Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
1989. szeptember 15. 3 Gazdasági jegyzet R vállalkozásra szükség van C sak messziről látjuk, hogy legelnek a birkák a márki őszi és gyér szálú legelőn. Annak idején, úgy három éve, az ország neves állattenyésztőinek nagy része jelen volt, azon a szakmai napon, amelynek keretében felavatták azt a juhtenyésztő telepet, amely korszerű volt (ma is az), de nem váltotta be a hozzája fűzött reményeket. A remény, a szakmai elképzelés az volt, hogy Mérken egy olyan mintatelepet működtetnek majd, ahol az Űj-Zéland- ról importált tenyészkosokkal keresztezett merinó hármas hasznosításából (gyapjú, hús és tej) a tejtermelés lesz a meghatározó. Nos a telep megvan, működik, viszont az új-zélan- di kosok, mert nem bírták a szatmári klímát, elpusztultak, a keresztezésből nem lett semmi. Ez nem totális kudarc, hiszen a hármas hasznosítás azért megvalósult, csak nem az eredeti elképzelés szerint. A birkákat fejik, a 2100 anyajuh után 15 ezer liter a tejtermelés és a termelő- szövetkezet vezető szakemberei szerint a juhágazatot éppen a tejtermelés teszi rentábilissá. Másszóval, ha nem lenne az a 300 ezer forintnyi plusz árbevétel, akkor a birkatartás kérdőjelei súlyosak lennének., A birka esete csak bevezető ahhoz a mondanivalóhoz, hogy a mérki Kossuth Termelőszövetkezetben a vállalkozói, kísérletezői kedv mindig nagy volt. Elsők voltak és talán egyedülállók is a megyében abban, hogy berendezkedtek a Húsmarha ridegtartására. Több mint egy évtized telt el úgy, hogy kitartottak az egyszer elismert, máskor kritizált tartási mód mellett és közben termelték a húst, fenntartották a szarvasmarha-tartás eredményességét. Jelenleg is kétezer a húshasznú szarvasmarha, 650 kész hízó, 350 tonna húst értékesítenek majd. A termelő- szövetkezet elnökhelyettese ezzel kapcsolatban mondta: nem könnyű a mai gazdasági és árviszonyok között a jövedelmezőség megtartása, de mert a területi adottságuk olyan (sok a rét, á legelő) az állattartást szinten kívánják tartani. A község, illetve a térség viszonylag nagymértékű állatállományra alapozva említésre méltó a húsüzem is, amely három éve működik. A húsüzemnek három gazdája van, Mérk, Vállaj és Nagyecsed termelőszövetkezete, és ma, napi 40—50 sertést vágnak, dolgoznak fel, éves szinten ez 10—12 ezer tonna húst jelent. Az üzem alapanyagellátását, főként a háztáji sertéshizlalásra alapozták, és ebben volt is, van is némi rizikó, de ha a kockázatot nem vállalják, úgy nincs semmi. Tavaly a húsüzem másfél milliós nyereséggel zárt. Nem nagy szám viszont a háztájinak jutó jövedelem-kiegészítés, a térségi húsellátás javítása, a választék bővítése azt mondatja: végtére is nagy hasznot hajt a húsüzem. Vajúdik, avagy szebb szóval élve lassan érik be egy korábbi elképzelés, hogy a térségi nagy tejtermelésre alapozva sajtüzem épüljön. Ez egy kft. lenne, térségi üzemek és más tőkés társak részvételével, de mert pénzszűkében élünk, vannak, akik már visszaléptek, újak álltak a helyükre, de még semmi sem biztos. A mérki vezetők viszont határozottak. A sajtüzem, mint vállalkozás jó és hasznos dolog lenne, éppen ezért mindenképpen megépítik. Mérken, amibe eddig belevágtak, így vagy úgy sikerrel járt, hasznot hajtott, de sem a kezdés és sem pedig a működtetés soha nem volt zavartalan, és könnyű munka. Viszont a mérkiek kitartók és maka- csok, vallják a vállalkozásra szükség van, az a megújulás, a fejlesztés és fejlődés alapja. Igazuk van. Harmincéves múltja van már a nagyüzemnek. Soha nem voltak veszteségesek és ha apró léptekkel is, de mindig előre haladtak. Az előrehaladás viszont nem tűri a kényelmességet, az ötlettelenséget. Valamit mindig tenni kell. Seres Ernő A terveknek megfelelő ütemben halad a Parlament üléstermének felújítása. Az elektromos vezetékek felújításán kívül a terem berendezéseit is rendbehozták, mindenekelőtt a padsorok, a belsőtéri faburkolatú szerkezeti elemek szorultak nagyjavításra. A lépcsőházban és» a karzati szinteken befejeződött a festés. Restaurálták a festményeket és a szobrokat. Az ülésterembe bevezetik a legmodernebb technikát, a sokat emlegetett szavazatszámláló berendezést, amit a FOKGYEM Finommechanikai és Elektronikus Műszer- gyártó Szövetkezet gyártott. A képviselői hozzászólórendszert a Budapesti Elektroakusztikai Gyár készítette és az őszi ülésszakon már ez is segíti a munkát. (MTI-fo- tó: Balaton József) Ki küld ma komatáíat? Buldózer ellen kultúra Valahol Erdélyben egy református templomban konfirmálnak a gyerekek. A falu népe egységesen és tüntetőén viseli gyönyörű ruháit, a kisleányok gyöngyöspártában, a kisfiúk csizmában, mellényben. Es a pap Bethlen Gábor életéből, a magyar történelemből teszi fel a kérdéseket. Mentik, ahogy tudják az értékeiket —, mert ott . ma csak a templomban lehet a magyar népről beszélni. Túlzó talán a tévében látott jelenetből a mi magyar valóságunk helyzetére asszociálni, de nem lehetetlen megvonni a párhuzamot. Nálunk a településkutató szakemberek a buldózer nélküli falurombolás szinonimáját használják arra a jelenségre, ami az utóbbi időkben a halmozottan hátrányos helyzetű kistelepüléseken lezajlott. Ahol nincs munkahely, helyben megélhetés, egészségügyi alapellátás, ahol az alapvető élelmiszerekhez is nehéz hozzájutni, ahonnan a gyerekek jobb jövője reményében elvitték a felső tagozatot, vagy az egész iskolát, ahol nincs a falu értékeinek megmentésére vigyázó értelmiség, ahonnan elmenekülnek a fiatalok és ahol rohamosan elöregszik a falu népe. De élni ott is kell, muszáj, és az ott élők nem lehetnek másod-, vagy harmadosztályú állampolgárok, csak azért, mert nem a Váci utcára születtek. Sorvadó falvak Ha e falvak életét képzeletben egy élő szervezethez hasonlítjuk, számos betegség jeleit fedezhetjük fel. Elsorvadásra utaló sebeket a testén — gondoljunk csak a gazverte szatmári portákra, lelakatolt házakra — ritmuszavaKüldöttareok közelről Aki nMit kellett a pártnak Móricz István, a SZAVI- CSAV nyíregyházi üzem- mérnökségének most negyvenesztendős vezetője annak idején megjárta az MSZMP- vel. Ha szabad e profán kifejezéssel élni: az istennek sem akarták oda felvenni. Az akkori megítélés szerint talán túlságosan szuverén módon gondolkozott az ország dolgairól, talán véka alá kellett volna rejtenie véleményét, talán fizikai munkát kellett volna vállalnia üzemmérnöki diplomájával... akkor talán rögtön párttag lehetett volna. „Talán”, meg „volna” — ha majd egykor okos tudósok jellemzik korunk legjellegzetesebb kifejezéseit, mindkét szó valószínűleg előkelő helyet foglal el köztük. S milyen furcsa az élet! Azt, akit tíz éve még sorozatosan elutasítottak, most k .i lőttnek választották meg az MSZMP októberi kongresszusára. Egy olyan kongresszusra, mely minden bizonnyal mérföldkő lesz a párt történetében. — Ha mindez csak velem esik meg, szót sem érdemelne — mondja a Baján végzett, s az azóta is Nyíregyházán dolgozó szakember. — Ám a rendkívül nagy károkat okozó statisztikai szemlélet sajnos egészen a legutóbbi időkig működött, ennek is köszönhető az, hogy sok jeles gondolkodó, nagy formátumú személyiség most a másik oldalon áll. Ez sem könnyíti az MSZMP dolgát, de ha lehet fokozni a nehézségét, ennél is nagyobb gond, hogy tömegek bizalmát vesztette el a mai párt. Nem toldozgatásra-foltozgatásra van szükség, hanem a párt gyökerektől induló megújulására. Igaz, e halaszthatatlan lépések megtétele nyomán minden bizonnyal tízezrek válnak le az MSZMP- ről, de végre fel kell ismerni, a pártnak nem a tagjaiért, hanem az országért kell tevékenykednie. — S ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennünk, a nép ma nem nagyon hisz nekünk. Igaz, az ellenzéki mozgalmak sem tudhatnak maguk mögött hazánkban nagy szervezett erőket, de ez nem szabad, hogy vigasztaljon bennünket. Elsőrendű feladatnak tartom a párt szavahihetőségének visszaszerzését ám ez csak világos, megvalósítható programmal, s hiteles vezetők megválasztásával érhető el. Eddig nemigazán volt illő olyan fogalmakról besszélni, mint nemzet, magyarság, hagyomány, az egyébként nemes gondolkodásra valló, csak éppen nehezen megvalósítható internacionalizmus hálója vett bennünket körül. Pedig egy, az azonosságtudat zavaraival küzdő nép aligha képes olyan feladatokat megvalósítani, melyekre mozgósították, s melyek ma is aktuálisak. Móricz István egyébként viszonylag fiatalon, alig harminc évesen került mostani posztjára, mint az üzemmérnökség vezetője jelenleg majd négyszáz ember munkáját irányítja. Azt is hihetnénk, e munka teljesen leköti minden energiáját, másra már nemigen marad ideje. Akkor sem érhetné szemrehányás, ha csupán hivatásának élne. /un sokadmagával ő is azok közé tartozik, akik az országos gondok megoldásában is feladatot vállalnak. Még akkor is, hogy tudják, nem egészen hálás szerep ez. B. G. rókát a szívműködésben — a régi, barátságos, a vendéget szívesen látó beregi, szatmári emberek is megfáradtak, túl sok a nyűtt, közömbös arc, megváltozóban vannak az egymás közötti „közlekedés” formái. Nyilván ezt érzékelik a közigazgatás megyei illetékesei is, amikor kezüket e betegeskedő öreg, a fogyatkozó magyar falu „pulzusán” tartják. E tünetek adhattak okot arra a vizsgálatra, melynek révén megyei keresztmetszetet készítettek a közművelődés szakemberei. A megyei tanács megbízásából a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ és a Móricz Zsigmond megyei és városi könyvtár területi munkával is foglalkozó népművelőinek, könyvtárosainak komplex felmérése a megye huszonnégy településén teljes körre kiterjedt, a település-szerkezettől kezdve a helyi szokásokon át a demokráciáig. Önállósulási vá|y — az életért Feltérképezték a gazdasági környezetet, a munkahelyeket, munkalehetőséget, vizsgálták a szociálpolitika, az infrastruktúra, az alapellátás helyzetét, tájékozódtak az életmód, az életszínvonal, a közművelődés, az oktatás, az öregek, az ifjúság helyzetéről, a vallás gyakorlásáról és a kibontakozó helyi önkormányzatról. A tapasztalatokról összefoglaló jelentés készül további hasznosításra, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a szerintük leg- aggasztóbb jelenségekre, melyeken akár helyi, akár megyei szinten változtatni lehet. Sok egyéb mellett a legtöbb településen találkoztak a csatolt községek tipikus gondjával, az önállósulási vággyal. Az összecsatolásokkal a lakosság a döntés előtt sem értett egyet és most sem. Ezeken a helyeken a legnagyobb mértékű az elöregedés; a fiatalok közül sokan oda költöznek, ahol a gyerek iskolába járhat, ahol van munkahely. Sok a magányos öreg e falvakban, szerencsére nem maradtak végképp magukra. Szép gesztusokkal a legtöbb helyen megtalálták a módját, hogyan gondoskodjanak róluk, és társadalmi segítséggel alakítottak ki meleg étellel is szolgáló napközi otthonokat, illetve kiépítették a házi szociális hálózatot. Eltűnő szellemi értékek Az elöregedéssel és az elvándorlással kapcsolatos az a szomorú tény, aminek manapság a kicsiny falvakban tanúi lehetünk' ír falu megtartó erejének csökkenésével egyidejűleg tűnnek el azok a szellemi értékek, amelyek egy-egy közösség, település szokásrendszerét jellemezték. Egy példa: érték volt egykor a faluban a komatál küldése, mert emberi kapcsolatokat fűzött szorosabbra, vagy tett nyitottabbá. És más volt a komatál az egyik faluban, és másmilyen volt másutt, és abban a másságban is érték volt. De ki küld komatálat, ha nincs keresztelő, ha csupa öreg ember őrzi a düledező kerítéseket? Vagy ott voltak azok a hagyományőrző közösségek, melyek pótolhatatlan értékeket örököltek: a helyi fosztóka, fonó, betlehe- mezés stb. szokásait adták tovább nemzedékeken át mindig az eggyel utánuk következő generációknak. Kik fogják a szép népdalokat énekelni, kik fognak betlehemez- ni, ha az elárvult kémények nem füstölnek a téli esteken? A közművelődési ágazat mentené, ami menthető, de egyre tehetetlenebb a vergődése, az embereknek se “idejük, se pénzük szellemi értékük őrzésére. Igényük talán volna, de a vizsgált 24 faluban is 12—14 órát dolgoznak naponta az emberek, és ha pár éve még eljártak a népdalkor próbáira, most már nincs rá erő. Ez az egyik oka annak, hogy egymás után szűnnek meg korábbi jeles népi együttesek, falusi dalkörök —, amit nem lenne szabad megengedni magunknak. Naívság volna azt képzelni, hogy a falvak elöregedése, vagy az elvándorlás hirtelen intézkedésekkel megállítható, de minden megoldást meg kellene próbálni, amivel fékezhető. Talán segítség is érkezhet az utolsó órában: újabb jelenség ugyanis a kistelepüléseken az egyházak aktivizálódása, aminek nyomán színesebb lehet a kulturális ellátás, erőteljesebb az értékőrzés. Nekünk sem lehet közömbös, mit hagyunk gyermekeinkre, unokáinkra — nemcsak az erdélyi magyaroknak ... Baraksó Erzsébet Ketet-Magyarország Vizsgálódás a falvak helyzetéről
