Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. 0 *n ánkról társadalmat MSZMP—ellenzék—hallgató többség hármasára felosztani. II Keleta Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE váltja a kellő politikai ismeretekkel és felelős befogadóképességgel rendelkező állampolgárok nyílt, kulturált politizálása. A megoldás legalább olyan sökrétű, mint maga a vázolt probléma. Az intézményes szférában zajló politikai oktatás (— az óvodától az egyetemig —) radikális átalakítása ugyanúgy fontos teendő, mint a lehetőségekhez mértein tudatos formálása a legnéhezebben alakítható spontán hatásrendszereknek. Végezetül arról néhány szót, hogy miért beszéltem mindvégig állampolgárról, hiszen manapság szókás a A válasz egyszerű: a rendszerben, folyamatokban valós politikai ismereteken és globális szemléleten nyugvó ítéletek készségének birtoklása nem bármilyen párt tagságának privilégiuma, hanem állampolgári jog, s egyúttal elemi feltétele annak, amit kissé sejtelmesen poitikai létnek nevezhetünk. Bővebben: hozzájárulás egy olyan poitikai kultúra kialakulásához, melyben kompromisszum — és toleriaintílakészség, a konszenzusra való természetes hajlandóság nem szólam, hanem realitás. Murányi István Utassy József: Rezseg a levegő Zúg a cséplőgép. Okádja a szalmát és falja a kévét. Kazal tetején hancúrozgátunk hárman. Nagy, szőke nyár van. Combja kivillan, hajlong a kévevágó asszony bugyitlan. És mi hasalunk, lesünk, micskézünk hosszan a forró porban. Majd elinalunk. Lopott dinnyénkről hallgat zölden a Parlag. Gubacs-pipából szívjuk a bablevelet: vad gyerekek. S ahogy alkonyul: ki-ki libáival a mezőre vonul. Pacsirták zengve dicsérik, hisz olyan szép a naplemente. Egy egérlyuknál pamutpuha macska ül: les, fülel, úgy vár. S messzire hangzó, ■érces hangjával hazahív a harangszó. i tilosban járók arzenálja sok- zínű képet mutat. Birtokukon megtalálhatók a vadászati :élra készült fegyvertől a halipuskából átalakított fegyve- 'en át a házilag, vascsőből gyártott mordályig több puskaéle. (Mellékelt fotók) A legnagyobb óvatosság és körültekintés ellenére is több- zör előfordult, hogy az orv- ■'adászat a csendőrőrsön feje- fődött be. A Szabolcs-Szatrriár Hegyei Levéltár birtokában evő alispáni iratok között ta- álható néhány eseményjelen- iés, mely a fenti eseményről udósít. Lássunk egyet: „155. izámú őrs Nyírbátorban. Feljelentés orvvadászatért. „Bíró László és Straszer Já- íos csendőrökből álló járőr 885. május hó 17-én Molnár rános nyírbátori lakost rajta rte, midőn nevezett a rosz- íyáci erdő szélén egy egycsövű negtöltött fegyverrel lesben kilőtt. Nevezett mint tiltott időszakban vadászó és vadász- egy nélküli a nyírbátori szol- «abírói hivatalnak feljelente- ett. Az elkobzott fegyver és öltények oda átadattak.” Napjainkban is szép számnál hódolnak vadászszenve- lélyüknek azok, akik vadásza- i engedéllyel nem rendelkezők. Törvényeink ’ több-keve- ,ebb szigorral védik a vadász- ársaságok érdekeit. Azt a tényt azonban nem íagyhatjuk figyelmen kívül, tőgy a vadászterületeken te- lyésző vad már nem talált nincs (régóta nem az), hanem áradságos és küzdelmes munna eredménye. A mának is so- nat mondanak Széchenyi Zsig- nond szép szavai: „... akit a közönséges kap- siság térít görbe útra az nem árbeli vadorzó, csak hitvány mdtolvaj.” Horváth László f ^ Uj arcok a színházban Jól tudták az ókoriak, hogy az embert igazán két érzelem rendíti meg: az öröm és a fájdalom. Ezért választották a színház emblémájául a nevető és a síró álarcot. A két érzelem keveredése sokféle árnyalatot eredményez az ember lelkiségében. Ennek a gazdagságnak a kifejezése is fontos a mai színháznak. A szeptember a színházi évad kezdete. Ilyenkor új arcok tűnnek fel a színházakban, a közönség érdeklődése ismét a varázslatos játék felé fordul. A Móricz Zsigmond Színház látogatói négy új művészre figyelhetnek fel az első bemutatókon. Keresztes Sándor Marosvásárhelyen végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1980-ban. Három évig ottmaradt, majd öt évig szülővárosában, Kolozsvárott dolgozott. Sokmindent kipróbált, játszott drámában, vígjátékban, zenés darabban. Léner Péter hívta Nyíregyházára, aki Kolozsváron, a Hamletben látta. Az idén települt át Magyarországra családjával. Három gyermeke van, a felesége pedagógus. Ionesco Rinocéroszok című drámájának főszerepében mutatkozik be a nyíregyházi közönségnek. Lukácsi József 1982-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kacskaringós út vezetett odáig, hiszen dolgozott szakácsA múzeumnak berendezett palóchál. Századeleji, vályogból épült házat vásárolt meg Nógrád megyében a karancslápujtöi Karancs Tsz, melyet múzeumnak rendezett be. A kiállított tárgyakat a termelőszövetkezeti tagok társadalmi munkában gyűjtötték és tették kiállításra alkalmassá. A múzeumban a századfordulótól a század közepéig használatos tárgyakat, köztük sok munkaeszközt helyeztek el. Vlahovics Edit. Keresztes Sándor. ként, felszolgálóként. Volt díszletvezető munkás, kellékes. Mindent csinált, amit a színházban kellett. A főiskolán Léner Péter is tanára volt, neki köszönhető, hogy most Nyíregyházán láthatjuk Ionesco Rinocéroszok című darabjában. A Rockszínházban kéz. te pályáját, két évig a Józ. f Attila Színházban dolgoz« ;, majd az Arany János Színi; «z következett. Egy évet a nemzeti Színházban töltött. Peremartoni Krisztina A főiskolán Várkonyi Zoltán osztályába járt. Végzés után öt évig a Vígszínház tagja volt, majd hét évig a Nemzeti Színházban játszón. „Veszprémi lány vagyok” — mondja magáról. Szokatlan neki az alföld, hiányzanak a hegyek, s nagyon nehezen viseli a család távollétét is. Még sohasem játszott vidéken, de Nyíregyházára szívesen jött, mert jó a színház szakmai híre, fiatal a társulat. A tervek szerint két darabban játszik, Ionesco Rinocéroszokjá- ban és Csehov Ivanov című drámájában. Itt-tartózkodása alatt szeretné megismerni a megyét, az embereket. Vlahovics Edit 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szolnokra került, ahol elsősorban prózai darabokban játszott. Nagy sikere volt Molnár Ferenc üvegcipő, valam. it Viola című színműveiben. (n. i. a.) Peremartoni Krisztina. Lukácsi József. Termelőszövetkezeti palócmúzeum Karancslapujtőn
