Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
1989. október 7. Kelet-Magjrarország 3 Tanácskozik az MSZMP kongresszusa Grósz Károly: (Folytatás a 2. oldalról) rája — mint munka közben kiderült — alkalmatlan a gazdasági és politikai válság egyidejű kezelésére, egy meghasonlott, önbizalmát vesztett párt határozott és korszerű irányítására. A harmadik oik: a Központi Bizottság szűkebb vezetését megbénította a politikai egység és a kellő szolidaritás hiánya. A pártértekezleten megválasztott vezetés kezdetben nem tudott, később nem is akart egységessé válni. Mindezért a felelősség elsősorban a főtitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető. Újjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi elkötelezettségünknek: a munkavállalók elsődleges politikai képviseletének. A mi pártunk már régen nem pusztán munkáspárt. De a munkásságot a mi pártunk sem nyíltan, sem megtévesztő fogalmazási ködösítésekbe burkoltan nem tagadhatja meg. A fordulat lényege ne az legyen, hogy elhalványítjuk a párt mun- kásjelllegét, hanem az, hogy új, progresszív módon fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sajátos és közös érdekeit. — Ügy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, áramlatok szövetségeként kell működnie, ahol a központi plat form, a kongresszuson elfogadott program minden párttagra nézve kötelező. A pári vezető testületéi irányítsák és ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végreha j tását! A reformpolitika bázisait a pártban nem a másként gondolkodók kitaszítása, hanem az álláspontok közelítése, a kompromisszumkeresés erősítheti. A párt megerősödésének viszont feltétele, hogy azok, akik alapjaiban nem értenek egyet a kongresszus által elfogadott politikai . irányvonallal, ne szerveződhessenek önálló politikai erővé a párton belül. — Egy választásra készülő pártban megegyezésre keli jutniuk a különböző áramlatoknak, s a közvélemény számára egységet kell demonstrálni. Enélkül lehetetlen a választási siker, mivel a szavazópolgár többnyire arra adja a voksát, akiről feltételezi az erőt, kormányzóképességet. Az új pártvezetés elsőrendű feladata ezért, hogy mozgósítsa és segítse a párttagságot a közelgő köz- társasági elnöki, országgyűlési és tanácsi választásokra való felkészülésben. A nemzetért, a közös célokért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai között erősítenünk kell a politikai összetartozás, a szolidaritás érzését. Grósz Károly ezután összefoglalta a leköszönő KB politikai következtetéseit. — Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakítható-e és hogyan egy új típusú pártegység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből fara- gottá tenni pártunkat! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalomban a legutóbbi időben feltűnt, életre való és előremutató kezdeményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, senkinek sem kell feladni kommunista meggyőződését ahhoz, hogy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye küldöttei hallgatják az előadói beszédeket — Kovács Jenő: — Ki kíván tagja lenni a pártnak? Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt alapszabály-tervezetét terjesztette elő. Demokrácia és szabadság összefüggését taglalva a szónok leszögezte: hazánkban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye közepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vállalják a demokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Olyat, amely a közös és céltudatos cselekvés garanciáit nem az elrendelt fegyelemben és a kirendelt felügyelőkben látja; inkább szabad emberek meggyőződésében és közösségi hajlamában. Nem állít föléjük intézményeket és tisztségeket, hanem azok létrehozását kizárólagos jogukká, működésüket pedig általuk ellenőrizhetővé teszi. A kongresszusnak olyan pártot kell életre hívnia, amely képes helytállni a többpártrfndszerű, demokratikus jogállam politikai küzdőterén, új életre kelti a szocialista mozgalom erejét és tekintélyét. Az egykoron szociáldemokrata és kommunista ágra szakadt szocialista mozgalom mindenekelőtt úgy éledhet újjá, ha nemcsak szándékaiban, hanem szervezeti rendjével is gátat vet a hatalom koncentrálásának bármely testület vagy tisztségviselő által. Ennek első és elemi feltétele minden akarat és jog visszaszármaztatása a párt tagjainak. A párton belüli szabad lelkiismeret, a szabad véleménynyilvánítás, a közösségalkotás és az együttműködés, a szabad csatlakozás és a távozás egy önkéntes politikai szövetségen belül olyan eredendő jog, amely nem lehet vitatható. A hatalomkoncentráció megakadályozásának másik eszköze lehet, ha új egyensúlyi viszonyok, és ezek alapján új típusú együttműködés alakul ki a párt vezetése, a parlamenti csoport és a kormány között. A KB titkára elemzésében rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a személyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Áttekinthetetlen, nem egyszer oligarchikus függőségek határozták meg azt az erőteret amelyben a személyi döntések születtek. A párt demokratikus működésmódjának egyik legfőbb garanciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztódást a választók értékítéletéhez, akaratához köti, és „nem ad teret láthatatlan kezeknek szabad vadászmezőt a vazallust kereső szemeknek”. A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul lezárja az állampárt korszakát Magyarországon, és kiindulópontjává válik az új demokratikus,' baloldali párt megteremtésének. A párt hitele nagyobbrészt azon múlik, hogy mi történik a következő két-három hónapban Ezért az előadó kezdeményezte, hogy a kongresszus elvi természetű döntéseit követően külön határozzon a következő hónapok pártszervezési teendőiről. A szavakat ugyanis tettekre kell váltani — mutatott rá —; a párt még egyszer nem viselné el az 1988 májusát követő hónapok tanácstalanságát, bénultságát. Egy újabb elszalasztott lehetőségért most már végzetes árat kellene fizetni. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megválasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus eredményeképpen körvonalazódó pártnak. A párt ugyanakkor hívja soraiba mindazokat, akik politikájával — világnézeti különbségre való tekintet nélkül — rokonszenveznek és vállalják céljait. Várja azokat is, akiket éppen a párt múltbeli gyakorlatának elutasítása és jogos bírálata tartott távol az MSZMP-től — mondotta befejezésül Kovács Jenő. Pozsgay Imre: Szakítás a pártállam gyakorlatával Pozsgay Imre, a pártelnökség tagja a Politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól, illetve a párt prog- ranyilatkozata című dokumentum-tervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóiló tudósítás a programnyilatkozat tervezetének társdokumentuma. A KB — e fontos gondolatkört nem kívánva kivenni a kongresszusi vita köréből — azzal a megfontolásai terjesztette elő, hogy nagyobb önismerettel, világos beszéddel, a programnyilatkozatot tisztázott történelmi körülmények között fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai összefoglalást ad arról, miként lehet ebből a negyven esztendőből vállalható, továbbvihe- tő értékek egész tárát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott tekintélye és az elvesztett bizalom után ismét kérhesse nemcsak saját tagságának támogatását, és bizalmát, hanem ezzel együtt a magyar nép bizalmát is. A tervezet fontos szándéka volt, hogy a párt önismeretre szert téve, az elmúlt negyven év értékleltárát is elvégezve, kimondjon olyan történelmi tapasztalatokat, amelyek korábban kimondhatatlanok, tabuügyek voltak. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tagságnak bűntudattal és bénult politikai akarattal kell-e belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán s világosan, a felelősséget is meghatározva, cselekvőkészen, vállalkozásra készen. Ezzel ösz- szefüggésben Pozsgay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évtized válságainak felelősségét elemezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb műveletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjaiban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szerveződésekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rendszer működését úgy igyekeztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki A párttagság a döntéseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy cent- ralisztikus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilatkozat tervezetéről szólt Pozsgay Imre: — Ez a programnyilatkozat-tervezet egyetlen fontos feladatra készült: a pártállam és állampárt politikai gyakorlatával való szakítás idején egy, az alkotmányos jogállamra áttérő politikai pluralizmus körülményei 'között működő új párt tartozik saját tagságának elszámolni eddigi helyzetével, és felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyében ez az új párt megszerveződhet. Ebből a szempontból sem nélkülözhető a korábbi korszakok értékeinek számbavétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert máskülönben nincs esélyünk, hogy újra az európai Munkatársunk jelenti a kongresszusról Nehézkes nyitány, jobb folytatás P énteken délelőtt hosz- szadalmas és félreértésektől sem mentes ügyrendi vita után végre elkezdődött az érdemi munka az MSZMP-kong- resszusán. Igazában már a vonaton — csütörtök délután — elkezdődött a megye küldötteinek kongresz- szusi nyitánya. Az ötvenegy küldött sok egyéb kérdés mellett arról beszélgetett, vitatkozott a vonaton, hogyan élhetnek a legjobban jogaikkal a kongresz- szuson, mire kötelezi őket az egyes platformokon való részvétel, s mennyiben adhatnak hangot egyéni véleményüknek. Számosán hozták szóba a párt megújulásával kapcsolatban az etikai tisztaságot, a jó lelkiismeret igényét, hogy a tagság jó része megszabaduljon a nyomasztó lelki, etikai terhektől. Bár az olvasót bizonyára nem hatja meg, hogy e sorok írója a kongresszusi tudósítását hol és hogyan írta és továbbította, mégis ide kívánkozik, mert jellemzi a kongresszust övező légkört és érdeklődést. Ezer külföldi újságíró bábeli zűrzavarában állva írom e tudósítást a kongresszus sajtóközpontjában, mert a világsajtó, a rádió és televízió állomások tudósítói egymást megelőzve igyekeznek nyomonkövetni és továbbítani tudósításaikat. Úgy láttam, a körülményes, késlekedő kezdés, a hosszadalmasra sikerült ügyrendi vita nem váltott ki túl nagy tetszést és érdeklődést a külföldi tudósítókból. Olykor érdektelenség, mosoly és bosszúság keveredett az arcokon, hisz még délelőtt 11 órakor nem került sor az érdemi napirendekre. Még csak tanulja a párt a parlamentarizmus szabályait, nincsenek kiforrott ügyrendi menetrendek, ezért lépett elő fő kérdéssé az ügyrend tisztázása, ami valószínűleg nagy érdektelenséget váltott ki a kívülállókból. Igazában nagyon is súlyos döntések „pártjogi” eldöntéséről és annak demokratikus megszavazásáról volt szó. Az volt a tét, — amiről a vonaton a szabol- csi-szatmári-beregi küldöttek is sokat vitáztak — milyen jogok illessék meg a küldötteket a kongresszuson, hogyan történjen a platformok tevékenysége, miként válasszák meg a párt legfelsőbb tisztségviselőit. Elmondhatjuk, megyénk küldöttei már az első percektől tevékeny résztvevői és formálói voltak a kongresszus munkájának. Gyu- ricsku Kálmán, mint a sza- vezetszedő bizottság elnöke, keményen megdolgozott a minden bizonnyal szavazási rekordot állító ügyrendi napirendi pont sikeréért. Hasznos javaslatot tett Baja Ferenc is, megyénk másik kongresszusi küldötte. A kongresszus első napjának délelőttje nem hozott érdemi izgalmat, de az első akadályokon túljutva mégis sikerült megalapozni a délutáni és esti munkát, s hozzálátni az alapvető dokumentumok elemzéséhez, tisztázásához. Reméljük a továbbiakban lényegre tö- rőbb, rugalmasabb, érdekesebb szakaszába lép a kongresszus, s az ott zajló események valóban kiváltják a közvélemény nagyobb érdeklődését. Páll Géza baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocialista gondolkodás szervezetében, szerkezetében a nép elismerjen bennünket. — Szakítani kell azzal a monstrummal és konglomerátummal — folytatta —, amely valójában nem pártként, hanem közhatalomként funkcionált ebben az országban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné él. Ez az az alapgondolat és alapkoncepció, amelynek jegyében új programot kell készíteni. — Nagy figyelmet kell fordítanunk azokra a gondolatokra, amelyek megkülönböztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett kiegészítő javaslatok a parlamentáris demokrácia elismerésén túl az önkormányzatokban, s e tekintetben a vidéki Magyarország kezdeményezőkészségében látták, azt-a politikai kezdeményező erőt, amely a főváros, a városlakók számára is egyfajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidaritásnak az autonóm közösségeken való kiépülését tervezi. Ebből a szempontból a most megteremtendő pártnak előnye van minden más politikai kínálattal szemben ebben az országban — hangoztatta. Ezt a lehetőséget kell megragadni, ahhoz, hogy, a politikai győzelem és á kormánypárt megteremtésének esélyeivel, léphessenek fel a következő korszak politikai küzdelmeiben. — Ebből a szempontból kell mérlegelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá teszik, meddig terjed ebben az új pártban az áramlatok és platformok szabadsága, s melyik az a határ amelyen túl már valami más pártról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáztuk, és ha ezt ezen a kongresszuson nem tisztázzuk, akkor az egybe- mosás, a ködösítés kongresz- szusaként rögzíti a tanácskozást a történelem, olyan kongresszusként, amely az ország számára nem oldott meg semmit, saját sorait pedig tovább kuszálta, áttekinthetetlenné tette. — Mint minden, európai politikai kultúrán nevelődött párt, a mi pártunk is tiszteletben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a kisebbség jogainak védelmét. De egy pluralista politikai berendezkedésben nem lehetnek olyan kényszerek, amelyek közénk kényszerítenek olyanokat, akik nézeteikben, gondolataikban és politikai érvrendszerükben nem tudnak együtt lenni. Az egy másik párt — ezt kell megérteni! Ez nem a politikai szabadság korlátozása, hanem a politikai szabadság viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indulunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott program s a hozzá kapcsolódó történelmi áttekintés szerint ez új párt, amelynek nevében is meg kell különböztetnie magát elődpártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a programtervezet tartalmaz — mondotta Pozsgay Imre, kifejezve azt a meggyőződését, hogy ily módon több, tartalmas baloldali mozgalom együtthatásából közös kormányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt, amely Magyar Szocialista Pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékenységét.
