Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
10 1989. szeptember 23. K Ä\. onyv Menedzserek Kiskönyvtára Hogyan tartsunk hatásos beszédet? Újabban a karikaturisták céltáblája a papírból felolvasó előadó, de nem is oly régen még fontos közéleti emberek is csak felolvasták beszédeiket. Ma az ilyesmit már egyre kevésbé fogadja el a hallgatóság — aligha lehet nyerő, aki nem tud hatásos beszédet tartani. Nqs, éppen ehhez kíván segítséget adni a Menedzserek Kiskönytárának első kötete, ámefy a ,,Hogyan tartsunk hatásos beszédet?” címet viseli. Az Amerikai Menedzser Társaság sorozata — magyarul a Park Könyvkiadó Kft. gondozásában látott napvilágot — egy másfajta társadalmi berendezkedésű ország példáiból indul ki, ám jól alkalmazható a mi mai gyorsan változó közéletünk sodrásában is. Ha már beszélni kell, megvédeni álláspontunkat, meggyőzni hallgatóságunkat, tegyük azt jól és szakszerűen — erre biztat a karcsú, alig hatvanoldalas kötet. S azt is próbálja elhitetni az olvasóval, hogy az emberek többsége képes hatásosan kifejezni magát — csak ehhez bíznia kell önmagában, jól kell ismernie témáját, és (ami különösen fontos) minden előadásra fel kell készülni, ha lehet, legalább egyszer nyilvánosság előtt is el kell próbálni a beszédet. Egyszerűen hangzó, de nem akármilyen követelmények! A könyvből megtudhatjuk, hogy nemcsak az emberek többsége izgul a nyilvánosság előtti fellépések során, hanem még a legjobb amerikai előadóművészekA vendége nek is gombóc van a torkában fellépés előtt, mint a szerző Donald H. Weiss írja, Bob Hope, Carol Burnett és Liza Minelli is mindig izgul, mielőtt közönség elé lép. Nem mindenkinek adatik meg az a zseniális képesség, hogy akár több száz vagy több ezer ember előtt is fesztelenül tud beszélni, érvelni — de az ilyen feladat megoldása nem is lehetetlen. A kötetben egy városi hivatalnok példáján át ismerhetjük meg az előkészületek gyötrő napjait, majd a siker ízét. Meg kell tehát tervezni a mondanivalót, tudni, mit akarunk elfogadtatni, meg kell tanulni érvelni. Mindezek nélkül nem is érdemes elkezdeni. A beszédnek kell legyen eleje, közepe, vége—ha nem tudjuk felkelteni az érdeklődést mindjárt az elején, s aztán nincs se füle, se farka a mondanivalónknak — eleve vesztettünk. Érdekes példákat sorol fel a szerző, miként lehet hatni a hallgatóság érzelmeire, mikor lehet elsütni egy jó poént, netán viccet, választ ad arra is; jó-e, ha előadás közben mosolyra, esetleg hahotára fakad a közönség. És folyamatosan a közvetlen kontaktus megteremtésére bíztatja a leendő előadót. Rámutat a leggyakoribb érvelési hibákra, a stílus igényességének fontosságára, tanácsokat ad az audiovizuális eszközök előadások közbeni, célszerű fel- használásához, , A szerző — mint á'könyv végén található bemutatásban olvashatjuk — a filozófiai tudományok doktora, 26 éve foglalkozik oktatással, továbbképzésekkel, számtalan cikk, könyv, kazetta, videofilm szerzője, amelyek témája a jó üzleti készségek kialakítása. Értő szerző tehát, akinek magyarul most megjelent kötetét mindazoknak érdemes elolvasni, akik a közélet bármely lépcsőfokán szóhoz jutnak, vagy szóhoz akarnak jutni. A Menedzserek Kiskönyvtára sorozatban egyébként már további két kötet is megjelent, a Hogyan bánjunk a nehéz emberekkel és A jó értekezlet titka címmel... Marik Sándor Vammala polgármestere Először csak szemmel ízlelgettük egymást. Úgy tűnt mindketten a sajátos finn és a sajátos magyar arcvonást a külsőben is olykor megnyilvánuló nemzeti karaktert szerettük volna felfedezni a másikban. Ven légünk Matti Pulii a finnországi Vammala város polgármestere ki is mo; a magyarokról sokan úgy tudj Ka messzi északon, hogy általában real bőrűek, ezért is vélik hasonlóan a cigányokhoz. O viszont látja, hogy nem úgy van, magyarázza, s máris jócskán benne vagyunk az egyt! ásról alkotott, olykor torz ismeretei gyomlálásába. Akkor, az idő rövidsége miatt, szóban nem volt al- kalmam „megvallani”, hogy nekem Matti Pulii polgármester úr tipikus finn ember benyomását keltette, míg a vele együtt hazánkban vendégeskedő munkatársa, Samueli Saljanpa- ra, a vammalai tanács titkárát inkább néztem volna valamely germán, vagy szláv nép fiának... Eddig jutottunk a kölcsönös „felismerés” játékában, amikor komolyabbra fordítottuk a szót, s azt kérdeztük a polgármester úrtól, — aki a megyénkbeli Vásárosnamény és a finn Vammala testvérvárosi szerződésének megpecsételése végett járt nálunk,—mi a véleménye a kisvárosok jövőjéről... :— A mi városunk nagyjából hasonló lélekszámú, mint Vásárosnamény. — Bár természetesen egészen eltérő földrajzi viszonyok jellemzik a két országot, a két várost, — egyben mégis azonosak: mindkettő a szó igazi értelmében kisváros, ahol az élet emberléptékűbb, minőségében más, mint a nagyvárosokban. Finnországban is mind többen választják a nagyvárosok helyett a kisebb, barátságosabb, otthonosabb, emberibb környezetet nyújtó kisvárosokat — magyarázta a polgármester. Hozzátette: de még nem teljes az elszakadás nagyvárosainktól sem, mert általában a metropolistól kisebb helyre igyekvők nem túl messzire, hanem lehetőleg a nagyváros közelében keresnek új otthont. Mi lehet a csend, az egészségesebb lakókörnyezet és más tényezők mellett az oka a kisvárosok népszerűségének? — faggattuk tovább Pulii urat. Úgy vélekedett, hogy a kedvező körülmények mellett, amelyet a kisebb települések nyújthatnak elsősorban az emberek egymáshoz való közelsége, a kapcsolatok közvetlensége a fő tényező. Ezek persze sehol sem születnek csak önmaguk- tól, a különböző helyi szervezetek, egyesületek, közösségek adhatják a kereteket, amelyek közelebb vihetik egymáshoz az ott lakó embereket. Ezek között találjuk Vammalában -— és környékén — a finn—magyar baráti társaságokat is, amelyek Finnországban ma már 8 ezer tagot számlálnak, negyven önálló társaság ébresztgeti az érdeklődést a két rokon nép múltja és jelene iránt. Ez egyben önismereti lehetőség is, mert ahogyan magunkat meg tudjuk mutatni másoknak, az is jellemző lehet ránk, csakúgy, mint az, milyennek látnak bennünket rokonaink, barátaink. S milyennek látnak bennünket? A finn vendég újra a sok éves, évtizedes beidegződésre utalt vissza, amely szerint valószínűleg a magyarok — és mások is — úgy gondolják; Finnország egyik jellemzője, hogy akár az utcán az emberek, úgy sétálgatnak arrafelé a jegesmedvék. így van ez, fordítva is, a magyarokról sokan náluk úgy hiszik, legfőbb jellemzőjük a muzikalitás és még mindig jelkép és valóság a ló, azaz a lovasnemzet mítosza is tovább él. ■— Elhoztunk egy kis tárlatot a városunkból, amely igaz, hogy gyermekszemmel — de ez is egyfajta báját és természetességet kölcsönöz a képeknek, rajzoknak, — megmutatja, milyennek látják, látták a finn gyermekek a magyarokat. Egy finn gyermekcsoport naményi látogatása, üdülése után születtek a gyermekrajzok melyeket most a vásárosna- ményi közönség is megismerhet. De hogyan kezdődik, talán a véletlenek játéka alapján, egy kapcsolat a két igen távoli földrajzi pont között? A polgármester úr — és munkatársa — élénken bólogat a kérdésre, mert kiderül, hogy egy személyes kapcsolat indította el a közeledés első lépéseit, mégpedig jó hat évvel ezelőtt. Egy szabolcsi tanár, Világi István költözött a városukba, s ettől kezdve a város új polgára egyben az érdeklődés középpontjába is került. Levelek, meghívók keltek útra Vammalából és nemsokára az ének, a zene nyelvén elkezdődhetett a két rokon nép fiainak, lányainak barát- kozása. — Előbb lett valóságos, testvéri a kapcsolat, mint azt papíron, a hivatalos szervek jóváhagyták volna — mondja a polgármester úr. Szavaiból még kirajzolódik, hogy ezúttal is a bürokrácia malmai lassan őröltek. Hat év kellett ahhoz, hogy a közelmúlt napokban végre hivatalosan is aláírhassák a testvérvárosi kapcsolatról szóló egyezséget. Ő ezt nem mondta, de mi nyugodtan hozzátehetjük, a magyar bürokrácia őrölt ilyen lassan, de az élet túllépett rajta... — Régi felismerés, hogy semmi sem pótolja a személyes élményeket, a személyes ismereteket. Azaz más dolog olvasni, képen, filmen látni valamit a másik nép életéről, mint saját szemmel, élőben tapasztalni, milyen is az a nép, amelyhez több ezer éves rokonság fűzi, de a történelem kiszámíthatatlan törvényei és rögtönzései nagyon is külön választották útjukat, nyelvüket. — Az volt a legmegkapóbb az eddigiekben, hogy a családok fogadták egymást, a finn fiatalok, az amatőr művészeti együttes tagjai, magyar családoknál laktak, s így egészen közel élték át azt, milyenek ma a magyarság hétköznapjai. Ugyanezt tapasztalhatták a nálunk vendégeskedő magyarok is... A polgármester úr különösen fontosnak ítéli meg, hogy a holnap nemzedéke, a mai fiatalok ismerjék meg jobban egymást, mert való igaz, hogy sok ezer éves különélés hátrányait, nem lehet hamar behozni, de napjaink életvitele, a modern technika — a film, a video, a tévé, a turizmus, — képes ledolgozni valamit az ismeretlenség, a földrajzi távolság korlátáiból. Elsősorban a két város oktatási, művelődési intézményeinek kapcsolataiban lát nagy lehetőségeket a polgármester úr, de nem zárja ki a termelő vállalatok közeledését sem. Vammalában modem tükörgyár dolgozik, Vásárosnaményban is van egy üveggyár, s talán közöttük is kibontakozhat egy gyümölcsöző kapcsolat, netán közös vállalkozás is. Ezt, bevalljuk, konkrétan nem említette így a polgármester úr, inkább a krónikás fejében maradt az ötlet, amiből meglehet nem is olyan sok év múlva valóság is lehet... Milyen lehetőségük van Vásárosnaményban a fiataloknak a szakma- szerzésre és a munkába állásra? — kérdezett vissza a polgármester az új szakmunkásképző intézetben jártakor. Náluk is az a fő törekvés, hogy az iskola, az alapozáson túl, legalább egy minimális, szakmai képzést is nyújtson, s legyen lehetőségük a fiataloknak munkába állni. — Sokan szeretnék közelebbről is megismerni a magyar iskoláztatást — folytatta Matti Pulii — s ehhez az intézmények közötti személyes cseréket, kötetlen látogatásokat tartom kiváló eszköznek. Ezt ajánlom a naményi iskoláknak is, mégha jól tudom, hogy a nyelvtudás hiányai és a nagy földrajzi távolság alaposan megnehezíti a folyamatos együttműködést. Nem mulasztottuk el megkérdezF'ilm Kezdünk eljutni abba az állapotba, amikor keskeny e hazában egyre kevesebbben vannak, akik ki tudnak igazodni a filmforgalmazás labirintusában. Az újabb jelenségek közül a leginkább figyelemre méltó, hogy megszűnt a MOKÉP egyeduralma, egyre több vállalat ajánlja megvásárolt filmjeit a moziüzemi vállalatoknak és más, mozival rendelkező intézményeknek. Ez önmagában örvendetes fordulat. Az már keyésbé, hogy mindahány új cég szinté kizárólag a szórakoztatóipar támogatására fqrdjtja erejét, s a nézőért (pontosabban: a pénzéért) folytatott versenyben nem vállalja, hogy a nyereségből finanszírozza olyan alkotások műsorra tűzését, amelyek eleve szűkebb nézőréteget céloznak meg, mert döntőenjntellektuális igény t ,elégítene^ ki. (feltételezzük, hogy ityesf^jfn igény is él még nálunk.) Az említett, nehezen áttekithe- tő helyzetben a MOKÉP első hallásra kisebb fajta csodának beillő ajánlatot tett közzé. 14 filmet kínál a vevőknek, olyanokat, amelyek egész biztosan nem hoznak százezres nézőszámot, ám az a pár tízezer néző, aki még hisz abban, hogy nemcsak Pie- done pofonjaitól, hanem Tar- kovszkij lefegyverző gondolatiságától is meg lehet rendülni, minden bizonnyal hálás lesz a lehetőségért. A hála pedig elaltatni a polgármester véleményét arról is, vajon a testvérvárosi kapcsolatokban nem lát-e inkább jelképes aktust, mint — valósnak mondható együttműködést, hisz ez óhatatlanul leszűkül néhány, vagy néhány tucat ember kölcsönös találkozására. Matti Pulii úgy fogalmazott, már az is örvendetes lehet, hogy jelképnek tekintheti a két távoli — de rokonságban közeli nép — a testvárvárosi kapcsolatot. — De úgy gondolom a mi esetünkben ez máris több, kézzel foghatóbb, mintha csak jelkép lenne. Említettem, hogy számos finn—magyar baráti kör is tevékenykedik nálunk, sokan szeretnének legalább elemi fokon megtanulni magyarul, hogy közelebbről is megismerhessék a magyarokat, netán ellátogassanak Magyarországra. De igen nehéz az önök nyelve, hiába rég külön váltak a népeink, s így egy harmadik nyelv, leginkább az angol közreműködésével érintkezhetünk, , Több dolog szóba kerül még a beszélgetésen, a kisvárosi építészet, városkarakter fontossága, a környezetkultúra és környezetvédelem, amely mind nálunk, mind Finnországban napirenden lévő kérdés. Hasonlóan a társadalmi gondok, mint a család, az együvétartozás, a közös európaiság egy-egy motívumának erősítgetése. Végül személyes jellegű kérdést is feltettünk a polgármesternek... — Otvenhét éves vagyok, nős, három gyermekünk van — két fiú és egy lány. Jogász vagyok „civilben”, de már sok éve dolgozom a városi közigazgatásban, előbb, mint a város tanácsának titkára, 21 éve pedig polgármesterként, amelyet a helyi állampolgárok bizalmának köszönhetek, akik újra megválasztottak. Szabadidőmben legszívesebben futok és ha tehetem úszom. De a polgármesteri munkám eléggé leköt, így a szabadidős hobbimnak, amelyhez persze a finn—magyar társaságban való részvételt is számítom, nem mindig hódolhatok kedvem szerint. A magyarországi benyomásaim nagyon jók, valóban úgy érzem, rokonokhoz jöttünk, mégha a távolság és a nyelvi nehézségek olykor próbára is teszik a közös családhoz tartozás mindennapos gyakorlását. NO COl ja a kisördögöt, amely azt suttogja, hogy a MOKÉP menti a veszett fejsze nyelét, hiszen ha már megvette korábban ezeket a filmeket, akkor a szűkkőrű forgalmazás is hoz valamit, ami csökkenti a veszteséget. De ezen az üzleti háttéren nem érdemes meditálni,’ inkább örüljünk annak, hogy hozzájuthatunk olyan alkotásokhoz, amelyek közül egyik-másik alapfilmnek tekinthető: például Antonioni Zábriskie Pointyá vagy Tarkovszkij Nosztalgia című, Olaszországban förgatott műve. . A forgalmazó szándéka szerint á 14 filmét-- ehben az évben legalábbis — csak úgy engedi játszani, hogy a közülük kiválasztottak sorozat jelleggel futnak és bérletes formában érhetők el, tehát a mozihálózat soros programján nem szerepelnek. Az akció a NO COl, azaz no. commercial (nem üzleti) elnevezést kapta, s. az bizonyig, Jtpgy, a MOKÉP-nek ez nep|.(izlqt.|Uzlet azonban, jó üzlet (a.szp metaforikus értelmében) annak a közönségrétegnek, amely szereti az igényes filmeket. Milyen filmeket láthatunk a sorozatban? 10 országból valók, s az alábbi sorok — ezúttal kivételesen — a reklám helyét jelentik még akkor is, ha az Egyesült Államokat egyetlen film képviseli csak, An- tonionié, így az sem igazán amerikai. Többnyire természetesen a nagy filmgyártó országokból származnak a NO CO! darabjai, de kuriózumnak ott van közöttük a Hazai, egy bensőségesen szép történet Törökországból. Az általam előzéteséil látott filmek közül (sajnos csak tizet tudtam elérni, s a nem ismertek között szerepel Paradzsanov- nak, kedvenc rendezőmnek legújabb, rehabilitálása utáni műve, az Asik Kerib) a legnagyobb hatást rám Kieslowski munkája, a Rövidfilm a gyilkolásról tette. Aki majd megnézi, nyilván egyetért a tavaly első ízben odaítélt Európa-filmdíj zsűrijével, amely a nagydíjat (az európai Oscart) szavazta meg számára. A cselekmény egy taxisofőr meggyilkolása körül forog, dósokkal mélyebb és böSc,scbjlp,[ jSpmhogy kriminek nevezhetné, Tarkovszkij említőt!rhtitMjá- nak világnézeti alapvetését'elfogadni ugyan nőm tudóm, de nem vitatom, hogy filozófiai mélységű gondolatait szuggesztív képi nyelven fejezi ki, eredeti mozgóképes ötletek segítségével. Jancsó Miklós olaszországi korszakának első filmje A pacifista, s hogy most megnézhetjük, annak még akkor is örülni lehet, ha ez a mű nem tartozik az életmű csúcsai közé. Az a fanyarul ironikus világkép bontakozik ki az 1 love you képsoraiból, amelyet annyiszor élvezhettünk már Marco Ferreri fdmjeiben. Minden bizonnyal ez lesz a sorozat leglátogatottabb darabja, mert igazi mozi is Christophe Lambert főszereplésével, miként ugyancsak ő játszik Luc Besson Afó/ójáhan, amely a tizenévesek számára is ajánlható. Jámbor óhaj, hogy a sorozat további folytatását a MOKÉP győzze kedvvel (és főként pénzzel), s hogy az érdeklődők igényeikkel, sorozattervükkel eltaláljanak a megyei moziüzemi vállalathoz. Páll Géza Hamar Péter H Hatot A • hétvégi melléklete
