Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
s 1989. augusztus 19. „Akkor adni fogok osőt földeteknek, idejében, korai és késői esőt és begyűjtőd gabonádat meg édes borodat és olajodat; és adok füvet meződön barmodnak és eszel és jóllakol." (Részlet egy évezredes esti imából. Nákzor Imádságos könyv.) Mindennapi kenyerünket... Egyedülálló ipartörténeti épület a tarpai szárazmalom. Tegnap esett az eső. A ‘kombájnok ma későbben irf- dulnak. Négy kombájn, tucatnyi ember körülöttük, egyik-másik a gépe körül matat, többen csak beszélgetnek. Hallgatom én is az ágazatvezetőt, aki azt mondja, még istenes is a termés. Tavasszal többen bíztak. Húsvét táján már akkora volt a húza 'bokra, hogy elrejtette az apróvadakat, nyulat, és fácánt. Ha így van ez, akikor mondják a tapasztalt öregek, hogy gazdag _ lesz az aratás. ★ Közben megindulnák a kombájnok. Pörög a kálász- terelő, por száll fel, és veszem észre, magas a tarló. Az ágazatvezető elmagyarázza, erőteljesen feljött a gyom, magasabbra kell állítani a vágóasztalt, hogy haladjanak, hogy „medvét” ne fogjanak. És mégis megtörténik a baj. Leáll az egyik Dominátor, kiszáll a légkondicionált fülkéből a kom- bájnos, nagyobbik fia is ott van körülötte, s megszabadítják a gépet a vágóasztalt megbénító fű és búza keverékéből összeállt gomolyag- tól, a dugótól. A nap már magasan jár. Egy darabig jól ment a munka, és egyszerre, sűrűsödtek a gondok. Leáll az egyik 516-os, ékszíjszakadás. Nem messze tőle a másik gép tengelyig süllyed a felázott talajba. Vonszolóra van szükség. Ez bizony nehéz nap lesz. Míg erre gondolok, látom, hogy a legjobbnak tartott és mondott kombájnos kiáll a sorból, közúti menet- sebességbe kapcsol és átvág a tarlón. »★ — Hát ez meg hová az istenbe megy? — mondja az ágazatvezető. Bevágja magát a terepjáróba és hajt Pinke Miklós után. Megyek ón is. A kombájnt és komnibájmost ott érjük be ahol már szilárd a talaj, ahol már mű- út van. Pinke Miklós és fia már szerel. Csavarozzák le a ferde felhordót burkoló lemezt, porosak, olajosak és izzadnak pocsékul. — Mi történt Miklós? — kérdezi az ágazatvezető. — Behorpadt a burkolólemez, kipereg a búza, ki kell egyengetni. — És miért kellett ezért ideszaladni? — szólok közbe .kíváncsian. — Mert itt a kövesút, és a lemezt csak a kövön tudom kiegyengetni. Magiamtól is lehetett volna annyi eszem, hogy tudjam, praktikus az aratást is végző szántóvető ember. Ha nem muszáj, nem rohan bajával a szerelőműhelyig. Most pedig nézem, hogy ügyes az ember, ég a keze alatt a munka. Tenyeremben viszont ott van néhány szem búza. Jut eszembe, hogy gyermekkoromban Székely nagyapám, akivel arattam, egyszer megmutatta1 — Látod, ez itt a búzán Krisztus urunk képe. Néztem. Annak amit láttáim, valóban emberarca volt, akkor még nem tudtam mi az, de beleremegtem a gondolatba, hogy Krisztus urunik képét mi minden nap kenyérként többször is megesszük. Később az is eszembe jutott, hiszen iskolás voltam már akkoriban, hogy „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem...” — tehát nem vétkezünk. Szóval nézem a búzát, ötven év múltán is ugyanaz, csak az akkorit bánkútinak nevezték, ez meg martonvásári fajta. ★ Vajon mit tud a búzáról a fiam és minden ember fia? Az a parányi szem, amelyből több ezer kell egy kilogramm kenyérhez, tizenhárom részből áll. A búza héja ‘kétrétegű, ez alatt van a sikérréteg, a liszt, csúcsban a csíra fala, a csíra és a keskeny végen a búza szakálla. Az, amit nagyapám Krisztus urunk képének mondott, az amit én emberi arcnak véltem, az a csíra. Az élet. És élet a búza, teljes egészében úgy ahogy van, mert mi lenne nélküle? Mi lenne mindennapi kenyerünk nélkül? Közben koppan a leszerelt burkolólemez a kövesúton, de .amíg előkerül az egyengető kalapács, beszéltetem a •komibáj,nőst. — Olyan nagy baj ez a tenyérnyi horpadás? — Minden szem búzáért kár. És ha most nem javítom ki, csak tágul a rés és egyre több búza peregne el. __ Nehéz a kombájnolás? — Szökni kell. Szóba kerül a család, a fiú ,is. A fiú „lóg” az apjia nyakán. Élmény számára, amit az apja csinál. Élmény a határ, az aratás, figyel és tanul, és egy életen át kíséri majd útján, amit 1989 nyarán aratás közben látott és hallott. Most is nyitott füllel figyel a szóra amikor kérdezem. — Tegnap mit ebédeltek? — Tökfőzelék volt, de az nem kombájnosoak való. Tudom aratás idején az aratóknak, a nyíregyházi Ságvári Tsz másfél adagos ebédet* hordát. Hétköznap az •üzemi konyha, szombaton, vasárnap a vendéglátó terít a kombájnosok asztalán. Érdekel, ha az én emberem a tökfőzeléket nem, akikor ebédre mit szeret. — A laktatóé ételeket. — Ügy istenigazából? — Pörköltet galuskával, •tésztaféléket is. — Túrós bélest. — A kapros-túrós bélest. Azt az anyósom tudja nagyon jól sütni. Jól főz a feleségem is, az anyjától tanulta, de az idősebbek a főzésnek mintha jobban értenék a módját.. . ★ A kenyeret már nem kérdezem. Mert vajon ki nem szereti nálunk, vagy az egész világon a mindennapit, a kenyerünket? Valamelyik nap Tarpáról hazafelé tartva ott, ahol a negyvenes út Nyíregyházába torkollik, megcsapott bennünket a kenyér illata. — Érzitek fiúk — kérdeztem — készül a holnapi kenyér. Jó illata van — mondták a társaik és ezzel napirendre tértünk ia dolog felett. Engem viszont tovább foglalkoztatott, hiszen Tárpán is jórészt csak a kenyérről beszélgettem. Szécsi Zoltán a termelőszövetkezet elnöke .mondta: — Már learattunk. 577 hektár búzánk volt, hektáronként 40 mázsa termett. — Negyven mázsa, az szép. Itt tíz éve még jó volt, ha hektáronként 30^32 má- ása búza termett — Tíz éve még több mint 1000 hektár volt a bevetett terület. Akikor vetettük a búzát mindenhová, most y Keletfii Magyarország ÜNNEPI MELLÉKLETE csak a kimondottan búzatermő földbe vetünk. Ráfizetéssel nem termelünk. ★ Nagy gondja a mezőgazdaságnak ez a ráfizetés. Pé- ter-Pálkor tüntettek a búzla ára miatt a nagyüzemek. Régen is volt aratósztrájk, de nem a búza ára miatt, hianem az aratók alacsony részesedése miatt. Kenyérharc volt. Most bőven van kenyér, de meddig? — Ha a búza ára nem változik mondja Szécsi Zoltán — tovább csökkentjük a termőterületet, vagy kevesebb műtrágyát használunk, de az nem lehet, hogy a gabonatermesztésre ráfizessünk. A gabona te- a búza feldolg nyérsütésre se' tek rá Magy bőség zavara dot. Valamiko elején és azt k jó években 800 búza termett. » többszöröse, valamiké pora szóval Imádikoz hogy add meg urunk a n,. dennapi kenyerünket. Mert most több a kenyér, nagyobb a termés vajon rendjén való; hogy legyen a búzának, kenyérnek elég becsülete? Mennyi mindent lehetne még a búzáról, kenyérről mondani. Főként arról, hogy arcunk verejtéke öntözi ma is a mindennapit. Annak ellenére, hogy a vetés, a betakarítás, az őrlés, a kenyérsütés ma már csak néhány ezer embernek és nem millióknak a dolga, a kenyérért 'küzdeni kell. Áttételesen is. Nehéz megkeresni a kenyérrevalót. ★ Szegjük meg kenyerünket. Gondoljunk arra, hogy ez a legősibb étek, hogy a világon . a legjobban elterjedt étek, mert kenyeret ősidők óta és ma is eszünk, és étkünk les2 időtlen időkig. A kenyér az élet. Áldassék aki adja, aki bennünket ízeivel, illatával megörvendeztet. Seres Ernő Kelyzetjelentés a Ktmiunum kezeiéből Megpróbáljuk a lehetetlent... Hétköznapi szóhasználatunk egy örökre elfelejtett kifejezésről kénytelen lefújni a feledés porát. Évtizedekkel ezelőtt azt hittük, a létminimumról soha nem beszélünk hazánkban. Az elet mást hozott, és sajnos, egyre gyakrabban esik szó a híradásokban arról: a családok egy része a létminimum határán vagy az alatt él. így van ez Szabolcs-Szatmárban is, ahol a relatíve alacsony keresetek miatt a nyu- díjak is jó pár száz forinttal kisebbek, mint a Dunántúlon vagy Pesten. Természetesen nem azonos az út, ahogy egy család anyagi helyzete a kritikus háttért eléri. Igen sokan szégyellik anyagi helyzetüket és még a szomszéd előtt is titkolják feszítő gondjaikat. Átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe vagy tartós nehézségekre kell-e berendezkedni? Kitörhetnek-e a testet, lelket megnyomorító körülmények közül? Erre próbálunk választ keresni. Á nogycsolpd — vakmerőség? Jósaváros toronyházai úgy bújnak egymáshoz, mint kotlóshoz a esibéi. Ezreket zsúfolt össze a lakáspolitika. S mégha csak a tömegiszonnyal kellene megküzdeniük a lakótelepeknek! Egyre többen élnek köztük annyira kevésből, hogy az idegen töprenghet: tényleg, hogy lehet (meg)élni any- nyira alacsony jövedelemből? Nagycsaládot nevelni pedig égbekiáltó vakmerőségnek számít, hiszen aki — próbaként — csak egy vacsoráravalót vesz egy tíz tagú családnak, levonhatjuk a következtetést. A kevesek közé tartoznak az ötgyermekes Kosa Miklósék az Ungvár sétány 5. alatt. A férj előző házasságából született gyermekek közül kettőt ők nevelnek, a legidősebb 14 éves. a pici háromhónapos. Hamar nyílt az ajtó a csengetésre, a postást várták a segéllyel. Már egy hete meg kellett volna érkeznie a pénznek, idegeskednek a szülők, vajon hol késik az átutalás? — Véletlen, hogy itthon talál mindkettőnket — kínál hellyel a frissefi takarított nagyszobában a feleség, Kósáné Karácsony Erzsébet. — A férjemnek most vették le a gipszet a lábáról, én pedig a jövő héten állok munkába. Betanított munkát kaptam a VOR- ban. Bár szeretnék olyan jól megtanulni varrni, hogy kiválthassam a kisipart és akkor itthon lehetnék a gyerekkel, bizonyára varratnak jnég ruhát az emberek ... — A Sütőipari Vállalat műszaki telepén villanyszerelő vagyok — mutatkozik be a férj. — Családi körülményeink úgy hozták, hogy öt gyereket nevelünk. Számtalan apró trükkel gondoskodik Erzsiké, hogy minden fontos dologra jusson. Körbevezetnek a szép tiszta lakáson, a heverőkön pulóverek száradnak. Tegnap jártam az olcsó boltban, az iskolaszezonra mindent megvettek a gyerekeknek. Közben arról beszélünk, hogy még a hároméves kisfiúnak'is megvan a reszortja otthon, rendet raknak maguk után, hisz másképp nem győzné az édesanyjuk. — Ha a most nyolcadikos Sanyit felveszik Debrecenbe a katonai kollégiumba, talán könnyebb lesz. Ott érettségit és szakmát kaphat. Addig viszont nagyon jól jön a tanácstól kapott segély, amit a nagycsaládosoknak fizetnek. Sajnos, alig tudunk kimozdulni, a, Trabant műszakija rég lejárt és heten már nem férnénk bele. Jó lenne egy Combi, de miből? Palotának éreznék a garzont, ha... Nehéznek akkor érezték igazán az életüket. amikor az apuka a tüdejével bekerült a kórházba. Szentpáli lstvánné könnyeivel küszködik: — Harminckilenc éves házasok vagyunk, három fiúnk már családot alapított. Pár éve lecseréltük a korúti másfél szobás lakást erre az egyszobásra, hisz nekünk már ez i$ megteszi. Rokkantnyugdíjasok mindketten, az asz- szony 18 esztendőn át raktárvezető volt a nyomdánál, de mint büfés ment nyugdíjba* az SZTK-tól. A férje a Volánnál dolgozott. Vali néni ezernyi társadalmi munkát vállait, szakszervezeti titkárhelyettesnek választották, belépett a pártba és propagandistaként számtalan helyen megfordult. Fiai. unokái gyakran rányitják az ajtót, ám mióta a férje a kórházban van. Lédi névre hallgató, fajtiszta. ám kissé elhízott kutyájával osztja meg az egyedüllétet. Panelboldogság ? Három gyermekével él Simkó Mihályné Örökösföld egyik tízemeletes házában. Égy éve vették ezt az egy plusz két félszobás OTP-lakást. Tizenöt évi házasság után váltak el a férjével. Nyári szünet lévén nemcsak Misi, Enikő és Beáta van otthon, hanem két kisebb is át jött. a szomszédból. Az asszony művezető a húsipari vállalatnál, most érettségizett munka mellett. A gyerekek a Kisteleki szőlőben lévő családi ház után lassan beilleszkednek a legnagyobb nyíregyházi lakótelep életébe. A 14 éves Misi szobájában telepszünk le. A könyvespolcon útleírások, lexikonok, földrajzi könyvek sorakoznak példás rendben, a kamaszodó fiú imád olvasni. Közben édesanyaja büszkén mutatja a bizonyítványukat, mindhárman kitűnő tanulók. — Talán ez a legnagyobb örömöm — mosolyog Simkóné. — Persze ez egyben gondot is jelent, hisz a művelődés terén nem maradhatnak le a válás miatt. Ezért mozira, ritkábban színházra spórolunk, könyvet is igyekszünk a kenyér mellett venni. Amikor a kertes házból a lakótelepre költöztek. nemcsak a válás utáni helyzettel kellett szembe néznie a családnak. A takarékosság új formáit találta ki és alkalmazza az anyuka. Naponta főz, zöldséget, gyümölcsöt tesz el télre, tésztát gyúr a bolti helyett. Némrégiben olvasta az újságban, hogy a nagycsaládosok, nehéz helyzetben lévők segélyt kaphatnak a tanácstól. Megérdeklődte. írt egy kérvényt és gyerekenként 1100 forinttal segíti a tanács a megélhetésüket. — Együtt tanulunk kötni a kislányommal, gondolom, ez is megtakarítás lesz. A KGST- piacon veszem meg a ruhaneműt, magamra csak a legvégén gondolhatok, ha jut. Most először vállaltam részes művelést egy téesz- ben. nagyon kíváncsi vagyok, a sok munkának mennyi lesz az eredménye. Gondolnom kell arra. hogy jövőre ballag Misi, sok lesz a kötelező kiadás. Ö egyébként a Szamuely honvédkollégiumba szeretne menni, ott ingyen tanulhat.. Megpróbáljuk a lehetetlent: három gyerekkel is talpon maradhat egy nő, ha a körülményei úgy alakulnak. S mindezt úgy. hogy a gyerekek ne szenvedjenek behozhatatlan hátránytól csak azért, mert nálunk kevesebb jut... Tóth Kornélia
