával kapcso­latban úgy foglalt állást, hogy csak a vasárnapi népszava­zás eredményének ismereté­ben lesz a parlament abban a helyzetben, hogy döntsön önmaga feloszlásáról és kü­lönösen a javasolt alkot­mánymódosításról. Bánffy György indítványát tehát ne a parlament mostani üléssza­kán, hanem a népszavazás eredményének ismeretében, a decemberi ülésszakon tár­gyalja meg az Országgyűlés. A parlament novemberi ülésszakán végül a képviselők elfogadták a világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztatót, valamint a munka törvénykönyve mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatot. Fodor István este háromnegyed 8 órakor bezár­ta az ülést. Elutazott Ro Te Vu Magyarországon tett hiva­talos látogatása után pénte­ken délelőtt elutazott Buda­pestről Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke és kísére­te. A magas rangú vendéget Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök búcsúz­tatta a Ferihegyi repülőtéren. Holnap népszavazás Háromszázezer ember előtt Dnbcek beszéde a Vencel téren „Az új nemzedék ismét életre keltette az emberarcú szocializmus eszméjét” — hangoztatta péntek délután a prágai Vencel téren Alexan­der Dubcek. Ezen a napon minden eddiginél többen, leg­kevesebb háromszázezren gyűltek össze a csehszlovák főváros nevezetes terén, a múlt héten létrejött Polgári Fórum szervezőinek hívására. A tömeg üdvrivalgásban tört ki, amikor Dubcek, az 1968-as Prágai Tavasz legen­dás vezetője megkezdte be­szédét. A CSKP egykori fő­titkára támogatásáról biztosí­totta a Polgári Fórumot, amely a megcsontosodott ha­talmi struktúra alapvető, de­mokratikus átalakításáért küzdő különböző erőket — a polgárjogi és a diákmozgal­makat, a Szocialista Párt ak­tivistáit, a reformgondolko­dásuk miatt félreállított kom­munistákat — tömöríti. Dub­cek felszólította a hadsereget és a rendőrséget: ne zúzzák szét a demokratikus törekvé­seket, álljanak a nép oldalá­ra. Eközben folyamatosan ülé­sezett a CSKP Központi Bi­zottsága. A #UPI amerikai hírügynökség pártforrásokból származó értesülése szerint a tanácskozáson valószínűleg eleget tesznek a Polgári Fó­rum azon követelésének, hogy mondjanak le tisztségükről az 1968-as demokratikus kísérlet eltiprásában részes, és annak nyomán hatalomra került legfőbb vezetők, élükön Gus- táv Husák államfővel és Mi­los Jakes pártfőtitkárral. A Polgári Fórum hat ilyen po­litikai bizottsági tag mellett két másik politikus — Miros­lav Stepán prágai párttitkár és Frantisek Kind belügymi­niszter — távozását is köve­teli, mivel felelősnek tartja őket a november 17-i tünte­tés brutális szétveréséért. Lemondott Jakes Lemondott Milos Jakes, a CSKP főtitkára, a Központi Bi­zottság elnöksége és titkársága — jelentette a CTK hírügy­Örőmtáncot járt a téren Ceausescu újra főtitkár „Teljes egységben és egy­öntetűen” választották meg Nicolae Ceausescut a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak a XIV. pártkongresszus pénteki zárónapján. Ceauses­cu ezúttal hatódj ára lett az RKP főtitkára, 1965 óta megszakítás nélkül tölti be a legmagasabb párttisztséget. A kongresszus munkálata­inak befejezése után Nicolae Ceausescu a köztársasági pa­lota előtti térre ment, ahol bukaresti üzemek dolgozói­nak százezres tömege gyűlt össze. A dolgozók a téren köszöntötték a párt főtitká­rát, aki ' népitáncosokkal együtt „horázott” — táncolt, majd a pártközpont épüle­tének erkélyéről köszönetét mondott az iránta tanúsított bizalomért, s kérte az ország népét, hogy továbbra is te­gyen meg mindent a szocia­lista építés sikeréért. Figyelmeztetes — megoldás nélkül Nem kell több Volán­szendvics, vagyis két ígéret között egy harmadik. Nem kell a mostani szakszervezet, mert bürokratikusán szerve­ződik újjá, s továbbra sem várható, hogy képes lesz a dolgozók érdekeit képviselni — ezek a gondolatok hang­zottak el tegnap Mátészal­kán, ahol délelőtt kétórás sztrájkot tartottak a buszve­zetők. Mint arról korábban már beszámoltunk, a szálkái és fehérgyarmati buszsofőrök októberben nyílt levelet fo­galmaztak meg a Szabolcs Volán Vállalat igazgatójá­nak, melyben legfőbb köve­telésük az, hogy az üzemi sebesség után járó óradíjté­telt — ami fizetésüknek kö­rülbelül 60 százaléka — emeljék meg 70 százalékkal. Mivel a korábbi egyeztető tárgyalásokon kompromisz- szumokkal sem sikerült elér­ni, kétórás sztrájkot hirdet­tek mindkét városban ami­nek „eredményeképpen, pén­tek délelőtt kimaradt 12 helyközi és 17 helyi já­rat Mátészalka és Fehér- gyarmat térségében. Magas­nak tartják továbbá a felső- és középvezetők prémiumát, illetve szeretnének tájéko­zódni arról, ki mekkora ösz- szeget vett fel ezen a címen. Az új adórendszer miatt nem éri meg a dolgozónak, ha túlórázik, mert szinte ke­vesebb a pénze, mintha csak a kötelező 182 órát dolgozná le. Túlórázni viszont muszáj, mert nincs elég ember. Másodállást éppen a sok túlóra miatt nem is tudnak vállalni, hiszen a volán mel­lé nem ülhetnek fáradtan. Különösen nagy igénybevé­telt jelent a vezetés a téli időszakban, csúszik az út, a buszok műszaki állapota sem kielégítő, hisz nagy részük már öreg. Éjszaka három óránként melegíti, jártja a sofőr a motort, különben reggel nem tud elindulni. Emellett jegyet árul, takarítja a buszt, mert az utóbbira nem szívesen vállalkozik senki. A buszosok nyílt levelére állásfoglalást fogalmazott meg a vállalat szakszervezeti bizalmi testületé, s a sztráj- kolókat felkereste Molnár András szakszervezeti titkár. Elmondta, hogy sok minden­ben egyetértenek, de a 70 százalékos emelést keresztül- vihetetlennek tartják, a vál­lalat ekkora mértékű bér- fejlesztést önerőből képtelen végrehajtani. Meg kell olda­ni a túlmunka díjazását, meg kell szüntetni a többi ága­zathoz viszonyított 20 száza­lékos bérlemaradást. Ezeket az Országos Érdekegyeztető Tanács elé terjesztették, s bízik a kedvező válaszban. Ügy gondolja azonban, hogy egységes összefogással ko­molyabb eredményt érhet­nek el mint elszigetelt kez­deményezésekkel, s ha a kor­mányzat magatartása eluta­sító lesz, a szakszervezet fog­ja kezdeményezni az össze­fogást. A sztrájkolők véleménye azonban változatlanul az, hogy a szakszervezet későn és csak akkor lépett amikor a nyílt levelet már elküld­ték. Holott a felgyülemlett problémákat évek óta tudja. Megújulásáról is csak később szereztek tudomást a busz­sofőrök, ezért kilépnek, és kezdeményezik egy szolidari­tási szakszervezet megalaku­lását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom