Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

4 Kelet-Magyaronzág 1989. október 7. Tanácskozik az MSZMP kongresszusa A platformok álláspontjával Iniolt a vita Felvállalni a demokratikus szocializmust Baloldali timegpártot az MSZMP Szavaznak a küldöttek a kongresszuson Esti sajtókonferencia Egy új párt körvonalai rajzolódnak ki A kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reform­szövetség nevében szólt a küldöttekhez, s elöljáróban leszögezte: a jelenlegi kong­resszusnak történelmi lehe­tősége és egyben komoly tör­ténelmi felelőssége egy bal­oldali szocialista párt meg­alakítása. Mintegy indoklás­képpen fűzte hozzá: az MSZ­MP válságban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors társadalmi, gazdasági reformhoz képest megkésett a párt belső reformja. Ép­pen ezt a késést kell a kong­resszuson megszüntetni a párt szervezetének és veze­tőségének mélyreható re­formjával — állapította meg. Kijelentette: a pártot az a veszély fenyegeti, hogy kiszo­rul a döntő politikai ténye­zők közül. Az MSZMP ál­lampártként már működés- képtelen. de ú j pártként sem tud kilépni a politikai szín­térre. Mint mondotta: eljött a választás, az utak elválá­sának ideje, hiszen az MSZ­MP a májusi pártértekezlet óta egymással csatázó áram­latokra szakadt szét. E csa­tározások nyomán az MSZ­MP centruma is kiüresedett, tehát a megújuláshoz egy A sztálini eredetű struktú­rák lebontásában a Népi de­mokratikus platform szerint a hatalom és az állami tulaj­don társadalmasítása a jár­ható út — mondta a tömörü­lés véleményét ismertető Krausz Tamás. Ebben a fo­lyamatban sem a keleti, sem pedig a nyugati modellek nem másolhatók, vissza kell térni a magyar népi demok­ratikus hagyományok pozitív vonásaihoz. A fejlődés során a platform elképzelései sze­rint fennmaradna a több szek­toré vegyes gazdaság, de ab­ban a kapitalizmus, a pro­fitcentrikus gazdálkodás tár­sadalmilag korlátozott és el­lenőrzött formában terjedne ki újra A kibontakozó pri­vatizációt a dolgozói önkor­mányzatoknak kellene el­lenőrizniük. Ha a dolgozói önkormányzatok rendelkez­nek a tulajdonosi funkciók­Zentai Gábor, a Platform az MSZMP-ért képviseleté­ben hangoztatta: platform­juk úgy véli, hogy a párt tag­sága még nem ürült ki. Hét­százezren várják, hogy a kül­döttek értük, felelősen dönt­senek. Ezzel összefüggésben kifogásolta, hogy a jórészt értelmiségi 'küldöttekből ösz- szeállt kongresszusi tagság másfél napot időzött eljárási módozatok, ügyrendi kérdé­sek megvitatásával, szerinte ez az egymás iránti bizalmat­lanságból fakadt. Ezután arról beszélt: a munkásőrség létét kritizálva senkinek sem jut eszébe, hogy emberségesein megkö­szönje több évtizedes mun­kásságukat, s felhívja a tes­tület tagjainak figyelmét: a történelem most mást kíván. reformcentrum kell. azaz a párt centrumába a reform­erőknek kell kerülniük. A pártszakadás esélyeit la­tolgatva Ágh Attila rámuta­tott: a pártban jelenleg nincs egység, amelyet meg lehetne védeni vagy helyre lehetne állítani. Hozzátette: új egy­ség szükséges, mégpedig egy olyan egység, amely a plat­formok elvi egyensúlyán nyugvó akcióegységet jelent. Ügy vélte: a párton belüli politikai csoportosulások kö­zötti törésvonal a demokra­tikus szocializmus értelmezé­sénél. illetve az elmúlt négy évtized értékelésénél érhető tetten. Ágh Attila végezetül azt hangsúlyozta: egy olyan, szervezetileg is új pártra van szükség, amely felvállalja a demokratikus szocializmust, s ezzel esélye van arra. hogy a jövőben is fontos politikai tényező legyen. Ehhez — mint aláhúzta — személyi garanciák is szükségesek, az­az : „A pártnak meg kell vál­nia a hitelüket vesztett ve­zetőktől. a politikai múmi­áktól, s nem szabad lehetősé­get adni a rejtőzködő kon­zervatívok átmenekítésére sem.” kai, a fejlődés szocialista út­ja fenntartható lesz. A platform álláspontja sze­rint a demokratikus fejlődés garanciája Magyarországon csakis egy erős baloldali tö­megpárt lehet. Olyan párt, amely megtisztul és nem siratja meg a köpönyegfor­gatókat. Az MSZMP nem le­het többé a káderek és a karrieristák elit pártja. A pártszakadást akkor tartják megelőzhetőnek, ha a tagság saját apparátusát képes el­lenőrzése alá vonni. A párt helyzetéről szólva Krausz Tamás rámutatott: a vezetés szétesett, s az álviták által megosztott párt befolyása ro­hamosan csökkent. Ezért egy teljesen megújított pártelnök- ségre lenne szükség, amely élén számos vidéki fiatallal képes lenne megfelelően fel­készülni a választásokra. Figyelmeztetett: a küldöt­teik többségének nincs man­dátuma arra, hogy az MSZMP-t — bármilyen né­ven működjék is mint utód­párt — megszüntesse, szét­szakítsa. „A tanácskozási te­re n hangulata szülte pillanat ezt a pártot nem oszlathatja fel, az ilyen kísérleteknek az utolsó pillanatig ellent kell állni.” A kongresszuson a pártnak újjá kell születnie. Abba azonban nem belépni kell, ellenkezőleg: a pártot mindazok hagyják el, akik­nek nem tetszik programja. Végezetül fontosnak ítélte, hogy a 'küldöttek olyan, sze­mélyeket jelöljenek a legfon­tosabb állami és közéleti funkciókba, akik mögött egységesen felsorakozhat a párttagság. Udvarhelyi László az ösz- szefogás platform nézeteit összefoglalva hangoztatta: az oly sokszor emlegetett re­form egy olyan gyökeres strukturális fordulatot ered­ményező folyamat, cselekvé­si program, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Ebből a felfogásból következik, hogy a kongresszus egyik fontos feladata annak eldöntése, modern baloldali tömegpár­tot kíván-e formálni az MSZMP-ből, vagy valami­lyen ettől eltérő politikai ala­kulatot. A küldötteknek azt sem szabad szem elől téveszteni­ük, hogy a srukturális fordu­latot a pártnak olyan körül­mények között kell végrehaj­tania, amikor nagyon erős egy jobboldali polgári resta- urációs folyamat elmélyülé­sének veszélye, s amikor bi­Az Ifjúsági platform kép­viseletében felszólaló Nagy Imre, a DEMISZ elnöke hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a magyar történelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP törté­nete is véget ért. Nem meg­tagadni kell, hanem befejez­ni, értékeit mentve újat, mást kezdeni. A továbbiakban azt éle- mezve, hogy mitől lesz új, más a párt, úgy fogalmazott: új program, új szabályzat, új vezetés szükséges, de ezek­től még nem lesz más a párt. Valóban új párt csak akkor lesz, ha az előzőekhez újjá­épített tagság, szervezetek, új apparátus és új struktúra párosul. Rámutatott: a párt igazi megmérettetése a vá­lasztásokon lesz, hosszabb tá­von pedig abban, hogyan tud­ja elfogadtatni magát az új és még újabb generációkkal. Thirring Ákos, A vidék esélyegyenlőségéért platform képviselője azt fejtegette, hogy a vidéki ség fogalmán azokat az egyenlőtlen élet- és gazdálkodási körülménye­ket értik, amelyek gazdasá­gi, infrastrukturális, elosz­tási, kulturális és belpoliti­kai téren egyaránt hátrányo­san érintik a kisebb telepü­léseket. Mint mondta, plat­formjuk nem fővárosellenes, de harcol az indokolatlan köz­ponti megkülönböztetések el­len, az egyenlőtlenségek fel­számolásáért. Reformer mi­voltuk pedig abból falkad, hogy ők is gyökeres változá­sokat akarnak. Meggyőződésük, hogy az újjászülető szocialista párt­nak olyan programot kell ki­dolgoznia és megvalósítania, amely vonzó a vidéki, falusi embernek, de érdeke a szo­cialista népgazdaságnak is. A vidéket az a párt nyeri meg magáinak a választáso­kon, amelynek válságkezelő programja elnyeri a falu tá­mogatását. Ezért remélik, hogy sikerül olyan politikai megoldást találni a kongresz- szuson — erre szerinte van­nak biztató jelek —, amely megfelel az ország érdekei­nek, s hozzásegíti a pártot is a sikerhez. Kiállt amellett, hogy az új pártstruktúrában minden szinten be kell viezet­zonyos szociális feszültségek esetleg kezelhetetlenné teszik a társadalmi folyamatokat. Ebben a helyzetben a párt­nak a sruktúra megújítása mellett számos konkrét fela­dattal is meg kell birkóznia. A legfontosabb napi tenni­való az ország, illetve a párt működőképességének a meg­őrzése. A platform elképzelése sze­rint e feladatoknak egy szé­les bázisú politikai tömeg- párt képes megfelelni. A pártnak ezért a már meglévő tömegbázisát kell megtarta­nia, illetve kiszélesítenie, s ezzel a választásokon is a si­ker reményében indulhat. A tömegbázis megtartása érde­kében a kongresszusnak nem szabad olyan fajta szélsősé­gekbe belemennie, amelyeket az emberek nem értenek meg, amelyeket nem tudnak követni. Hozzátette: az új párt meg­alapítása még nem választá­si siker, csak belépőjegy, nélküle nem lesz szabad vá­lasztás, csak vértelen leszá­molás. Nap mint nap tapasztalha­tó fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság többsége le­írta az MSZMP-t, amely két­szeresen becsapta az ifjúsá­got: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövő­vel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan feláldozta a hol­napot. Ezt a helyzetet meg kell fordítani. A fiatalok kér­déseire adandó megfelelő vá­laszokra van szükség, s te­repet kell adni az ifjúság­nak, hogy ebben a pártban akarja formálni gyermekei jövőjét. Hiszen a fiatalok nélkül nincs és nem is lehet progresszió — hangsúlyozta végezetül Nagy Imre. ni az önkormányzatot. Beje­lentette: létre kívánják hoz­ni a párt agrárgazdasági ta­gozatát. * * * Este 9 órakor befejezte el­ső munkanapját az MSZMP kongresszusa. A vita első szakaszában a párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési el­veiről a megyei és a megyei jogú küldöttcsoportok képvi­selői mondták el véleményü­ket. Szombaton reggel várható­an e napirendi pont vitájá­val folytatódik a tanácsko­zás. A nap eseményeit a nem­zetközi sajtóközpontban az esti órákban rendezett sajtó­konferencián Barabás János és Major László, a kongresz- szus szóvivői foglalták ösz- sze. Barabás János szerint a küldöttek nemhiába kezdték meg munkájukat már csü­törtökön este, hiszen az első napi vita során bizonyoso­dott: az ügyrend működik, jó feltételeket teremtve ah­hoz. hogy valóban egy iga­zi politikai párt tisztázó vi­tája folyjék. Rámutatott ar­ra, hogy a politikai beszédek megadták a kongresszus alaphangját, igazolva, hogy a Központi Bizottság felkészült a tanácskozásra. A vita leg­jellemzőbb elemeként emlí­tette. hogy egy új párt kör­vonalai rajzolódtak ki már a vita első napján. Szenvedé­lyes. néha szikrázóan ütköző vélemények hangoztak el, de az alapkérdésekben viszony­lag világosan megjelentek azok a nézetkülönbségek, amelyekben a kongresszus­nak majd döntenie kell. Az alapvető kérdésekben — megítélése szerint — az első napi vitában azok a vé­lemények voltak többségben, amelyek a párt jellegét, cél­ját tekintve radikálisabb vál­tást óhajtanak, új minőségű, európai normákat követő baloldali, szocialista karakte­rű párt íétréhozását szorgal­mazzák. Ezzel összefüggésben amellett foglaltak állást, hogy ennek megfelelő alap­szabályra, programra és új összetételű vezetésre van szükség ahhoz, hogy a váltás hiteles legyen. A fontos jel­lemzők között említette: a hozzászólók többsége nem öncélúan a pártban gondol­kodott, hanem azt csupán eszköznek tekintette arra, hogy a nép, a nemzet alapve­tő problémáira megoldást ta­láljon, s az ország megindul­jon a mély politikai, gazda­sági és morális válságból va­ló kilábalás útján. A szenvedélyes hangú vé­lemények bírálták az elmúlt másfél évet, a pártvezetést, de elismerték, hogy ebben az időszakban korszakos válto­zások indultak el. A felszóla­lók szinte mindegyike kitért arra, hogy a párt a választá­sokon való megmérettetésre készül, ahol bizonyítania kell: képes a magyar nép bizal­mát visszaszerezni. A részletes napirend iránt érdeklődő újságírónak Major László elmondta: ilyenre nem számíthat, mert ez nem egy klasszikus kongreszus, ahol minden előre megterve­zett, ahogy az korábban volt. A vita addig tart, amíg a kongresszus nem dönt vala­mennyi kérdésben. A pártva- gyon sorsával kapcsolatos kérdésre Barabás János ki­fejtette: e vagyonról is el kell számolni a kongresszus, ezáltal a párttagság és a tár­sadalom előtt. Ha pedig va­lamiféle szakadásra, kiválás­ra kerül sor, akkor valóban tisztázni szükséges, miként oszlanak meg az infrastruk­turális javak. Erről azonban egyelőre vita nem bontakoz­hatott ki, mert e kérdés még. nem szerepelt a kongresszus napirendjén. Barabás János szerint nem­csak Nyers Rezső és Pozsgay Imre, hanem Grósz Károly is baloldali karakterű szocialis­ta pártot akar kialakítani, de ő nem itt, a kongresszuson, egyszeri radikális elhatáro­zással, hanem lassúbb, szer­vesebb megújulási folyamat révén. Ez a nézetkülönbség önmagában nem oka a párt­szakadásnak — vélekedett Barabás János. Elismerte: az eddigi formában megis­mert szocializmus és kom­munizmus nem tehető von­zóvá. Most jelző nélküli de­mokráciát kell teremteni ve­gyes tulajdonú piacgazda­sággal, parlamentáris több­pártrendszerrel, ugyanakkor küzdeni a szocialista érté­kekért, a dolgozók érdekei­nek képviseletéért. A szóvivő szerint a szocializmust mint társadalmi formációt záró­jelbe kell tenni, és inkább mozgalomnak, értékrendnek kell tekinteni. Egy kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a kong­resszus meg fogja erősíteni Pozsgay Imre jelölését a köz- társasági elnöki tisztségie. Határozottan leszögezte azt is, hogy a párt maradéktala­nul tiszteletben fogja tarta­ni a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon született meg­állapodásokat. Barabás János — mint el­mondta — maga is aláírta azt a javaslatot, hogy a párt el­nöke Nyers Rezső legyen­Arra a fölvetésre, hogy a sztálinizmus elleni harcot hirdető kongresszuson nem hallani sztálinista hangokat, a szóvivő leszögezte: a sztáli­nizmus nem a megválasztott küldöttek véleményében mu­tatható ki, hanem a még mindig meglévő szervezeti, döntési struktúra őrzi a sztá­linizmus bizonyos jegyeit. Ügyrendi újítás A tanácskozás rendelkezésére álló idő szűkössége és a napirenden szereplő kérdések iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés nehéz feladat elé állította a kongresszus zökkenőmentes lebonyolítása felett őrködő ügyrendi bizottságot: miként lehetne biztosítani, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több felszólaló fejthesse ki nézeteit a vitatott problémákról. A hozzá­szólások időtartamát úgynevezett időkártyák bevezeté­sével szabályozzák. Az újszerű elgondolásnak megfele­lően minden küldött két lapocskát kap, s egy-egy kár­tya IS másodperces hozzászólásra jogosítja fel tulaj­donosát. A küldötteknek módjuk van arra, hogy a ren­delkezésükre álló időről saját belátásuk szerint dönt­senek; így a kártyákat akár át is adhatják a számukra rokonszenves küldöttcsoportoknak, illetve bármelyik felszólalásra készülődő küldött-társuknak. Vissza a népi demokratikus hagyományokhoz Azok lépjenek ki, akiknek nem tetszik a program Igazi megmérettetés a választásokon lesz Elnyerni a falu támogatását

Next

/
Oldalképek
Tartalom