Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 25. Kelet-Magyarország 3 í-------------------------------------------------------------------------------------------­Tiszta lappal N yugodtan nevezhetjük történelmi jelentősé­gűnek Németh Miklós kormányfő keddi parlamen­ti beszédét, amely nemcsak felnyitotta szemünket, ha­nem mindjárt szavak nél­kül is magyarázatot adott a kormány előttünk kapkodó- nak tűnő magatartására. Minden bizonnyal sokan halották. amint elárulta a titkot: a valóságosnál jóval kisebb hiányt ismert az or­szág. A rendszer, a dogma, az MSZMP gazdaságpoliti­kájának és döntési rendsze­rének logikája diktálta ezt, és az ország úgy is élt, mintha minden rendben ment volna. De az élet iga­zi törvényeit áthágni nem lehetett, valamiből fizetni kellett a látszólag nyugodt fejlődést. Ezt külföldi hite­lekből tették, és az 1971—79 közötti időszakban emiatt felhalmozódott mintegy ki- lencmilliárd dollár adósság. Amikor pedig kértük fel­vételünket a Nemzetközi Valutaalapba, akkor a fennálló konvertibilis adós­ságállomány tényleges és publikált összege között mintegy másfél milliárd dollár, a költségvetésben, il­letve az állapaháztartásban pedig közel 300 milliárd fo­rint különbség volt. És a kozmetikázás nem­csak a Kádár-korszakra, hanem ‘ a Grósz nevével fémjelzett időre is jellemző volt. Még tavaly is rosszul tájékoztatták az ország la­kosságát, így történhetett, ‘hogy az év végére adóssá­gunk eléri, vagy talán meg ’is haladja a 20 milliárd dollárt, vagyis valameny- hii ‘magyar á’llámpolgár —- beleértve á csécsemőt is — kétezer dollárral tartozik. Sokkolta ez a húszmillir árdos összeg valószínű nem csak a képviselőket. bár leginkább ők érezhették be- . csapottnak magukat, hiszen kivel, ha nem azokkal kel­lett volna először közölni már-'má'r „ gyógyíthatatlan bajunkat, akik orvoslásá­ban is segíthettek volna, akik olyan költségvetéseket is jóváhagytak, amelyeket az igazi adatok ismeretében a pad alá söpörtek volna. Azt már csak a matema­tikusok tudják követni, mennyi az az 1100 milliárd forint, amennyi az állam- háztartás összes adóssága, de ha ezt is elosztjuk lét­számunkkal, a 10 millióval, egyenként százezres adóssá­got jelent. Mindenki a zsebéhez kap­hat e számok hallatán, hi­szen akárki is követte el el­lenünk' ezt a bűncselek­ményt. akárki is vitte bele az országot a mértéktelen eladósodásba, hogy ezzel vi­szonylagos, környezetünk­höz képest elviselhető hely­zetet teremtsen, most együtt kell viselnünk a következ­ményeket, együtt kell ki- evickélni a hatalmas gödör­ből. A kiútról így beszélt a miniszterelnök: Az út, ami­re a nemzet most rálépett. önmagában is nehéz és gyötrelmes lesz. Minden fölösleges terhet le kell te­hát raknunk, ami a hala­dást nehezíti. A nyugati or­szágok többsége támogatja az átalakulást célzó és alá­támasztó határozott reform- politikát, következetes gaz­daságpolitikát és rendezett békés átmenetet. Azt tehát, amit mi is akarunk. Tud­ják, hogy súlyos nehézsége­ink vannak, és segíteni akarnak, hogy azokat áthi­daljuk. De csak akkor tud­nak segíteni, ha mi sem vá­runk itthon, nem halogat­juk a szükséges lépéseket, még ha azok fájdalmasak is. Az őszinteség — ha fáj­dalmas is — talán meghoz­za gyümölcsét. Remény van arra, hogy a pártok felelős politikai szerepvállalásának olyan módja alakul ki, amely nem veszélyezteti az átmenet alkotmányos, tör­vényes jellegét, és ugyan­akkor erősíti a döntések po­litikai legitimitását. Talán ez segít abban, hogy intéz­kedéseink kezdeményezése közben a kormány szem­pontjai között egyszerűen nem szerepelhet, hogy lépé­sei népszerűek-e, vagy nép­szerűtlenek, mert különben nincs szerkezetátalakítás, nem lesz később vállalko­zásélénkítés, piac, de lehet vágtató infláció és gyökeret verhet a szegénység. Nehéz utat kell végigjár­nunk, amilyent csak úgy tudunk megtenni, ha szö­vetséget kötünk a demokrá­ciáért és ezért szállunk sík­ra a gazdaságban is. Nem kell tehát sem pénzügyi ter­ror, sem kivételes gazdasá­gi állapot! Ugyanakkor nem vezet célba semmi olyan szociális intézkedés sem, amelynek nincs meg a fe­dezete a gazdasági teljesít­ményekben. Beszéde vége felé magyar­ságunkra hivatkozva akart hatni a miniszterelnök az ország lakosságára. Elmond­ta: itt a Kárpát-medencé­ben ritkán élt olyan gene­ráció, amelynek felhőtlen élet jutott volna osztályré­szül. A miénk sem tartozik közéjük. Mit tehetünk mi most? T ehetjük, hogy az or­szág korábbi vezetőit hibáztatjuk, bűneit és annak következményeit ér­tékeljük. Ez ugyan elkerül­hetetlen, de csak tanulságot nyújthat, nem pedig megol­dást. Tehetjük, hogy egymás torkának esünk, hadako­zunk. miközben magát az országot a legmélyebb anarchiába süllyesztjük. Tehetjük azt, hogy az or­szág javát tekintjük elsőd­legesnek és egyéni sorsun­kat annak rendeljük alá. Én ezt ajánlom! — mondta a kormányfő. — Ez igényli tőlünk ugyanis a legna­gyobb áldozatot, de erre kö­telez bennünket az írásba foglalt törvényeknél is erő­sebb törvény: az államfér­fiúi és a politikai, közéleti felelősség, a hazaszeretet. Balogh József A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet paszabi szövőrészlegében tizenhat takácsszö­vőszéken készítik a helyi népi hagyományokból született szőtteseket. A kézimunkán alapuló díszítő szövés feladata a hagyományok ápolása mellett a helybéli asszonyok, lá­nyok foglalkoztatása. (B-zs felvétele) A közelmúltban hírt adtunk arról, hogy az ország­ban tizedikként Szabolcs-Szatmár-Beregben is meg­alakult az agrárkamara. Az előkészítő bizottság leg­utóbbi ülésén a belépni szándékozók úgy döntöttek, hogy november 28-án 10 órára várják Nyíregyházán a Tudomány és Technika Házában azoknak a vállalatok­nak és termelőszövetkezeteknek a képviselőit, akik szintén a csatlakozás mellett döntenek. Az agrárkamara terveiről Lakatos Andrást, a Nyíregy­házi Dohányfermentáló Vál­lalat igazgatóját, Petis Mi­hályt, a nyírbátori Űj Baráz­da Tsz elnökét és Glattfelder Györgyöt, a Kemecsei Ál­lami Gazdaság igazgatóját kérdeztük. Nem kötődik szektorokhoz Mi indokolja a szervezet létrejöttét és mi a célja? Mű­ködik a megyében a TE- SZÖV, és vannak, akik kon­kurenciát éreznek közte, és a létrehozandó agrárkamara között ? — Ma a piacgazdaság kö­rülményei között nem lehet szektorra bontani az érdek- védelmet — véli Lakatos Új üzem Dombrádon Ez év június elsejétől 65 dol­gozóval, három gyártósoron kezdte meg munkáját a Habselyem GT Dombrádon. A környéken élő és munkát vál­laló nők női alsóneműket, gyermek és leánykaruhá­kat valamint szabadidőru­hákat készíte­nek. Jelenleg már több mint szá­zan dolgoznak egy műszakban. Munka köz­ben a szalago­kon. (vincze) András. Márpedig a TESZÖV, mint a neve is mutatja, ter­melőszövetkezetek képvise­letére hivatott. A TESZÖV- re továbbra is szükség lesz, ők az agrártermelők képvise­letét vállalják. Az agrárka­mara viszont az egész mező- gazdaságét, szektoroktól füg­getlenül, beleértve a feldol­gozókat és a kereskedőket is. — A TESZÖV nem látta el teljesen azokat a feladatokat, amelyek pedig szükségesek lettek volna. Kicsit az álla­mi irányítás árnyékszerve- ként funkcionált. A termék­védelem például teljesen hi­ányzott, igaz, hogy az állami, pontosabban hatósági fel­adat volt. A kamara hidat képez majd a szövetkezetek és az állam között. Az egész ágazat védelmét ellátja, fgy a minőségellenőrzés, a nö­vényegészségügy, az állat- egészségügy és még számos más kerül feladatai közé. Például a repülőgépes szol­gálat is hozzá fog tartozni reményeink szerint — egészí­ti ki Petis Mihály. Hiányzik az igazadási pont Eddig is működött ilyen szervezet, sőt ma is, Gazda­sági Kamara a neve, és lét­rehoztak benne mezőgazda- sági tagozatot is. Mégis erő­sebb maradt az ipari lobbi. Eldöntő vitás kérdésekben so­ha nem adtak igazat a mező- gazdasági tagozatnak. Ta­vasszal például a műtrágya árakról nem tudtak meg­egyezni, az a döntés szüle­tett, hogy az ipar emel, a mezőgazdaság pedig oldja meg a kérdést, ahogy tudja. A politikai átalakulás kö­zepette mind több igazodási pont hiányzik a vállalat ve­zetői számára. Az állami irá­nyítás mind szűkebb terület­re szorul. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez hiba, az mond­ható: így van jól, így akar­tuk. De helyette akkor is szükség van valamire és ez lehet a kamara. Régen az állami gazdasá­gok az élén járók szerepet töltötték be. Példát mutat­tak magas termelési színvo­nallal és minőségi termékek előállításával. Az új techno­lógiák bevezetése is nagy­részt nevükhöz fűződik. A kamara, ahogy az előbb szó­lók szavaiból ki lehetett ven­ni, az állam ellen is meg­védi tagjait. Vajon az állami gazdaságot is? Glattfelder György szerint amióta 1985-ben megszűnt az Állami Gazdaságok Országos Központja, érdekvédelmük sincs. Nem véletlen, hogy Váncsa Jenő exminiszter az idén tavasszal éppen állami gazdasági képviselői előtt szorgalmazta a kamara létre­hozását. Egyenrangú felek, egy akarattal — 1985-ben sokan, így mi is beléptünk a gazdasági ka­marába. Sem termelésben, sem feldolgozásban nem sok segítséget kaptunk. Én az ag­rárkamarától egymás között az érdekegyeztetést tartom a legfontosabbnak, kifelé vi­szont az érdekvédelmet. Azt kérdezte, hogy az állam el­len? Más szektorok vállala­tai ellen még akkor is, ha azok állami vállalatok. — Természetesen nemcsak azok a problémák várnak megoldásra — mondja befe­jezésül Lakatos András —, amelyeket mi most itt hár­man elsoroltunk. A már csat­lakozásukat bejelentett vál­lalatok és mindazok, akik 28-án eljönnek közénk, nyil­ván még sokkal többet fel­színre hoznak. Ügy vélem, ha a tagság táborában mint egyenrangú felek fegyelme­zetten, egy akarattal lépünk fel, egyenrangúak leszünk az iparral. Ezáltal több lehe­tősége lesz az agrárszektor­nak érdekei érvényesítésére. Gsik Sándor Üzent a falum T itkon, valaki által üzent szülőfalum. Aki hozta az üze­netet a kicsiny erdélyi faluból, betéve tanulta meg a reá bízott monda­tokat. Megtanulta, mert nem kenyere az írás, de mersze sem volt áthozni a határon az ilyen és ehhez hasonló leírt mondatokat, hogy azt mondja: „Nincs már magyartagozatú osz­tály a te faludban, pe­dig a román papon, éjje­liőrön és a falumegbízot­ton kívül senki nem be­széli tökéletesen az ál­lamnyelvet.” Azt sem merte papírra vetni, hogy: „Leváltják a hely­beli vezető beosztásúakat, s másfelől hoznak helyet­tük séfeket, akik már székfoglaló beszédükben kijelentik: ami eddig volt, elmúlt, tessék úgy beszélni, hogy én is ért­sem ..Ül, gondolatait rendezi a földmunkás atyafi, amit odaátról sze­retnének velem közölni. „A liter olaj helyett már csak fél liter a személyen­kénti havi porció, a liszt­ből meg fél kiló jár egy embernek ... Egy ne­gyedévre!’’ Töpreng, hogy mondja — ne mondja, vajat, margarint már porcióra sem adnak, rizs­kását is csak akkor lát­nak, ha hoz a külföldi vendég. — De most kapaszkodj meg jól — emeli fel hangját — már nemcsak a falud nevét, de a dű­lőket sem szabad magyar nyelven emlegetni. Sorra fordítják le a Füzes, Bé­kás, Erdőség és a többi dűlők nevét. De mert a Csoroszlyás, Űrbéres ne­vét nem tudják lefordí­tani, hát egyszerűen 1-es, 2-es, 3-as dűlő lesz belő­le. A tanácsnál nem ír­nak be olyan nevet, hogy Emese, Orsolya, Mátyás, Árpád, Melinda, ajánlják viszont az igen szépen hangzó Nikolájt, Lénucát, Rádut, Máriórát, Valen­tint. Ha valaki finnyás- kodik, hogy ő ezekből az utóbbiakból nem kér, lát­hatja majd ennek követ­kezményét . . . Figyelmeztet, hogy amit most akar mondani, azt nem kellett betanul­nia, mert aratás óta ezen röhög a falu népe, pedig a vigadozás helyett sírni- ok kellene. Az történt ugyanis, hogy kalászérés előtt jött hozzájuk a me­gyei bizottság, felbecsülte a termést. Hektáronként legkevesebb 8000 kilót kell búzából, árpából be­takarítani — hangzott a szigorú utasítás. A gazda­ság szakemberei pró­bálták megértetni a kül­döttekkel, hogy a dimbes- dombos, hepehupás Szi­lágyságban a hektáron­kénti 2000 kiló búza is jó termésnek számít. A küldöttek hajthatatlanok maradtak: ennyi lesz és punktum! Hát ennyi lett — legalábbis a felfelé küldött jelentés szerint, meg a félkótyagos Gazsi szerint, aki a beszámoló­ból értesült a rekordho­zamról. Megvolt az bi­zony — szólt hozzá kérés nélkül a féleszű aggle­gény a közgyűlésen — 2000 kiló búza, 6000 kiló meg az aratókombájn. Hát azóta is ezen röhög a tagság ... Csak ott a baj, hogy a 2000 kiló bú­zát elvitték, a kombájnt pedig nem lehet megőröl­ni. Ezért aztán lassan le­hervad a mosoly a falu népének arcáról. De azért valami halvány remény is ott tükröződik már a szemekben: az utóbbi na- pokban-hetekben a Balká­non is nagy dolgok tör­téntek. Hátha jövőre nem kell már a kom­bájnt is a búzába mérni. — mesélte az üzenethozó. (kis jó) AGRÁRKAMARA ALAKUL Mezőgazdaság az ipar ellen... Érdekképviselet a kistermelőtől a nagyüzemig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom