Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
10 1989. szeptember 9. Odisszeusz unokája Rekviem egy moziért A KM vendége ezúttal éppúgy vendég volt, mint e sorok írója. Egy kis üdülőben töltötte az „évi rendes szabadságát” az Égéi tenger partján, egy Leptolkaria nevű falucskában. Aki azt hinné, hogy egy hajóskapitány leginkább tengeri medve kinézetű, szakállal, bajusszal, pipával és aranysujtásos egyenruhával, imbolygó léptekkel, nos, annak a képzeletében csak romantikus olvasmányainak hőse él még. Éliás Is- saakidis semmiben sem különbözött a többi pi- hengető család fejétől. Hasonlítani annál inkább hasonlított: néhány nap alatt őt is négerré sütötte a nap, és elandalította az a béke és nyugalom, ami a kedves kis hely jellemzője. ★ Történt egy nap, hogy a klasszikus arcéit viselő tulajdonos, Vlahosz szólt: a Kapitány lánya három esztendős, és ebből az alkalomból elvárnak a nagy platánfa alá minden hasonló korú gyereket és szülőjét. Így aztán délután az apróságok már együtt dalolták a Happy Birthday-t Teodórával, és segítettek elfújni a három szál gyertyát. Az ünneplés után a görögök szétszéledtek, a Kapitány és én maradtunk. Én tágra nyitott szemmel figyeltem őt, hiszen nem minden nap látok negyedmillió tonnás tankhajón járó első embert, ő pedig engem. Mivel sosem beszélt még „vasfüggönyön túlról jött” újságíróval. . Miután kölcsönösen megszoktuk egymás sajátos angolját, állandóvá váltak esti beszélgetéseink, sőt utóbb napközben is együtt ment el a két család arra a bizonyos helyre, ahol a legízletesebb éti kagylót lehet gyűjteni. Ez utóbbiról majd később, következzék előbb Odisz- szeusz unokájának néhány kalandos útja. — A mai tengerészt legkevésbé a viharok, és a tenger teszi ki veszélyeinek — mesélte egy éjfélbe hajló estén. Nyolcéves fiam tá- tott szájjal hallgatta a hevenyészett fordítást. — A tankhajóval nem nagyon bír a legnagyobb hullám sem. Egyszer, talán nyolcvanban, vagy nyolcvanegyben Vietnamba vittem egy szállítmány kerozint. Saigon előtt lehorgonyoztunk, a kikötői hatóság egyelőre nem adott behajózási engedélyt. Vártuk a „new ordért”, az új rendelkezést. Napok telnek így el, különösen nagy forgalmú kikötőknél. Egy ködös hajnalon az ügyeletes tiszt riasztott: két bárka közeledik rengeteg emberrel. A lélekvesztőkön nem kevesebb mint 2400 ember szorongott. Azok a bizonyos „boatman- ek”, a csónakos menekülők lepték el a tanker környékét. Mint kiderült, egyik öt napja, a másik egy hete hajózott, hogy Tajvanra jusson, de navigációs tapasztalat híján tulajdonképpen Saigon előtt köröztek. Na: yen kimerültek voltak, akadt közöttük szülés előtt . ö nő Mi a fedélzeten tunk csak hús. : mt, igaz több havi élelemmel. Az angolul tudó' it.< ku: egy bizottságot ;to és feljöttek. Azt hí t rn fa gyalhatok velük, azonban az egyik meggyújtott egy összesodort újságot, és a tartályfedelek felé rohant. Vagy felveszünk mindenkit, vagy felgyújtja a hajót. Különben is felvettük volna őket, mert a nemzetközi hajózási jog erre kötelez minden hajót. A baj csak az volt, hogy megjött a távirat, a behajózási engedély. Oda nem mehetnek, mondták, mert valamennyiükre internálás vár. Távirat haza a Tengerészeti Minisztériumba, nincs válasz. A külügyben úgyszintén. Végül is lehajóztam velük a szingapúri felségvizekig, ott pedig hajóikkal tovább indultak. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága itthon magas kitüntetést akasztott a mellemre. ★ — A viharok? Nékem még sohasem volt velük bajom. — Ilyenkor mifelénk lekopogják az asztal alatt felfelé babonásan. — A Kapitány egyszerűen szerencsésnek nevezi magát, és derül azon, hogy mindenképpen szeretnék egy olyan történetet kicsikarni belőle, ahol a tengerészek harcolnak a fedélzeten átcsapó hullámokkal, vijjog a szél, meg ilyesmi. Ahogy azt Jules Verne olyan szemléletesen megírja a Tizenötéves kapitányban, a Kétévi vakációban. — Egyszer futottam bele egy akkora tájfunba, ami utóbb ciklonná nőtt — talál mégis valami kedvemre valót. — Kanadából vittünk nyersolajat Bangladeshbe. Japán magasságában járhattunk, az első tiszt hozza a műholdképet: tájfunhoz közeledünk. Elemeztük a helyzetet. Ilyenkor csak arra kell ügyelni, hogy a közepét, a néhány kilométeres magját elkerüljük. Ott tényleg dü- höngenék az elemek. A hiba, amit elkövettünk, az volt, hogy nem ismertük fel: a képződmény növekvőben van. Igaz, hogy a meteorológiai előrejelzésekben sem olvashattunk ilyesmit. De hát azért van a szatellita, hogy magunk is következtethessünk a közeli időjárásra. Ami igiaz, igaz: az évnek abban a szakában, tehát a nyár és a tél váltásakor gyakorta bukkannak fel ilyen kontinentális méretű légörvények. A nagy hajózási központok , ilyenkor figyelmeztetést küldenek, és elkerülő útirányok adatait. Mi belementünk, öt-hatszáz kilométerre navigáltunk el a mag mellett. De semmi nem történt... Rossz idő volt és kész. Megerősített ügyeletet tartottunk és figyeltünk. Másnap már verőfényes déli vizeken jártunk. — Ma kagylót gyűjtünk, tartsanak velünk — ajánlotta a Kapitány egy reggel. Ettől az ajánlattól tartottunk, amióta láttuk, hogy a görögök kosárszámna hordják fel a vízről a fekete héjú éti kagylót. Távol a helységtől meglehetősen népte- len partrészen vertünk tanyát és következett a víz alatti vadászat. Uszony, szemüveg és légzőpipa — no meg egy kis kurázsi, amelyből nem kevés kell. A két-három méteres part- szegélyi vízben szőnyegsze- rűen borítja a „black schell”, a köveket. Elég nehéz őket leválasztani, úgy odanőttek. A Kapitány felesége,-' Rena asszony mutatta be miként kell a frissen szétnyitott még élő kagylót, egy csepp citrommal kiszürcsölni. Tengernélküli ország fiának csak ott a parton lehet bebizonyítani, ' hogy ezt meg lehet enni. Meg aztán mit szóltak volna a görögök ... Persze ők se nyersen eszik meg mind, álljon itt a Kapitány receptje: — Alaposan megmosni még itt a tengerparton, és leszedni róla mindent, ami hozzá tapad. A bezárult kagylóban annyi víz marad amin 1 napig még éléi. Tó vább azonba eltenni nem szabad. Egy nagy tálban fülleszt- jük lassú tűzön, akkor a héjak kinyílnak, és a víz kifolyik tíz percig ebben pároljuk, majd lehűtjük, és egy kanállal kifordítjuk mindegyikből a húst. Innen kezdve mi magyarosan, pörköltnek csináltuk, és állítjuk, hogy fenséges. Ök valami paradicsomos mártást főztek hozzá, és olaszos makarónival tálalták. ★ Elias Issaakidis kapitánynak azóta szintén letelt a szabadsága, pontosabban az a része, amit üdülésre szánt. Ugyanis hónapok óta szá- ' razföldön van, mert a matróznak nyolc hónap, egy év folyamatos „marineservice”, azaz tengeri szolgálat után egyben adják ki a szabadságát. Jobb-e így vagy nem? Lehet rajta gondolkodni. Hajóséknál mindenesetre ez járja. ök is hazautaztak, csak éppen délnek fordították Peugeot-jukat, mi meg északnak a Wartburgot. Pi- reusban élnek, amely már egybenőtt Athénnal. A hajózási társaság, amelynek alkalmazottja, ott bérel egy darabot a kikötőből. Érdekes szisztéma: annak is volt már vezetője, „port cap- tain”-ként. Merre megy legközelebb, milyen hajóval, családdal, anélkül? Erről érdeklődtem búcsúnk előtti esténkén. — Nem tudom melyik hajóval, nem tudom merre... Attól függ milyen üzletet szerez a társaság. A feleségem és Teodóra kéthónapi utat követően jöhet utánam a hajóra. Élünk is ezzel a lehetőséggel, így ő is bejárhatja a világot. Legutóbb éppen Kínába kísért el, ott szép utazást tettünk a szárazföld belsejébe is. Nekem már kevésbé érdekes, inkább csak munka. Jártam a világ minden részében életem folyamán, de például Magyar- országra még nem jutottam el. •» Nem mindig a Kapitány mesélt, szívesen * hallgatta azt is amit mi mondhattunk hazánkról. Szilárd elhatározásává vált, hogy nagy útjait kiegészíti egy szárazföldivel is Kelet-Európába. Esik Sándor Rugalmas visszavonulás — ezt a kifejezést a második világháború végére pontosan megismerte a közvélemény. Olyan hadműveletek minősítésére használták a hivatalos sajtóban amelyek kényszerű lépések voltak ugyan, de a hangulatot nem akarván rontani, ' úgy tüntették fel, mintha ezek egy, már korábban elhatározott taktika szerves részei lennének. Nem lennék meglepve, ha a rugalmas visszavonulás fogalmával újra találkoznánk magyar kultúra jelenlegi helyzetét tagláló írásokban. Magyarázatnak ugyanis tetszetős lenne, néhányan talán be is dőlnének neki. és hát szükség is van arra, hogy valamiképpen tartani lehessen a lelket azokban, akik számára fontos a kultúra ügye, mert az látható, hogy ezen a fronton újabb és újabb hídfőállások feladására kerül sor. , Abban sem lehet tisztán látni, hogy vajon ezek az állások csak a kényelmesség avagy a kényszerűség következtében maradnak védtelenek. Az üzleti szellem kíméletlen előnyomulásának az idei nyáron áldozatául esett a budapesti Filmmúzeum, a filmműveltség védelmének utolsó bástyái közül az egyik. Kedves mozirajongó, aki Pesten járván néha betért az Astoriával átellenben. a Dob utca sarkán álló, kellemes hangulatú vetítőterembe, hogy megnézhess egy-egy olyan alkotást, amelyhez sehol másutt nem juthattál hozzá, ezentúl '.áshová szervezz programo:! Ha eszedbe jut Oskar Matzerath bádogSzakonyi Károly ahhoz a hatvanas években pályáját kezdő írónemzedékhez tartozik, amelynek jórészt gyermekkori emlék a háború. Ez azonban nem tette köny- nyebbé az indulást, hiszen eszmélkedő diákként sokan szembesültek közülük a személyi kultusszal, majd az 1956-os eseményekkel. Ennek a nemzedéknek a tagjai magukévá tették a szocialista társadalom ideáljait, s azon munkálkodtak, hogy ezek a gyakorlatban is minél előbb megvalósuljanak. Szakonyi egyetemi tanulmányainak félbemaradása ütáh textil-, illetve faipari munkás volt. Élményei no- vellásköteteiben emlékezetes írásokban jelennek meg. (Középütt vannak a felhők, 1961; Túl a városon, 1964). Jellemzi a morális érzékenység, kedveli az önmagukat, az emberi hivatásukat kereső hősöket. (Férfiak, 1965; Porcelán baba, 1967; Francia tanya, 1969). Ismert drámaíró. Adáshiba, Honkongi paróka, A hatodik napon című színműveiben groteszk eszközökkel a kispolgári gondolkodásmód továbbélését, annak veszélyeit mutatta be nagy sikerrel. Bolond madár című új re-’ gényének mottója Jules Re- nardtól való. „Képzeletem emlékezés.” Az emlékek olykor valóban meghaladnak minden képzeletet, pláne, ha olyan Sorsfordító esztendőkben „szerdobjának pergése, ha visz- szaemlékezel arra, mit mond Eiji Okada a felejtésről a Szerelmem, Hirosimában, ha vissza tudod idézni Páger indulatát a Földindulásból, vagy ha visszacseng füledben Jeanette MacDonald és Eddy Nelson dala az Orgonavirágzásból, legyints egyet, hiszen ősztől már a Dob utca sarkán is James Bond és Piedo- ne osztja a pofonokat, zsa- rükkal lesz tele a vászon, miként az ország szinte minden mozijában. A Filmmúzeumot eladta a gazda, a Magyar Filmintézet. Ősztől hiába keressük a nagy, sárgaréz betűkből kialakított címeket a bejárat felett. A név helyén pedig ez áll majd: Broadway. Ez lesz a mozi neve, mivelhogy egykoron így hívták ezt a vetítőhelyet, s az új divat szerint vissza kell keresztelni mindent az eredetire. Népköztársaság útja helyett Andrássy utat mondunk (vajon miért nem Sugár utat, hiszen legkorábban így nevezték?), s mióta .Andrássy Katinkából A vörös grófnő lett, azóta elgondolkodhatunk e család szerepe és történelmi leckéink bonyolult összefüggésein, valamint egyre nehezebben igazonunik ki a színekben^ Szóval Broadway lesz újra a boldog emlékezetű Filmmúzeum, s ne meditáljunk azon, miért nem akad édes anyanyelvűnkben egyetlen megfelelő név sem, amely a keresztszülőnek megtetszhetett volna, s még csak ne is emlegessünk ostoba hagyományőrzést, hiszen ebben a moziban, miként a többiben is, ugyanazok a filmek menzi be” őket az ember, mint az ötvenes évek. Sámson Tamás 1952 őszén — egyetemi tanulmányok helyett — egy vidéki kisvárosba kerül, hogy a telephely raktárában a könyvelési feladatokat megoldja. A fiatalembert természetesen megtalálja a szerelem, még akkor is, ha a tragikus és talányos sorsú Bellával nincs szerencséje. A lány élete csupa titok, talán a hatalom beépített embere, az a feladata, hogy segítse a bizalmatlanság légikörének kialakulását. A raktáros Kulcsár nem kevésbé titokzatos: a munkáját elhanyagolja, vadászgatni jár munkaidőben is. Nagyon tájékozott, sokféle embert ismer „fentről”, úgy látszik, a keze njesszire elér. ö is hozzájárul a „mindenki .mindenkit ellenőriz” elvének (és gyakorlatának) a megvalósulásához.. A Bellában lappangó titkot Tamás nem tudta megfejteni, mert visszarendelték az anyavállalathoz és felmondtak neki. Ismét segédmunkás lett belőle. Amíg Bellával kapcsolatban még csak erejét próbálgatta a szerelem, addig Budapesten valóban rátalál az igazi érzelem. Valival a munkahelyén ismerkedik meg. Az asszony rossz házasságban él, mégsem könnyű zsákmány. Mindkettőjüknek fel kell nőniük ehhez a kapcsolathoz. De Vali nem mer nek majd, amelyek valóban az igazi Broadwayn kezdték közönségámító sikersorozatukat. Meg is érdemelte a Filmmúzeum a sorsát! Nem átallott a Patyomkin páncélos, a Ködös utak mellett olyan filmeket játszani, mint a Halálos tavasz meg az Elfújta a szél. Hogy szegénynek el kellett tartania önmagát, meg a tulaját, a Magyar Filmintézetet is? Hát Istenem! Ügy hírlik, vannak országok, ahol az értékőrző intézmények fenntartása, támogatása úgy történik, hogy a szórakoztatóipar jövedelmének megfelelő hányadát kapcsolják le és használják fel ilyen célra. Erre a megoldásra nálunk nem sikerült rájönni. Támogattuk a szórakoztatóipart a mozikban, a Filmintézet pedig tarthatta el önmagát, vehetett néha egy-két filmet, főként abból a jövedelemből, amit a filmmúzeum hozott Számára. Ügy hírlik, a Filmintézet helyet ke-es ahol — egy kisebb moziban — folytatódna az archívumában őrzött értékek vetítése. Sovány vigasz, ha lesz egy száz körüli nézőt befogadni tudó vetítőhely. Törzsközönséget elveszíteni könnyű, de újat kialakítani csak úgy lehet, ha a programban megfér egymás mellett a régi filmek közül az autonóm művészi értéket képviselő azokkal, amelyek a szórakoztató-művészet körébe tartoznak, mert a filmtörténetnek ugyanúgy része Hyppolit, a lakáj, mint a Türelmetlenség még akkor is, ha nem azonos minőséget képviselnek. (nein akar) elválni a férjétől, így egy idő után belefáradnak, beleszürkülnek az eevmásért vívott küzdelembe. Hosszú hónapok telnek el. Ötvenhat októberében találkoznak újra. Vali elvált, egyedül él. Sodródnak a tömeggel, a Parlament előtt, aztán a rádiónál. A nagy zűrzavarban elveszítik egymást. Tamás megsebesül, hosszas lábadozás következik. Ezalatt Vali elhagyja az országot, de szétszéled a közös ismerősök egy része is. Vali disszidálása nem következik az egyéniségéből, mint ahogy ötvenhat közvetlen előzményeinek, illetve az október 23-i eseményeknek a megmutatása is magán viseli a divat jegyeit. Szakonyi regényében nem szervesül a történelem a hősök sorsába, hiányzik a tetteket hitelesítő történelmi atmoszféra. Szereplői egy-egy erkölcsi magatartás következetes képviselői, minvégíg kitartanak elveik mellett, de esetleges bukásukban nincs semmi megrendítő. Személyiségükből hiányzik a mélység, úgy tűnik, mintha nem lenne döntéseiknek tétje. A Bolond madár nem minősíthető csupán művészi ujjgyakorlatnak. Nyári olvasmány, minden bizony- nyál felejtésre ítélve. (Magvető,1989) Nagy István Attila Hamar Péter Könyrespolcunk Bolond madár PHm: || Keleta magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE aKM vendége L