Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. november 25. A három Grácia Télen sem les* fennakadás a gólyaszolgálatban, ugyanis a képen látható három „kelének” esze ágában sem volt elrepülni a messzi Afrikába. Nagyon jól érzik magukat a sóstói kultúrparkban, és még az sem zavarja őket igazán, hogy a hidegben befagyott a tó vize, így se békát, se szúnyogot nem vadászhatnak. Napközben, hogy valamivel elüssék az időt, sütkéreznek kicsit a napon, éjszakára pedig behúzódnak fűtött kis házikójukba, így várják a tavaszt, s jövőre még csak azt sem mondhatjuk, hogy megérkeztek az első gólyák, hisz volt, aki el se ment. (csk-ba) Ablakpucolástól a vagonkirakásig UTÁNAJÁRTUNK Ez az alma mem „almás" Reszkető kézzel írott sorok, idős beteg ember kérését közvetítették. Miklovich Zoltán Gemzséről arról írt, hogy kisebb mennyiségű almát termel, ami nagyrészt hulló és cefrébe való. Ezt a sza- bolcsbákai almafeldolgozóba szállítják el, előjegyzés alapján, kiértékesítésre. Nos mit tehet, akinek nincs segítsége, s önmaga is tehetetlen? A megadott időre nem tudja elvinni, s később már nem veszik át. A környéken alig található jármű, de kinek szóljon, ha fel akarja pakolni? Olvasónk kérésének a lényege tehát: az elmúlt években a léüzem küldött kocsit, s a szállításért még fizetni sem kellett. Most is így lenne jó, bár a fuvart szívesen kifizetné. Mi a kérést Csizmadia István üzemvezetőhöz továbbítottuk. aki megértve olvasónk nehéz helyzetét, beszállíttatta és átvette a léalmát. A szerkesztőségünkhöz küldött értesítéséből az is kiderül, hogy a jövőben a hasonló problémák elkerüléséért figyelemmel kísérik az idős házaspár ilyen irányú gondjait és „közbenjárás nélkül lehetőséget teremtenek a gyümölcs átvételére”. Megható levélben köszönte meg az idős házaspár is közreműködésünket: „Nagyon szomorúak voltunk, míg nem vitték el az almánkat, feleségem mindennap kérdezte, mi lesz? Megnyugodtunk és boldogok vagyunk most tnár.” Ez az eset is bizonyítja: az emberi hang az egyszerű, kézenfekvő segítség milyen sokat jelent, különösen az időseknek. Akik hamarabb kétségbe esnek, ha valami nem sikerül azonnal. Nem tudóm Zoltán báesiéknak van-e családja, rokona, s talán ha egyenest az üzemvezetőhöz for- duL valószínű akkor is megoldódik a problémája. Hogy mégis hozzánk fordult, köszönjük a bizalmat, reméljük, máskor nem lesz szükség közreműködésünkre, (dankó) Van, aki falat vakol. Van, aki káposztát szed. Van, aki „szendvicsemberként” járja az utcákat és van, aki ablakot pucol. Mindenki másképp csinálja. Beszélgetőtársaim olyan tanárképző főiskolások voltak, akik a tanulás mellett (vagy esetenként helyett) egy kis „mellékesre” tesznek szert. Pénzigényes „hóbortok“ — Elsősorban a testnevelés szakosok vannak ráutalva a munkára — mondja Vincze László, másodéves történelem-testnevelés szakos hallgató. — A pénz, amit a főiskolától, vagy a családtól kapok, hamar elmegy, még akkor is, ha odafigyelek, mire adom ki. Ha csak ebből kellene megélnem, hiába gondolnék hegymászásra, barlan- gászásra, vagy csak az edzésekre is. Ezek olyan „hóbortok” — ha csak kicsiben is —, amelyekhez nem elég egy olcsó tréningruha. Viszont elég, ha egy jó márkájú edzőcipő árára gondolok. A munkavállalásnál számíthatunk a tanárok segítségére is, de emellett működnek olyan diákszövetségek, amelyek egyfajta munkaközvetítéssel foglalkoznak. Nem említek neveket, de zárójelben megjegyezném, hogy kihalófélben vannak. Visszatérve a munkára, ha dolgozol, mindenki jól jár. Te pénzhez jutsz, a maszek pedig adómentes munkaerőhöz, aki „leinformálható” a közvetítőn, majd a főiskolán keresztül. Az erkölcsi haszonról nem is beszélve, hiszen az élet olyan berkeiben is járatos leszel, amelyekkel tanárként nem biztos, hogy találkozni fogsz. A stoppolás veszélyes Sólyom Enikő, harmadéves földrajz-rajz szakos hallgató hirdetés útján egy igen érdekes álláshoz jutott. — Közvélemény-kutatással foglalkozom. Ez abból áll, hogy kérdőíveket állíttatok ki az aktuális témákról, vagy a politikai helyzetről. A kérdőíveket a Magyar Tudományos Akadémia, a Közgazdaságtudományi Egyetem, és más felsőoktatási intézmények adják ki. Hozzám egy elosztóállomáson keresztül jutnak el. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek *— megtudva szándékomat — szinte „megnyílnak”, őszintén mondják el véleményüket. Persze, a munkám veszélyeket is rejt, hiszen az emberek nagyon különbözőek, és ha utaznom kell, a stoppolás sem a legbiztonságosabb (Enikő a megye egész terülePónzkereső főiskolások tén dolgozik), de egy másik, ennyire megfelelő munkát aligha találok. A keresetemet félrerakom, és a csoporttársaimmal közös, külföldi utakra gyűjtök. Fodor Zsolt, akit „mindenki ismer”, negyedikes, biológia-kémia szakos hallgató. Népszerűsége szervezőkészségében, tenni akarásában rejlik. Volt már óraadó, tábor- vezető, nevelő. Kevéske szabadidejét a fotózásnak szenteli, de nem állna távol a filmezéstől sem, ha az nem lenne pénzigényes. Jelenleg a nemrég alakult Lyuk nevezetű főiskolai klub vezetője, és korrepetitor. — Ha dolgozom, két okból teszem. Elsősorban azért, hogy pénzhez jussak. (Ha csak a napi étkezésre gondolok, már anyagi pluszra van szükségem.) Más oldalról a gimnazisták oktatása arra késztet, hogy a rég megtanult dolgokat felelevenítsem magamban, esetleg olyan információkhoz jussak, amit nem tanítanak. Nyugodtan mondhatom; ebből élek. Vállalkozó hallgatók A klub vezetése semmiféle anyagi haszonnal nem jár, de úgy érzem, nem ülhetek ölbe tett kézzel, míg körülöttem zajlik az élet. Szerintem szükség van egy szervezetre, amely igazi tanáregyéniségek A tárgyalóteremből Sztriptíz a rendőröknek Javítóintézetből szökött meg 1987 tavaszán az akkor 17 éves érpataki Balogh János és társa, a budapesti J. Tamás. Egy érpataki ismerősüknél húzódtak meg, Batai Lászlónénál, aki akkor Balogh Ferenccel élt együtt. Balogh Ferenc és a fiúk kitűnően egymásra találtak, elhatározták, hogy víkendhá- zakat fognak együtt feltörni. Perkedpusztára, Császárszállásra ruccantak ki, s ott különböző víkendházakból mozdítható értéktárgyakat szedtek össze. A Bajcsy-Zsilinszky utca, ahol többek között Batainé is lakott, gyanússá vált a rendőrök szemében. Egy rendőr hadnagy és egy törzs- őrmester 1989. februárjában házkutatás céljából felkeresték a 33. szám alatti lakást. Menet közben csatlakozott hozzájuk még három másik rendőr is. A lakásban ott tartózkodott Balogh Józsefné, a háztulajdonos, valamint V. Veronika és B. Julianna, akik szintén ott laktak. Időközben megérkezett a helyszínre Rácz Aladárné is. A rendőrök házkutatását az asszonyok kezdettől fogva akadályozták. A megtalált bűnjeleket újra elpakolgatták, fel-alá futkostak, üvöltöztek, átkozódtak, hogy megzavarják a szabályszerű intézkedésit. Batainé ebből a célból még meztelenre is vetkőzött, majd szitkozódások közepette kezdte el szétdobálni a tűzhely mellett felhalmozott fát oly módon, hogy lehetőleg valamelyik rendőrt is eltalálja. Hazaérkezett Balogh Ferenc is, aki egy kisbaltát vett a kezébe, és azzal járkált a lakásban. A házkutatás kudarcba fulladt, s a rendőrök úgy döntöttek, hogy Balogh Ferencet elvisz'k a nyíregyházi kapitányságra kihallgatni. Balogh azonban nem ment a rendőrautóhoz, hanem a lábával kitámasztotta magát, miközben az asszonyok belekapaszkodtak a rendőrök ruháiba, és lökdösődéssel, ütlegeléssel próbálták őket visszatartani. Ráczné még egy lavór vizet is felkapott, és azt öntötte rájuk. Amikor kiértek végre az autóhoz, Balogh József az ajtaja elé állt, így Balogh Ferencet nem tudták betuszkolni. — Erre jelent meg egy szomszéd, Balogh János hatalmas fejszével a kezében, s ezt az egyik rendőr feje fölé emelte. A kollégák azonban észrevették a készülő ütést, és két riasztólövést adtak le. A dörrenéstől a rama- zuri résztvevői úgy megijedtek, hogy szerteszét szaladtak, és erősítést kellett hívni, hogy megtalálják őket. A lopott holmik értékesítésében Ba.tainé is segédkezett, ezért orgazdaság vétsége, valamint a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt került bíróság elé. 10 hónapi fogházbüntetésre ítélték. Balogh Ferencet a lopások, valamint egy súlyos testi sértés miatt vonták felelősségre, ugyanis élettársát Batainét egyszer egy baltával alaposan „ráncbaszedte”. Ő egy évre került börtönbe. A rendőri eljárás akadályozói, Balogh Józsefné, V. Veronika, B. Julianna, valamint Rácz Aladárné próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, míg Balogh János, akit lopások miatt is felelősségre vontak, egy év négy hónapra került rács mögé. A budapesti J. Tamás a lopások miatt szintén próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Az ítélet jogerős. B. A. kialakításával foglalkozik, és elősegíti, hogy széles látókörű emberek kerüljenek ki a főiskoláról. — Lehetséges, hogy a munkavállalás sem jelent majd számukra gondot, hiszen Miskolc, Pécs, Debrecen és Budapest után Nyíregyházán is megalakul a Melódiák országos szervezete — állítja Molnár Csaba, kollégiumi tanár. — A Melódiák diákszövetkezet, és egyben vállalkozás is. A hozzánk csatlakozónak ezer forint tagdíjat kell befektetnie. Szándékosan mondtam a „befektetni” szót, mert kilépéskor az illető az adott gazdasági viszonyoknak megfelelően az összeget visz- szakapja. A szervezet munkája: felvenni a kapcsolatot a munkaerőt igénylő vállalattal, egyben garanciát vállalni mind a hallgató, mind a vállalat előtt. A felelősség a témavezetők kezében van, akik az esetleges nyereségből prémium formájában részesülnek. A megalakulásnak ebben a stádiumában csak any- nyival büszkélkedhetek, hogy már a megalakulásunk is igazolta; szükség van ránk. Hercxlra Tünde Dorkova Sublcku híres cipő tisztító szalonja Párizs, London, New York után Nyíregyházán először — verte fel egy szmokingos fiatalember hangja — a Három Grácia nyugalmát a sétálóutcában. Közben Subicku szorgalmasan portalanította, bokszolta, fényezte az orra alá dugott szebb- nél-szebbé váló cipőket. A szokatlan szolgáltatás sajnos a polgároknak csak a kíváncsiságát szolgálta, azt is csak rövid ideig, mert a sétálók érdektelen félénksége kudarcra ítélte az egyébként szenzációs és egy kis hangulatot idéző ötletet. A nagy cipőtisztítók szűkszavúságával a választ csak egy „kelet népe” jelzővel adták meg. (B.-zs. felvétele) (A szerk. megjegyzése: Nem az a furcsa a büfék kiadásánál, hogy egy gmk vette ki, hanem a módszer, ahogy bérbe adták. Szóbeli ajánlatok voltak licit nélkül, pedig ha az ajánlattevőket összehívják, a kialkudott árat lényegesen felsrófolták volna. Ezzel a stadion is jobban járt volna, hiszen a tanácsi támogatás mellett még több bevétel jutott volna, de erről lemondott. Talán valaki megkérdezi, hogy miért.) ii estek Csengerben Bundabüfé címmel november 13-án a nyíregyházi városi stadion büféinek kiadásáról írtunk. Ebben a stadion igazgatója megemlítette, hogy egy közeli vendéglátó- egység vezetője is pályázott, aki a következőket fűzte cikkünkhöz. — Amikor benyújtottam pályázatomat az anyagi érdekeltség mellett a labdarúgás iránti szeretet is vezérelt. A büfé üzemeltetését az NYVSSC labdarúgó szakosztályával és az NYVSSC Baráti Körével együtt szerettem volna működtetni, mint ahogy azt már sok más helyen csinálják. Lehetőséget láttam a fociból már kiöregedett, de vendéglátóipari végzettséggel rendelkező labdarúgók támogatásában. Segítségnyújtási szándékommal egyetértett Neumann Gábor, az NYVSSC labdarúgó szakosztályának vezetője is, aki több fórumon is elmondta, hogy anyagi támogatás után kutat. — Hogy volt-e bunda, azt nem tudom. A hirdetés határidejének lejárta előtt a megadott havi irányárra 15 ezer forintot ráígértem, de csak a2ért ennyit, mert ar-, ra számoltam, hogy az ilyenkor szokásos licitálásra és közjegyzői jelenlétre kerül sor. Ez érthetetlenül elmaradt, pedig ezt az összeget is tudtam volna növelni. Azt nem tudom, hogy milyen feltételekkel adták ki a büféket, de érdemes lenne ösz- szehasonlítani a közelben kiadott Márka presszó bérleti díjával. Hogy miért maradt el a licit és miért egy személy döntött a büfék sorsáról? Erre gondolom nem nekem kell válaszolni. Pesti Tibor, a III. félidő tulajdonosa Régóta érzik hiányát a csengenek egy olyan közművelődési fórumnak, amelyen a város és vonzáskörzetében élők gondjairól lehetne szót váltani. Ezen segít a népfőiskolái estek sorozata, amely alkalmat kínál az értelmiségieknek, a munkásoknak, a parasztoknak, a most szerveződő pártoknak, a vallásos embereknek, időseknek és fiataloknak az iskolán kívüli ismeretszerzésre. Elsőként Roszik Gábor négygyermekes evangélikus lelkipásztor, parlamenti képviselő mondja el gondolatait társadalmi változásaink keresztény értékeléséről. Az előadást november 27-én, hétfőn 18 árakor, a városi művelődési házban tartják. A későbbiekben tervezik vendégművész meghívását, szerveznék kulturális és közérdekű témákról vitaesteket. A népfőiskolái sorozat kötetlen programot kínál az érdeklődőknek. Olvasói válasz A licit elmaradt
