Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 1. A fák is egy helyben élnek Franciaországban a Nyírség Ezen a nyáron, is jól képviselték megyénket kul­turális követeink Európa- szerte. Szinte nem volt olyan hét, hogy valamelyik kórus, zenekar, táncegyüt­tes, esetleg képzőművész ne indult volna útnak, hogy ízelítőt adjon kultúránkból, megyénk művészetéből. Au­gusztus 28-án a Nyírség táncegyüttes kelt útra, hogy részt vegyen Európa legré­gibb nemzetközi folklórfesz­.tiválján, amelyet a bor ünne­pe alkalmából Dijonban ren­deznek. A nyíregyházi tán­cosok több helyen is fellép­nek, és a fesztivál utolsó napján, szeptember 3-án vesznek részt az együtte­sek versenyén. A Nyírség táncegyüttes egyébként augusztus 20-án újabb kitüntetésben része­sült, miniszteri dicséretet kapott a csoport. Új Ra tkő-dráma Színházi bemutatók programja Nemzetközi kerámiaszimpó­zium volt ezen a nyáron Sik­lóson. Tizenöt művész dolgo­zott az alkotóházban, ahol a kerámiának az építészet­ben alkalmazható műfaji le­hetőségeit kutatták a kana­dai, japán, norvég, nyugat­német, görög, spanyol és ma­gyar résztvevők a 17. nem­zetközi kerámiaszimpóziu­mon. Képünkön: Ann Ro­berts, aki Kanadából érke­zett. Véget ért a nyár, s bizo­nyára sokan utaztak az idén is külföldre világot látni. Nem tévedünk, ha azt állít­juk, hogy „jól jött volna’’ az idegennyelvtudás. Nos, ennek semmi akadálya, lehet kezdeni a tanulást. A TIT például — kellő számú je­lentkező esetén — angol, francia, német, orosz, finn és latin nyelven indít alap-, közép- és felsőfokon nyelvtanfolyamokat megyénk minden városában. A gyer­Ha lassan is, megindul az élet a megye különböző művelődési házaiban. A má­tészalkai Zalka Máté Műve­lődési Központban jelenleg a 20 éves város történetét be­mutató kiállítás tekinthető meg. Készülnek már a kö­vetkező tárlatra is, szeptem­ber közepétől Schmidt Sán­dor fafaragóművész alko­tásaiból látható majd íze­lítő. Szeptember 10-től újra indul a fiatalok vasárnapi társalgója. A népszerű össze­jövetel — ahol különböző kötetlen programok várják a fiatalokat — szokás szerint 5-től 10-ig tart majd. A vásárosnaményi műve­lődési központban egy Finn­országból érkező néptánc­együttes lép fel szeptember 3-án 7 órától. A kokkolai né­pi táncosok egész estét betöltő önálló műsort ad­nak. A kdsvárdai művelődési központban két tárlat is Megkezdődött a munka a Móricz Zsigmond Színház házatáján is. Bár a társula­mekek külön csoportokban tanulhatnak. Jelentkezni a megyeszékhelyen a Tudo­mány és Technika Házában, a többi városban a helyi szervezeteknél lehet jelent­kezni szeptember 20-ig. Bizonyára megkönnyíti a nyelvtanulók helyzetét, hogy szeptembertől Nyíregyházán is lehet majd angol és né­met nyelven alap-, illetve középfokú nyelvvizsgát ten­ni. Felvilágosítást erről is a TIT-nél adnak. látható, az egyik a tízéves várszínház emlékezetesebb eseményeit eleveníti fel, a másik a kortárs képzőművé­szet alkotásaiból ad ízelí­tőt. Itt is elkezdték már a színiház- és filharmóniai bérletek értékesítését. Eddig 3500-an tekintették meg a 9. országos népművé­szeti kiállítást, amelyet a megyei művelődési központ­ban rendeztek meg. A gaz­dag népi kultúránkat rep­rezentáló, mintegy ötezer al­kotást bemutató kiállítás még néhány napig, szeptem­ber 10-ig látható. A rende­zők remélik, hogy a tanév­kezdés után szervezett for­mában sok diák is felkeresi majd a nem mindennapi él­ményt adó bemutatót. jén, szeptember 4-én lesz, már javában folynak az el­ső bemutató próbái. A zenés vígjáték címe Magyar ki­vándorlóit a bécsi forrada­lomban. A produkciót Schlanger András rendezi, s a főbb szerepeket Simor Ot­tó, Juhász György, RékaSpy Károly játssza, a s vendég­ként mutatkozik be Détár Enikő. Tisztázódott, hogy milyen bemutatók lesznek még az idei színházi évadban. Ok­tóber elején mutatják be Io­nesco : Rinocérosz című színművét, amelyet francia vendégművész rendez, a ma­gyar származású Alain Tí­már. Bizonyára sokan tekin­tik majd meg Molnár Fe­renc Játék a kastélyban cí­mű színművét, Páskándi Gé­za Tükörkereszt című drá­máját, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát, Csehov Ivanov-ját és Beau­marchais Figaró házassága című vígjátékát. A szezon­ban láthatjuk még Ratkó Jó­zsef Bethlen című történeti drámáját is. ri és polgári jogokról” cím­mel újabb tárlat nyílik a nyíregyházi városi galériá­ban szeptember 5-én. A kép­zőművészeti plakátkiállítást 4 órakor nyitják meg. Szintén szeptember 5-én az újfehértói művelődési házban is tárlatnyitás lesz. Itt Heil József festőművész képeit tekinthetik meg az ér­deklődők. Inkább csak az új sze­zonra való készülődést vehe­ti észre az érdeklődő a me­gyei művelődési központ háza táján, mintsem a kí­nálkozó sok programot. Az intézethez tartozó kertmozi szeptember 15-ig működik. A díszmadártenyésztők szeptember 2-án találkoznak. Nosztalgiadiszkót szeptem­ber 1-jén, ifjúsági diszkót pedig szeptember 3-án ren­deznek. A pszichológus szokás sze­rint hétfőn és szerdán ad tanácsokat. Űj kiállítás nyílik szep­tember 2-án a Fotógaléri­ában. Ernest Svrecek .kollá­zsai láthatók itt a hónap végéig. „Nemzetközi kép az embe­Természettudományi kiállítás nyílt a gyöngyösi Mátra Múzeumban. A gazdag anyag nagy részét a múzeum szak­emberei gyűjtötték. Az állandó tárlat a Mátra hegység ál­lat- és növényvilágát, ásványait, kőzeteit mutatja be. Ké­pünkön Bruno, a húszezer éves mamut nemrég restau­rált csontváza. ti ülés csak a jövő hét ele­Nyelvvizsga Nyíregyházán is A művelődési házak programjaiból Kiállítások Távol, de nem egyedül Kegyetlen a sors. Van. aki­nek két kézzel osztogatja a jót és szépet, míg másoktól elvesz mindent. Mozgássérül­tek — csak egyszerűen ezzel a gyűjtőszóval .jelöljük őket. S ha szemtől szembe találko­zunk velük, megrendültén hessegetjük el a kérdést. Ve­lünk ez megtörténhet? Ezekre gondolok, miközben Mészáros Lászlóhoz, a Kálló- semjén Péterhalmon lakó fia­talemberhez igyekszem. Se­gítséget kért lapunktól, jár­junk közre, kapjon egy videó- készüléket. A rekkenő hőség­ben lépten-nyomon dohányt szállító kocsikkal találkozom az úton. A házaktól távol to­lókocsiban ülő férfit pillan­tok meg, akit gyerekek vesz­nek körül. Mondja, levelem óta minden nap itt vár rám. Ekkor értettem meg, számára milyen fontos, hogy meghall­gassa valaki. — Életem nyitott könyv, melynek alig vannak lapjai. Sok más sorstársammal együtt egy zárt világban élünk. Láthatatlan börtönöm fala, a lábaim, kilenchónapos korom óta paralízis miatt nem engedelmeskednek. Egy­általán nem tudok mozogni, csak tolókocsival, melybe szüleim, vagy barátaim emel­nek be és ki. — A helyzetemet ilyennek fogadom el, nem „savanyod- tam” be. Ezen már úgysem lehet segíteni. Megtaláltam azokat az örömöket, melyek pótolják az „elérhetetlent”. Szeretem a természetet, a vi­rágokat, figyelem az apró csodákat. Lám, a fák is egy helyben élnek, mégis milyen óriásra nőnek, s milyen nagy hasznuk van. A távolság, az utazás ismeretlen számomra. — A szeretteim támogatása nélkül nehezen bírnám ki. Szüleim, testvéreim sokat se­gítenek. Nem akarok elmenni innen, csak ha muszáj. Az édesanyát nem pótolhatja semmilyen közösség. — Fel­néz, majd hozzáteszi: — Szí­vesen szerelgetek, a magnót és rádiót már „megbütykö­löm” én is. Ha egyszer elke­rülök innen, Budapestre me­gyek szakmát tanulni. Sokszor álmodik, fut. ro­han, a messzi tájakat járja. Ábrándjai között szerepel a feleség, gyerekek, s mikor erről beszél, jó látni, hogy az „acélakaratot” rövid időre le­győzik a könnyek. A vele egykorúak megnősültek, ő maradt. A zene, a tánc, a szórakozás csak látvány. Nem vehet benne részt soha. Rö­vid szünet után tovább foly­tatja. — A nyár a legszebb év­szak. A tél a bezártságot je­lenti. Marad a könyv, a rá­dió, a televízió. Tizenöt évi kuporgatás után sikerült ven­nem egy színes tévét, melv­A Kelet-Magyarország 1989. július 27-i számának híroldalán a tiszalöki Rázom csárdáról megjelent fotó alatt szellemeskedő aláírást olvashatunk: „A névválasz­tás is eredeti, csak azt nera tudja mindenki, főleg a ván­dorember. hogy a csárdában mit kell rázni...” Nos, kül­földi távollétem miatt csak most jutottam lapjuk eme számához, ám a fotós (tár­nái) humorizálását nem tu­dom elfogadni, még akkor sem, ha ő történetesen a rongyrázásra gondolt volna. Ugyanis a csárda neve me­gyénk egyik legrégibb tele­pülésének emlékét újította fel és örökítette meg, ezért csak köszönet járhat a név- választóknak. Az Árpád-kori Rázom falu az oklevelekben először 1265­ben a sportot, az események­kel teli vidám történeteket szeretem. Néha kacérkodom a szerencsével: totózom. De eddig eredmény nélkül. Nem iszom szeszesitalt, egyetlen- káros szenvedélyem a ciga­retta. S hogy miért írt? Többször olvasott lapunkban köszönő sorokat arról, hogy ennek, vagy annak a rászorulónak segítettek. Ö is gondolt egy merészet: szeretne egy videó- készüléket. Sajnos az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a maga erejéből megvá­sárolja. Kap ugyan 2860 fo­rint nyugdíjat, s a tanácstól alkalomszerűen segélyt, de ez csak a megélhetéshez elég. Szülei idősek, anyukája bete­ges, sok kell a gyógyszerre. Bízik benne, hogy e sorokat olvasva valamilyen közösség felfigyel rá és felajánlja tá­mogatását. Reméljük, meghallgatásra talál e kérése. Bár tudjuk nem létfontosságú egy videó- készülék, de hozzájárul ah­hoz. hogy valaki ne marad­jon magára. Hiszem, hogy Mészáros László továbbra sem adja fel — EMBER ma­rad —, s megtalálja helyét ebben a „kegyetlen, de mégis csodálatos világban”. Dankó Mihály ben tűnik fel Tiszalök határ­járása során, később mint tiszaparti települést említik. Puszta személynévből, magyar névadással keletkezett az eredeti Rázin névformája, amely népetimológiás hatás­ra, vagy a rágós alakok (Rázonba, Rázonból) ejtésé­ből való elvonással alakult át Rázommá. Tehát semmi köze nincs a ráz ige egyes 1. személyű alakjához (rázom). Ám a tatárjáráskor elpusz­tult Rázom neve igen fé­nyesen ragyog a magyar ré­gészet történetének egén. 1950—51 között, a tiszalöki vízierőmű építésével kap­csolatosan nagyszabású régé­szeti ásatás történt Rázom területén. A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztálya vezetője. Méri István itt tár­ta fel a Kárpát-medencében első ízben egy Árpád-kori magyar falu első házait. A félig földbe ásott házmarad­ványok azonosítását először kétkedés fogadta, voltak, akik múlt századi pásztor- szállásoknak vélték őket, ám a bizottság szemeláttára elő­kerülő cserépedénytöredékek és más leletek minden kétsé­get eloszlattak. Ezzel egy- időben került sor a falu te­metőjének részleges kutatá­sára is a vasútvonal és az országút közötti részen, ám az úttól északra már nem dolgozhattak, mert az az ÁVH által őrzött politikai foglyok munkaterülete volt. Emiatt a temető szélső sírjai a víkendházak építésekor láttak napvilágot, de csak egy építkező merte bejelen­teni múzeumunknak az amúgy előttünk ismert tényt. Egyébként arra az időre jel­lemző volt az is, hogy a ví­zierőmű építési területén egy halomból előkerült germán fejedelmi sír egyes leleteit a rabok adták ki a drótkeríté­sen. a Nemzeti Múzeum szakembereit nem engedték be az építkezés területére. (Vaion hová lettek a sírból előkerült aranytárgyak?) Egyszóval Rázompuszta a kárpát-medencei tudomány- történeti jelentősége miatt nemcsak a honi szakkörökben de a környező országokban is patinás névként jegyzett. Németh Péter régész Rázom csárda Közel az ősz. Pillanatkép a kisvárdai piacon (Vince)

Next

/
Oldalképek
Tartalom