Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-11 / 188. szám
1989. augusztus.il. Kelet-Magyarország 3 Uborka, előítélet, nyilvánosság U borkát termeszt a pszichológus! — Ugye, ez a mondat hírértékű? Pedig legfeljebb paradoxon. Ha azonban egy újság hasábjain látjuk, rögtön azt várjuk, hogy valami hasonló szöveg veszi körül. A pszichológusokra is nehéz idők járnak mostanában. Egyre kevesebb idő és pénz jut nemcsak a test, de a lélek ápolására is, így a pszichológus fő- vagy mellékfoglalkozásként uborkatermeléssel egészíti ki jövedelmét a megélhetéshez szükséges mennyiségre. Netán : uborkából vásárolja meg a munkájához Szükséges szakirodalmat. Pedig, ha jobban belegondolunk, semmi különös nincs abban, ha valaki a kertjében uborkát termeszF. Még akkor se, ha az pszichológus. Hírré az teszi, hogy az újság fontosnak tartotta, jellemzővé,‘általá- nosíthatóvá tette azáltal, hogy közzétette az esetleges egyedit példaértékűvé emelte. Megmozdított bennünk egy előítéletet, aminek önmagában nincs is politikai tartalma: a pszichológus a lélekkel foglalkozik és ez így van rendjén. Ha a pszichológus uborkával foglalkozik, akkor „Kizökkent a világ, óh kárhozat!” Vagy: „Az olyan pszichológust, aki elhajítja a diplomát, ami az államnak, a dolgozó népnek annyi pénzébe, verejtékébe került, az megérdemelné, hogy ... !” Lám! Két ártatlan dolog: egy szakma és egy foglalkozás szokatlan és esetleges egymás mellé kerülése, és máris kész lehet a hecckampány. És ezek nem is olyan magától értetődően, eleve politikai célokra szánt előítéletek, mint ia különböző vallási-nemzetiségi alapon megfogalma- zódóak, mégis alkalmasak lehetnek egyes emberek, embercsoportok diszkredi- tálására, ha kellően ostoba embereknek, kellően hatalmasok találják. Nekivadül- tunk már mi is burzsinak, kuláknak, kispolgárnak, ap- paratcsiknak, értelmiséginek, mert eléggé ostobák voltunk és elegendő hatalommal tálalták, hogy „kizökkent a világ”! Előítéletek nélkül nem lehet gondolkodni, sőt élni sem. Szörnyű lenne, ha nem bízhatnánk abban, hogy az orvos valóban tud és akar gyógyítani, hogy a tanár tanítja és szereti a gyerekeket, hogy a szakács nem keveri össze a ciánt a sóval stb. Hogy ne lehessen ezekből védtelen emberek ellen veszélyes fenyegetés, az mindnyájunk közös és legfőbb érdeke. Mert mindnyájan vagyunk valamik. És valamennyien vagyunk másképp is, rosszul is valamik. És ha ma ő, holnap te, holnapután én is soron lehetünk. Toleranciára van szükségünk. Persze csak egészséges mértékben. A bárány sem akceptálhatja a farkas meggyőződését és a farkas sem a bárányét. Ha a farkas legelne, vagy a bárány önként vonulna a farkas torkába, mindketten elvesznének. Az első esetben elfogyna a fű, a másodikban az öngyilkos bárányoktól halálra hízná- tespedné magát a farkas is. A tényleges farkas veszélyes ugyan a tényleges bárányra, mégis van remény. A farkas is ehet mást, a báránynak is lehetnek segítőtársai. Sőt! Az emberfarkas-emberbárány esetében könnyen kiderülhet, hogy nem is farkas— bárány viszony van közöttük. Hogy tisztázódjon a kikicsoda, abban csak a nyilvánosság segíthet. És segítsen is. Mert szörnyű lenne, ha a farkastól való félelmében a bárányok megelőző csapásként egymást harapdálnák, rúgdosnák, döfködnék halálra. Legyen hát nyilvánosság! Tudjuk meg belőle, hogy uborkát is termeszthet valaki attól, hogy pszichológus, hogy ne keljen rettegnie a pszichológusnak, ha uborkát is termeszt. És beszéljünk az előítéletekről, hogy derüljön ki róluk, hogy még ha valamennyire igazak is netán, önmagukban semmire se jogosítanak fel. Beszélnünk kell, érjük el, hogy sose emelkedhessenek az ítélet rangjára. Csak így védhető ki, hogy uszíthassanak velük senkit se rám, se rá, se Rád. S. Tiss József Egy telefon nyomán Mi lesz a soisa 400 emhemek egy megszűnt leányvállalatnál? Ideges hangú telefont kapott szerkesztőségünk hétfőn reggel. A telefonáló csak annyit kérdezett: tudja-e a Kelet-Magyarország Szerkesztősége, hogy az anyavállalat,-a Szabolcs Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat veszteséges gazdálkodása miatt megszűnik a Nyírszakszer Leányvállalat és ezzel 400 ember az utcára kerül? — majd megszakította a vonalat. Annyi bizonyos — tudtuk meg Szokolay Sándortól, a Lakás-, Kommunális Kivitelezést Befejező és Szolgáltató Leányvállalat (ismertebb nevén Nyírszakszer) volt igazgatójától —, hogy cégük valóban megszűnt július 31-től. Azon a napon a vállalati tanács döntött a megszűnésről és az anyavállalat új szervezeti felállásáról. Azt viszont cáfolta, hogy a 369 dolgozót szélnek eresztik. Elmondta, hogy két kivétellel valameny- nyi dolgozó aláírta az Épszerhez az új munkaszerződést. Mindannyian eddigi bérüket kapták, a leányvállalat pedig átalakul a vállalat két üzemigazgatóságává. Egyedül 15—20 alkalmazottként foglalkoztatottnak nincs pontosan meghatározva a munkaköre, de ők is kapják a fizetésüket és augusztus 31-ig rendeződik munkakörük. Az ÉPSZER igazgatója, Tóth Pál szabadságon van, de annyit így is sikerült megtudni tőle, hogy a vállalat pénzügyi gondjai miatt határozták el magukat e kényszerű lépésre. Szerkesztőségünk viszont úgy döntött, hogy két héten belül részletesen visszatér az ügyre. Érdekképviselet vagy politika? Tsz-yezetők a pártalapításról Villámcsapásként érkezett a hír: pártalapítást szorgalmaznak megyénk termelőszövetkezeteinek vezetői. Politikai pártra van szükség ahhoz, hogy végre megfelelő képviselete legyen a mezőgazdaságban dolgozók érdekeinek? Van-e reális alapja ennek az alapítási szándéknak, nem csupán fellángolás az egész? A tájértekezleteken résztvevők között MSZMP-tagok is voltak. Ök hogyan gondolkoznak egy „parasztpárt” életre hívásáról megyénkben? Mit szólt a TESZÖV a születendő kistestvérhez? Minderről szóljanak a legilletékesebbek, a termelőszövetkezeti vezetők. Program még nincs PÁL ELEMÉR, A TESZÖV ÉS A KEMECSE-KÓTAJI EGYESÜLT ERŐ TERMELŐ- SZÖVETKEZET ELNÖKE: — Én ,már két-három hónappal ezelőtt az egyik TÖT- elnökségi ülésen felvetettem, hogy egyetlen párt sem vállalja fel programjában a mezőgazdaság, a vidék érdekeit. Ez vonatkozik az új pártokra is, melyeknek kicsi a tömegbázisa. A termelőszövetkezeti mozgalomban sze- ritém olyan erő rejlik, mely jelentősen kivehetné részét a hatalomból.' A jelenlegi érdekképviseleten keresztül minden lehetőség meglenne arra, hogy gyorsan, nagy létszámú párt jöjjön létre. Megvan az apparátus, a székház stb. Mivel a jövőben az igazi nagy gazdasági döntések a parlamentben fognak lejátszódni, oda olyan képviselők kellenének, akik valóban bennünket képviselnek. Abból azonban, hogy az értekezleteken a vezetők felvetették a lehetőséget, még nem lehet pártot csinálni, semmilyen konkrét program még nincs. Meg kell kérdezni a tsz-eket külön-külön, hogy komolyan gondolják-e? A politikai párt jóval több, mint az érdekképviselet, de a mezőgazdasági dolgozóknak, a vidéknek a politikai képviseletre is szüksége van. Túllihegett helyzet PETIS MIHÁLY, NYÍRBÁTORI ÜJ BARÁZDA TSZ ELNÖKE, MSZMP-TAG: — A mátészalkai tájértekezleten vettem részt, itt konkrétan az érdekképviselettel foglalkoztunk, felvetődött, hogyan tovább. Azzá! mindenki egyetértett, hogy létre kell hozni országosan egy ágazati képviseletet, oz nemcsak a termelőszövetkezetekkel, hanem az egész mezőgazdasággal foglalkozna. Ez a Budapesten működő profi csapat a hatalom mellett és nem annak árnyékában működne. — Ami most van, túllihegett helyzet, itt az országban pártot szervez mindenki. A mezőgazdaságban dolgozó réteg igényli, hogy helyet kapjon a hatalmi harcban. A TESZÖV-nél a pénzünkért összeugrasztottak bennünket, elkülönülés, érdekellentét van. Féltékenykedés, kishitűség jellemző ránk, ezzel nem lehet erőt demonstrálni. A tulajdonban bekövetkezett változások hatására törvényszerűen megjelennek a kisüzemek, a magángazdálkodók ún. egyedi érdekei, melyek szerepet kell hogy kapjanak a mezőgazdaságon belül. Ezek összefoglalását a jelenlegi kezdeményezésekben, pártszerveződésekben ngm látom. Amik itt folynak, »kisstílű dolgok szónoki fogásokkal, tartalom nélküli programokkal. Azt fontosnak tartom azonban, hogy hosszú távon kialkuljon egy párt, vagy akár több is, amely a parasztságot —, amely ma már munkás a javából — a hatalomban képviselje, embereket állítson oda, ahol a döntéseket hozzák. Ügy érzem, erre nincs még igazán felkészülve a magyar mező- gazdaság. Tisztázni a sérelmeket MÉSZÁROS JÁNOS, A KÁLLÓSEMJÉNI ÜJ ÉLET TSZ ELNÖKE, TESZÖV-EL- NÖKSÉGI TAG, AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA; — A tájértekezleteken valóban felvetődött az, hogy az ágazat érdekeit megfelelően meg kellene tudni védenünk. Engem zavar, hogy az elmúlt negyven évben öt szervezet, az MSZMP, a Mezőgazdasági Minisztérium, a TOT, a TESZÖV, valamint az országos hatáskörű Árhivatal képtelen volt arra, hogy megközelítőleg megfelelő érdekképviseletet alakítson ki. Szerintem a közel egymilliós parasztságnak valamilyen pártformába kellene tömörülni, hogy az Országházba képviselőket küldve több szavuk legyen. Van még legalább másik kétmillió ember, aki valamilyen köldökzsinóron keresztül kapcsolatban van a mezőgazdasággal. Az elmúlt négy évtized tapasztalata azt mondatja velem, hogy hatalom nélkül nem lehet semmiféle érdekképviseletet megvalósítani. Szerintem egy olyan embernek kell a pártalapítást kezdeményezni, irányítani, aki jelenleg párton kívüii. Nem tudnám magamban ösz- szeegyeztetni, hogy ma MSZPM-tag vagyok, holnap pedig egy „parasztpárt” tagja. Ügy érzem, kívülállóként, a magam módszereivel tudnék harcolni a mezőgazdaság érdekeiért. — A megyében megalakítandó újabb tsz-szövetségről az a véleményem, ha az ott- lévő negyven szövetkezet ezt komolyan gondolja, akkor ezt mindenképpen támogatni kell. Szilágyi Zsuzsa Beregszászon a Szabolcs megyei Ajlami Építőipari Vállalat dolgozói építenek egy kórházat. Az építők: Ledner József, Győri László és Kenyeres Miklós a tervrajzot tanulmányozzák. (Telefotó — TASZSZ) U/égem van — a főnök Mr kialvatlanságtól vö-- tös szemekkel nézett rám, felsóhajtott és megismételte: — Végem van! Jellemtelen ember vagyok! Tudom, hogy megvetsz. De már nem bírtam tovább. Keresztet vethetünk erre a státusra! Mert ki vagyok én? Talán egyedül szembe tudok szállni egy egész heggyel? Báb vagyok, mindannyian bábok vagyunk ... öklével az asztalra vágott. Ha a pohárból előzőleg nem itta volna ki félig a vizet, most biztosan kiömlött volna. A haja zilált, a gallérja kigombolódott, a nyakkendője összegyűrődött. Az iroda olyan volt, mintha tájfun ment volna rajta keresztül — az íróasztalon rendetlenség, a hamutartó a padlón, az egész szobában papírdarabok szétszórva, minden úgy nézett ki, mint egy csatatér. A főnök arcán pedig a kimerültség jelei mutatkoztak. — Hogy történt? — kérdeztem. hogy. megszakítsam az elviselhetetlen hallgatást. — Hát úgy! Kénytelen voltam felvenni őt ebbe a státusba! Arról a státusról volt szó, amely nemrég üresedett meg vállalatunknál. . és amelyet titokban akartunk tartani, amíg nem találjuk meg a megfelelő embert. — Na és a pályázat? — Nem lesz pályázat. • — Na és a bizottság? — Nem lesz bizottság. Nem tudom elviselni, amikor kívülről beavatkoznak személyzeti ügyeinkbe. — Szóval ennyire erős ember? — bólogattam. — De mennyire! Ha tudnád. ki mindenki telefonált az érdekében! A tröszttől. A minisztériumból. Még az illető orvosbarátnője is telefonált, és megfenyegetett. ha nem vesszük fel a protezsáltat. nem fogja tovább elnézni a vállalatunknál tapasztalt hanyagságokat. és utánajár minden eddigi bejelentésnek. Velünk mindenki azt csinálhat, amit akar. Hát valóban nagy pro- tektorai lehetnek az új dolgozónak! Hiszen az igazgató eddig a legerősebbekkel is szembe tudott szállni. Együttéreztem vele. Biztos, hogy kemény harc volt! Tudtam, hogy nincs kiút a helyzetből. — És végül- is ki ö? — kérdeztem lemondóan. — Nem fogod elhinni — sóhajtott a főnök —. a menyem. Verj meg, ölj meg, de ez az igazság! Még leg- fölülről is telefonáltak, öriási volt a presszió. Megadtam magam. Elvégre én is csak ember vagyok. (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Merre tart a rnháiati kereskedelem 1 divat még mindig jó üzlet Az utóbbi egy, másfél esztendőben sajátos helyzet alakult ki a ruházati kereskedelemben: miközben a forgalom volumene állandóan csökken, folyamatosan növekszik a ruházati termékeket forgalmazók köre. Az MTI munkatársának kérdésére a Kereskedelmi Minisztériumban elmondották, hogy az év első feleben 35,2 milliárd forint volt a ruházati forgalom, ez folyó áron 10,9 százalékkal több, összehasonlítható árakon, tehát mennyiségében 6 százalékkal kevesebb mint a múlt év azonos időszakában. Az összesített adatok arra utalnak: a vártnál kisebb forgalom oka, hogy az árak a tervezettnél nagyobb mértékben, mintegy 20 százalékkal emelkedtek egy esztendő alatt. A lakosság igényei jelentős mértékben differenciálódtak; egyformán nő a kereslet az igen olcsó és a luxuscikkek iránt. A választéknak ma már mintegy 30 százalékát a külföldről érkező árucikkek teszik ki, ezeknek 50 százaléka érkezik a szocialista országokból. Mivel innen főként az olcsóbb cikkeket vásárolják a kereskedelmi cégek, a minisztérium szorgalmazza a szocialista import fokozását. A tőkés országokból származó áruk mind nagyobb hányada a Távol-Keletről kerül a boltokba, főként Indiából, Malaysiából és Kínából. Egyelőre kétségtelenül némi zűrzavar uralkodik a ruházati cikkek piacán. Várható azonban, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya helyreáll, de legalábbis javul a közeljövőben. A minisztérium arra ösztönzi a vállalatokat, hogy olyan üzletláncokat alakítsanak ki, amelyeknek profilja egyértelmű útmutatást nyújt a vásárlóknak. Olyan hálózatok létrehozására van szükség, amelyeknek boltjaiban az egyes vásárlórétegek megtalálják az igényeiknek megfelelő árut, s akárcsak a nálunk fejlettebb országokban, pontosan tudhatják majd. hol vásárolhatnak kifejezetten olcsó, hol középminőségű, hol pedig luxusigényeknek megfelelő, ám drágább ruházati termékeket.
