Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
1989. november 1. Kelet-Magyarország 3 loloisvárrál lyiregyházín Az emlékek grundja Keresztes Sándor 1989 májusában települt át Kolozsvárról. Rögtön Nyíregyházára került a Móricz Zsigmond Színházba. Nem a „zöld határon” át jött — hivatalos papírokkal érkezett. — Harminchárom év élményen, az emlékek grund- ját hagytam ott. Meg az anyámat, a családom jórészét. Négy felejthetetlen főiskolai év, és rengeteg szerep van a hátam mögött. Mindennek az emlékét hoztam magammal. Nem lehet visszafelé élni, de nem is szabad, jobb ha az ember ott él, ahová az elhatározása vezette. Megtanultam, hogy ha elmegy az ember valahonnan, nem szabad fölégetni a visz- szavezető hidat. Mióta átjöttem, már voltam otthon egyszer, de vonattal nagyon körülményes az utazás. — Hogyan érzi magát Nyíregyházán? — Nem akarok hízelegni, de tényleg nagyon jól érzem magam. Hangulatos a város, és tele van jó emberekkel. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Bárkitől kértem eddig segítséget, még senki sem utasított vissza. ezért könnyebb, ha már folynak a próbák. A színpadon önmagámmal nagyon maximalista vagyok, mert szerintem mindent csak jól érdemes csinálni. Nacy István Attila Igazgatóválasztás útán a HAFE-baw „A terhekkel együtt vállalón...” A Hajtómű és Festőberendezések Gyárának nyíregyházi gyáregységébe január elsejével Terdik Jánost nevezték ki igazgatónak. December 31-ig, mint megbízott igazgató, Csenge- ri János irányítja a gyáregységet, aki ezt a posztot több mint egy éve tölti be. A hétfői igazgatóválasztás után mindkettőjüktől egy rövid interjút kértünk. — Csengeri János is pályázott az igazgatói székre. Csalódott a választás után? — Bár felkértek, hogy pályázzak, de nem jelentették ki a vezérigazgatóságon, hogy kizárólag én leszek az igazgató. Ezek után vegyes a hangulatom. — Azt hallottam, hogy január elsejétől megválik a HAFE-tól? — Ezt még nem döntöttem el. Ha itt megtalálom a számításomat, akkor maradok. — Mindössze egy évet kapott arra, hogy megpróbálja a minimálisra csökkenteni a veszteséget és nyereségessé tenni a nyíregyházi gyáregységet. Mennyiben sikerült? — Még mindig veszteséges a gyáregység. Ennek ellenére azt eredménynek könyvelem el. hogy a nyugati partnereink is érzik az itteni kedvező változásokat, valamint a műszaki kultúra területén előreléptünk. Korszerűbb technológiákat vezettünk be. amelyek megfeleltek az NSZK-beli és osztrák partnereinknek. Lehet. hogy túlbecsültem eredményeinket és most egyesek azt mondhatják. hogy nem változott semmi. Talán örülnöm kellene, hogy nem engem választottak, de ezt mégsem teszem. — Az évek óta nyereségesen gazdálkodó Vagép-et hagyja ott és költözik át a HÁFE nyíregyházi gyáregységének igazgatói szobájába. Gondolom, tájékozódott arról, hogy ..új” cége a veszteség elkerüléséért küzd? — Sajnos igen — válaszolta Terdik János. — Teljesen tisztában vagyok a gyáregység jelenlegi helyzetével és mindezekkel a terhekkel együtt vállalom a vezetést. — A HAFE vállalati tanácsa arról határozott, hogy január elsejétől leányvállalati formában működik a gyáregység, amely szerintem néhány évet késett. — A vállalati tanács döntését tudomásul vettem, de az átalakult formában egy kft. vagy egy részvénytársasággá való átszervezés lehetősége is benne van. 1990- re már vannak lekötött szerződések, ezeket természetesen vállaljuk, de a talpon maradáshoz tovább csökkentjük a szocialista és növeljük a tőkés exportot, valamint a belföldi szállításokat. A konvejorgyártás mellett az anyagmozgató gépek széles skáláját kínálnánk a jövőben. Ebben tőkés partnerekre is számítunk. — A vállalat megkezdte a Rákóczi utcai telephely eladását a veszteségek fedezése miatt. Ez a lépés létszámcsökkenéssel is együtt jár? — Nem, a dolgozók leépítését nem tervezem. Azt viszont igen. hogy a telephelyen lévő gépeket megtartjuk, áttelepítjük a Tünde utcára és az ott dolgozó szakmunkásokat tovább foglalkoztatjuk. (mattié) A rádió mellett A minder becsülete | A vállalkozás erénye a jobb minőség Kibírtak négy jégverést — A Rinocéroszokban debütált ebben a színházban. Hogyan zajlottak a próbák? — Alain Timar egészen különleges módszerrel dolgozott. Nagyon kemények voltaik a próbák, bár ez a román színjátszásban eléggé gyakori. Tímárnál nem tehetett lazítani, félvállról venni a játékot. Az egészre kellett figyelni, nem egy szóra vagy mondatra, hiszen a darab összefüggései csak a játék egészében válnak nyilvánvalóvá. A mondat mögötti tartalmat keltett eljátszani, nem a kimondott szót, ezért volt nehéz ez a munka. — Volt-e saját elképzelése a darabról, amit megszeretett volna valósítani? — Rendezőcentrikus színész vagyok. Arra törekszem, hogy elképzeléseimet a lehető legjobban összhangba hozzam a rendezőével. Ha találkozik a kettő, jó előadás születhet. A Rinocéroszok esetében voltak vitáink, de nagyon komoly, elmélyült munka folyt a próbákon. — Hogyan fogadta a közönség ezt a szokatlan játékot? — Volt, aki Utálta és elment, volt, aki tapsolt. Szerintem az a jó előadás, amelyik megosztja a közönséget, kivált belőle valamilyen reakciót. Az az előadás, amelyik mindenkinek tetszik — szerintem —, művészi szempontból alacsonyabb színvonalú produkció. Aki ráérez a darabban az emberi kiszolgáltatottság lehetőségeire, nem marad érzéketlen. Aki erre nem képes, még nem tudja elfogadni ezt a művészi formát, az abszurd kifejezőeszközeit. Eljön az idő, amikor azokkal is megbarátkozik. A darab lényege, hogy nagyon veszélyes, ha az ember uniformizálódik. Jöhet még valaki, aki erre akarja rábírni a világot. — Mivel foglalkozik, amikor éppen nem játszik? — Nem akarok okos dolgokat mondani. De közhelyeket sem. „Veszekszem” a családdal, nevetem a gyerekeimet: négy éves múlt a legkisebb, a nagyok tizenkilenc és húsz évesek. Élem a mindennapokat, megpróbálok válaszolni a felvetődő problémákra. — Készülök a következő szerepemre. Csehov Ivanov- jában játszom majd. Ismerkedem a korral, olvasgatok. Nagyon nehezen jegyzem meg a szöveget, valamilyen szituációhoz kell kötnöm, Ezúttal is igazi személyiségek állták a Forró Tamás— Havas Henrik riporterpáros kérdéseinek pergőtüzét a rádió Első kézből című műsorában: Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kon- rád György író és Szaharov, a Szovjetunió jelenleg legnépszerűbb képviselője, akivel a moszkvai tudósító. Barát József készített interjút. De szerepelt a keddi adásban még egy, szintén nem mindennapi hármas, amelynek tagjait kevésbé ismeri a közvélemény. Egyetlen okból soroltam őket közös csoportba: mindhárman egyenruhát viselnek, illetve viseltek, ketten közülük a rendőrség, egyikük pedig a honvédség kötelékében. Tehát mindhárman ott tudhatták hivatali kötelességeik között a mundér becsületének védelmét. Ketten — így vagy úgy — mégis megszegték a játék- szabályokat. Berki Mihály vezérőrnagyról bizonyára több egykori bajtársa gondolja most, hogy cserbenhagyta övéit, az uniformist, amikor úgymond „segédkezet nyújtott a hadsereg tekintélyének csorbításához, sőt lejáratásához” azzal, hogy lektorként helyeselte Bokor Imre mérnök-ezredes azóta pult alól sem kapható könyvének kiadását („Kiskirályok mundérban"). Az ominózus könyv ugyanis a hadsereg néhány prominens vezetőjének viselt dolgait teregette ki, és persze nem tetszik, hogy ország-világ láthatja: bizony,, akad né- hály foltocska a makulátlannak mondott egyenruhán is... Rögvest nyugdíjba is küldték a szerzőt. Viszont nem veszem a bátorságot annak eldöntéséhez, végül is hogyan került folt Tóth Ferenc rendőrtiszt mundérjára? A főváros gazdasági rendészetének egykori — ha Kamaszpanasz Minden szerdán telefonos szolgálatot szervez Nyíregyházán az úttürő- ház, hogy a fiatalok elmondhassák gondjaikat, problémájukat a pszichológusnak, aki válaszol is a feltett kérdésekre. November elsején 17 órától 19 óráig a 10-357-es telefonszámon hívható az úttörőház. jól emlékszem — helyettes vezetőjét ugyanis hivatali hatalommal való visszaélés miatt már jogerősen elítélte a bíróság. A hétfői műsorban azonban hallhattuk: Tóth Ferenc törvényességi óvással kíván élni, állítván, hogy azt a pöttyöt nem ő maga, hanem mások ejtették a becsületén. .. Szerinte ő „koncepciós per” áldozata — mások mundérját akarták tisztára mosni azzal, hogy őt „besározták”. Így van-e vagy sem — csak ő tudhatja teljes bizonyossággal. De hogy itt is foggal-körömmel védi valaki a mundér becsületét, az nyilvánvaló. Saját elmondása szerint ugyanakkor nincs szüksége „folttisztításra” a főváros most nyugalomba vonult rendőrfőkapitányának. Azt ugyanis valóban bajos lenne a rendőrség nyakába varrni, hogy az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt a bűnözés, Budapesten például 25 százalékos volt a növekedés az utolsó öt évben. Egy fontos, mert alapvető és régóta várt kijelentést szeretnék még idézni Konczer Istvántól: a rendőr munkája nfem politikai, mint azt eddig hangoztattuk, hanem szakmai. Ügy legyen. Mi is jó szakembereket kívánunk magunknak. Gönczi Mária Most, hogy vége az almaszüretnek, a termelők ha találkoznak, első amit egymástól kérdeznek: mennyi termett? A raka- maziak azt mondják: fele a korábbi évekének, 4500 tonna körül. A hodásziak kicsivel jobban jártak, csak 2000 tonnával szüreteltek kevesebbet, mint 1988-ban. A Balkányi Állami Gazdaság főkertésze, Göndör István viszont így fogalmaz: — A termés mennyiségével elégedett lennék, majdnem annyi almát szedtünk, amennyit terveztünk, 9400 tonnát, viszont a minőség lehangoló. Húsz éve vagyok a posztomon, de az ideihez hasonló erős fuszikosodásra nem emlékszem. Idén tizenkilencszer permeteztünk — ezzel a termelési költségek erőteljesen növekedtek — de jó eredményt nem tudtunk elérni. Rontotta a minőséget az is, hogy négyszer kaptunk jégverést. Hémi nyereség Hihetné az ember, hogy a fuszik és jég, a kevesebb termés és a felvásárlási ár (ami ellen tüntettek is a megyeA szomszéd T ó estét. Én vagyok' az új szomszéd. Éppen most fj rendezkedem be. Szükségem lenne egy kalapácsra, egy edényre, amibe gipszet teszek, és egy vödörre. Egy óra múlva tíz percre kért kölcsön egy porszívót, egy harapófogót és egy fűrészt. Másnap egy darab kenyeret kért. Adtunk neki hozzá sajtot és szalámit. Viszonylagos rendszerességgel csöngetett be. Mindig a tárgyra tért, nem szeretett sokat fecsegni. — Csinálok egy vázlatot. Négy órára szükségem lenne egy asztali lámpára. Vasárnap reggel hat órakor két csöngetés ébresztett fel bennünket. Ez a szomszéd. Efelöl nem lehet kétsé- ' günk. — Bocsássanak meg. hogy felébresztettem magukat, ötven koronára lenne szükségem. Megkönnyebbültünk, mert mostanáig, ha pénzt kért tőlünk, utána, legalább károm hónapig nem láttuk. A reggelit ünnepélyes hangulatban fogyasztottuk el. mert nem lehet nem megünnepelni azt, hogy három hónapig nyugtunk lesz. Még azon az estén megint megszólalt a csengő, de ezúttal háromszor. Ez nem lehet a szomszéd. ő kétszer csönget. — Jó estét, én vagyok az új szomszéd fentről — mondta az ajtóban álló ismeretlen férfi. — Éppen most rendezkedtem be. Szükségem lenne egy seprűre és egy lapátra. Marta Hlusiková ben) padlóra vitte az almaágazatot. Nem így történt. — Most a gazdaságban az almatermesztésnek három változata van. Legerőteljesebb a vállalkozói forma, ezt követi az illetmény és van egy kertünk, amelyet hagyományos üzemi módon műveltünk. Ha nincs a vállalkozás, valószínű hogy ráfizetünk az almatermesztésre. — Dehát mitől jó, vagy jobb a vállalkozói almatermesztés, mint az üzemi? Érvek mellette — Nagyon sok érvet tudok a vállalkozási fórma mellett felsorakoztatni. A legfőbb érv az egyéni, személyes érdekeltség. Nálunk a vállalkozási mód harmadik éves. 234 hektár gyümölcsöst 511 parcellára osztva 498 vállalkozó művel. A vállalkozó gondja a fák metszése, a termés betakarítása és csomagolása. A jövedelem felosztását, az általános és rezsiköltségtérítést, a vállalkozót megillető bevétel nagyságát szerződésben rögzítettük. Hadd mondjam, hogy ez a vállalkozói tisztajövedelem nem kevés, minden kilogramm alma után most 2 forint, 2 forint 50 fillér. Ebből mi a gazdaság haszna? Miután a vállalkozó érdeke, hogy tisztességes jövedelme legyen, munkáját úgy szervezi — a családtagok bevonásával —, hogy a szedés időben és jó minőségben történjen. A főkertész olyan példákkal él, hogy korábban, ha a fán a várható minőséget 80— 90 százalékra becsülték, örültek ha az exportarány 60— 65 százalékos volt. Most, ahol az alma minősége a fán 95 százalékos volt, onnan a váltad ah egyek szüret közben. lalkozók 90 százalékban exportáltak. Ez egy nagy nyereség, más vonatkozásban az almatermesztés jövedelmezőségét segítette olyan koa rábbi kiadások megtakarítása, mint a vendégmunkások szállítása, avagy- a borsodi nyugdíjas bányászok étkeztetése, elszállásolása. — Évente . 5—6 autóbuszt béreltünk munkásszállításra és őszintén megvallom, hogy; az idegen munkaerő ' igény- bevételében gyakran nem volt sok köszönet. A vállalkozói, a részesművelési aímatermesztés ma már nem újdonság. A megye nagyüzemeinek gyümölcsfáit 70—80 százalékban vállalkozók, metszik, szüretelik. Ez ídeig-óráig enyhítette az évek óta ismétlődő gondot, hogy a téli alma felvásárlási ára nincs szinkronban a költségnövekedéssel. Kérdőjel nélkül — Valóban — mondja Göndör István — a vállalkozás segített átvészelni a kritikus időket, de az ágazat árválságát végérvényesen nem rendezte. Ha a vállalkozásban rejlő pozitív vonások egy tisztességes felvásárlói, exportárral egészülnének ki, úgy a télialma-termesztés jövője nem lenne kérdőjeles. A télialma-termesztés idei mérlegét, mindent figyelembe véve, még korai lenne megvonni. Tény viszont, hogy a kevesebb termés egy von- tatottabb exportálással, kisebb mértékű hűtőházi betárolással járt együtt Az viszont örömteljes, hogy a telepítési kedv csökkenése nem volt olyan mértékű, mint azt sokan jósolták. Seres Emi
