Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5. 10 Ml aKM vendége Ibi, az amerikai gyártulajdonos Nyíregyházáról i Ahogy a mályvaszínű blézerében, szemüvegét levéve belépett a terembe, a hátsó sorokban összesúgtak: ő az Ibi! Magyarul köszöntötte a résztvevőket, a férfiakkal kezet fogott, közben bájosan pu- kedlizett, a hölgyeket — mintha valamennyi régi ismerőse lett volna, — megpuszilta. Kezdetben tolmácsként könyvelték el, de jó hogy itt van, sommázták jelenlétét, legalább könnyebb a társalgás az amerikai „lorddal”. Amikor kiderült, hogy ő a tulajdonos, akkor következett a csodálkozás, fíem szokványos hazánkban, hogy egy nő legyen az első számú vezető, az meg pláne, hogy a szaporodó vegyes vállalatok sorában hölgy részvényest találunk. A. T. B. Ipari Gumitermék Részvénytársaság a neve a legújabb magyar—amerikai vegyes vállalatnak, amely július 17-én alakult Nyíregyházán. A monogramban az A betű jelenti Ibit, vagyis Violet Adlert, az amerikai tulajdonost. Amikor a vállalkozás elején társával (akinek a segítsége nélkül nem tudta volna végigcsinálni a vállalkozást) Wayne L. Brandyvel megkeresték Tatai Ilonát, a Taurus vezérigazgatóját, a gyár kialakításánál több helyszín is szóba jött. Ibi (megbocsát az olvasó, de maradjunk ennél a megszólításnál, hiszen vele ebben egyeztünk meg) bár nem szólt bele a döntésbe, mégis a szíve szerint Nyíregyházának drukkolt. Az ok prózai: itt született, innen került Budapestre, majd Amerikába. Számára az volt a legnagyobb öröm, hogy szülővárosába visszatérve alakíthatott ki vegyes vállalatot, amiért ezúton is köszönetét fejezi ki munkatársainak. Nyíregyházán született, mégis Hodászon nevelkedett. A nyaralást jelentette számára a Sóstó, amikor hétvégén Nyíregyházán fagyiztak és a kisvasúttal a strandig utaztak. A gimnáziumi éveket már a fővárosban töltötte, amikor 1965 nyarán meghívást kaputt nagynénjétől New Yorkba. Szerencsésnek titulálták barátnői; amiért egy ilyen hosszú út megadatott neki, Ibi szorgalmasan nyálazta a szótárt és igazán akkor rémült meg, amikor a belga reptérről busszal átszállították őket Luxemburgban. Mint kiderült, szó sem volt szankcióról a magyar lány ellen, egyszerűen a köd miatt csak onnan szállt fel a gép. New Yorkban a kedves nagynéni addig nem engedte haza, míg meg nem nézte Saint Louist. Egy magyar fiúra bízta a lányt, majd ő megmutatja neked a várost, magyarázta. Azóta is nevetve mesélik ezt a történetet, hiszen Adler György, alias George Adler férjként lassan negyedszázada mutogatja Ibinek Amerikát. Az esküvő .olyan gyorsan lezajlott az ismerkedés után, hogy a szülők itthonról köszönthették a lányukat. — Ilyenkor gondol mindenki happy endre, pezsgőé vacsorákra, kilométer hosszú autóra, néger komornyikra és gondtalan életre — nevetve mondja, közben egyik cigarettáról a másikra gyújt. — Fillérekből éltünk eleinte Sensben, ahol lakást béreltünk. Gyuri, miután megkapta a vegyészmérnöki diplomáját, elvégezte a menedzserképzőt és egy műanyag- gyártó üzemben dolgozott. Én angolt tanultam, de közben voltam pénztáros, varrónő, házaló, kozmetikus. Elkezdtem jógát tanulni, majd ae- robikozni. Utóbbit olyan sikerrel, hogy magánleckéket is adtam. A jóga megtanított magamon uralkodni, egyébként elég hevesvérű vagyok, könnyen elragad az indulat. Mellette főleg a vegetáriánus kosztol kedvelem, bőséges zöldség-gyümölcs adag szerepel az étrendemben. Könnyű nekem, mondhatná, mert az anyagi helyzetem megengedi, de nem erről van szó. A szervezetem megszokta és így kellemesebben érzem magam. A korára az egész beszélgetés alatt nem kérdeztem rá, ahogy hallottam, ez náluk illetlenség. Mindenki saccolja meg hány éves, ha lányai közül Erika 22, Suzy 21 éves. Utóbbi Magyarországon kezdte el az orvosi egyetemet és idehaza talált férjet is. Azóta egy aranyos két és fél éves gyermek is boldogítja őket. A nászon keresztül, aki 25 éve dolgozik a Taurusnál, jött végül is létre az üzlet. — New Yorkban centenként gyűjtöttem össze 45 dollárt, hogy meglepjem magamat egy gramofonnal, amikor elveszett a pénztárcám. Hiába vettek másnap egyet, az már nem ugyanaz volt. Ez is jelzi, hogy Amerikában ingyen nem adnak semmit, mindenért meg kell küzdeni, és a sikert többször is bizonyítani kell. önmagában a pénz sokszor kevés. A szerencse akkor mosolygott rájuk, amikor egy kóce- rájban (szó szerint leírva) kialakítottak egy plasztikzacskót gyártó üzemet, majd filmek forgalmazásával is el kezdtek foglalkozni. A Kodak piackutatója egyetlen lehetőséget adott nekik a fennmaradásra. A vállalkozás annyira jól sikerült, hogy megkapták a nagykereskedői jogot a Kodak-termékre. Az Adler család szerint akkor megy jól az üzlet, ha tartják a mondást: élni és élni hagyni. Családias a hangulat, az alkalmazott is jelentősen részesül a profitból. Azóta Philadelphiában is nyitottak üzemet. A Taurus - szal az üzlet teljesen Ibi ötlete volt, a rengeteg elképzelés közül, amelyet idehaza szeretett volna megvalósítani, ez bejött. — Megakadt a levegő bennem, amikor átadták az üzemet Nyíregyházán, annyira örültem. A piac adva vah a nyomókendő gyártásához, most már gondolkodhatunk a fejlesztésen. Szabadidejében, akár ha öt perce is van, az ottani önkéntes lelki segélyszolgálat tagja. Ennivalót hord beteg embereknek, felolvas nekik, lelket önt beléjük. Emellett olyan intézetét támogat, ahol például mozgássérültek, öregek, vakok laknak. Ha pedig szabadságra megy, olyan helyre utazik, legyen az Európa, vagy Dél-Amerika, ahol barátai várják. Így utazásait a baráti kapcsok kötik össze. Máthé Csaba Mozifilmek a képernyőn A Magyar Televízió egyes és kettes csatornája közötti vitának többnyire csak a felületéről rendelkezhetünk hitelt érdemlő információkkal. Az átszervezés nyilván annak reményében történik, hogy a nézőket jobban kiszolgálják, ám az élet más területeiről szerzett tapasztalatok azt látszanak igazolni, hogy az ilyen jellegű átszerveződések csak akkor járnak eredménynyel. ha megfelelő anyagi fedezet alapján mennek végbe. Hiú remény lenne viszont azt gondolni, hogy az elkövetkező néhány évben lényegesen több pénzt tud a kormányzat erre a területre mozgósítani. Akkor pedig megint a néző marad a vesztes, mivel a lényegi kérdésekről terelődik el a figyelem a belső csatározások következtében. Baló György minapi nyilatkozata szerint az eddigi vesztesek döntően két nézőrétegből kerültek ki: az értelmiség köréből, valamint az anyagi helyzetük romlása miatt a periférikus helyzetbe jutókéból, s ez utóbbiak számaránya várhatóan növekszik majd. A cél tehát az lenne, hogy a műsorösszeállítók e két csoport művelődési-szórakozási szempontjait az eddiginél komolyabban vegyék figyelembe. A krónikus pénzhiány már eddig is előtérbe tolta a televízióban a beszélgető műsorokat Közülük a Napzárta kétségkívül izgalmas programmá nőtte ki magát, de az ilyen jellegű adások aránya az összműsoridőben aligha növelhető tovább. Arról több forrásból is tudhatunk, hogy az önálló, kifejezetten a képernyőre szánt tévéfilmek, tévédrámák forgatása az anyagi terhek növekedése következtében egyre nehezebb, magyarán az eddigieknél kevesebb készül majd belőlük. Pótlásukra, illetve a műsoridő kitöltésére kínálkozik a „konzerv”, azaz a mozifilm. Jól megfigyelhető, hogy az utóbbi időben megnövekedett az eredetileg moziba szánt filmek száma a képernyőn. Jellemző példa a múlt heti műsorrend, amelyen nyolc, úgynevezett nagyjátékfilm szerepelt, s ha tekintetbe vesszük, hogy köztük ott található a Vezeklés. A pokol katonái és a La Mancha lovagja. akkor tulajdonképp nem is jártunk rosszul. Az elmúlt években a legfőbb vád a televízió mozifilmes programjaival kapcsolatosan a rendszertelenség volt. Ebben a tekintetben mintha javult volna valamit a helyzet, bár az ideálisnak tekinthetőtől messze jár. örvendetes, hogy az évtizedeken keresztül tartó mellőzés után végre nemcsak a Filmmúzeumban és zártkörű klubokban láthatók az 1945 előtt A Védelmező. Színes, szinkronizált észak-koreai kalandfilm #1 önyrespolc A cinkos Konrád György esz- mélkedésének kezdete a magyar történelem — mostanában talán végleges és hiteles arcát megkapó — sok lefojtott indulatot teremtő időszakára esik. 1933-ban született, a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. Ifjúságvédelmi felügyelő, majd a Város- építési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa. Első regényével rögtön magára vonta az olvasóik, a kritikusok és a kultúrpolitika irányítóinak a figyelmét. A látogató 1969-ben jelent meg. Nagy vitát váltott ki, szélsőséges álláspontok csaptak össze. A remekmű-minősítéstől az elmarasztalásig terjedt a skála. A regény Konrád „ifjúságvédelmis’ ’ tapasztalatait is rögzíti, a magyar társadalom peremvidékéről iküld szuggesztív és riasztó jelzéseket. „A regény beszélője — írja önvallomásában az író — egy zsúfolt munkanap lehetséges színhelyein végigmenetelve, rögzítve, amit épp abban a pillanatban, s értelmezve, amit általában csinál, megpróbálja némiképp világosabbá tenni helyzetének megszüntethetetlen konfliktusát: a személyes és a személytelen szolidaritás, morál és gyakorlat ütközéseit, végül is az én és a másik ember kapcsolatának néhány — számára fontos elemét. Arcok és tárgyal:, emlékek és lehetőségek járulnak közben elé, s nem tér ki a kísértés elől, hogy amennyire csak tud, odafigyeljen rájuk.” Konrád epikus anyagát szociografikus hitelességgel, másrészt belső monológokban, álomszerű jelenetekben fejezi ki. Mór az első regénynek is feltűnő jellegzetessége a költői erejű nyelvhasználat. A városalapító (1977) szó szerint várost alapító, mert építész. Lakótelepet tervez egy elképzelt városban. Miközben szembenéz a feladattal, ugyanezt megteszi önmagával is. A regény éppen ezért egyetlen belső monológ, egy európai gondolkodású értelmiségi ön- portréja. Konrád kerüli a harsány színeket, a lélek önfelemelő gesztusait. írói eszközei ugyanazok, mint A látogató esetében voltak, ezért az első regény ismeretében A városalapító kevés újat tudott hozzátenni az írói világképhez. Az idei könyvhétre megjelent regény, A cinkos, az első könyv értékeit js felülmúlja. Csak sajnálni lehet, hogy több mint egy évtizedet kellett várnia a szélesebb olvasóközönséghez való eljutására. A cinkos történelmi regénynek is minősíthető, de a magyar történelem elmúlt öt évtizedének krónikája csak egyik rétege. Igaz, nem jelentéktelen. A színtér a kisváros békebeli idillje, az ukrajnai aknamező pokla, az orosz lágerek barakkja, a hatalomért harcoló kommunisták világa, az ávó kínzókamrája, az ötvenhatos események, vagy a konszolidációt elősegítő elmegyógyintézet. A tájékozott olvasó azonosíthatja a szereplőket a valóságosokkal, érdekes információkhoz juthat. Ha csak ennyi lenne A cinkos, politikai pamflettá silányulna. Konrád egyes szám első személyiben mesélő hőse az, aki megéli az évtizedeket, az eseményeket. Éppen ezért személyisége gazdaggá válik, lehetőséget kínál az erkölcsi önvizsgálatra. Erre a szándékra Konrád regénycímei is utalnak: A látogató, A városalapító, A cinkos. Az önvizsgálatról nem lehet lemondani, akárkik legyünk. A cinkos magába sűríti az eddigi életmű tapasztalatait. (Bár A városalapítóval nagyjából egy időben íródott.) A belső monológ kissé fellazult, megjelentek a szépírói eszközök. Konrád a párbeszédekben helyzeteket teremt, a szereplőket jellemzi. írói nyelve rendkívül gazdag, erőteljes kifejező. Különösen feltűnő a költőiség jelenléte a bevezető fejezetben, mondataiban a költői próza feszültségteremtő ereje a lélektani ábrázolás szolgálatában is áll. (Magvető, 1989) Nagy István Attila készült magyar hangosfilmek, hanem a képernyőn is: legutóbb a Hotel Kikelet és Az új rokon. Vita nem fér hozzá, hogy ezek művészi értéke csekély, de kétségkívül tükrözik megszületésük korának szellemiségét. s korlátozott mértékű szórakoztató funkciót ma is' betöltenek. Szinte egyidőben kezdődött két színészi életműsorozat vetítése: Gian Maria Volonteé és Latinovits Zoltáné. A két választás szerencsésnek mondható, mert mindkettejük filmjei között akadnak kifejezetten szórakoztatónak számítóak, valamint művészi értelemben is kiemelkedőek, egyik-másikban a két szempont szerencsésen össze is találkozik, így ez a két program alkalmasnak látszik a Baló György említette hiányok pótlására. De mind a Volonte-, mind a Latinovits-sorozat kapcsán elmondható, hogy hiányzik belőlük az igazi rendszeresség. Alapvető szempont lenne, hogy elkészülésük időrendjében kerüljenek adásba, hiszen a színészi teljesítmény változása, fejlődése, gazdagodása így lenne igazán nyomon követhető. A csapongás az időben nem segít jól megismernünk a művészt. így a sorozatjelleg laza marad. Ha áttanulmányozzuk a nyári moziprogramot — ahogy azt a Stúdió ’89-ben Érdi Sándor tette —. azt láthatjuk, hogy a korábbi évekhez képest is tovább nőtt a kínálat kommerciális része, magyar film pedig szinte hírmondónak se maradt; kivétel a Garas Dezső rendezte Legényanya augusztusi bemutatóval. A minimális egyensúly megteremtésére szórakoztató és művészi. vagy legalábbis bizonyos fajta értékeket hordozó alkotások között egyre inkább csak a televízió képes, s hovatovább az a reményünk marad, hogy ezt a felelősséget az intézmény vezetői vállalják is. Az utóbbi néhány hónap programja azért némi biztatást ad a néző számára. Hamar Péter A borzongató* nagymestere Alfréd Hitchcock Kedves, joviális bácsi mosolygós szemekkel, rengő tokával — ki gondolná róla, hogy ő a borzonga- tás nagymestere, a leghíresebb filmrendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan királya ? Pedig az volt Alfred Hitchcock, aki augusztus I3-án lett volna 90 éves. Londonban született 1899-ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. Először mint technikus, aztán asszisztens, segédrendező, forgatókönyvíró. 1922-ben elkészítette első önálló rendezését a Tizenhármas szám címmel. Már neves alkotó volt . hazájában, amikor 1939-ben az USA- ba ment, s rövidesen Hollywood legismertebb mesterei közé emelkedett. Egész életében sikeresen küzdött a kommerszfilm- művészfilm erőszakos megkülönböztetése ellen. Bevallottan szórakoztató alkotásokat készített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok is kénytelenek voltak elismerni ezek művészi színvonalát. (erdős) y Keleta Magyarország HÉTVÉGI melléklete
