Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5. t| &nya tetszett jobban, négyzetes alaprajzú ég felé kiéleződik kompozícióban. Kiss ínes faszilüettjei nép- ihletettségűek, pro- is megoldással. Me- jy hegesztett vasle- í pozíciója — Párbe- nel —' üllő és kala- § romantikus gondo- /ajon a kisebbségi cadó megtöretés? A ejtoe mintázott pozi- más portré — ez a [álló művészi tett — tt üllőben levő ne- sa, figyelemre méltó 7anjek Imrich nagy- samott figurája aramancsaival lomha, agyfejűségével — a Aranykezek— érdemi sszatiaszító kritiká- k kontraszelekc iójá- szlovák képzőművé- övetségénék nincs ;i magya r nemzeti- sata, nincs Szlováikdá- talosan magyar nem- művészet. (A kiállítás d közül azok kereszt- kik magyarul is be- a magyar helyesírás -tarn.) idékre látogató nya- ajánlom a pöstyéni t és a szigeti fürdő, Hók megtekintése cét ivókúra között .— és a hideg gyógyfor- a sétányon vannak — szobrainak figyelmes íyozását, a látványtól :ek továbbgondolását, a Kárpát-medencében znek a problémák és ük. Tóth Sándor TÓTH STEFAN: VLADCA OIDIPUS B A RTF AT TIBOR: MADARAK más a falumról í sima, szelíd ballagása geti Petőfit, délről szűrni, Fülesd szilvafái >gykor felhangzott nagy ők pásztorainak klari- msongása zsong fülem- keletről pedig a már getett Móricz-emlékek a messzi Kárpátok áb- ozó csúcsaival. rhová is mentem el ze, bárhogyan is fogad- a barátok, soha nem im két napnál tovább idni. Lenke nagynéném, i század elején kénysze- ki Amerikába, folytonost írta, míg csak élt, álmaiban kéküstökű nolyát szed, azt á nyár- virágot, amit süldőkorában a mezőről harnet szedett csokorba a kközi erdei utunkon. jszkeséggel tölt el fakeletkezése. ősi matelepülés, mint a szom- falvaik is, az 1180-as ; elejéről. Az Ond törzskiszakadt Szente-Má- nemzetség hódította ezt a szűkebb tájat is, irdőhátat. Évszázadokon agyúri birtok volt a ía- s határának nagy része, későbbig a Kende család- E silány földeken, ame- nagy része ma parlagon ájl, amiért fáj a szívünk, báró Kende Zsigmond mintagazdaságot virágozhatott fel a húszas-harmincas években. Akkortájt 1200 lakosa volt a falunak. A határja mindőjüket eltartotta; ma 730 lakost (ennyi a lélek- szám) nem tud. A munkabírók fele az iparba ingázik, a fiatalja előbb-utóbb elköltözik a munkanélküliség miatt. Egyre több ház, tor- nácos és faszulápos, s telek, diófás és szilvaligetes áll üresen. Omladékból és gaz- gurdalytból nőtt gyászt vígasztal felettük a szél. A parókia is üres, a Miatyánk tartja össze falait. Hát minek is egyrészt? A születendő gyerekeket már nem itt anyakönyvelik. Születtek Fehérgyarmaton, Nyíregyházán vagy Debrecenben stb. Szétszéledt a nyáj, nincs pásztor. Elöljáróságunk már van, egy öregedő, beteges asszonyka irányítgatásával. Alkalmasabbat és vállalkozót kukkerrel sem lehet találni. Későn jött a vízvezeték is, meg a földtörvény is. Félő, hogy a magyar kisfal vakban nehezebb lesz a harmadik honalapítás, mint a második a tatárjárás után. Én mégis maradok. Hol magam, hol tanítványaimmal járom a mezőiket, erdőket, folyók partját. Járom a falut, a környékét, gyűjtöm az emlékeket, az egyre haldokló hagyományokat. Kinek? Most nem tudom magamnak sem megmagyarázni; ösztönöm sugallja wagy gyökereim szívja fel? Amit közkinccsé tehetek, az édeskevés ahhoz képest, ami polcaimon porosodik. Egy fecske nem csinál nyarat — bölcs paraszti mondás. De még tízszer ennyi sem. Akkor, amikor közülünk egyre többen kémek kölcsönt a szomszédoktól? Amikor már itt nincs fiatalság? A föld szeretetében gyökerezendő csírákat negyven év aszálya pusztította ki. öregeiket hátrahagyva a szélrózsa minden irányába menekülnek, bármilyen ase- dezően is dúdolja a táj Kölcsey Himnuszát, bármennyire ébresztgetS a móriczi vágyódásokat, s bármennyire is festi a Túr mentét. Én mégis maradok, mint az öregek, akik makacsul vallják, hogy addig innen el nem mennek, míg két rúdon ki nem viszik örök helyükre — de még akkor is a falujukba. Csodái virágzik fa ■ r Szenvedélye a faragás II Kelela IHagyarorsz^ HÉTVÉGI MELLÉKLETE A műszaki erdészetnél dolgozik jelenleg Krupiczer Antal asztalosként. Körben szétszóródva faforgácsok, az asztalokon különféle hegyes, éles szerszámok. Örök barátság a fával — Kapnyitobányán születtem 1944-iben — kezdi a múlt felidézését. — Egy mély völgyben fekszik ez a város, nagyon szép hegyek ölelik körbe. Arról híres, hogy a monarchia idejében ott volt a legnagyobb aranybánya. Azon a vidéken nőttem fel, s már kiskoromban örök barátságot kötöttem a fával, ugyanis mind az öt nagybátyám faSzombati galéria Villányi László: Spirál í. Ugyanaz a hang: az elnyújtott zsizsegés, amíg tart a lendület, a töltésről lefelé; bár álcázva hallatom, vidítva fiamat: a régi suhanás kísért, mikor ugyanígy, ugyanitt simul lábam a pedálhoz; mintha nem fékeztem volna soha, fülemben ugyanazzal a hanggal, száguldanék azóta is, kikerülve a gödröket. 2. Bezárt az utolsó kocsma is: muszáj hazatérnie; még csak be sem rúgott, a házba menni mégis ott akar, hol rozsdás kerítés hullámzik; lehet, régen ott volt kapu; vagy egy másik otthon tűnt elő? Krupiczer Antal egyik művével. megmunkálással foglalkozott, illetve foglalkozik. Van közöttük asztalos, ács, bútorgyárvezető, így a legjobbaktól tanulhattam el a mesterséget. Tízéves koromban már önállóan készítettem fatárgyakat és ólomöntvényeket. Az elemi iskola elvégzése után Galacon tanultam egy faipari szakiskolában a bútorasztalos mesterséget. Azt követően Nagybányán ácsokkal dolgoztam együtt, majd behívták katonának. Huszonkét évesen szerelt le, majd jelentkezett Aradra egy fafaragó iskolába. Azt befejezvén Nagybányán szobrászműhelyt nyitott. Kis műhelyét addig-addig fejlesztette, hogy volt olyan időszak, közel harminc mérnök, faipari szákem'ber dolgozott nála. Megrendelésre készítettek belföldre és külföldre faszobrokat, s ezek a szakemberek jobban kerestek a műhelyben, mintha más területen helyezkedtek volna el. Közben Kru- tiiczer Antal elvégezte a bukaresti faipari technikumot is. Tanított az igazgató Az egyik nagybányai faszobor w kiállításán meglátogatta őt Vida Géza szobrász- művész, aki elhívta magához, s a „mester” haláláig együtt is dolgoztak. Saját műtermét 1980-ban építette meg Nagybányán a Fokhagymás-völgyben, a Petőfi utcában. A műterem körül szabadtéri kiállítást rendezett: 25 nagyméretű alkotás látható ott, amelyeket már a nagyvilágban is jól ismernek. — 1984 januárjában megbízást kaptam, hogy egy csődbe jutott, 700—800 fős bútorgyárat próbáljak meg nyereségessé tenni — folytatja Krupiczer Antal. — Ez annyira sikerűit, hogy 1988-ig, amíg át nem jöttem, Romániában első helyen állott a gyár. Mi volt a siker titka? Személyesen ismertem a munkásokat, amiben tudtam segítettem nekik. Üj modelleket alkottam, egy hónap alatt 40 fajta termékkel jelentkeztünk a nyugati piacokon. Németalföldi, tiroli stílusban készítettük a bútorokat. Először én tanultam meg a festés technikáját, aztán a munkásokat is megtanítottam, de így voltunk a faragással is. Erdélyből feleségével 1988 októberében jött át Magyarországra, a két fia pedig decemberben szökött át a határon. Azóta dolgozik itt az asztalosműhelyben. — -Nem szégyellem a munkát, szívesen dolgozom — mondja. — Csak az bánt, 'hogy egyesek úgy bánnak velem, mint egy utolsó munkással. Amit most asztalosként csinálok, azt már elsőéves máskoromban megcsináltam. Remélem, fogok tudni Nyíregyházán is alkotni, de először biztosítanom kell a mindennapi betevő falatot, a család megélhetését, s aztán jöhet a művészet. Krupiczer Antal műveivel már lehet találkozni a megyeszékhelyen. ö készítette a FE- FAG központi aulájában található kompozíciót, a Morgótemetőben az ő két faragott kopjafája emlékeztet az ’56- os áldozatokra, s nemsokára a sóstói parkerdő területén ötletes játékai szórakoztathatják az arra kiránduló gyerekeket. Tiszai kompon. Fehér Attila cerunrtjn. M. Magyar László Csodát virágzik a fa. ha hozzáértő kezek faragják. A kések, vésők nyomán megelevenednek a magyar történelem tragikus és dicső napjai, népköltészetünk és művészetünk motívumai, s a megmunkált farönkök évszázadokon keresztül őrzik az emberi arcvonásokat is. A fa anyagának, természetének jó ismerője Krupiczer Antal képzőművész, aki tavaly költözött át Erdélyből Nyíregyházára. 1
