Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. november 1. Aliifl FEHÉRGYARMATON Folytatás következik Szatmári dalosok az NSZK-ban Spitz-patika, Tápai-kurla 9 Óvják a régi házakat Zsebbe nyúl a lakó ? A földben jön az áram Ma is gyakran előfordul még, hogy halllja az ember a dicsekvő szavakat: a mi tele­pülésiünkön már minden ut­cába bevezették a vizet. Ter­mészetesen örömteli a hír, de mikor megtudja, hogy szennyvízcsatorna ugyanak­kor egy méternyi sem épült, s hiányzik a szennyvíztisztító is akkor bizony az ember ar­cára fagy a mosoly. Mert az amúgy mostohán kezelt 'kör­nyezetünk így újabb szeny- nyező fonrrással bővül. Sikeresek voltak az alsó, illetve középfokú iskolákban meghirdetett különféle ver­senyek, vetélkedők. A megyei versenyeken a középme­zőnyben végeztek a szatmári fiatalok, de volt olyan diák is, aki egészen az országos döntőig jutott. Különösen a gyarmati 1-es számú általá­nos iskola diákjai dicseked­hetnek szép eredményei, akik ’85-ben az „Iskolák a közlekedésbiztonságért” ver­senyen országos második he­lyezést értek el. Kiemelkedő sikert hozott a gyarmatiaknak az elmúlt esztendő. „A legbiztonságo­sabban közlekedő város” ver­seny kisvárosi kategóriájá­ban országos elsőséget sze­reztek, mely egymillió forin­tot hozott a városnak, o azt Kilencven nap alatt készült el a kis ABC a fehérgyar­mati centrumban, amely tehermentesíti a nagyáruházát. {Balázs Attila felvétele) Uj lámpák a központban Idősnek, fiatalnak, hely­bélinek és idelátogatónak egyaránt jólesik egy-egy kiadósabb séta, nagy vá­sárlás után elüldögélni a Kossuth téri parkban. A közelmúltig azonban a parkot és a szervizutat megvilágító lámpák úgy­nevezett légvezetékről kapták az energiát, mely megzavarta a térség han­gulatát Érezték ezt az illetéke­sek is, így aztán a városi tanács a szakkatalógusok áttanulmányozása után a Szent István térre és a Kossuth térre is új vilá­gítótesteket rendelt. A 3,5 méter magas „KŐSZEG” fantázianévre hallgató, a régi gázlámpákat formázó alkalmatosságokat a TI- TÁSZ fehérgyarmati ki- rendeltségének szakembe­rei állították fel. Így ma már föld alatti vezetéke­ken jut a villamos áram az oszlopokhoz, s a lám­patesthez. Van olyan „BUDAVÁR” nevű lám­patest, melynek a fejrésze egyenként 9 ezer forint. A kömyezethe. alkalmaz­kodva eltérő^’ azok a lámpák, mel .k a városi park sétány.m illetve a Székely-kapu közelében vannak, s ások azok, melyek a Szerit István té­ren, a műemlék reformá­tus templom, illetve a központi szobor, az ÉLET­FA közelében találhatók. Egyáltalán nem ünnep­rontásnak szánjuk, de ide kívánkozik az alábbi fél­mondat: összefogással re­mélhetőleg sikerül meg is őrizni a városközpont esz­tétikai képét javító érté­kes lámpatesteket a fele­lőtlen rongálóktól. Azt sajnos egyáltalán nem mondhatjuk el városunkról, hogy dúskálunk a régibbnél régibb, nagy múltú épületek­ben, ám ez korántsem je­lenti azt, hogy Gyarmatnak nincs mit óvnia. Különösen most vált ez fontos tenniva­lóvá, hogy lépten-nyomon új építkezésekbe botlunk a bel­városban. Szerencsére a vá­rosszerető polgároknak nincs különösebb okuk az aggódás­ra. Már a három évvel ez­előtti általános rendezési tervben célul tűzték ki há­rom, különösen fontos épület védelmét. A város közepén álló úgynevezett Spitz-pati- kát, a volt Jékey-kastélyt, a mai nővérszállót, s a kato­likus plébániát már védetté is nyilvánították, s helyi vé­delmet élvez további tizen­négy épület, többek között a bíróság, a kultúrház, a fiú­kollégium, az úgynevezett Tápai-kúria — a névadó mérnök elévülhetetlen érde­meket szerzett annak idején a Szamos szabályozásában — mely jelenleg az öregek nap­közi otthona. Ezen kívül vé­delmet élvez több olyan régi polgárház is, melyek oly sa­játosan hangulatossá teszik a gyarmati utcákat. Újabban a városi tanács is arra ösztönzi az embereket, hogy alkalmazkodva a régi hagyományokhoz, a zártsoros építkezési formát válasszák a főutcán. Szerencsére ez nyitott fülekre is talál, egyre többen hallgatnak a jó szóra, mint ahogy felvételünk is bi­zonyítja, mely a gyarmati fő­utcán készült. Sajnos Fehérgyarmat sem dicsekedhet szennyvízcsator- na-hálózatával. Míg a vezeté­kes ivóvízhálózat hossza el­éri a harminchat kilométert — minden. \rtea élvezi ezt az áldást, a lakásoknak pedig a nyolcvanöt százaléka — addig a szennyvízcsatorna hossza a tíz kilométert sem éri el. Így a porták többsé­gében déri tómedencékben gyűjtik össze a háztartási szennyvizet, s onnan kiszip­pantva szállítják el a városi szennyvíztisztító telepre. Ez nem is lenne túlságosan nagy gond, ám a hetvenes nagy árvizet követően megemel­kedett a talajvíz szintje, rá­adásul különféle okok miatt igen agresszívvé vált, egysze­rűen „kirágja” a derítő falát, így azok jó része már alig használható. Öt év tükrében a közlekedés Gyarmat a legbiztonságosabb A napokban városunkban tartotta kihelyezett ülését a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács, melynek tagjai töb­bek között jelentést hallgat­tak meg a fehérgyamati tér­ség közlekedésbiztonsági helyzetének alakulásáról. A vizsgált időszakban, 1984—88 között a területünkön 193 baleset történt, melynek kö­vetkeztében huszonhatan éle­tüket vesztették, míg 108-an súlyosan, 59-en pedig köny- nyebben megsérültek. A korosztályok szerint a leg­több balesetet a 15—30 év közöttiek okozták. Szerencsére csökkent az it­tasan okozott balesetek szá­ma, mely minden bizonnyal a Közlekedésbiztonsági Ta­nács megelőző tevékenységé­nek is köszönhető, az ő mun­kájukat egyébként jelentő­sen elősegítette a központi szervektől beszerzett szóró­füzetek, plakátok, filmek, video- és magnókazetták so­ra. A TIT-tel együttműködve a téli időszakokban a térség üzemeiben, termelőszövet­kezeteiben sikeres KRESZ- akadémiai sorozatokat szer­veztek, mindenütt nagy ér­deklődés kísérte ezeket az előadásokat. a közlekedési feltételek javí­tására fordították. A központilag szervezett akciók mellett helyi kezde­ményezésekre is sor került, melyek során az önkéntes társadalmi munkásokkal együtt a balesetveszélyes te­rületeket és csomópontokat vonták fokozottabb ellenőrzés alá. Az eltelt időszakban 2500 vezetői engedélyt adtak ki, s ittas vezetés miatt 174 enge­délyt vontak be. Helyszíni bírságolásra tízezer esetben került sor, és több mint két­ezer közlekedési szabálysér­tési feljelentést továbbítottak. Elhangzott a megbeszélé­sen az is, hogy a gyermek­balesetek megelőzése érde­kében szélesíteni kell a szü­lői munkaközösségekkel való kapcsolatot, s intenzívebbé szükséges tenni a gyerekek körében végzett nevelő-fel- világosító munkát, hogy ide­jében tisztában legyenek a legfontosabb közlekedésbiz­tonsági szabályokkal. Nem marad tehát más hát­ra, mint a szennyvízhálózat bővítése. Igen ám, de az igen költséges mulatság, a taná­csoknak pedig mind keve­sebb a pénze. Zsebbe kell te­hát nyúlnia a lakosságnak is, mint ahogy teszik ezt a város több pontján is. A Szolnoki, s Vasvári, Békési, Kodály, il­letve az Ady Endre, Kiss Er­nő utcák környékén társulás formájában szövetkeztek az ott lakók, hogy legalább ezt a környezetszennyező forrást eldugaszolják. Segített, s se­gít a tanács is, ám a költsé­gek jelentős részét a lakók vállalták, portáriként tizenöt- harmáncöt ezer forintot. Ezzel párhuzamosan szük­séges a szennyvíztisztító telep kapacitásának bővítése is, hisz az jelenleg naiponta 1200 köbméter megtisztítására ké­pes, s ez bizony kevéske. A bővítést már megkezdték, ha befejeződik, a telep teljesít­ménye majdnem a duplájára növekszik majd. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA A város legújabb gyer­mekintézménye, a 3. számú általános iskola alig egyéves fennállása ellenére rendkívül sokszínű kapcsolatot alakí­tott ki az országhatáron túl is. Szeptember végén például az NSZK-ba indult a zenei általános iskola félszáznyi dalosa, muzsikusa, hogy vi­szonozza a Filderstadtban lé­vő zeneiskola augusztusi lá­togatását. A helyi sportkör autóbuszával, s két személy- kocsival indultak a több mint ezer kilométeres útra a nyugatnémet városkába, ahol a magyar vendégeket igazi magyaros vendégszeretet­tel fogadták. Mivel döntően tinédzser korosztály alkotta a csoportot, így a programot is igyekeztek ennek megfele­lően alakítani a vendéglátók, a helyi zeneiskola pedagógu­sai, illetve a gyerekek szü­lei. Magyar nyelvű program­mal, konkrét elhelyezéssel (címmel, telefonszámmal) igyekeztek zavartalanná tenni a próbákat, s a kapcsolattar­tást A tartományban élő embe­rek többsége mélyen vallá­sos. Így természetesnek tűnt (szombat este érkezett meg a csapat), hogy vasárnap reg­gel Bernhausen Szent István templomában a mise kereté­ben számítottak a gyarmati zenészek közreműködésére is. A katolikus egyházközség tagjai a mise után fogadták a magyarokat. Este a zenei világnap keretében a wilder- bergi népi táncosok, a wal- denbuchi kürtösök, a schö- naichi zenészek, a túristván- di citerások, a fehérgyarmati dalosok és az ifjúsági fúvó­sok közös programmal kö­szöntötték a népes hallgató­ságot. Egy kicsit meglepte a magyarokat, hogy a nézőté­ren a műsorközlő szövege alatt pincér szolgálta ki az Ajándék a házigazdáktól (Molnár Károly felvétele) asztalnál ülő vendégeket, hogy majd a műsorszámok megkezdése után ismét sötét legyen a nézőtér (s csendes). Ugyancsak „lazán” viselked­tek az Eduard Spranger gimnázium diákjai is. Percek alatt berendezték az aulát, s lépcsőkön, pamlagon ülve figyelték a fiatalos zenét, s ha valami tetsző dolgot hal­lottak, azonnal véleményt nyilvánítottak, mely, hála a magyaroknak, igen gyakori volt. A gyarmatiak igen sok he­lyütt léptek fel, a település polgármestere szinte kivétel nélkül mindenütt fogadta őket, jelezve a Magyaror­szág, s szűkebb hazánk iránti fokozott érdeklődést, a kap­csolatok bővítésének szándé­kát. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a tény, hogy amikor a helyi lapban (az ő Kelet- Magyarországukban) megje­lent az augusztusi magyaror­szági útj ükről egy írás, s kö­zölték, hogy október elején magyarok érkeznek, töme­gestől jelentkeztek olyanok is, akik a több napra min­den előzmény, vagy ellen­szolgáltatás nélkül is öröm­mel fogadták volna a fehér- gyarmatiakat. A hét fellépés mellett több közös és egyéni program szí­nesítette az eseményeket. A stuttgarti újság zenekritiku­sai, s a helyi hozzáértők is elismerően szóltak a magyar- országi csoportról. S az elvá­lásnál megfogalmazódott, ké­szek folytatni a sort. Bővít­ve a kapcsolatot, mely újabb művészeti csoportoknak te­remt lehetőséget a szatmári tájék megismerésére, illetve a fehérgyarmati és városkör­nyéki együtteseknek az NSZK-ban való szereplésére. Jövőre kész lesz Szerviz a város szélén A szolgáltatás színvonalá­nak emeléséért kft.-t alakí­tott városunkban a helyi ta­nács költségvetési üzeme, az építőipari kisszövetkezet, va­lamint a nyíregyházi VA- GÉP. Október 9-én megkezd­ték a város Tunyogmatolcs felőli végén a tereprendezé­si munkákat a jövendő autó­szerviz helyén. A Tisza-Sza- mosközi Vízgazdálkodási Tár­sulat műhelye és a 491-es út közötti háromszögben kap helyet a korszerű létesít­mény, ahol több gépjármű- típus javítását, garanciális és szervizmunkáit is elvég­zik majd. A városi tanács társadalmi összefogással segíti a földfel- töltési munkát, s természete­sen á közműcsatlakozási le­hetőségeket is megteremtet­ték a helybéliek. A költség- vetési üzem 4,5 millió forint „munkahelyteremtő hitel”-t kapott. A szervizüzem 2b szatmári lakosnak nyújt majd munkalehetőséget, a műszaki vezetői állást már meghirdették. A felsőfokú végzettségű pályázók közül kiválasztott szakember már az építési munkáknál érvé­nyesítheti hasznos javaslata­it, s ő választja ki jövendő munkatársait is. A majdani szakemberek a VAGÉP nyír­egyházi üzemében 2 hónapos átképzésen vesznek részt munkába állásuk előtt. Az építési munkákat a kft- tag kisszövetkezet végzi, a szerelés, a gépek elhelyezése a VAGÉP feladata lesz. Ter­vezi a kft. vezetősége egy olyan üzlet megnyitását is a szerviz közvetlen szomszéd­ságában, ghol gépjármű­tartozékokat, ápolási cikke­ket vásárolhat a fogyasztó. A szükséges engedélyezési eljárás szinte zavartalan volt. Időben megkezdődhetett az előkészületi munkák sora, s úgy tűnik, nem lesz gond az építkezéssel sem. Minden re­mény meg van arra, hogy 1990 késő nyarán Fehérgyar­maton egy korszerű szerviz­üzem várhassa a szatmári autósokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom