Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 26. Látogatók a kiállításon. hányán a teremfelügyelők kedvességét dicsérik, egy őszinte vallomás pedig azt tudatja: „Életemben nem láttam még ilyen szépet!" Elárulja a vendégkönyv, hogy valóban igen sok volt a kül­földi látogató a világ szinte minden tájáról. A legtöbben Hollandiából jártak itt. Több oldalt rajzoltak tele japánok és kínaiak — bárcsak tud­nánk, mit jegyeztek be. Kí­nából a pekingi táncegyüttes járt itt, az USA-ból a kéz­jegy tanúsága szerint a Ló- nyay család. Sok olasz, fran­cia, lengyel, cseh, néhány lit­ván nyelvű szöveg is talál­ható, a legtöbb külföldi pe­dig németül írta be gratulá­cióját — ők az NDK-ból il­letve Hollandiából jöttek. Eddig mintegy háromezren voltak kíváncsiak népművé­szetünk e színpompás sereg­szemléjére — remélhetőleg ezután is sokan érkeznek még a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Köz­pontban szeptember 10-ig nyitva tartó kiállításra. (b. e.) szükséges pénzt a hetente haza­járó apjuktól kapják. Mivel Farkasné a gyerekek nevelési, felügyeleti és gondozási köteles­ségeit durván megszegte, ezért a bíróság Farkasné szülői felügye­leti jogát megszüntette. A Nyíregyházi Városi Bíróság Farkas Laszlónét a kiskorúak veszélyeztetésének büntette miatt halmazati büntetésül jogerősen egy évi börtönre ítélte, melynek végrehajtását három évi próba­időre felfüggesztette. (csgy) Gyermekrnha'Cserebere Mit ad nekünk a Yipró? Új Műtőnk a Nyíregyházi Városi Tévében Egyre több videóműsort gyártó cég működik hazánk­ban, s ezek abból élnek, hogy a programokat ingyen bocsátják a városi televíziók részére, a bevételt pedig az azokban elhelyezett ma­gyar, Illetve külföldi reklá­mokból szerzik. A nyíregyházi Városi Tele­vízió stúdióvezetője, Haskó József a napokban arról szá­molt be, hogy szerződést kö­töttek a VIíPRO Kft-vel. A korábban vetített videóver- ^enyhez hasonló programot kapnak tőlük is Power Po­int címmel. A sorozatban a video ki ippeken kívül rejtvé­nyek és játékok is lesznék, ami azt jelenti, hogy a meg­fejtéséket beküldők nyerhet­nek is. Az első adást augusztus 28-án, hétfőn este hattól ve­títik a kábelhálózatra kap­csolt lakásokban, szerdán pedig megismétlik a Malom- kertben. Telemix címmel sugározzák hamarosan azt a divatkalauzt, a lelki segély- szolgálattól a szexuális ta­nácsadásig .minden olyan té­mával foglalkoznak ebben, ami a fiatalok érdeklődésére számot tarthat. Filmgyári szakembereikből álló kisszövetkezettel készí­tettek elő egy másik szerző­dést, így remélhetőleg már a közeljövőben értékes színhá­zi előadásokat tűzhet műso­rára a városi tévé. Totyogó a műhelycíme an­nak a sorozatnak, amelyet a GYED-an, GYES-an lévő kismamáknak készítenek a nyíregyházi tévések. A gyer­mekvárástól a kicsi hat éves koráig nevelési tanácsok­kal, praktikus ötletekkel se­gítik a családokat. Tervezik a Szomszédok című toiere- gényben jól bevált kinőtt ruha csereberét, és természe­tesen várnak javaslatokat- a műsorhoz a mamáktól, pa­páktól, nagyiktól, nagyapák­tól is. Szívesen látogatnak el kamerájukkal családokhoz is, ha meghívják őket. Szokatlan időpontban, dél­után szeretnék vitíteni a mű­sort, havonta egy alkalom­mal. Ennek az az oka, hogy a -gyerek délutáni alvása közben van egy kis ideje a imamánák a pihenésre, ki­kapcsolódásra. Ettől függet­lenül szívesen változtatnak az időponton, ha a kisma­mák kérik. Az első adás szeptemberben lesz. (cs. k.) A nyírségi Ősz szépe i z idén először mérkőznek bájaikkal a csinosnak JY mondott és magukat annak érző hölgyek a szeptember 2-án kezdődő Nyírségi ősz rendez­vénysorozaton. Krasznai Tiborné a szervezőbizottság nevében elmondta, hogy minden 18 és 30 év közötti hölgyet, családi állapotára tekintet nélkül (tehát lehet hajadon, elvált, házas, özvegy) várnak a versengésre. S hogy ki lesz a szeptember 2-án, éjfélkor megren­dezésre kerülő vetélkedő győztese? Szakmai zsűri cs a közönség soraiból választott bírák szavazatai egy­formán esnek latba. A versenyzőknek háromféle öl­tözékben kell elnyerniük a pontozók jóindulatát. Elő­ször délutáni ruhában vonulnak fel a színpadon, majd fekete egyrészes fürdőruhában, végül alkalmi öltözék­ben dönt a kritikus szem, ki a legszebb. Ruhát termé­szetesen a versenyzők hoznak. A vetélkedőt Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban rendezik meg, ám jelentkezni a nyíregy­házi Centrum Áruház titkárságán lehet. (Telefon: 10-074) augusztus 31-ig. Eddig (augusztus 22.) hatan neveztek a szépségversenyre, a szervezők körülbelül 30 résztvevőre számítanak. A 30 ezer forint összértékű díjat a Centrum Áruház adja. A szépségkirálynő 13 ezer forint értékű arany­láncot, az első udvarhölgye 10 ezer, a második 7 ezer forint értékű vásárlási utalvánnyal mehet haza a sportcsarnokból. Tv-kesergű Nem irigylem a Magyar Televízió szerkesztőségét, nincs pénz, nincs műsor. Tudjuk, szegény ember víz­zel főz, ám a víz olykor leg­alább üdítőleg hat. Nem így a televízió sok műsora. Is­métlés ismétlést követ. Tes­sék csak elővenni a rádió- és a televízióújságot, és fellapozni. Nem ritka az olyan nap, ahol a filmcímek alatt négyszer-ötször olvas­ható, hogy ism., azaz ismét­lés. Hétfőn, augusztus 28-án például hatszor tekinthetne meg a kedves néző olyan filmet, ismeretterjesztő mű­sort, vagy akármit, amit már egyszer bemutattak. Na, per­sze nézi az, akinek kedve van ehhez. Igaz, minden rosszban van valami jó, magam is val­lom, a töméntelen tévéné­zés egészségtelen. Tele a vi­lág idegbajos gyermekekkel, otthon ülő, elsatnyult ízmű emberekkel. Ülnek szegé­nyek a tv előtt, rágják a kör­müket, az ablakot sem nyit­ják ki, nehogy zavarja az adást. Lehet tőlük tavasz, nyár vagy ősz, nyílhatnak a réten a virágok, szökellhel- nek pisztrángok a hegyi pa­takokban és hulldogálhatnak az égből porka havak. Min­den becsületes orvos legszí­vesebben tv-elvonókúrát rendelne el az ilyen embe­rek számára. Nem szívbajos viszont a Magyar Televízió. Leszoktat ő magától is a képernyő előt­ti üldögélésről. Persze mit is tehetne mást, ha egyre vé­konyabban csordogál az elő­fizetések százmillióiból a hozzájuk jutó pénz. (b. i.) A vevő vakol, vízveietéket szeral Az építő az eladó is Megyénkben teljesen új­nak mondható vállalkozásba fogott a Kelet-magyarorszá­gi Állami Építőipari Válla­lat: a nyíregyházi Korányi Frigyes utcáin épülő száz­tizenegy lakást maga a KE- MÉV akarja értékesíteni. A beruházói és a műszaki el­lenőri feladatokat is a kivi­telezők látják el. Beköltözés előtt azonban bőven lesz dolguk a tulajdonosoknak is, hiszen „félkész" lakásokról van szó. Vagyis a belső va­kolás, a parkettázás, a tapé­tázás, valamint a víz, a fű­tés és a világítás bekötése a vevők feladata lesz. Az építők kezdeményezé­sét a városi tanács örömmel támogatta. Érthető, hiszen a Bánki Donát Szakközépis­kola mellett, elhanyagolt te­rület és viskók helyén épül­nek a mutatós kertes jellegű családi házak. Az új lakások minden bizonnyal javítják majd a városképet. Máris nagy az érdeklődés az épít­kezés iránt. Egy-egy lakás alapterülete 80-tól 120 négyzetméterig terjed. Mindenki építhet, vagy építtethet garázst, s valamennyi lakás előtt lesz egy kis pihenőkert. Az első tizenegy lakásba télen, illet­ve tavasszal lehet majd be­költözni. A többi, száz lakás felépítésére 1990-ben és 91- ben kerül sor. Ha lesz fizető­képes kereslet, a KEMÉV később másutt is épít és ér­tékesít hasonló lakásokat. <n.) Fafaragók alkottak ezen a héten a mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központban. Ba- loghné Béres Gyöngyi vezetésével fiatalok és idősebbek egyaránt részt vesznek a mun­kában. (elek) Kit érdekel a népművészeti kiállítás? Kéz, ész és szív találkozott Megdöbbentő az az infor­máció, amit a Nyíregyházán jelenleg látható kilencedik országos népművészeti kiállí­tással kapcsolatban hallok a népművelőktől és a terem- őröktől: méltatlanul csekély a nagyközönség érdeklődése. A korábbi években ezrével váltottak jegyet, hogy a ha­zánk kézműves művészetét teljes keresztmetszetében be­mutató gyűjteményt, a meste­rek újabb alkotásait megte­kintsék — most inkább csak külföldiek jönnek, illetve az ország különböző helyeiről a szervezett csoportok. A több mint százezres Nyíregyháza polgárai szinte tudomást sem vettek e rangos rendezvény­ről, elvétve ha előfordul he­lyi látogató. Kár pedig, mert mennyisé­gében és minőségében is je­lentős az idei kiállítás. Az ország tájegységeinek sajá­tos tárgyi kultúrájával, nép­művészetével, viseletéivel, használati és dísztárgyaival ismerkedhetünk meg. Több mint nyolcvanezer alkotót tartanak számon, közülük ke­rültek ki a pályázaton legsi­keresebben szereplő kiállí­tók. A mezőny idén igen erős: a zsűri mintegy há- romezer-nyolcszáz tárgy kö­zül választotta ki a kiállító- termekben látható közel ezerhatszáz remekművet. Tanulságos a tallózás a vendégkönyvekben, a bejegy­zésekből egyértelműen az derül ki, hogy a kiállításra kíváncsi nézők itt nagy él­ményt kaptak, sokak számá­ra marad felejthetetlen a lát­vány. Több ezer név sorako­zik már a vendégkönyvben és sok százan a véleményü­ket is beírták, általában nagy elragadtatással. Többen gra­tulálnak a mestereknek, akik a műveket ilyen magas szin­tűén megalkották. Az egyik vendég ezt közli: „A kiállí­tás és a város rendkívüli.” A nyíregyházi 5. számú idősek klubja aláírásánál ez olvas­ható: „Legalább ezek az or­szágos kiállítások megőrzik a fiataloknak a régmúlt hagyo­mányán, kultúráját és szoká­sait.” Szívmelengető e be­jegyzés mellett egy másik: itt járt a 15. számú óvoda húsz óvodása az óvónőkkel, gondozónőkkel. Érdekes, hogy szinte min­denkit más és más részlet ragadott meg. Van aki a bú­torokat tartotta a legszebb­nek, mások a hímzett és szőtt textíliákat, valaki pedig azt írta be: a legjobban a vas ostyasütő tetszett. Több helyen is olvasható ez a szö­veg: „Kéz! Ész! Szív! Talál­kozott!” — lehet, hogy vala­ki többször is visszajött? Né­Lerágott... L erágott csontnak mondjuk mi, a sajtó munkásai az olyan témát, amit már so­kan feldolgoztak és nem le­het újszerűén megközelíteni, ami már a könyökünkön jön ki, de valaki megint foglal­kozik vele. Így vagyunk most a húsárak emelésével is, nap mint nap olvashatunk róla ilyen-olyan megközelí­tésben, pro és kontra érve­lésekkel. Azt írja például az újság: meg kell barátkozni annak a gondolatával, hogy a jövőben a húsárak még tovább fog­nak emelkedni. Az illetékes pedig azt fejtegeti nyilatko­zatában, hogy kérdéses, va­jon valóban a lakosság, a közvélemény hangulatát fe­jezte-e ki a „szakszervezeti válasz” az áremelésekre, vagy inkább csak a szakszerveze­tek alakítottak egy látványos produkciót. Ugyan nem kért meg sem a lakosság, sem a közvéle­mény, sem a szakszervezet, hogy prókátora legyek, szó- vívöségem a hivatásomból fakad, amely azt sugallja, oszlassam el a tépelődő ille­tékesek kételyeit. Meglehet, a szakszervezeteknek bénult­ságukból ébredve valóban szükségük lehet látványos produkciók végrehajtására, azt azért nem árt tisztázni, hogy nem repestünk a bol­dogságtól, mert emelkedtek a húsárak. A lakosság, a köz­vélemény inkább irtózik minden újabb áremeléstől, különösen ha alapvető élel­mezési és közszükségleti cikkekről van szó. Most egy kiló gépsonka 280 forintba kerül. Persze nem kötelező gépsonkát ven­ni, lehet például igazán ízle­tes disznósajtot kapni. Va­gyis lehetett. Mert amióta emelkedtek az árak, több a porcogó és a szalonna benne. Ez is egyfajta áremelés. Vagy egy másik példa: ugyanany- nyiért, 280-ért ma már csak két darab alsónadrágot lehet kapni egy kamaszfiúra. A „kihordási idő” egy-két hét, annyit bír ki, azután szét- foszlik. Hová vigyem, mert rosszul szőtték össze? Meny­nyit keres vajon az a szö­vőnő? Megteheti vajon, hogy gépsonkát vegyen a gyere­kének, és milyen gyakran? Én az újságíró fizetésemből nemigen engedhetem meg magamnak a gépsonkázást, vagy ha gépsonkára költők, nem jut könyvre. Dehát ol­vasni vajon kötelező? Hangulatjavító tényezőként, vigaszként arról is döntöttek az illetékesek: itt a mi me­gyénkben nem emelik a hú­sos csont árát, marad 22 fo­rint. Sajnálatos hogy sok embernek szereztek ezzel Örömet, akiknek a hat-nyolc- forintos áremelés esetleg anyagi gondot okozott volna, és esetleg amiatt nem vehet­nék meg a csontot, ami hú­sos ugyant, de mégiscsak csont. Es sajnálatos, hogy oly korban élünk, amikor a csont áráról a lapok első ol­dalain cikkeznek. Bárcsak ar­ról adhatnának már hírt, hogy nincs többé húsáreme­lés, ez a téma a sajtónak már lerágott csont. . . (b. c.) „Szomorú gyerekkor...” Biztosan szomorú gyerekkora volt. .. Felnőtt törvénysértők esetében az emberek e mondatot olykor gúnyos felhanggal emlí­tik. pedig lehet, hogy megfelel a valóságnak. Ma is számos gye­reknek siralmas élete van. Ez mondható a 37 éves Farkas LáSzlóné nyírtassl lakos kicsi­nyeire is, ugyanis az anya csa­ládi körülményei rendezetlenek, és a szülői kötelezettségeit nem teljesítette. A vádlott Farkas Lászlóval 1970-ben kötött házasságot, melyben hat gyerekük született. A férj évek óta Budapesten dol­gozik, hetente jár haza. Négy gyereküket állami gondozásba vették. Jelenleg a 13 éves Erzsé­bet és a 11 éves Melinda tar­tózkodik otthon. Miközben az édesanyjuk különböző férfiakkal kötött ismeretségei, sőt, amed­dig velük élt, a .kislányokat többször és hosszabb időre fel­ügyelet nélkül hagyta. Legutóbb tavaly -november 19- én ment el a gyerekeitől, s azó­ta egy férfiismerősénél lakik. Az eltelt hónapokba^ bem járt otthon, a gyerekeit nem látogat­ta meg, a sorsukkal nem törő­dött. Emiatt Erzsiké és Melinda gondozása, tisztálkodása nem volt megoldott, illetve annyiban, amennyiben azt a gyerekek ön- maguktól megtették. Tüzelő hiá­nyában gyakran fütetlen lakás­ban tartózkodtak, mely ráadásul piszkos és rendetlen is volt. A kislányok tűrhetetlen helyzetén időnként a szomszédok és az is­merősök segítettek. Mivel Farkasné a szülői köte­lességeit durván megszegte, ezért Melinda testi, szellemi és er­kölcsi fejlődése súlyosan veszé­lyeztetett. Az Iskolából hónapo­kig igazolatlanul hiányzott, és az általános tájékozottsága a hozzá hasohló korú gyerekekétől messze elmarad. Például nem tudta megmondani azt sem. hogy mikor született. A két lány szellemileg nem értelmi fogyatékosság miatt visz- szamaradott, hanem az az őket ért környezeti ártalmak követ­kezménye. A megélhetésükhöz A tárgyalóteremből

Next

/
Oldalképek
Tartalom