Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

1989. augusztus 26. Kelet-Magyarország 3 II felelősség anatómiája A KÖZELMÚLTBAN A SZABOLCS-SZATMÄRI FEJLESZTÉSEK FO­NÁKSÁGAIRÓL PUBLIKÁCIÓK JELENTEK MEG KÜLÖNBÖZŐ LA­POKBAN, ÍGY A KELET-MAGYARORSZÄGBAN IS. A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ A VITÁBAN ÉRINTETTEK VÉLEMÉNYÉT ÜTKÖZTETTE. E MŰSOR ANYAGÁT ALÁBB RÖVIDÍTVE KÖZÖLJÜK. Válaszol: Szabó István, A városiasodó Tiszavasvári új arca. (Elek Emil felvétele) Az orőviszonyok kiegyenlítődhetnek Kinek a katonája? világéletemben büsz­ke VOLTAM arra, hogy a párt katonája vágyóik — mondta alig egy esztendővel ezelőtt a néphadsereg egyik magas beosztású tábornoka némi méltatlankodással a hangjában. A mondat az új­ságírók számára tartott tájé­koztatón hangzott el, s a mél­tatlankodás pedig annak szólt, hogy egy ifjú katona­tiszt beadványban merészel­te javasolni a honvédelmi miniszternek: szűnjön meg a hadsereg pártirányítása. Azóta nagyot fordult a vi­lág. A párt, amelynek az il­lető tábornok büszke katoná­ja volt, alig néhány hónap múlva nyugdíjba küldte őt (fontos beosztása akkor még az MSZMP káderhatáskörébe tartozott), s nem sokkal utá­na megszüntette a Magyar Néphadsereg közvetlen párt- irányítását is. Hogy a bead­ványt író ifjú hadnagy ér­zett-e némi elégtételt az ese­mények ilyetén alakulása miatt, nem tudhatom; ha ér­zett, inkább kesernyés lehe­tett az öröme, mintsem má- morító diadalérzés. Ez a történet a színfalak mögött zajlott, s így termé­szetesen nem lehetett része a hadsereg politikai viszo­nyairól a napjainkban ki­bontakozott vitának. Akkor még nem hangzott el ennek a vitának a legtöbbet hasz­nált érve sem, hogy tudniil­lik a hadsereg nem lehet a politikai csatározások szín­tere. Mára viszont sikerült elcsépelni ezt a mondatot (is), anélkül, hogy pontosan ki­tűnnék: ki, mit ért ezen a megfogalmazáson. Egyelőre még csak homályos körvona­lai látszanak annak, miként lesz (lehet) az évtizedeken át szigorúan MSZMP-irányítás- sal működő néphadseregből új, szervezetében, szabályza­taiban és szellemében egy­aránt o többpártrendszer vi­szonyához idomított fegyve­res erő. Jóllehet a kérdésre adandó válasznak sok ága- boga lenne, a vitázó felek el­eddig egyetlen összetevőre koncentráltak, nevezetesen: működjenek-e a pártok a lak­tanyákban, vagy sem? HA SORRA VESSZÜK a kínálkozó megoldásokat, ha­mar kitűnik, idővel melyik lehet a befutó. Mert meg le­hetne tiltani a hivatásos ka­tonáknak mindenfajta poli­tikai tevékenységet és párt­tagságot (ezt teszik a fran­ciák), de ez a szigorúság egy­részt megfosztaná a katoná­kat az állampolgári jogok egyikétől, másrészt egyálta­lán nem garantálja a hadse­reg teljes politikai objektivi­tását. Gondoljunk csak saját történelmünkre: a Horthy- Magyarországon tilos volt a tiszteknek politizálniuk, mégis közülük jó néhányan éppen a legszélsőségesebb nyilaskeresztes párt titkos tagjaként készítették elő Szálasiék hatalomátvételét. A másik szélsőséges meg­oldás a teljes liberalizálás lenne, tehát az, hogy a had­seregben valamennyi alkot­mányos párt szervezkedhet, működhet, eleget téve ezzel egy idealizált jogegyenlőség­nek. Furcsa mód pillanatnyi­lag ezt a variációt látszik támogatni az MSZMP, nyil­ván nem ok nélkül. Ugyanis a Magyar Néphadsereg tiszti karának nyolcvan százaléka az MSZMP tagja, s a hatal­mon lévő párt valószínűleg arra számít hogy megtart­hatja befolyását a hadsereg­ben akkor is, ha formailag más pártok is lehetőséget kapnak a seregbeli szervez­kedésre. Ám az MSZMP helyzetét tekintve ez a re­mény alighanem csalóka szi­várvány, mivel a teljesen szabad szervezkedés körül­ményei között a politikai erő­viszonyok a hadseregben nagy valószínűséggel ki­egyenlítődnek. Akkor pedig aligha lehet elkerülni, hogy politikai csatározások bom­lasszák a kívánt egységet. Az MSZMP törekvéseinek formailag egy lengyel meg­oldás felelne meg leginkább. Lengyelországban a lakta­nyák kapuin belül csak a Lengyel Egyesült Munkás­párt szervezkedhet, kapun kívül viszont a hivatásos katonák bármelyik pártba, vagy legálisan működő társa­dalmi szervezetbe beléphet­nek. Így oldották meg a már korábban is fennálló több­párti viszonyok között, hogy a fegyveres erőknél a hatal­mon lévő LEMP befolyása legyen a meghatározó. Egy ilyen rendszer viszont nyil­vánvaló módon nem korrekt jogszabályok, hanem a poli­tikai erőviszonyokból fakadó alku eredménye, s ezért adoptálhatósága nagyon is kérdéses. JELENLEGI HAZAI VI­SZONYAINK KÖZÖTT a leg­tisztességesebb megoldás az lesz, hogy ha a hadseregből egységesen kitiltanak min­denféle politikai szervezke­dést és pártot, ugyanakkor megadják a lehetőséget — állampolgári jogon — a ka­tonák számára ahhoz, hogy munkahelyükön kívül bármi­lyen alkotmányosan műkö­dő pártba belépjenek. Érde­kes, hogy ennek a változat­nak a szorgalmazásáig mint­ha még egyetlen szervezett politikai erő sem jutott vol­na el Magyarországon. A po­litikai egyeztető tárgyalások­ról csordogáló hírek szerint az Ellenzéki Kerekasztal is csak annyit szeretne elérni, hogy a hadsereg kulcsembe­rei ne legyenek a pártok ve­zető testületéinek tagjai. VAJON MIT SZÓLNAK MINDEHHEZ azok, akikről szó van, mi a véleményük a, tiszteknek, tiszthelyettesek­nek. Nos, a Honvédelmi Mi­nisztérium hivatalosan az MSZMP álláspontját támo­gatja. A HM vezetői nem győzik hangoztatni, hogy eb­ben a kérdésben a hivatásos katonák nagy többsége egy­séges véleményen van. Mu­tatkoznak azonban olyan je­lek, amelyek ezt a katonás egységet megkérdőjelezik. Könnyen elképzelhető, hogy éppen az MSZMP honvéd­ségi reformköreinek közelgő tanácskozása lesz az a fó­rum, amely a hivatalostól el­térő véleményének megfo­galmazásával látványos re­pedést idéz elő a gyanúsan demonstratív nézetazonossá­gon. F. K. gg ogy tetszik lenni? — ff kérdezi nyájasan Stohanek és azon­mód közli, hogy köszöni szépen, ő jól van, most jött haza a nyaralásból, ami fe­lemásan sikerült. — Felemás nyaralás — mondom — ilyet én még nem hallottam. — Pedig van ilyen. Ügy hirdették, hogy félpanziós. Féláron, fél ellátás. Olyan kicsi volt a szobám, hogy ha bementem és ki akar­tam jönni, akkor rükvercbe kellett kapcsolni, mert nem volt hely a megforduláshoz. — Egyébként? — Egyébként jó volt. Minden második nap kap­tam csak reggelit, ebédet és vacsorát, mert a szakács ál­lítólag minden második nap volt józan. A nap is csak másnaponként sütött. — Más nem történt? — Dehogynem — mond­ja Stohanek. — Kiraboltak. Krimibe illő. ami a Balcsi­nál van. Szerettem volna nyalni egyet és mit gondol, mennyibe kerül az olasznál egy fagylaltgömb? Tizen­két forint. Így aztán, ami­kor megkérdezte az a csi­nos kis szöszi, hogy hány gömböt, bácsikám? — akkor én azt mondtam, hogy egy felet, de két tölcsérben. félgömb — Erre a szöszi? — Erre a szöszi azt mondta, hogy ne strapál- jam magam, nyaljak má­sutt, esetleg ott, ahol ed­dig, az államnál. A szem­telen. — Miért lenne szemte­len. Nem is ismeri magát, honnan tudná, hogy maga másutt, máskor is nyalt. És nem egy fél gömböt, ha­nem két gömböt, avagy olyasmit. — No, hallja — mondja Stohanek. — Szép kis szom­széd az ilyen. Tudja, hogy mikor fogom én még egy­szer megkérdezni magától, hogy hogy van? Soha! / stenem, sóhajtottam. De jó lenne, ha ez a Stohanek egyszer az életben betartaná a szavát. Sajnos, ez nem fog bekö­vetkezni. Holnap megint megkérdezi, hogy hogy va­gyok és elmondja, hogy ő immár takarékosan él. Csak minden második nap vesz levegőt. Abból is másodosz­tályút, vagy a szennyezett­sége miatt leértékeltet. Seres Ernő az MSZMP megyei titkára ■ A Minisztertanács a napokban tár- ™ gyalta az észak-magyarországi régió fejlesztési csomagtervét. Ezzel kapcsolatban je­lent meg önnek egy-egy Írása a Magyar Hír­lapban és a Kelet-Magyarország ban, melyben megyénk hátrányos helyzetének kialakulásáért ön — szerintem is helyesen — a hivatali bü­rokratákat, illetve az ő érdektelenségüket tet­te felelőssé. Ami nekem furcsa volt az írás­ban: egyetlen sorban sem utalt az MSZMP megyei bizottságának egyébként teljesen nyil­vánvaló felelősségére. — Az MSZMP megújulóban van, azt hi­szem, ezt mindenki tudja, sok tekintetben már meg is újult. Amikor mi e változások során a megyei bizottság tisztségviselői let­tünk, ez egyúttal nem jelentette azt, hogy azonosulunk is minden korábbi döntéssel, megoldással. Ez a cikk is elsősorban politi­kai követelményekből kiindulva — de nyil­ván saját szakmámat meg nem tagadva — született, amiben mindazokról a hibás mód­szerekről kritikát mondtam, amivel nem ér­tek egyet. En nem a megyei tanácsot kriti­záltam, hanem azt az elosztási rendszert, amiben ezek a pénzek nem csak a megyén belül kerültek elosztásra. Amikor elosztanak, akkor az elosztás már eleve nem hatékony, nem lehet jó, nem gazdasági szempontok szerint történik. Én ezt a rendszert kritizál­tam. Hogy ezt a munkát a tanács végezte, ez egy más kérdés. ■ Nekem olyan információim vannak, hogy nagyon sok megyei tanácsi előter­jesztés, illetve döntés úgy született, hogy elő­zőleg az MSZMP megyei székhazából jó né­hány telefon érkezett, amivel befolyásolni tud­ták azokat. — Volt ilyen időszak is, de pontosítani kell, hogy mikor volt. Én öt éve dolgozom a megyei pártbizottság apparátusában, ami­óta itt vagyok, nem tudok ilyen telefonok­ról. ■ Ettől még igazuk van azoknak is, akik zokon veszik az ön írásában lévő kri­tikát. Ügy gondolom, joggal várhatták volna azt, hogy ebben az írásban ön a saját testü­letének a felelősségéről is szól. — Ennek a régiófejlesztési elképzelésnek a kidolgozásában mi már olyan mértékben sem vettünk részt, mint amiről az előzőek­ben szó volt, vagy akár csak az elveket is kritizáltuk volna. Mi előrelépést szeretnénk elérni; ennek a megyének a fejlesztését di­namizálni. Ezt politikai követelménynek tart­juk, de a végrehajtás módja nem ránk tar­tozik. ■ Hogyan tudnak befolyást gyakorolni ™ ezekre az ügyekre? — Kizárólag politizálva. Így ahogy most is, azaz a nyilvánosság előtt megjelenítve azokat a jogos és szükséges igényeket, köve­telményeket, amik előre visznek. Vitázva, de semmiképpen nem utasítva, nem határo­zatokkal. Mi politikai döntéseket hozunk, amelyek legfeljebb a párttagokra kötelező­ek, de nem mint egy megyei tanácsi veze­tőre, aki történetesen párttag. Legfeljebb olyan követelményeket fogalmazunk meg, hogy mire vonatkozóan szülessenek dönté­sek. Ügy tudom, a régió fejlesztésére ma a ™ megyei tanácson kétféle álláspont léte­zik. Az egyik szerint meg kell várni a Mi­nisztertanács döntését és ahhoz igazítani az igényeinket, a másik: be kell nyújtani az igé­nyeket, mert csak így születhet kedvező dön­tés. — Az a véleményem, hogy a megye érde­két az szolgálja, ha nem az események után megyünk és megpróbáljuk valamilyen módon tudomásul venni a nélkülünk, mások által, de rólunk hozott döntéseket. A döntések tartalmát előre befolyásolnunk kell, javasla­tokkal, elemzésekkel, akár személyi kapcso­latok felhasználásával is. H Ügy gondolom, most már jogos a kér- — dés, vajon önök felhasználják-e kapcso­latrendszerüket a kedvező döntések születése érdekében? — Igen. Egy jó értelemben vett lobbit kell kialakítanunk, amely már alakulóban van. Sajnos, ma tőlünk erősebb lobbik működnek Későn kezdtünk hozzá, de szükséges. ■| ön szerint ma a Szabolcs-Szatmár me- ™ gyei állami vezetés megfelelően képvi­seli a megye érdekeit? Ebben vitáink vannak, elvekben is, részkérdésekben is. Nem vonom kétségbe, hogy legjobb szándékaik szerint próbálják az ügyet képviselni, inkább az erről vallott elvekben vannak vitáink. ■ Még nem válaszolt a kérdésre ... — A kérdés így szokatlan. Nekem az a véleményem, hogy szándékaik szerint igen ... Nagy Miklós Hit mond Kovács István? a megyei tanács csoportvezetője Az Országos Tervhi- vatal nem tudhatja, igazán mennyi pénzre lenne itt szüksék — akár a szűkös keretekből is — a tényleges gazdasági felzárkóztatáshoz. A döntés, és döntéselőkészí­tés jelenlegi helyzetéről be­szélgettünk Kovács Istvánnal, a megyei tanács tervosztályá­nak csoportvezetőjével. A pénz elosztása egy iga- tón bonyolult folyamat, vi­tatható, sokan támadták is, magam is támadtam, való­ban rossz megoldásnak tar­tom a módszert, ahogyan ed­dig elosztottuk a területfej­lesztési támogatást. A je­lenlegi döntési folyamatban teljesen elvész a felelősség, nem érzi senki magáénak. Én erről 1987 márciusában írtam egy pályázatot, mely­ben megfogalmaztam, hogy egy team egyértelmű felelőse­ként vegye kezébe a pénz­összegek odaítélésével kap­csolatos feladatokat. Ennek megvalósulásáról a mai nap­ig nem beszélhetünk. M A megyei pártbizott- ™ Ságnak mennyi bele­szólása volt a kezdeményezé­sekbe? Ezt így nem lehet megfo­galmazni, azt lehet mondani, hogy volt olyan fejlesztés, amely párbizotbsági kezde­ményezésre történt. De ez nem jelenti azt, hogy eleve rossz volt. ■ A fejlesztések sorsa azért időközben kide­rül. .. Szerintem még koraiak a vádak azzal kapcsolatban, hogy a tanács nem kérte szá­mon a beruházókat. Hiszen 1990-ben kapják a pénzt a gazdálkodó szervek, ha bi­zonyos feltételeknek eleget tesznek. A szerződésekben szerepelt az is, hogy a meg­ítélt összegek visszavonha­tok. Sőt, egy esetben ezzel a lehetőséggel már éltünk is, a mátészalkai DUNACOOP legendás ügye egyértelműen visszavonással végződött Ezért is csúnya vádak azok, hogy a megyei tanács szét­forgácsolta a pénzt, fut a pénze után. A döntések, amelyek eddig megszülettek, valamit létrehoztak: az a gazdasági bázis, amelyet lét­rehozott, az itt maradt a megyében. Az alapokat fel­foghatjuk úgy, mint egy in­frastruktúrát. Ettől a 840 millió forint felosztásától így a megye egyáltalán nem lett szegényebb. H Persze a vádak között az is szerepel, hogy az életképtelen vállalatok mű­ködési feltételeit próbálják megőrizni, miközben új ivál- lalkozásokat támogatnak. Üj vállalkozásokat azért nem tudtunk támogatni, mert nem volt új vállalkozói igény. Persze, ha azt vesz- szük, hogy a támogatási, döntési folyamatban kedve­zőbb elbírálás alá esik egy már működő, ismert cég, ak­kor az iménti vád igaz. Bár ellenpéldaként említhetem a rohodi kisüzemből indult AGROFRUCT-ot, melynek egy szép üzeme lesz Csen- gerben. M Ne vesszünk most el a részletekben, nézzük meg, ml az, ami rossz a je­lenlegi döntési mechaniz­musban ! A legfőbb problémát a pénz elosztásának szétfolyó, bürokratikus módszere okoz­za. A mostani tanácsi korsze­rűsítéssel ezt kiküszöböl­hettük volna, de sajnos ez nem sikerült. Területfejlesz­tési feladatként fel kellene vállalnia egy információs központ létesítését, egy vagy több menedzserszervezet lét­rehozását, mellyel pótolhat­nánk a megye szellemi kapa­citásának hiányát. Amíg a területi érdekképviselet a megyei tanácshoz tartozik, addig kutya kötelességünk a területfejlesztés keretében ezeket a feladatokat is fel­vállalni. Későbbi központi el­képzelések szerint a foglal­koztatási alap és a terület- fejlesztési alap nagyobb ösz- szegét decentralizálják a rtie- gyékbe, de nagyon helyesen a döntések elkerülnek az ál­lamigazgatás hatásköréből és valamilyen bank, esetleg re­gionális bank feladata lesz ezek sorsáról dönteni. Addig, míg ez az elképzelés nem va­lósul meg, célszerű lenne egy szűk csoportra bízni ezt a munkát. I Ha ezt a problémái ™ ön a tervosztályon át­látja és konkrét elképzelései vannak, akkor megkérdezem, hogy ilyen gondolatokkal nem lehet a döntések elé menni? Hát lehetne. Én ezt ko rábban leírtam, megdicsér­tek, megjutalmaztak érte és maradt minden a régiben... Szoboszlai Tibor Két szólamban egy témáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom