Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-19 / 248. szám

1989. október 19. Kelet-Magyarország 3 Rehabilitálni a parasztságot Emberhez méltó falvakat Fiatalok a vidék fölemelkedéséért A napokban Nyíregyházán tanácsokozott Nagy Miklós, az ÉFISZ elnöke, aki vála­szolt munkatársunk kérdé­seire. Népfőiskolái kollégiumok O A szervezet programjá­ban többek között a követke­zőket olvashatjuk: a falun élő fiatalok képviselete, az agrárpolitika hátrányos ele­meinek felszámolása, küzde­lem a magyar falu felemelke­déséért, a hátrányos helyzet megszüntetéséért. Ezekből eddig mennyit sikerült meg­valósítani? i — Mivel teljesen új' típusú ifjúsági szervezetet kell fel­építeni, konkrét eredmények eléréséhez kevés volt az idő. Nyíregyházára is azért jöt­tem, hogy megismerkedjem a megyei lehetőségekkel, s az itt élő emberek gondjával, problémájával. Törekszünk arra, hogy szervezetünk Elnéptelenednek a porták, az értelmiségi fiatalok elhagyják a falut, egyre élesebben jelentkeznek az ag­rárkérdések. E súlyos gazdasági és társadalmi problé­mák megoldásában kíván segíteni a tavasszal alakult ifjúsági szervezet, az Élelmiszer-gazdasági és Falusi If­júsági Szövetség. Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében is minél jobban ki­épüljön, hiszen a nehézségek e térségben halmozottan je­lentkeznek. O Az ÉFISZ társadalmi programjában szerepel a nép­főiskolái kollégiumok meg­valósítása. Hogyan működ­nének ezek az intézmények? — Szerintünk bármilyen gazdasági-társadalmi kibon­takozás csak az oktatási rend­szer újragondolásával és az agrártársadalom szellemi színvonalának emelésével képzelhető el. Éppen ezért a. vidék nagy szellemi centru­maiban a felsőoktatási kollé­giumban olyan orvosok, pe­dagógusok, mérnökök, agro- nómusok laknának együtt, akik vállalnák, hogy az is­kola elvégzése után közösen Folt a becsületen J ó néhány olyan eset került nyilvánosság elé az utóbbi időben, amikor különféle tisztségviselők foltot (foltokat) ejtettek a becsületükön. Volt, amiből bírósági ügy lett — például a debreceni KISZ- esekéből —, de olyan is, amibe jogilag nem volt mód beavatkozni, mint a szegedi tanácselnök telekspekuláci­ós ügyletébe, amiért szintén történt felelősségrevonás, ha nem is bírói úton. Egyes helyi pártértekezletek meg­tartását is nem utolsósorban ilyen, becsületen esett fol­tok miatt követelte ki a tagság. Tavaly országos szóbeszéd folyt a hévízi Giu]io-bár építése körüli visszaélésekről, amelyeket a mozikban A mi kis ügyeink címmel vetített filmből is megismerhe­tett a közvélemény. Annak kapcsán egy megyénkbeli tanácselnök e sorok írójának elmondta, hogy itt is adódtak az évek során ilyen „kis ügyeink”, ha nem is kaptak nyilvánosságot. Öt például egv „kis ügynek a hőse” meghívta egyszer egy „káderüdülőbe”, ahol a sa­játja mellett megmutatott több más hobbiépítményt, el­mondván, melyiknek mely elvtárs az építtető tulajdo­nosa. Sajtónyilvánosság híján is eljutott a visszaélések hire az ország közvéleményének kisebb-nagyobb hányadához, amely felháborodott szóbeszéddel részletezte a tényle­ges, vagy csak tudni vélt eseteket. A legsajnálatosabb az volt, hogy a közvélemény egy nem lebecsülhető ré­sze általánosított a valós, egyedi tapasztalatokból. Még­pedig oly módon általánosított, hogy gyanúba fogott min­den, vagy majdnem minden párttagot — mondván: azért van piros kiskönyve, mert nyilván hasznot húz a bir­toklásából. Nagyon természetes, hogy az ilyen gyanúsítás mélyen sértette az önzetlen párttagok tisztességes tíz- és száz­ezreit. Méltán követelték ki tehát, hogy vonják felelős­ségre — ahol lehet, büntetőjogilag, más esetekben er­kölcsileg, de következetes szigorral — mindazokat, akik foltot ejtettek a becsületükön. Nem maradhat el ez a számonkérés, aminek ma már a nyilvánosságot is meg kell kapnia — éppen azért, hogy a párttagság döntően tisztességes hányada — túlzás nélkül: oroszlánrésze — nyílt tekintettel nézhessen szembe a közvélemény min­den rétegével, elhatárolva magát „a mi kis ügyeink hőseitől’'. Egyre több garancia jött létre máris arra, hogy min­denütt, minden közfunkcióban az emberi tisztesség ér­vényesüljön, ne „csábuljon” senki arra, hogy foltot ejt­sen a becsületén. Lényeges garancia erre a kiteljesedő nyilvánosság, másrészt pedig a jogállamiság kiépülése, amelynek folytán senki emberfia — még oly magas köz­funkcióban sem — nem állhat, nem rendelkezhet úgy, mint akire a törvények nem vonatkoznak. Negyven éven át ugyanis ez volt az egyik nagy rákfenénk, a visszaélé­sek melegágya. Nem hiábavaló tehát ma már a becsületért, tisztessé­gért, a közélet tisztaságáért „hadba kelni”. Helyileg ugyan előfordulhatnak még olyan esetek, amelyekben talán ez egyelőre szélmalomharcnak tűnik, de ma már csak ideig-óráig lehetséges az ilyesmi, mert a kerékkö-' tők napjai tényleg meg vannak számlálva. Kisebb gaz­ságok valameddig — főként személyi összefonódások ré­vén — elleplezhetők, de az elkövetők méltán rettegnek már a lelepleződésüktől. Attól, hogy inkább előbb, mint utóbb elszámoltatja őket a közösség, hogy galádságaikra fényt derít a nyilvánosság. A jövő tehát bizonyosan tisztességet, becsületet hoz közéletünkbe. A lehető legszélesebb körű garanciák meg­teremtése azért kell, hogy a jövőben elvétve se essék folt a köztisztséget viselők becsületén. Legalábbis ne le­gyen rá lehetőség, botlásra csábító alkalom, amely maga­magát kínálja a becsületről megfeledkezni hajlamosak­nak. Magyar István mennének falura. Természe­tesen már az egyetemi-főis­kolai évek alatt kapcsolatot tartanának a faluval. A cél az, hogy visszaadjuk az ér­telmiséget a vidéki települé­seiknek. Ne juttassák cselédsorba a fiatalokat O Lesznek erre vállalko­zók? — Vannak fiatalok, akik vállalni fogják ezt. A népi kodlégiumoik azonban osak egy részét képezik a magyar falu felemelkedésének. Egy országos társadalmi program keretében meg kell teremte­ni azt, hogy a fiatalak em­berhez méltó körülményeket és perspektívát találjanak a magyar faluban. jussanak lakáshoz, legyen munkahe­lyük, s gyermekeiket a lakó­hely alapfokú oktatási intéz­ményeiben európai szinten taníttathassák. Mindez utó­pisztikusnak tűnik a mosta­ni helyzetben, de vallom azt, hogy. nincs más út. O A földkérdésről, a tu­lajdonviszonyokról heves vi­ták zajlanak napjainkban. Milyen álláspontot képvisel az ÉFISZ? — Elvetjük a Kisgazdapárt törekvését, amely szerint az 1947-es viszonyokat kellvisz- szaállítani. Ezt társadalmi és közgazdasági helyett egyedül erkölcsi érv támogatja. Ha visszaállítanánk az akkori viszonyokat, az ország egyet­len igazán sikeres gazdasági ágát, a sokhelyütt világgazda­sági szintű magyar mezőgaz­daságot zúznák szét. A fiata­lok egy részét cselédsorba juttatnánk, mert nekik nincs kötődésük semmilyen föld­tulajdonhoz, ugyanakkor ők azok, akik a földet műve­lik, értéket teremtenek, eb­ből élnek. A magyar parasz­tot pedig visszamenőleg re­habilitálná kell. A társa­dalom kérjen bocsánatot a parasztoktól, s fizessen ne­kik jóvátételt az elvett föld miatt. Magyarország nem en­gedheti meg azt a luxust, hogy mindent elölről kezd­jen. Felvállalják a megye gondjait O A Nyíregyházán eltöl­tött két nap alatt találkozott a megyei tanács elnökével és termelőszövetkezetek kép­viselőivel is. Milyen eredmé­nyekre jutottak a megbeszé­léseken? — A megyei tanács elnö­kének felajánlottam, hogy az ÉFISZ országos szinten kép­viselni fogja a megye prob­lémáit. Ifjúsági szervezetünk a megyei tanáccsal tervezi egy fórum megszervezését, amelyen azt vitatnánk meg, milyen módon lehetne indí­tani itt a népi kollégiumot. A fiatal agrárszakembereket pedig .tájékoztattam az el­képzeléseinkről. Sajnos ed­dig keveset hallottak rólunk, ez természetesen a mi hibánk is. Nemsokára megnyitjuk az ÉFISZ országos irodáját Bu­dapesten, azt követően pedig minden megyében, így re­mélhetőleg Nyíregyházán is lesz műhelyünk. M. Magyar László A politikai életet alapvető­en meghatározó törvényja­vaslatokról dönt az Ország- gyűlés mostani ülésszaka. Még az Országgyűlés meg­kezdése előtt a nyíregyházi képviselőknek levelet küldött a Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség, amelyben kifejtették állásfoglalásukat. Tukacs Istvánt, a NYÍR- DISZ titkárát kérdeztük meg, mi mindenre hívták fel az országgyűlési képviselők fi­gyelmét. Mint elmondta, az ifjúsági szervezet fontosnak tartja, hogy a háromoldalú tárgyalásokon résztvevő pár­tok által elfogadott alap- megoldások ne sérüljenek meg a törvények meghozata­lakor, különben veszélybe kerülhet a nehezen létreho­zott, s amúgy sem teljes po­litikai kompromisszum. A nyíregyházi fiatalok egyetértenek azzal, hogy a munkahelyeken pártok ne működjenek, de a párttör- vény-tervezet azon előírását példátlannak és nem kellően megindokoltnak tartják, hogy politikai szervezetek isko­lákban és felsőoktatási intéz­ményekben ne szerveződhes­senek. Tartalmilag kifogásolják azonban a jelöltállításhoz Egy belépés háttere Törtéiész a pártban Mátészalkán járva hírét vettem, hogy Farkas József, a Szatmári Múzeum igazgatója már tagja a Magyar Szocialista Pártnak. Üjdonság erejével hatott az infor­máció, hiszen a neves történészről köztudott, hogy évti­zedek óta politikai szervezetektől távol tartva magát — politizál. Igaz-e a hír, és mi rejlik a döntés mögött? — Tizenharmadikán, pénteken regisztráltattam ma­gam az új pártba, így az elsők között lettem a tagja. Ügy érzem, hogy ma egy magát valamire tartó értelmi­séginek itt a helye. Nem hagyhatjuk magára azt a né­hány tíz ezer embert, az új párt magját, akik a nemzet sorsának jobbra fordítását vállalták magukra. — ön eddig is részt vállalt ebben, de nem vált az MSZMP tagjává. — Valóban nem. Ennek nem az az oka, hogy nem akartam. Többször is kértem a felvételemet, de mind­annyiszor elutasításra találtam. Az MSZMP borzasztó tagfelvételi rendje volt ennek az oka. Ha húszéves, fizi­kai foglalkozású, nőnemű egyén lettem volna, azonnal felvesznek. — Miért nem csatlakozott más politikai szervezethez? — Ha az újonnan megjelentekre gondol, egyiket sem találtam olyannak, amit vállalni tudtam volna. Attól, hogy nem voltam az MSZMP tagja, a gondolkodásom baloldali és haladó volt és maradt. Azért működtem együtt hibái ellenére az MSZMP-vel, és ezért csatlako­zok örömmel az újjászületett utódpárthoz Vonz továb­bá az a tény is, hogy az ország valóban tenni és hatni tudó politikai mesteremberei eddig is és ezentúl is eb­ben a mozgalomban vettek és vesznek részt. Velük ösz- szefogva tudom elképzelni a kibontakozást. Ez az új párt kimondja, hogy Európára tekint, nemzetben gon­dolkodik. Ezt én mindennek alapján tartom, (ésik) fl NYIRDISZ a választásokról szükséges ajánlásokat. Sze­rintük a 750 ajánló szüksé­gessége minimálisra csökken­ti a független jelöltként in­dulók esélyét, s ez a szám ahhoz túl kicsi, hogy közel hatvanezres választókörze­tekben valós támogatást je­lentsen. Megyénk egyik legrégebbi sütödéje a dombrádi Szilágyi­féle pékség. Az 1950-ben épült kemencékben némi kar­bantartás, korszerűsítés ntán még a mai napig is jó mi­nőségű, szép kenyeret sütnek. E. E. felv. f-\reg barátom második ( ) évtizede élt már ma­gányosan a határ­menti kis erdélyi faluban. Élt? Inkább félt, mert egy­re gyakrabban kopogtak ba hozzá a legváratlanabb idő­pontokban a határvédelem egyenruhásai, s faggatták olyasmiről, amire nem tu­dott választ adni. Hallott-e gyanús neszt? Látott-e ide­geneket menni a határ irá­nyába? öreg barátom egyre csak tagadólag ingatta fejét. Nem látott, nem hallott, mert legtöbbet gondolko­dott. Napjában többször is osztotta-szorozta, hogy mi­ként éljen meg a helyi ter­melőszövetkezettől kapott nyugdíjából, a 200 lej körüli összegből, hiszen ebből az éhgyomorra megszokott kis pohár pálinkára sem fu­totta. Különösen azóta vált Öt ka aggasztóvá pénzügyi helyze­te, amióta a felsőbb szervek úgy határoztak, hogy csak annak a termelőszövetke­zetnek tagjai kaphatják meg hiánytalanul a pénzbe- ni juttatásukat, ahol száz százalékos a pénzügyi terv teljesítése. Ahol negatív a pénzügyi mérleg, ott a kicsi nyugdíjból is levonás kö­vetkezik. Következett is. Ezért szomorodott a falu végi lakó, mert belátta, nem tudja megkapáltatni a ha­tár közelében húzódó ki­csiny kertjében a kukoricát. Egyszerűen nem telt a nap­számra. Ö pedig járni is alig tudott, nem hogy ka­pálni ment volna ... Aztán egy napon mégis ajánlkozott két kapás segít­ségképpen. Ki is mentek öreg barátom parcellájába, -9 láttak csodát: a szóban- forgó kukoricát gyönyörűen megkapálta valaki. Illetve a kukoricás felső végére ér­ve pontosan megállapíthat­ták: öten voltak az ismeret­len napszámosok. Ugyanis a dűlő végében ennyi kapát találtak a hordálékos Szá­mos-menti talajba vágva. Ember sehol. A nyomok a határ irányába vezettek. Vissza nyom sehol... öreg barátom azóta is azt hajto­gatja: csak legalább talál­nák meg számításukat azok a jószívű ismeretlen nap­számosok ... (klsjó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom