Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

1989. augusztus 30. Kelet-Magyarország 3 Az iskolákban hamarosan megszólal a csengő: új tan­év kezdődik. Dr. Kelemen Elemér művelődési minisz­terhelyettest nem a tanévkezdésről kérdeztük, hanem az iskolák állapotáról, a fejlesztés irányairól és lehető­ségeiről. Sokféle utazó, sokféle ember... A VAROS!ASODÓ ZÁHONY; az Ady Endre utca. (Elek Emil felvétele) „Nevezetes hely lett Záhony...” Pesti butik után a keleti határon Van-e elég áru, nyitnak-e több boltot, egyáltalán: megkap-e mindent a kelet fe­lől hozzánk érkező rengeteg turista? A kér­désekre lapunk hasábjain is több alka­lommal kerestük a választ, s arról minded­dig egyetlen szó sem esett, ugyan mit szól­nak a hirtelen jött népszerűséghez a ha­tármenti falvak lakói, milyen szájízzel fo­gadják, hogy már-már saját lakóhelyük üzeleteibe, hivataljaiba is képtelenek befér­ni, falvaikból, városaikból lassacskán kiszo­rulnak? — A közoktatás fejlesztésé­nek alapkérdése az általános iskola helyzetének rendezése — mondta. — Az általános iskolák működési zavarai nagyrészt azzal magyarázha­tók, hogy az elmúlt évtize­dekben súlyos hátrányok hal­mozódtak fel. Bíaiiizis — Még ma is 3500-zal ke­vesebb az általános iskolai tanterem, mint ahány általá­nos iskolás tanulócsoport van. Igen magas — 8 százalék kö­rüli — a szükségtantermek aránya, ugyanakkor még igen sok nagy létszámú osztály, csoport is működik. Az isko­lák 30 százalékában nincs tornaterem. Állandósult — itt most nem kifejthető okokra visszavezethetően — a képe­sítés nélküli tanítók száma. Az ellentmondást fokozta, hogy az általános iskola tar­talmi fejlesztése az elmúlt évtizedek során, de különösen a hetvenes évek végén — az átfogó tantervi reform idő­szakában — elviselhetetlen a feszültség,' a hajsza, a ver­senyfutás az elsajátítandó tananyagért. Ugyanakkor ri­asztó mutatók jelzik, hogy romlik az általános iskola tel­jesítménye: szociológusok 20—25 százalékra becsülik az általános iskolát megfelelő tudás nélkül elhagyó gyere­kek számát. Ez pedig súlyos egyéni, társadalmi problémá­kat sejtet, hiszen a társadal­mi munkamegosztásba való beilleszkedésnek ma már fel­tétele az, hogy középiskolát végezzenek, szakmához jus­sanak: ennek híján a munka- nélküliek növekvő táborának utánpótlását jelentik. i kistelepülések iskelija — Ml lesz az aprófalvak egy­kor volt iskoláinak sorsa? — Ezek az iskolák az el­múlt évtizedekben nagyrészt eltűntek, megszűntek. A meg­szűnés hátterében azok a nagy gazdasági, társadalmi folyamatok állnak, amelyek a városiasodással, a kistelepü­lések elnéptelenedésével. a munkalehetőségek, a gazdál­kodó szervezetek, a tanácsi szervek evakuálásával függ össze. — Ezek nyomán — de a falvak állapotának további leromlását önmagában is elő­idézve — számolták fel az is­kolákat. A kistelepülések re­generálódásával egy időben ugyanakkor ma sok helyütt erős és jogos az igény az is­kola visszaállítására. Ezt fel­tétlenül támogatandó folya­matnak tartom, de körülte­kintő mérlegelés döntheti el. hogy valós igényekről, reális szükségletekről van-e szó, és milyenek a feltételek ennek a megteremtéséhez. Magunk is szorgalmazzuk, hogy a követ­kező tervidőszakban olyan kormányzati program készül­jön, amely az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, és önerejükből a szükséges lépéseket megtenni nem tudó községek, települések, önkor­mányzatok számára alakít­sunk ki valamilyen állami se­gélyrendszert, támogatási le­hetőséget. Számolni szeret­nénk természetesen az önkor­mányzatok helyi erőfeszíté­seivel, törekvéseivel is. Cél­szerűnek tartanánk, hogy en­nek a nagy programnak — egyfajta nemzeti adósság is ez — a megoldásra, végre­hajtására ne csak . központi, hanem területi, megyei cél- támogatási rendszerek is ki­alakuljanak. Ugyanez a véle­ményem a hátrányos helyze­tű iskolák kérdésében. — Minden iskolatípusban túl­jelentkezés van, kivéve a kö­zépiskolát, s ez később komoly gondok forrása lehet. Mi erről a véleménye? — A magyar közoktatás egyik legfájóbb, legkritiku­sabb pontja a középiskolázta­tás optimálisabb feltételeinek a kialakítása. Ez hosszú időn keresztül csak jelszavakban jelent meg, és lényegét te­kintve tabutémának számí­tott, mert összefügg az isko­larendszer struktúrájával. Snfeiát és éretttélit Magyarország elmaradását a nálunk fejlettebb országoktól a gazdasági és egyéb ténye­zőkön kívül a teljes fokú kö­zépiskoláztatás, az érettségi­zők aránya is jelzi. Nálunk fele annyian érettségiznek, mint a fejlettebb európai or­szágokban. A fiatalok mint­egy 40 százaléka részesül tel­jes fokú iskolai érettségit nyújtó képzésben, a fejlett országokban 80, a legfejlet­tebbekben pedig közel 100 százalékuk. Nemcsak Nyugat- Európában, vagy Japánban van így, a közelmúltban ta­lálkoztam egy dél-koreai ok­tatási szakemberrel, aki el­mondta: náluk a teljes érett­ségit nyújtó szakközép-isko­láztatás aránya 94—96 száza­lékos. — Reális volna ma kitűzni nálunk ezt a célt akkor, amikor a középiskolák — főleg a gim­náziumok — iránt csökken az érdeklődés? — Ha nem ezt tesszük, ak­kor óhatatlanul nagy meny- nyiségben termeljük az ala­csony képzettségű, vagy kép­zettség nélküli munkaerőt. A kérdés megoldásának nagyon rugalmas módját kell kitalál­nunk. Nem elég az, ha a gim­názium alapvető funkcióját, a felsőoktatásra való felkészí­tést tartjuk csak szem előtt, mert akkor a felsőoktatásba be nem jutó gyerekek csak papírt — érettségi bizonyít­ványt —, és nem munkára jogosító- dokumentumot kap­nak. Meg kell találni ennek a valaha népszerű iskolatípus­nak a differenciált fejlesztési módját. Arra kell törekedni, hogy a gimnáziumi érettségi mellé a munkamegosztásba való belépést jelentő szakmai végzettséget is kapjanak a fiatalok. Minőséget szolgáié intézkedés — A nyelvoktatás ma kétsze­resen is időszerű téma, különö­sen azóta, hogy a szabad nyelv- választás lehetővé vált. De megvannak-e hozzá a feltéte­lek? — Egy negyvenéves törté­nelmi időszak után. az idén lehetőség nyílt arra. hogy az iskolák szabadon válasszák meg az általuk oktatott nyel­veket. Ez a választási lehető­ség azonban ma még inkább elvi jelentőségű, hiszen köz­tudomású, hogy az elmúlt év­tizedekben a kizárólag köte­lező orosznyelvoktatást a pe­dagógusképzés gyakorlata is szolgálta. Az általános isko­lák 15—16 százalékában folyt az elmúlt tanévben az orosz mellett más idegen nyelv ok­tatása is szakosított tantervi osztály, fakultációs program, vagy nyelvi szakkör kereté­ben. Ez a lehetőség azonban a 3—8. osztályos tanulóknak alig több mint 5 százalékát érintette. A számok mögött a szakos ellátottság közismert gondjai állnak: kevés az ide­gennyelvszakos tanár, és azok egy része sem az isko­lákban, hanem az iskolán kí­vül keresi a boldogulását. Az intézkedés tízéves programot indított el, s ahhoz, hogy az eredményes legyen, a tanár­képzést, az átképzést, s nem utolsó sorban a pedagógusok élet- és munkakörülményeit egyszerre kell fejleszteni, ja­vítani. — Mit tart ön a szeptember­ben kezdődő iskolaév legna­gyobb újdonságának? — Egy változást említettem már: a feltételektől függően és a szülők véleményének ki­kérésével lehetőség nyílik más idegen nyelvek oktatásá­ra is. Kisebb mértékű válto­zás várható a történelemok­tatásban is: az 1945 utáni korszakot nem a régi, rossz tankönyvből —, hanem kü­lönböző átmeneti megoldások segítségével, egy készülő szö­veggyűjtemény felhasználá­sával — tanulhatják a gyere­kek. A legnagyobb esemény­nek azt tartom, hogy nem lesz igazán nagy, iskolát ren­gető változás. — Változásnak tartom vi­szont, hogy sok száz iskolá­ban részben központi kezde­ményezésre, részben az isko­lai törekvések markánsabb megjelenésével megkezdődik, folytatódik, vagy kibontako­zik a közoktatás jövője szem­pontjából talán a legfonto­sabb önfejlesztő folyamat. Rugalmas iratén Száznál több iskola részvé­telével szeptembertől rugal­mas óratervvel kísérletezünk. Ebben nagyon különböző is­kolamegújító, korszerűsítési törekvések jelennek meg. Széles a választék az új tan­tervi programok kísérleti ki­próbálásától a helyi tanter­vek, rugalmas óratervek ki­dolgozásáig. A közoktatás­fejlesztési alap országos pá­lyázatára csaknem 500 iskola — nagy részük általános is­kola — nyújtotta be anyagát, és a kuratórium a pályázó is­kolák felét a benyújtott prog­ram alapján érdemesnek tar­totta arra, hogy támogatás­ban részesítse. Ennek az in­novációs pályázatnak a kere­tében a legkülönfélébb helyi törekvések fogalmazódnak meg. Valamennyi olyan, ame­lyik meggyőződésem szerint az iskolai önállóság erősödé­sét, a szakmai igényességet, a pedagógusok vállalkozó ked­vét bizonyítja az elismerten nehéz körülmények ellenére is. K. I. A záhonyi határátkelőhely közelében nap, mint nap ki­lométeres sor várakozik. Az emberek arcán fáradtság, tü­relmetlenség. Lassan halad a sor. A szomszédos parkoló­ban kialakított piacon egy tűt is alig lehet leejteni. A kör­nyező bokrok, némely lakó­kocsi közelében nem ajánla­tos levegőt venni. A szag el­viselhetetlen. Szemben, az or­szágút túloldalán vadonatúj házak. Szépek, tetszetősek. Egyiknek ajtaján kék mun­kásruhás fiatalember lép ki. — Mit szólok ehhez a for­galomhoz, a töméntelen ko­csihoz, a tömeghez? Én sem­mit. örülök, hogy Záhonyban lakhatok. Eddig Kisvárdáról jártam át dolgozni, végre kész a házam, bár még jócskán akad rajta tennivaló. Háda János fegyveres őr a vasútnál, bőven van hát -ta-. pasztalata. — Nem egyformák a turis­ták sem. Java részük rendes ember, csak hát jönnek velük mások is. Az orosz cigányok­ra gondolok, velük van a leg­több bajunk — sommázza, majd folytatja: Három tőkés szállodája — Nem egy napra jönnek, s mindent rombolnak, ami az útjukba kerül. Télen az eme­letes házak lépcsőházaiban aludtak, most meg az állo­más épületében töltik az éj­szakát. Leterítik a papírt, s azon fekszenek. Gondolhatja, mit hagynak maguk után! Szépen felújították az állo­mást, párnázott székeket tet­tek. Nem feltépték az összest? Most utasítást kaptunk, hogy nem engedhetjük őket alud­ni. Most már csak hagyján, de régebben nyolc—tíz rend­őr is kevés volt az OTP-ben, hogy a pénzváltásnál ren­det tartsanak! A helyiek ügyeivel alig tudtak foglal­kozni. Az igazság az is, hogy nevezetes hely lett Záhony, s szerintem nagy fejlődés előtt áll. Itt ez a háromszög — mutat a háza előtti, méteres dudvával benőtt „közterület­re” — egy pesti butikos vet­te meg, aki nemcsak boltot nyit, hanem parkosít is. Hal­lottam azt is, hogy három nyugati tőkés szállodát épít. Örülök neki, legalább lesz majd az asszonynak munka­helye. Vendéglátós, csak most gyesen van. Ki fér be a boltba? — Örülök-e? Azt éppen nem mondanám — szabad­kozik Szőgyényi Bertalanná nyugdíjas. — ABC-be alig lehet beférni. Már nem is me­gyek, nincs nekem türelmem ott tolakodni. Szemtelennek kell lenni, mert különben dé­lig is állhat ott az ember. Tudja mit csinál a turisták némelyike? Megveszi a sza­lámit, s amíg a pénztárhoz ér, már meg is eszi! Olyat is hallottam, hogy a felnőtt a felső polcokról rakja tele a kosarát, a gyermek meg az alsókról a zsebébe. De láttam a HÉT-ben, újabb boltokat nyitnak itt, s akkor talán majd kisebb lesz a tömeg is. Amíg az őslakóknak egyre szűkebb, a kereskedőknek va­lóságos paradicsom lehet Zá­hony. Amit a vevő keres... — Miért jöttünk ide? Kérdezi utánam Span­ner Ágnes, aki az or­szágút közvetlen szomszéd­ságában, egy régi ház hátsó részében készülődik a bolt­nyitáshoz. Belül már vállfán sorakoznak a divatos farmer- cuccok, vevőre vár a pulton lévő édesség, sok minden egyéb is. — Arra gondoltam, ha Ausztriában, Nickelsdorfban meggazdagodtak a turisták­ból, akkor az ország keleti részében sem járhatunk rosz- szul. Ha az osztrákoknak megérte a vásárlók elé, a ha­tárra menni, akkor én is; megpróbálhatom ugyanezt Záhonyban. Spannel Ágnes fővárosi üzletét költöztette a keleti kapuba, de előbb igazi keres­kedő módjára, jó ideig tájé­kozódott. Egy hónapig járt le Záhonyba, figyelt, érdeklő­dött, majd döntött. — Első a piackutatás — mondja. — Azt kell árulnom, amit a vevők keresnek. Azt t látom, ruhafélét nemigen ér­demes tartani, azt szemben, a piacon is olcsón megvehe­tik az emberek. Élelmiszer­ből, egyebekből a kereslet! alakítja majd az árukészletet.. Azt szoktam mondani, hízott! libán kívül mindent árulunk;, amire igény mutatkozik. Kér­dezgettem az utazókat, tarír sak-e magyar újságokat. Azit mondták, otthon minden faj- tához hozzájutnak, előfizet­hetnek, így ez az ötlet nem vált be. Hogy meddig akar­juk csinálni? Remélem so­káig, s a politikusok nem lép­nek vissza. Ekkora lépést hátra megtenni szerintem már nem lehet. Szoba — még nem kiadó Az Inez Stop magazin — merthogy ez lesz a leendő bolt neve — rövidesen fo­gadja a vevőket. Tulajdonosa jó üzletet remél, különben nem hagyta volna ott Buda­pestet. Vállalja a nehezebb körülményeket is, hiszen szá­mára a bolt a legfontosabb. — Tudja, mondja mosolyog­va — azt hittem, itt majd üzlethez nem lehet már hoz­zájutni. Tévedtem. Albérlet­hez sokkal nehezebb. Ügy látszik, a záhonyiak még nem látták be: négy—öt szobás új házaikat, kihasz­nálatlan szobáikat ezen a mó­don hasznosíthatnák. A pan­ziók, kiadó szobák, fizető­vendégszolgáltatás ma is az osztrák gazdaság biztos for­rásai. Lehet, hogy Záhonyban is azok lehetnének? Az üzlet mindenesetre már megindult. Remélhetően kö­vetik majd az egyéb tenni­valók is, és Záhony, Kelet ka­puja nemcsak az átvonuló tö­meg miatt hasonlít majd az osztrák határon lévő Nickels- dorfhoz. Kovács Éva Tanácsadóim vannak Mit tanácsol nekem a dagi: ha jólesik, egyél még többet! a kém: ha meglépsz, töröld le az ujjlenyomatodat! a fodrász: széles látókört adok. a pénztáros: kétszer kettő az öt. a csiga: nem célszerű velem versenyt futni, az óriáskígyó: felesleges velem ölelkezned, az apparátcsík: dolgozzatok, dolgozzatok, dolgozza­tok! a sportoló: ingyen oktatnak, mégis velem fizettetik meg. Alekszandr Kiríj ________Új tantervi pngramolt, helyi Msérleltk_______ Nem lesz iskolát rengető változás Or. Kelemen Elemér miniszterhelyettes az íi tanévről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom