Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23. y Kelet a magyapország hétvégi melléklete ii Nem vagyok éppen ritka ven­dég a szülőfa­lumban, mégis, idejét sem tu­dom, mikor jár­tam legutóbb a gávai Tisza- parton, s a fo­lyó árteréhez tartozó Maróiban, a Lomoson... Azt is csak most hallom, hogy rövidesen természetvédelmi területté nyilvá­nítják ezt a részt. Rá is szolgál a tisz­tességre — kerek, vadvirágos rétek, árnyas ligetek mellett robogunk el a téesz Arójával. A Tiszát kísérő, de a folyótól meglehetős távolságban ka­nyargó töltés mentén holtágakat rej­tegetnek a fák — a vízen tavirózsa ringatózik. Mesélem az Új Erő főagronómu- sának, hogy valaha itt rendezte az iskola a majálisokat. Madarak és fák napján minden évben felkerekedtek a szülők és a gyerekek, a fél falu a Tisza-parton piknikezett. — Ez most is így van, mi még a brigáddal is ki szoktunk jönni sza­lonnát sütni, pecázni — mondja Márkus László. — Nyáron rengete­gen jártak ide fürdeni. A folyó ugya­nis elég keskeny errefelé, viszont nem mély, a part is füves, ligetes, jó sátorhely. Nem azért, mert odavaló­si vagyok, de az ibrányi Tisza-part még ennél is szebb... Ígérem, alkalomadtán magam is meggyőződöm róla. Most azonban fordítsuk komolyra a szót, hiszen a gávai Új Erő (és a község másik ter­melőszövetkezete, a vencsellői Sza­badság) az-egyik legfontosabb ke­nyérkereseti lehetőség a faluban. A határnak ezen a részén a föld olyan közepes minőségű. A téesz te­rületének körülbelül a fele, majdnem 800 hektár öntözhető (650 hektáron végezték el az alagcsövezést). Re­mek, új amerikai és osztrák öntöző- berendezéseik vannak. A kukorica és a burgonya nagyon meghálálja a vizet. Az előbbi — hektáronként akár 11, az utóbbi 50-60 tonnás ter­méssel is fizet, de a zöldségféléknek is nagyon jót tesz az öntözés. Tavaly és annak előtte a két Central és a négy Waldhauser, tehát a hat öntözőberendezés vitte el a fej­lesztésre szánt pénzt. Az idén és jö­vőre a burgonyán a sor. Hollandiából és az NSZK-ból olyan gépeket vásárolnak, amelyek az ülte­téstől a bakhátművelésen át a betaka­rításig, az osztályozásig, a tárolásig mindent képesek elvégezni. Még a csomagolást is — tetszés szerint, akár két- vagy négykilós csomago­kat is tudnak majd készíteni —, aminek meglesz az a haszna, hogy a szövetkezet a közbenső láncszem kihagyásával, így gazdaságosabban értékesítheti majd a termést, hiszen egyenesen a piacra, az üzletekbe kerül a burgonya. — Abban bízunk, hogy így végre érdemes lesz foglalkozni a krumplival, amivel évek óta baj van. Hat-hét forintot kellene kapnunk érte, hogy megérje termeszteni. Ehelyett az idén is csak öt forint körül kínálnak érte kilónként. Ha nem vinnék Miskolcra, nem is tu­dom, mi lenne a terméssel — osztja Ahová visszajönnek az ingázók A község szülöttéről, Rakovszky Sámuelről, az 1848-49-es szabadságharc honvédezredeséről nevezték el az új általános iskolát, ahová most a 4.— 8. osztályosok járnak meg velem a gazdaság gondjait a főagronómus. — De mi is úgy va­gyunk a krumplival, mint a gávai ember. Ősszel megfogadja, többet nem vet, aztán tavasszal már alig várja, hogy a föld fagy a kiengedjen... Mindig reménykedünk, hátha egy- hülnek az értékesítési gondok. A búzát, a kukoricát az utolsó szemig el tudjuk adni, csak a burgonyával van mindig a baj. A fogyasztói és a felvá­sárlási ár közötti különbséget is so- kalljuk. Arra gondoltunk, ha meg­lesznek a gépek, érdemes lenne együttműködni Kárpátaljával, hi­szen a mienk lesz a legkorszerűbb technológia egész Európában, ott meg szinte újra kell tanulni a burgo­nyatermesztést. Az Új Erőben azzal számolnak, hogy a jövőben a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknek egyre inkább az alaptevékenységükből kell megél­niük. A nagy jövőt, nyereséget ígérő melléküzemágakat az ipar minden gondja-baja sújtja. A gávaiaknak például esztergályosüzemük van — most éppen munka nélkül, mert a mátészalkai ISG nem tud nekik -munkát adni... Vagy—ezt már Karakó Lászlótól, a tanácselnöktől tudom — ott van a balsai varroda. A Tokaji Ruhaipari Kisszövetkezet a gazdája. Az épület felújítására mintegy háromszázezer forintot költött a tanács (Balsa az 1971 -ben egyesült Gáva és Vencsel- lő társközsége), félmilliójuk fekszik a gépekben. Úgy kalkuláltak, hogy legalább 20-25 asszonynak munkát fog adni a varroda — de az egykori kocsma épületében kialakított kis üzem finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ide ál­talában a rosszul fizető munka jutott, nem csoda, hogy egyre csökkent a létszám. Ma már csak hatan-nyolcan dolgoznak a varrodában, elkeserí- tően alacsony fizetségért, havi 2000- 2500 forintért. Tiszai csendélet Pihen a komp, kikötötték... zónő is van a községben. Balsán, Gá- vánés Vencsellőn egyaránt működik öregek napközi otthona (az utóbbi bentlakásos), és körzeti orvos is há­rom dolgozik Gávavencsellőn. — Itt mindenből három van, ami gyakran inkább nehezíti, mint köny- nyíti a helyzetünket — veszi át a szót Végső Zoltán, a vb-titkár. — Eddig például telefonközpontból is három volt, ami azt jelentette, hogy valaki Vencsellőről Gávára vagy Balsára akart telefonálni, az már távolsági hívásnak számított. (Miközben Gáva és Vencsellő teljesen egybeé­pült, és Balsára gyalog is át lehet menni egy negyedóra alatt.— G. M.) A Vegyesipari Kisszövetkezet és a két mezőgazdasági termelőszövet­kezet támogatásával (ők fizetik a há­rom új kezelő bérét) az idén végre si­került egyesíteni a három központot. Ami azért is fontos, mert most már éjjel-nappal lehet ide vagy innen te­lefonálni. — A tervek szerint 1992-ben— 1993-ban automata telefonközpon­tot, azaz Crossbart kapna a község — egészíti ki a hallottakat ismét a tanácselnök. — Ehhez is hozzájá­rulnak a gazdálkodó szervek, eddig már több mint kétmillió forintot fizettünk be a központ létesítésére a postának. Az infrastruktúra a továbbiak­ban is sűrűn szóba kerül. Nagyon kevés —jövőre például csupán 700 ezer forint — jut az utakra, pedig a meglévőkre igencsak ráférne a kar­bantartás, ezzel két kilométerrel gyarapodott a kiépített úthálózat. Most a gávai Ságvári úton a sor—ha lehet, és újakat is kellene építeni. Az idén a Terv és a Szabadság utat tették rendbe, ezzel két kilóméterrel gyarapodott a kiépített úthálózat. Most a gávai Ságvári úton a sor — ha lehet, még az idén megcsinálják. Sokan busszal, Rakamaz felé jár­nak át a szomszéd községekbe vagy Nyíregyházára, de igen sok utast hoz-visz a kisvonat is, amelynek Balsán, a Tisza-parton van a végál­lomása. Jó pár esztendővel ezelőtt, amig megvolt a bodrogközi kisvasút is, innen könnyen el lehetett jutni a Tisza túlpartján lévő községekbe, Sárospatakra (még húsz kilométer­re sincs!), Sátoraljaújhelyre. Babá­nál komppal átkelt az ember a fo­lyón, a túlparton felszállt a kisvo- natra... A komp ma is közlekedik, de a Tisza másik oldalán megszüntet­ték a kisvasutat, amit — a környék­beliek szerint — a busz nem tud pó­tolni. Híd pedig ugye Tokajnál van legközelebb. Volt itt, Balsánál is — a csonkja ma is látható —, de 1944- ben felrobbantották a visszavonuló németek. Újjáépül-e valaha? S ha már a veszteségeknél tar­tunk: lelkemre kötik, feltétlenül ír­jam meg, mennyire fájlalja a köz­ség, hogy megszüntették a ven­csellői gimnáziumot. Most Tokajba, Sárospatakra, Nyíregyházára jár­nak a gimnazisták. És Ibrányba, Az egykori DessewfTy-kastély parkja. Kertek őszi fényben, a távolban a gávai római katolikus templom tornya ahová azonban innen elég körülmé­nyes eljutni. A község vezetése most arra gondol — a gimnázium hiányát pótlandó —, hogy amint lehet majd nyolcosztályos gimnáziumot létesíte­ni, ők azonnal vállalkozni fognak rá... Meg vannak róla győződve, a gimná­zium megszüntetésének is része volt. van benne, hogy ez a község is a fogyó falvak sorába tartozik: a vb-titkár említi az adatot, miszerint ma 1500- zal kevosebben élnek itt mint 1970- ben. Némi reményt ad, hogy az utóbbi években mérséklődött az elvándorlás. (A legtöbben természetesen a megfe­lelő munkahely hiánya miatt mentek el.) Évente 20-25 családi ház épül a fa­luban. Jövőre a most elkészült, na­gyon szép iskola keleti oldalán alakí­tanak ki telkeket, 20-30 lakás épülhet itt. A Szabadság-telepen is lesz vagy 50 közművesített, vízzel, villannyal ellátott építési telek. A szennyvíztisztító kész, örök időkre elég ennek a községnek. Egye­lőre még csak három kilométer hosz- szan épült meg a csatorna (Gáván); a tanács úgy kalkulál, hogy a jövőben a környezetvédelmi beruházások céltá­mogatásra számíthatnak, s akkor ennek igénybevételével megépülhet a szennyvízcsatorna Vencsellőn is — a terv megvan hozzá. Aztán elkelne még egy ABC — szerepel is az áfész elképzelései kö­zött , a község központjában lenne a helye.Ettől eltekintve a kereskedelmi hálőzatelfogadható. Készséggel teret enged a tanács a magánkereskedők­nek is; zöldséges, vegyeskereskedés, virágüzlet, rövidárubolt működik ilyen formában. A szolgáltatásokra sem lehet különösebb panasz, habár az utóbbi időben csökkent a kisiparo­sok létszáma. Munkájuk lenne bőség­gel, még az adót is elviselnék—de az sztk-járulékot nagyon magasnak tartják, sokan erre hivatkozva szünte­tik meg iparukat. A hiányszakmák között hármat említenek a tanácson: több kőművesre, ácsra és szobafestő­re lenne szükség Gávavencsellőn. A jövő? Nagyon bizonytalan, igen nehéz tervezni. Az biztos, több pénz nem lesz. Igénybe kell venni minden lehetséges pályázatot, céltámogatást. Az iskolát szinte az utolsó pillanatban tudták felépíteni. Erre fizette a lakos­ság a tehát is, ami az idén még ezer forint családonként. Jövőre 1100 lesz. — ha meg nem szüntetik. Gondol­kodnak rajta, hiszen annyi embert kellett időközben mentesíteni a fize­tési kötelezettség alól, hogy évente 800 ezer forintnál több nem jön össze belőle. Kép és szöveg: Gönczi Mária S aki helyben — a vegyesipari, a cipőipari szövetkezetben, a két téeszben, az áfésznél vagy másutt— nem tud elhelyezkedni, mert nincs rá szükség, illetve olyan szakmája; végzettsége van, amivel a községben nem boldogul, az persze ingázik. Arányuk nem túlságosan magas, a hatezer lakosból (ebből 1100-an él­nek Balsán) nagyjából háromszá- zan-négyszázan járnak el (naponta, hetente) dolgozni, főleg Nyíregyhá­zára, Miskolcra, Budapestre, Tokaj- Hegyaljára. Bizonyára a magasabb kereset reménye is ingázásra készte­ti az embereket, hiszen a községben lévő gazdálkodó szerveknél az átlag- kereset mindössze 6 ezer forint körül van (természetesen bruttó). — Most már mi is tapasztaljuk, hogy az ingázók közül néhányan visszajönnek. Persze nem a legjob­ban képzetteket engedik el a munka­helyek — folytatja a tanácselnök. — Közülük jelenleg négyen kapnak munkanélküli-segélyt. Augusztus el­sejével húsz embernek megszervez­tük a közhasznú munkát is. Valóban hasznos, amit végeznek, kitisztítják az árkokat, rendben tartják a közsé­get. Csakúgy, mint máshol, Gáva­vencsellőn is nő a támogatásra szo­rulók száma. Eleve sok az olyan nyugdíjas, aki a minimális járandóságot kapja, ami a hetven éven aluliaknál 3440 forint, a még idősebbeknél pedig 3800 forint; 1100-1200 ilyen idős ember van a községben. Semmiféle rendszeres jövedelme (nyugdíja) nincs 62 em­bernek, őket havonta a minimális nyugdíjnak megfelelő öszeggel segí­ti a tanács. Évente 250-300 ember részesül rendkívüli szociális segélyben, ami alkalmanként 1000 -2000 forintot jelent. A tiszteletdíjas gondozók száma 34, ők 37 rászorulót segítenek; három hivatásos gondo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom