Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
2 Kclet-Magyarország 1989. október 7. Tanácskozik az MSZMP kongresszusa Kovács Jenő, Pozsgay Imre és Németh Miklós az ülésteremben Új típusú pártra van szükség (Folytatás az 1. oldalról) daságot, független külpolitikát kíván a magyarság többsége; azt, hogy Európa két részével és a semleges országokkal egyaránt jó viszonyban legyünk, intenzív együttműködést folytassunk. Ezzel összefüggésben a politikus hangoztatta: amíg a világban katonai-politikai tömbök léteznek, addig a józan ész azt diktálja számunkra, hogy a Varsói Szerződést és a KGST-beli kapcsolatainkat ne kérdőjelezzük meg, viszont törekedjünk ezen integrációk belső reformjára. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt legyen a jövőben, miben változtasson a mozgalom, Nyers Rezső kifejtette: a mélyen szántó viták általános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az valójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szocializmustól idegen módszerek alkalmazása. Ezen az alapon nyer igazolást a hazai sztálinizmus elleni, 1956-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos reálpolitikának. A múltról szólva megjegyezte: folytatni kell még a kutatást és a vitát az MSZMP gyakorlati politikájáról és a Kádárkorszakról. Az MSZMP történelmi szerepét abban foglalta össze, hogy az a sztálini modell és politika diktatórikus, népellenes gyakorlatától igyekezett elszakadni, a gazdasági rendszerben új utat keresett, ám a politikai struktúrát érintetlenül hagyta. A párt elnöke szólt azokról a nagy politikai hibákról is, amelyek a párt válságához vezettek. Mint mondta: aligha vitatott például az a politikai tévedés, amelyet 1972—74-ben követett el a párt a reformok leállításával, majd 1985—86-ban azzal, hogy további gyökeres reformok nélkül gazdasági növekedést kezdeményezett. E két téves döntés volt a közvetlen okozója Magyarország nagymérvű külföldi eladósodásának is. Az ezért való felelősséget jogosan kéri számon az MSZMP-n a nép — jelentette ki —, s a mi válaszunk nem lehet mentegetőző, a kritikát el kell fogadnunk. Ezzel összefüggésben azonban azt is elmondta, hogy az eseményekből a párt tanult, S az ellenőrzés nélküli kormányzást, az agypártrendszert — melyek a hibákat lehetővé tették — maga is igyekszik megszüntetni. Az ebből adódó következtetést úgy fogalmazta meg: az idő változásával az MSZMP történelmi szerepe is a végéhez ér. Most egy olyan típusú pártra van szüksége a magyar szocialista mozgalomnak, amely Utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek — állapította meg Nyers Rezső. A kongresszus jogát és feladatát is abban jelölte meg, hogy az erről az új típusú pártról döntsön. Véleménye szerint abban a felfogásban kellene a kongresszusnak közös nevezőre jutnia, hogy a bürokratikus centralizmust megvalósító, ún. „államszocializmus” rendjét lebontják, s azért szállnak síkra, hogy helyére a demokratikus szocializmus rendjét építsék fel. Ezzel nem kis kockázatot vállalunk, hisz társadalmunkban vannak hívei és szorgalmazói a „szocializmus nélküli” demokráciának, saz alkotmányos működés lehetőségei részükre is adottak lesznek — mondta. Ezt a kockázatot azonban — Nyers Rezső szerint — a pártnak vállalnia kell, s újra és újra meg kell küzdenie a demokratikus szocializmus eszméjéért és politikájáért. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kommunista és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata párt sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szintézist, amely a szocialista mozgalomból kettészakadt szociáldemokrata és kommunista tradíciók, értékek és gyakorlat újratalálkozásából alakulhat ki. Az új pártnak szoros szö- vetségesi, baráti viszonyt kellene fenntartania a keleti és a nyugati reformkommunista pártokkal, közöttük is kitüntetett helyen a reformpolitikát megvalósító SZKP-val. Baráti és szoros szálakat kívánatos kiépíteni a Szocialista Internacionáléval, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. A párt részese kíván lenni az európai baloldal kialakulásának, megerősödésének, hatékony működésének. Nyers Rezső szerint az újjászülető pártnak a választásokon néppártként kellene megjelennie. Mint mozgalomnak pedig döntően és főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szükséges működnie. Emellett építhet a szabadfoglalkozásúakkal, kistermelőkkel, kisvállalkozókkal való szövetségre is. El kell viszont határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztálypolitika eszközének tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létfoi- májának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdikta- túrás irányzatot képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demokratikus centralizmus nem fér össze a demokratikus szocializmussal. A párt nem vállalhat közösséget azokkal sem, akik pozíciójukat személyes érdekeik érvényesítésére, a pártot pedig hatalmuk fenntartására használták. Az MSZMP elnöke a párton belül kifejeződött reformmozgalmat az életerő pozitív megnyilvánulásának nevezte. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista munkásmozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. Grósz Károly: Reformok iránt elkötelexett, baloldali pártot akarunk A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a Csütörtök esti gondolatgazdag Vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdolgozta, így ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta jóvá. A beszámolót tárgyaló KB- ülés vitájára visszautalva a főtitkár rámutatott: — Egység vagy szakadás, megújuló párt vagy új párt — sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szocializmus, amely hitem szerint a nemzet felemelkedésének legjárhatóbb útja. S ehhez maga a párt is csak eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, felkészültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges^ Éppen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az írásos előterjesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemléletbeli, s nem pedig elvi, ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgősebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a politikai folyamatokat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongresszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett. — Az elmúlt másfél év gyötrelmei: a szocializmus új magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak — mondotta ezután a főtitkár. — A változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt — s annak itt is jelen lévő Központi Bizottsága — is kezdeményezte, de nyitott volt mások hasonló törekvései iránt is. A súlyos gazdasági helyzet, az adósságszolgálat terhei, a párt megújulását fékező vezetési válság miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka naA Központi Bizottság írásos beszámolója A Központi Bizottság beszámolója megkísérli a párt szempontjából meghatározó politikai folyamatok ösz- szefoglalását, s egyúttal felvázolja a megújulás rövid távú feladatait. A modellváltás első lépéseit összegző fejezet a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszaik főbb belpolitikái, társadalmi és gazdasági változásait idézi fel. Emlékeztet a pártértekezlet központi gondolatára, miszerint: tényleges gazdasági fordulat nem érhető el a politikai intézményrendszer, s ezen belül a párt gyökeres reformja nélkül. A beszámoló megállapítja: az MSZMP vezetése a múlt kritikus értékelésével és egy új, korszerű szocializmust hirdető program meg- alkotásárval próbálta cselekvési terét tágítani. Kitér ugyanakkor a dokumentum arra is, hogy a párt különböző szintű vezető testületéi a politikai döntéseket a májusi pártértekezlet után is a tagság érdemi részvétele nélkül hozták. Hangsúlyozza továbbá, hogy a reform üteme a párttagság jelentős részét elbizonytalanította, s ez hozzájárult a vezetés és a párttagság közötti távolság növekedéséhez. Mindez a taglétszám csökkenésében is tetten érhető. A beszámoló második fejezete a belpolitikai erőviszonyokat, a párt jelenlegi helyzetét foglalja össze. Felidézi az ellenzéki szervezetek létrejöttét, politikai térnyerését, a háromoldalú egyeztető tárgyalásokat, illetve az ott született megállapodásokat. A párt újjászervezését taglaló harmadik fejezet alapvető célként jelöli meg a demokratikus szocializmusba való átmenetet, a szakítást a diktatórikus szocializmus maradványaival, a bürokratikus pártállammal. A beszámoló leszögezi: a megújuló MSZMP azoknak a munkásoknak, mezőgazda- sági dolgozóknak és értelmiségieknek érdekében kíván politizálni, akik teljesítményük alapján akarnak boldogulni. Politikusok Kallus László, a rajzolóművész szemével és a rajzon szereplők aláírásával gyobb hányada még előttünk áll. Sokszor elmondtuk már: nem másfél, hanem több év kell az elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél mesz- szebb kell jutni ezen az úton, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visszarendeződés ellen. Nem törődve azzal, hogy a gyors ütem az erők legcélszerűbb felhasználását jelenti-e, s hogy ily módon a szükséges haladásért nem fizetünk-e túlságosan nagy árat, nem kockáztatunk-e túl sokat. Ezt ,a megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. A kongresszusi előkészületek tapasztalatai azt: mutatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állásponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Grósz Károly ezután rámutatott: — Önbecsülésünkhöz hiteles történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezérelten csak az MSZMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk — amiről természetesen nyíltan szólni kell —, ezzel komolyan veszélyeztetünk mindenfajta kibontakozást. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva kijelentette: ez a Központi Bizottság' az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mint ami az azt megelőző másfél évtizedben összesen történt. — Elfogadta, majd kezdeményezte a politikai pluralizmus egyik legmagasabb formájának, a többpártrendszernek a kialakulását; következetesen szorgalmazta a jogállam kiépítését; megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évtizedes összefonódásának felszámolását; felismerte és megkezdte a közelmúlt történetének tárgyilagos feldolgozását és megismertetését; szélesre tárta a nyilvánosság lehetőségét; felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok sokirányú kibontakoztatását. — Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós marad: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani; túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra; nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. E hibák elkövetésének három okát jelölte meg a főtitkár: — Az egyik, hogy ez a pártvezetés az 1988 májusa után jelentkező feladatokra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozatosan ismerte fel, hogy milyen sok és milyen nagy tennivalóval kell megbirkóznia. A másik, hogy a Központi Bizottság szervezeti struktú(Folytatás a 3. oldalon)
