Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
1989. augusztus 25. Kelet-Magyarország 3 Az eltérés 2 mm Visszaküldött cipők Nagy szériában visszaküldött cipők, alacsony bér, kifizetetlen szombati túlóráik miatt háborognak a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet fűződőjének dolgozói. Hogy kik, azt már nehéz kideríteni, hiszen a hozzánk érkezett levél névtelen, a vezetőséghez pedig ebből a részlegből ilyen panaszok nem érkeztek. Azt Garay Miklós műszaki vezető elismeri, hogy hónap elején körülbelül 400 pár cipőt kellett újra tűzni, mert a 4 mm angolsoros tűzés helyett mindössze 2 mm-re varrták a cérnát. Mivel a minőség elsőrendű követelmény, a minőségellenőrzésikor nem engedték tovább a cipőket. A bémormákra sem lehet panaszuk a dolgozóknak, hiszen új modellnél a tűzök előtt stopperrel mérik le az egyes műveleteiket, amit az illetőnek meg is mutatnak. Mivel a technológiai sorrendek folyamatosan változnak, egy-egy új modell bevezetésénél becsült bérrel dolgoznák, majd folyamatosan alakítják ki a megfelelő normát. A szombati és vasárnapi túlórákat pedig a teljesítménnyel arányosan fizetik ki. A műszaki vezető kérdésünkre elmondta, hogy a tűbőnő ebben a szakmában egy kincs. A szakiskola után három év kell ahhoz míg lassan betanul a mesterségbe, de még ezen kívül két év telik el mire a buggolástól kezdve a kéregvarrásig hibátlanul kezd dolgozni. Emiatt is jelentős eltérés van a tűzödei műszák között. Az egyikben zömével fiatalok dolgoznák, ők főleg belföldre és szovjet exportra, kis mennyiségben tőkés partnernek készítenek cipőt. Mivel a betanulás elején járnak, haivi átlagfizetésük 5,5 ezer forint: A másik, az úgynevezett kismamaműszak dolgozói tapasztaltabbak, ők 'készítik az NSZK-beli partnernek a Marc cipőket, igy keresetük is 8,5 ezer forint átlagban. A levélben a tűzöde művezetőjének, Harman Máriának a neve is felmerült, mint ákit a leghamarabb le kellene váltani. Erről Garay Miklósnak az volt a véleménye, hogy 10 éve művezető és szakmailag ő a legképzettebb. A munkaellátás továbbra is jó, augusztusban 10 ezer pár cipőt szállítanak belföldre. Szeptember elején érkezik a Marc NSZK-beli cég vezetője, aki 50 ezer pár cipő legyártásáról tárgyal a szövetkezettel. Mivel idén a bőr és a talp árát emelték, a szovjet exportra szánt cipő támogatását 51 százalékra csökkentették, várhatóan jövőre már nem szállít keletre lábbelieket a szövetkezet. (m. cs.) riNe számítsunk rá..." Hányaveti önkritika ŰJ VARÁZSIGE KÖVESEDIK a hivatalos nyelv- használatban: nem számítottunk rá... Nem számítottunk rá, hogy a világútlevél dicséretesen nagyvonalú, ám a feltételeket és legfőképpen az anyagi alapokat tekintve mindenképpen elhamarkodott bevezetése évtizedek óta áruhiánnyal bajlódó ország lakosait nem a szerény turistáskodásra, hanem a gátlástalan bevásárló rohamokra ösztökéli majd, fölemésztve mindazt a de- ' vizát, amennyi ebben az idegenforgalmilag ugyancsak érdektelen országban nagy kínnal-keserwel összekaparható a hozzánk látogató külföldiektől. Nem számítottunk rá, hogy a Fonna 1-es autócir- kúsz valóban olyan cirkusszá változik majd Magyarországon, mint sehol másutt, ahol ilyen versenyeket rendeznek, S egyre inkább gyanítható, hogy a cirkuszt nem annyira az előnytelen szerződés, hanem inkább az elképesztően dilettáns gazdálkodási szisztéma okozza. Lehet az véletlen, vagy netán sorscsapás, hogy a népszórakoztatásnak és reklámnak ez a válfaja a világon mindenütt óriási üzlet, csak nálunk gyötrelmeket okozó ráfizetés? Nem számítottunk rá, hogy minden politikai nyitás és nagy hangú reformszólamok ellenére sem ömlik a külföldi (pardon!, a nyugati) tőke Magyarországra, mely minden épeszű vállalkozó számára legfeljebb csak ígéretes változások — de egyre inkább politikai zűrzavar és a rövid távon is a kiszámíthatatlan állam- és gazdaságirányítás — színtere. NEM SZÁMÍTOTTUNK Rá, hogy egy olyan országban, ahol nagy kapkodva újabb és újabb autópályák építésébe fogtak, hogy aztán valamennyit félig kész állapotban hagyják, ott nem lehet autópálya-díjat követelni, mert ha mégis, akkor ebből országos botrány lesz. Nem számítottunk rá, hogy egy — a szó legszorosabb értelmében — beteg országban nem lehet olyan gyógyszerkereskedelmi reformot végrehajtani, amely néhány hét alatt az idegösszeroppanás szélére kergeti az orvosokat, a gyógyszerészeket és a gyógyszerfogyasztásra kényszerülőket. Nem számítottunk rá, hogy ha egyszer a kistermelőknek nem éri meg a. tömeges hústermelés, ráadásul olyan időben, amikor minden mozdítható készletet exportálunk, akkor előbb vagy utóbb húshiánnyal kell számolni. Nem számoltunk azzal sem, hogy ha száz és százezrek lódulnak neki a nagyvilágnak autóval, akkor a tervezettnél jóval több lesz a benzinfogyasztás, tehát — amúgy kiszámítható idő múltán — benzinhiány lesz az országban. Ráadásul az ipar benzinéhségének mesterséges és kényszerű csillapítása csakis időleges megoldást jelenthet. . Nem számítottunk rá, hogy a nagy hirtelenjében összetákolt adórendszer olyan mértékű teljesítmény- visszatartásra kényszeríti majd a munkavégzésre képes embereket, mint ami ma már bizonyíthatóan tovább nyomorítja az amúgy is teljesítmény képtelen és ezért a végső nyomorúság állapotában vergődő gazdaságot. EZEK CSÁK AMOLYAN HIRTELENJÉBEN FELKAPOTT példák, a lista a végtelenségig gyarapítható, bizonyítván, hogy-egyre önkritikusabbak vagyunk, hisz egyre gyakoribb a különösebb szégyenkezés nélküli, esetenként már-már hányaveti módon odadobott megjegyzés, hogy nem számítottunk rá! Várom, nagyon sokadmagammal együtt várom a gyakori félmondat nagyon is kézenfekvő folytatását. hogy azt mondja: nem számítottunk az egyébként igenis kiszámíthatóra, tehát dilettáns amatőrök vagyunk. Következésképpen... Nos, vajon minek kellene történnie a sorozatos melléfogások következményeként? Hogy minek? A KÍMÉLETLEN SZEMÉLYI KONZEKVENCIÁK még kíméletlenebb érvényesítésének! Itt, nálunk, Magyarországon?! Ahol évtizedeken át még arra sem számítottunk, hogy a mereven következetes kontraszelekció által vezérelt káderpolitika a most már kikerülhetetlennek látszó csődbe sodorja az országot? Meglehet: ez az egyetlen kínos tény, amit ma már úgy isten igazából felismertünk és belátunk, no, de ugye nem számítottunk erre, hogy ez az elképesztően amatőr és pöffeszkedóen dilettáns káderpolitika az országmentés szempontjából nélkülözhetetlen nemzedékek sorsát teszi tönkre. (v.cs.) Tölcsér-tölcsér hátán, (b.) (Máthé—Szilágyi) Bővült a Divat Ruházati Vállalat gépparkja. Két hónapja állítottak üzembe két nyugatnémet szabógépet. Képünkön Oláhjános főszabász vágja a béléseket, francia piacra készülő női kabátokba, (balázs) jön a „rokon”, a távolból hangjelzést adó hajó. türelmesen vár, s üdvözletét int a táncoló hullámok hátán az elhaladónak. Távolabb, a kanyarulatnál fák könyökölnek a Tiszára, mintha csak fürödni készülnének. A madárdal a fövenyig szökellő apró halak. — melyek közé e^y vásott csuka vágott — az érintetlenséget a zajtól, füsttől menekülő embernek a „természetet” jelenti. A hűsítő, mindig pajkos szellő összeborzolja a távoli templom tornyában gyönyörködő turista haját. Az idáig hangos pöfékeléssel érkező gépek is megszeppenve tűrik, hogy a komp hátán átvigye őket. Kevesebb a dolga, mint régen. Hol vannak a nyikorgó, szénával rakott sorban álló szekerek, riadtan toporzékoló lovak? Rájuk csak az itt maradt „nyeles ék” és a „kerékkötő” emlékeztet. Sokat változott a világ. Eltűnt a „Síoke Tisza”, a folyó haragja sem a régi. Ha az evezőt vízbe mártják, nem látszik a lapát tolla. Szennyezett és felduzzasztott. Megzabolázták a kőpartok, nem rombolhat, nem építhet kedvére. '»Igaz, még ki-kiönt évente, hogy összeszedje az ott felejtett szénaboglyákat és kiszáradt fákat. Eltűntek a kapitális harcsák. S volt idő, hogy Tisza-virágzáskor az egyik partról nem lehetett átlátni a másikra ... Dankó Mihály A köszönőviszony MM eQVek az ut/Ys cán• vaay jövök az utcán — már nem is tudom. Jöttéimben, mentemben jobbra-balra kö- szöngetek. hiszen a fél város ismerősöm, köszönőviszonyban vagyunk. Talán többel is, hiszen egyik-másik ismerősömmel szót is váltok. Mint most is: — Írod még az újságot? — Mi mást csináljak? Lassan öregszem, mesz- sze még a nyugdíj. — Ütöd-vágod a kommunistá kát? — Már miért üt- ném-vágnám? — Csak tán nem vagy párttag? — De. — J-iépj ki öregem! Akinek van egy kis esze, az kilép, hiszen azt a sok disznóságot, amit itt negyven év alatt csináltak, arról nem is beszélve. amit Oroszországban csináltak ... — Már elnézést, amit itt csináltak, meg ott csináltak, nekem ahhoz semmi közöm.... — Nem vagy felháborodva? Kiderül a rengeteg embertelenség, törvénytelenség és akkor Te még ázt mondod... — Már ne haragudj, hogy a szavadba vágok, de Te melyik párt-- nak lettél a tagja7 — Mit képzelsz? Egyiknek se. Én elvből nem politizálok. — Az más. akkor szervusz — mondom, mert,még1 köszönőviszonyban vagyunk. Megyek az utcán, vagy jövök az utcán — már nem is tudom. Arra gondolok, de jó, hogy annyi az ismerősöm és köszönőviszonyban vagyunk. De meddig? Vajon holnap is visszaköszön még az iménti beszélgetőtársam. aki nem• politizál? Avagy máris kezdjek el félni, hogy csend lesz körülöttem és csak a felkelő Napnak mondhatom azt: — Jó napot! Seres Ernő Á mátészalkai Szamos menti Állami Gazdaság dolgozói rakják vagonba az almát. megkezdődik az alma betárolása a hűtőházba. Ügy gondolják, hogy a saját kockázatukra, saját tárolásra is vásárolnak almát, 300—400 vagonnal, ezek november 1. után indulnának a Szovjetunióba, árucsere formájában. Zöldség, gyümölcs és konzerv kivitelét is tervezik, helyette • más árukat hoznak majd az országba. A kezdeti lépéseket már ft, megtették és áz, hogy a tér- J** vezett nyereség bejön-e vagy sem, függ attól, milyen lesz az idei almaszezon. A minőséggel egyelőre nics baj, ezt több vélemény is alátámasztja. Asahmatova Méri a messzi Kaukázusból érkezett Tu- zsérra a szovjet almaátvevővezető helyetteseként. Korábban Lengyelországban, Mongólü ban és Kínában is az országukba behozott zöldség-gyümölcsöt vizsgálta. Az első hét után elégedetten nyilatkozik a szabolcsi almáról, hiszen a százalékok »70—90 között mozognak. Hozzá teszi, hogy a megyé- ' ben sok almáskertet látogattak meg, ahol hasonló minőségű termés ígérkezik, amely a Szovjetunió szinte valamennyi köztársaságába eljut. Ebben a hónapban csak négyen vizsgálják az alma minőségét, de búcsúzáskor arra kér, hogy szeptember végén, amikor beindul a nagyüzem és 31 kollegája dolgozik, akkor látogassuk meg újra a hűtőházat. Üres, félig telt, és már lezárt vagonok sorakoznak a tu- zséri átrakótelepen. Mellettük almával teli ládák, berakodásra várva. Á nagyüzem még nem kezdődött meg, szinte csendes a telep. Ezen a héten közel hetven vagon telt meg szabolcsi almával, s bár a rakodás folyamatos, a csúcsidő- szak csak most jön. A helyszín nem ismeretlen sem a rakodók, sem az átvevők számára, de a tuzséri hűtőház és átrakó szerepe megváltozott az elmúlt évekhez képest. Míg korábban a Hungarofruct önelszámoló egységként működött, addig most, mint korlátolt felelősségű társaság vesz részt a Szovjetunióba történő almaszállításban. Az elmúlt év októberében alakult' meg a kft, az alapító tagok, a Hungarofruct, a MÁV és a Tokaji Borkombinát, célja az volt az új vállalkozás létrehozásával, hogy. a korábban ráfizetésesen működő hűtőház végre gazdaságossá váljon. Ebben az évben újabb tagok iratkoztak fel a listá- rh, azóta már tizenhatan vannak. Nehézségekbe ütközött a név megválasztása, hisz a cégbejegyzésnél derült ki, hogy egy Élelmiszer-kereskedelmi és Ipari Szolgáltató Kft. már van. így lett ■ az ÉKISZ-ből a hangzatos nevű TÉK1SZ Kft., melyben a kezdő T betű magát a községet jelöli. A cég vagyona 397 millió forint, a legtöbbel a Hungarofruct lépett be, az ő részarányuk a vagyonból 66 százalék feletti. Albint az a nevében is benne van, elsősorban szolgáltatást nyújtanak, részt vállalnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek felvásárlásában, export-im- ' port és belföldi szállításában. Erre az évre közel 30 milliós nyereséget terveztek, amit a beindulással járó nehézségeket leküzdve fokozni szeretnének. Mint azt több éve megszokták már, a legtöbb munkát most is az alma adja. Bérmunkában vállalták az idei almaszállítás lebonyolítását, melyért a Hungarofruct fizet. Szeptember elsejétől Kft.-ben működik a hütőház Magyar alma kaukázusi szemmel P ihen a komp. kikötőt-’ ték — köszöntőm az ismert Petőfi-versidé- zettel a tiszaadonyi kikötött kompot, mely a jégzajlástól a jég beálltáig naponta rója útját a két part között. Munkába van pirkadattól, sötétedésig. Nem hajtja segédmotor. vagy kézi erő, a folyó sodra „repíti át”, alig öt perc alatt. A kötélfeszítő fogaskerekek kattogására neki-nekilen- dül mint pajkos állat, melynek lazítanak pórázán. Máris indulna, a búcsúszót a part csikorgó kövei < a lágy homokágy mondja. entebb taralyos habok, halk csobogás veszi körül. A hömpölygő folyam szinte ringatja a hátán. „Gazdája”, a révész biztos kezű kapitánya. Testét eső füröszti, nap szárítja, alját a homoh csiszolja. S ha
