Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
5 1989. november 25. Ny üt ita Az elmúlt hónapokban mind élesebben jelentket zett hazánkban a gazdasági-politikai válság, épjj ezért a megújulás reményében mindenki keres helyét a társadalomban. Különösen vonatkozik el a fiatalokra, akik nélkül a jövő és a társadalmi' gazdasági kibontakozás elképzelhetetlen. Míg ko^ rábban csak egy ifjúsági szervezet volt — a KIS?. —, napjainkban egyre több szervezet nevével és programjával ismerkedhetünk meg. Azonos Sé céljuk annyiban, hogy egy demokratikus, létbiz* tonságot adó Magyarországon akarnak élni, azl addig elvezető útról azonban más-más a véleményük. A helyüket kereső fiatalokról Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mádi Lászlóval, a Fiatal Demokraták Szövetségének tagjával, Juhász Ferenccel, az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetségének elnökével, Magyar Ferenccel, a Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség dolgozói tanácsának titkárával, Labórczi Géza evangélikus lelkésszel, a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség pártoló tagjával. Szerkesztőségünket M. Magyar László képviselte. M. M. L.: A hatvanas évek elejére kinyilvánították: Magyarországon lerakták a szocializmus alapjait, s azóta eltelt időben hazánk ezt a társadalmi rendszert építette, fejlesztette. A kezdeti fellendüléstől eltekintve azonban gondok, problémák jellemezték ezt a folyamatot, mára pedig nagyon sokan megkérdőjelezik a szocialista társadalom létét. Hogyan képzelik el az ideális társadalmat az ifjúsági szervezetek a programjuk alapján? M. L.: Ideológiamentes jövőképben gondolkodunk, ahol a különböző nézetek találoznak egymással. A társadalom tagja nem készen kapja a világképet, hanem a sok közül maga választhatja ki azt, amelyik neki tetszik. Egyiknek se legyen kizárólagos szerepe, bármelyiket válasszuk is, egyenlő esélyekkel indulhassunk. Gazdasági téren fontos az állami tulajdon lebontása, ezért elsősorban a privatizációra van szükség és jó munkaszervezésre. M. F.: Arról az oldalról közelíteném meg a társadalmi változást, hogy a korábbi ideológia szerint a mindennapi életben túltengett a politika, és sajnos ez határozta meg a gazdaságot. Helyre kell állítani úgy, hogy a gazdaság határozza meg a politikát. Úgy látom, hogy napjainkra kialakult egy képviseleti demokrácia. A cél az, hogy a jövő társadalmában részvételi demokrácia legyen. J. F.: A kérdésben benne rejlik az, hogy a létező szocializmus, mint olyan, megbukott. Van, aki fájó szívvel mondja ki, van aki nem. Tény: a Kelet- Európa országaiban történő események azt jelzik, így nem működik. Csak úgy lehet fenntartani, mint diktatórikus, embereket elnyomó társadalmat. Az biztos, hogy a mi jövőképünk nem ilyen. Egyetértek Mádi Lászlóval abbar a megközelítésben, hogy fomos alapérték a demokrácia, a hatékonyság, a humanizmus, az esélyegyenlőség. Szervezetünk szlogenje: Társat, támaszt, távlatot. Ez hiányzik a ma fiataljának, ezt kell megvalósítanunk. Az előbb említett privatizálással kapcsolatban a mi álláspontunk a következő: vegyes piacgazdaság kell, amelyben nincs meghatározva egyik tulajdonforma elsődlegessége sem. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy melyik működik a leghatékonyabban. Lesz, amikor a magántulajdon, s lesz, amikor az állami vagy a közösségi tulajdon kerül előtérbe. L. G.: A társadalom megváltozása érdekében meg kell változnia a gondolkodásnak is. Az egyszerű emberek nem látják, mire jó a változás. A legtöbb szervezet nem a visszarendeződéstől tart, hanem az a gond, hogy az elmúlt 40 év története rányomta bélyegét a gondolkodásra, az emberek nem tudnak lépni. A mi jövőképünkben központi fogalom a remény. Ez nem egyszerűen optimizmust jelent, hosszú távon a földön a szelídségnek van esélye, ehhez azonban erősnek kell lenni. Rövidebb távon pedig ott érzem a problémát, hogy nem az ember, hanem a törvény erkölcstelen. Az kényszerít mindenkit lopásra, csalásra, ha meg akar élni. Én a törvény megváltoztatását, a törvényesség megvalósítását szeretném, de nem a kommunista diktatúrára gondolok. Az ítélet meghozatalakor ne azt nézzék, hogy ki követte el a bűncselekményt, hanem azt, hogy mit követett el. M. L.: Egy mondat erejéig hadd térjek vissza a gazdaságra. A FIDESZ alapállása az, hogy a politika tönkre tudja tenni a gazdaságot, de nem tudja megjavítani. A politika tehát ne akarja megszabni, hogy a vállalatok miként termeljenek. A privatizációt pedig folyamatosan tudom elképzelni. M. M. L.: Még most is alakulnak újabb és újabb ifjúsági szervezetek, s így tovább rétegződik a magyar ifjúság. Jó ez? J. F.: Szerintem minél több ifjúsági szervezetre van szükség. Átmeneti állapotban vagyunk, amikor egy-egy szervezet nem képes a magyar ifjúság valamennyi problémáját megjeleníteni. Az élet, az idő múlása majd szelektálni fog közöttük. Valószínűleg lesznek élet- képtelenek, amelyek elhalnak. Előnyös tehát a sok szervezet, de szükség van arra, hogy egymással kultúrált párbeszédet folytassanak. L. G.: Törvényszerű is az ifjúsági szervezetek hirtelenszerű burjánzása, ugyanis a szerveződéseket eddig elfojtották. Egyházi kereten belül is tilos volt az ifjúsággal foglalkozni, kimaradt egy nemzedék. Én is úgy gondolom, hogy az idő majd bebizonyítja, melyek képesek fennmaradni. M. M. L.: Mivel foglalkozzon egy ifjúsági szervezet: politikával, érdekképviselettel vagy szabadidős program szervezésével? M. L.: A FIDESZ arra törekszik, hogy beleszóljon a nagy politikába, a parlamentben is megjelenítse véleményét. Helyi szinten eleven közéletet, baráti közösségeket szeretnénk. Ez utóbbit jellemezze a fiatalos humor jókedv, ötletgazdaság. Nem értek azzal egyet, hogy a központi költség- vetésből kapott pénzt diszkók rendezésére fordítja a SZA- BISZ és a NYÍRDISZ. J. F.: Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy vannak hiánypótló rendezvények. Ha a feltételek meglennének, ezek szervezésére nem volna szükség. Amíg tehát a feltételek nem biztosítottak, nem baj, ha van diszkó. Ha azonban csak ezzel foglalkozik egy szervezet, akkor „húzza le a redőnyt”. A SZABISZ-ban egyébként arról gondolkodunk, hogy a DEMISZ egészétől teljesen független szervezetet hozunk létre. A SZABISZ olyan ifjúsági szervezet szeretne lenni, amely a fiatalok politikai, közéleti, szabadidős tevékenységéhez szolgáltatást nyújt érdeket ,képvisel. Alapközösségeink a közeljövőben mondanak véleményt az új szerveződésről. M. F.: A pártokról szóló törvény az egész DEMISZT-t választás elé állította, ezt a kérdést a DEMISZ 11. gyűlésén vitatják meg. Mivel mindhárom területre szükség van, valószínűleg a NYÍRDISZ is három önálló szervezetre esik szét. A vállalatokon belül az érdekeket képviselő szervezetek jönnének létre, a diákok szervezete a szabadidős tevékenységek szervezésével foglalkozna, a politikusabb fiatalok pedig egy városi szintű s tervezetet hoznának létre. L. G.: Az egyház nem politikus szervezet, a ME VISZ pedig ennek a keretében működik. Bár fiataljaink szabad idejükben találkoznak egymással, mégsem illik ránk, hogy csupán szabadidős tevékenységgel foglalkoznánk. Hosszú időn keresztül a hívő ember csak másodrendű állampolgár volt, az egyházi megmozdulásokat, szervezkedéseket politikai eszközökkel elnyomták. Jó, hogy ezen már túl vagyunk. Szakcsoportjaink több mindennel foglalkoznak. Van környezetvédő szakcsoportunk, a „Bárka” elnevezésű csoport kifejezetten a beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalokkal foglalkozik, például kábítószeresekkel és mozgássérültekkel. Van továbbá teológiai és sajtó szakcsoportja is a MEVISZ-nek. M. M. L.: Az ifjúsági szervezetek általában önmagukban nem képesek hatékony politikai erőként tevékenykedni, szövetségesre van szükség. Kik jöhetnek szóba szövetségesként? Lehet-e olyan helyzet, amikor az ifjúsági szervezetek lépnek szövetségre valamely cél elérése érdekében? M. F.: Pár napja szervezett a NYÍRDISZ egy demonstrációt, amelyen a kormány ifjúságpolitikai programja ellen tiltakoztunk, felemeltük szavunkat a lakáshelyzet, a munkanélküliség és az oktatás javításáért. Bár küldtünk meghívót a többi ifjúsági szervezetnek is, nem csatlakoztak hozzánk. Úgy tűnik, szelektálják az ügyeket. M. L.: A szövetségek nem most köttetnek, azok nagyjából már kialakultak. A FIDESZ- nek averziói vannak a KISZ utódszervezetével szemben, vagyis idegenkedünk tőlük. M. F.: Az ellenérzést nem vitatom, de azt el lehet ismerni, hogy szervezetünk, a DEMISZ új utak szószólója volt, arról pedig nem tehetünk, hogy egy időben a mi kezünk is meg voít kötve. J. F.: Természetes, hogy az ifjúsági szervezetek között a működés miatt nézetkülönbségek vannak. A fájdalmas az lenne, ha összeborulnának és látványosan szeretnék egymást. L. G.: Mint már az előbb utaltam rá, a MEVISZ nem politikai szövetség, ugyanakkor a tetteknek van politikai jellege. Az ember azonban nemcsak politikus lény, hanem sokféle oldala van: emberre nyitott, világra nyitott, Istenre nyitott, s ezt a nyitottságot próbáljuk mi megőrizni. Mi mindennel tudunk azonosulni, ami emberbaráti. M. L.: Kapcsolódnék a Géza által elmondottakhoz. A nyitottságot említette, amely a kö- zéletiséghez vezet. Mindenki tehetséges valamiben. Fontos, hogy mindenki fejlessze ki, s erre legyen is meg a lehetősége, az elhivatottságot, a tehetséget. J. F.: Visszatérve a szövetség kérdésére. Mi akciószövetséget látunk valamennyi szervezetben, jelenleg azonban politikai szövetségest keresünk. Az MSZP reformszárnyát látjuk szövetségesnek még azzal együtt is, hogy nem kiforrott párt, nem látszanak az áramlatok, de ott sejtjük, ott találjuk meg szövetségeseinket, akikkel majd eldöntjük, hogy a választásokon milyen formában indulunk. A NYÍRDISZ által szervezett demonstráción pedig azért nem vettünk részt, mert nem értettünk egyet az időzítéssel: a kormány- program elfogadása előtt értelmetlennek láttuk meghirdetni a kormány ifjúsági programja elleni tiltakozást. M. L.: A személyes véleményem az, hogy az első lakás- hozjutást hangoztatni kell. A lakáshelyzet problémáját nem az elosztás oldaláról közelíteném meg, hanem az állami építőipar tevékenysége felől. Ki kell mondani, hogy az állami építőipar hatékonytalan, drágán és szörnyű minőséggel dolgozik. A megoldás az, hogy meg kell szüntetni. Nem a lakáselosztáson kell gondolkodni, hanem hatékony lakásszövetkezeteket kell létrehozni. M. F.: Feri a demonstráció időzítését tette szóvá. Elismerem, hogy a mostani kormány nem képes sokra, felesleges nagy doigokat várni tőle. Abban azonban egyetérthetünk, hogy volt a KISZ-nek egy nem is rossz lakáskoncepciója, amellyel kapcsolatban az akkori kormány léphetett volna. Nem tudtuk azonban elérni, hogy komolyan vegyék. Nekünk — akik a fiatalok érdekeit képviseljük —, az a kötelességünk, hogy minden olyan eszközzel megpróbálkozzunk, amellyel felhívhatjuk gondjainkra az egész társadalom figyelmét. A NYÍRDISZ szintén az MSZP-hez közelít, mint szövetségeshez. Mi azonban úgy látjuk, van egy olyan MSZP, amelynek számunkra szimpatikus programja van, de nincsen szervezete. Feltételekkel vállaljuk csak a szövetséget. A párt programjában jelenjen meg az ifjúság, a jelöltek között ifjúságpárti képviselők is legyenek, végül fontos feltétel, hogy nem mindenben vállalunk szövetséget, csak konkrét ügyekben. ,, A KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szövetsége, a magyar ifjúság önkéntes politikai tömegszervezete. Hivatása, hogy tagjait a marxizmus-leninizmus szellemében nevelje, az ifjúság körében hirdesse és képviselje a párt politikáját. Vállaljon részt annak alakításában, és dolgozzon megvalósításáért. Vegyen részt a párt utánpótlásának nevelésében, tagságát, és az egész magyar ifjúságot mozgósítsa a fejlett szocialista társadalom építésére és védelmére, hazafias és internacionalista kötelezettségeinek teljesítésére, továbbá képviselje és védje a fiatalok érdekeit. A KISZ-t az illetékes pártszervek minden szinten közvetlenül irányítják. A párthatározatok a KISZ szervei és szervezetei számára kötelezőek. A KISZ-ben a kollektív döntés és a végrehajtásért viselt egyszemélyi felelősség elve érvényesül. A többség által hozott határozatot az a KISZ- tag is köteles képviselni és végrehajtani, aki nem ért vele egyet. A felsőbb szervek határozatai az alsóbb szervekre, a szervezetekre és az alapszervezetekre, valamint ezek tagjaira kötelezőek." (Állami és társadalmi szervezetek Magyarországon, Kossuth Könyvkiadó — 1985) „Az ifjúságpolitika lényege a társadalmi lét nemzedéki újratermelési feltételeinek biztosítása. Egy adott társadalmat egyrészt nagymértékben jellemez, másrészt lényegében jövőjét is meghatározza, hogyan képes nemzedékről nemzedékre újratermelni népességét, „biológiai vagyonát”; termelőerőinek emberi oldalát: a korszerű, általános és szaktudással felvértezett, képzett munkaerőt. Ez az úgynevezett társadalmi újratermelési folyamat éppen oly valós és fontos, mint a gazdasági szféra újratermelése. Tehát egy társadalom ifjúságpolitikája nem deklarációk összessége, hanem a társadalmi újratermelési folyamat nemzedéki feltételeinek biztosítása. így az ifjúságpolitikának két fő területe van: az ifjúság egzisztenciális kérdéseivel, illetve a politikai részvétel igényeivel, lehetőségeivel kapcsolatos kérdések kezelése.” Deák Gábor, 1988 || Kelet a magyarország hétvégi melléklete wm Mádi László Magyar Ferenc Juhász Ferenc Labórczi Géza M. Magyar László