Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. augusztus 19. 5 Olyannak látni, amilyen Komolyan Teszik a köz yéleményét Kérjük, értékelje hazánk elmúlt 40 évét oly módon, hogy megítéli: milyen arányban volt benne jó és rossz személye­sen az ön számára. Az alábbi kávéscsésze (rajz mellékelve) a 40 évet jelképezi: alul van benne a (sötét színű) keserű pótkávé, ez a rossz jelképe; felül pedig a friss tejszínhab — a jó jelképe, ön rajzolja be a fekete lötty és a tejszínhab választóvonalát; minél elégedettebb a múlttal, annál több helyet hagyva a tejszínhabnak! (A megjelölt alsó részt, a „feketelevest” satírozza is be, hogy még egyértelműbb le­gyen az ön véleménye.) Egy, a Szabolcs-Szatmár legye nyugdíjasaihoz (400 "hoz) eljuttatott kérdőív 12. ’"ztük fentebb, MP Szabolcs- Bizottsága jruár elsejé­vé! eményku- .aciós munka- ,iótt el, és a vála- éusztus 21-ig várja a lexikon szerint a közvé­lemény „a társadalmi élet egyes jelenségeiről a lakosság széles körében ... érvényre jutó felfogás...” Ennek ku­tatása pedig: „Személyek cso­portjának kikérdezése bizo­nyos közérdekű kérdésekről, előre megtervezett kérdések alapján ...” Amikor a megyei vezető párttestület amellett döntött, hogy létrehozza ezt a munkacsoportot, avégből tet­te, hogy a valóság jobb meg­ismerése révén segítse a pár­ton belüli döntések előkészí­tését, a változások megala­pozását, s hogy a pártvezetés és a tagság tiszta képet alkot­hasson a lakossági, valamint a kommunista közvélemény­ről. Ezen belül konkrétabban a cél az, hogy feltárjuk: mi­nek hatására változik a köz­hangulat, milyen tényezők befolyásolják annak alakulá­sát, s a vezetés olyannak lás­sa „a helyzetet”, amilyen, nem pedig amilyennek látni szeretné. Akárcsak az országban, a szűkebb pátriában is érezhe­tő, hogy az emlékezetes ’88 májusi pártértekezlet óta tör­téntek többségükben kedve­zőtlenül hatottak az embe­rek hangulatára, bár ezt tu­dományos pontossággal a me­gyében nem sikerült meg­mérni. Tudniillik, az említett csoport két feladatot is ellát: egyfelől az információ klasz- szikus formájában rendsze­resen (kéthetenként) úgyne­vezett információs jelentése­ket kér és továbbít, amely jelzi a párttagság és a kör­nyezet hangulatát. A közvé­leménykutatás annál mé­lyebb: ez szociológiai mód­szerekkel, tudományos igény­nyel készül, átgondoltabb in­formációszerzés, amelyben a kérdezettek a lakosságot, vagy annak egy részét reprezentál­ják. Ügy választják ki a vizs­gált modellt, hogy az hason­lítson az egészre és a vizsgá­lódásban érvényesüljön a nagy számok törvénye, mely­nek révén különválasztható a véletlen és a szükségszerű. Ilyen szempontból az első, említést érdemlő felmérés az volt, amikor a Kelet-Magyar- ország március 11-i számá­ban kérdőívet tettek közzé, hogy megtudják: miként vé­lekednek a szabolcsiak a „Történelmi utunk” című ta­nulmányról, s hányán tartot­ták indokolatlannak, elfo­gadhatónak azt az emléke­zetes értékelést, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. A vissza­juttatott 365 hasznosítható válaszból igyekeztek : . gvon­ni az általános tapasztalatot. Kiderült, hogy a „népfelke­lés” fogalma korántsem egy­értelmű. A párttagok negye­de pozitívan, másik bő negye­de negatívan szólt az új érté­kelésről, s közel egyötöde mu­tatott rá az azonos arányban lévő kedvező és kedvezőtlen változásokra. Ugyanakkor a pártonkívüliek fele nyilatko­zott 56-ról pozitívan, s to­vábbi egytized rész volt am­bivalens. Idézet a rövid írá­sos válaszokból: „Ellenforra­dalom volt, vissza akarta ál­lítani a feudalizmust... Kül­földről irányított ellenforra­dalom, melynek célja a fenn­álló rendszer megbuktatása és a kapitalista viszonyok kialakítása...” Aztán: „Nép­felkelésnek indult, de sajnos ellenforradalmi elemek ter­rorakcióvá változtatták...” „Népfelkelés! Pozsgay Imré­nek igaza volt, amikor ezt ki merte mondani!...” „Nép­felkelés és szabadságharc...” „Elhamarkodott szervezetlen népfelkelés...” Ezekből is kiderül, hogy a kérdezettek közül igen sokan helyeslik a népfelkelés minősítést, de tartja magát az a vélekedés is, hogy ez korántsem ilyen egyértelmű. Kitűnt: igen so­kan nincsenek tisztában a fo­galmakkal, nem tudják pre­cízen kifejezni magukat, ám a többség fontosnak tartotta a kérdés feltevését, tisztázá­sát, mert az előbbre viheti az országot. Korcsoportonkénti megoszlásban: az idősebb ge­neráció negatívan szólt. 56- ról, a fiatalabbak a „Törté­nelmi útunk” megállapításá­val azonosult. Fél év kevés idő ahhoz, hogy egy most alakuló köz­véleménykutató és informá­ciós csoport teljes kereszt- metszetét adhassa a megye közhangulatának, ehhez mindenekelőtt a feltételeket kell megteremteni. (Ebben is történt előrelépés: létre kel­lett hozni a kérdezőbiztosok hálózatát, a mintaválasztás­hoz a KSH-tól kértek segít­séget; főként értelmiségiek vesznek részt a felmérésben, akiknek még augusztusban szakmai képzést is rendez­nek. Tehát a konkrét vizsgá­lat mellett a szervezettel is törődnünk kellett.) Számos tanulsággal szolgált az a felmérés is, amely az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei tagságának politikai közérzetét igyekezett lemér­ni, s véleményt kért a párt­élet néhány kérdéséről. Konk­rétabban: e május végétől júliusig tartó felmérés cél­ja az volt, hogy megtudják, miként érzékeli a párttagság a megújult megyei vezetés reformtörekvéseit, milyen a párttag közérzete, miként lát­ja az MSZMP jövőjét az el­következő választásokon. Néhány általánosítható megállapítás: a kérdezettek (több mint 310 válasz) közel kétharmada gondolja úgy, hogy a megye életét lényege­sen befolyásoló döntések egyik színhelye változatlanul Budapest. (1988 novemberé­ben a párttagok 73 százaléka vallotta ezt.) A változás irá­nya tehát kedvező, azonban figyelemre méltó, hogy 1989 májusára növekedett azok aránya, akik úgy vélik: a döntéseket a megyei vezetők szűk köre hozza. A válaszok többségéből az is kiderül, hogy a tájékozottabb, aktí­vabb, jobb anyagi körülmé­nyek között élő rétegek a döntések színhelyéül a me­gyén kívül eső döntéshozó mechanizmusok működését hiszik, vagy érzékelik ... To­vábbá: a válaszadók legjob­ban a vezetésben a korábbi hibákhoz való kritikusságá- val elégedettek, kevésbé az eddig megvalósított demokrá­ciával. Képszerűbben: 1—5-ig osztályozhattak a kérdezet­tek: a megyei pártvezetés kritikus viszonyát a koráb­ban elkövetett hibákhoz 2,8- ra, a megyei érdekek megfo­galmazásának képviseletét 2,66-ra, a testületi és appará­tusi tagok közéleti tisztaságát 2,79-re „osztályozták”. Az or­szággyűlési választások vár­ható eredményeinek megíté­léséről a kérdezettek 23,4 százaléka az MSZMP abszo­lút többségét, 46,5 százaléka a viszonylagos többségét „jó­solja”. 3,8 százalék szerint az MSZMP ellenzékbe megy. Arra a kérdésre, hogyan vi­szonyul a megkérdezett párt­tagságához környezete és sa­ját maga — a következő vá­laszok születtek. Nagyon po­zitív, támogató 19,9, pozitív, tudomásulvevő 39,9, közöm­bös 21,5, kétely, rosszallás jel­lemzi a 12,3-et, aggodalom a kérdezettek 4,7 százalékában. Izgalmas kérdés volt az is: mi a valószínűsége annak, hogy a kérdezett kitart-e az MSZMP mellett, és párttag marad. A megoszlás: minden körülmények között párttag marad 27,5 százalék, nagy va­lószínűséggel párttag marad 31,6 százalék, elképzelhető, hogy kilép 27,5 százalék, ko­molyan fontolgatja a kilépést a kérdezettek 7,3 százaléka * Visszatérve kiindulási pél­dánkhoz a „feketeleves”-hez: a most készülő felmérés már lényegesen nagyobb kört érint, bár a kérdezettek nyugdíjasok. Megkérdezik többek között: ki érdeklődik rendszeresen az ön hogyléle felöl? Milyen összeget tartana igazságos nyugdíjnak? Ha­vonta átlagosan mennyit költ gyógyszerre, kinek, vagy mi­nek tulajdonítja azt a jót vagy rosszat, amit az elmúlt 40 évben átélt. Ha egészségi állapota megengedi, el fog-e menni ön szavazni? Ha az alábbi szervezetek jelöltjei in­dulnának (felsorolva 9 párt, szerveződés) ön melyikre sza­vazna stb? ... Talán ezek is jelzik, hogy a megyei pártbi­zottság mellett dolgozó köz­véleménykutató csoport va­lóban a köz hangulatát akar­ja megmérni, amiben benne foglaltatik az áremelésekkel, a személyi jövedelemadóval, az életszínvonallal, az itt kü­lönösen alacsony bérekkel kapcsolatos vizsgálódás is. Miként hasznosul mindez? Egy politikai döntést jól meg kell alapozni, s ehhez nélkü­lözhetetlen a valóságismeret. Az információs jelentések mindig .eljutnak a megyei testületi tagokhoz, ők az első címzettek, de értesül róla a Központi Bizottság, megkap­ják a városok és a nagyköz­ségek pártbizottságai, s azok a szervek, akik információs jelentést szolgáltatnak. A be­érkezett véleményekből me­gyei összesítés készül, azokat a hangulatokat, híreket, amelyek ezen kívül marad­nak, odaadják az illetékesek­nek hasznosításra. Utóbb publikálnak, válogatnak is a tapasztalatokból a megyei pártbizottság új időszakis ki­adványában, a „Tájoló”-ban, melynek visszhang-rovata nem csak a kérdést, hanem a választ közli. Erre mind erősebb az igény. Angyal Sándor Modern új általános iskolát adnak át szombaton délelőtt Nyírbogdányban. A hat tanter­mes előadóval és tornateremmel ellátott iskola 360 gyermek tanulását teszi lehetővé szep­tembertől. A Kazinczy Ferenc Általános Iskola 50 millió forintba került. A takarítást, parkosítást, a kerítés- és a központiantenna-építést a diákok szülei pótolják társadalmi munkával. Képünkön: az utolsó simítások az udvaron. (S. A.) Köztünk járt emberek—A DEMOKRÁCIÁRÓL „Reménykedem... megbékélünk egymással” I Ha a derék görögök mást nem is hagynak ránk, csak azt a szót, hogy demokrácia, már akkor is örök­re bevésték magukat az emberiség történetébe. Az új­kor beköszöntével elképzelhetetlen olyan mozgalom, amely ne tűzte volna zászlajára a szót. A demokráciát, amelynek jegyében a földbe taposták, s az égbe emel­ték az embert. Hivatásos és nem hivatásos politikusaink szótárában sincs méjg egy ennyiszer haszná­latos kifejezés, ám most nem őket kérdezzük. Hanem köz­tünk járó emberek vélemé­nyét gyűjtöttük össze: mi jut nekik eszükbe, ha azt a szót hallják, d°mokrácia. „Voltunk mi pántlika..." Pintér Miklós, a Hazafias Népfront Nyíregyházi Váro­si Bizottságának titkára: — Lehet, túlságosan is bo­rúlátónak tart, de a szó hal­latán én majd’ mindig arra gondolok, hogy egy demokra­tikus társadalom felépítése milyen hosszú ideig tart. Gon­doljunk csak a nagy francia forradalomra, s annak céljai­ra. Azok az eredmények, me­lyeket a polgári demokráciák mára elértek, egy kétszázéves-folyamat szülöttei. Nekünk is kétszáz évet kellene tehát várnunk, hogy egy igazi de­mokratikusan berendezkedett államban éljünk ... ? Nem hiszem. — Ma ugyan gyakran hall­ja az ember, hogy új időszá­mítás vette kezdetét hazánk­ban is’ de óriási hiba lenne lebecsülnünk Magyarország demokratikus hagyományait. Mert ha vitatják is, voltak ilyenek. A nyegyvennyolcas szabadságharc, de a tizen- nyolcas őszirózsás forrada­lom idején is. Tudom, van­nak akik megkérdőjelezik ennek is, annak is az eredmé­nyeit. Nemigen van most hely egyik táborral sem vitá­ba szállni, éppen ezért te­kintsünk visszább az időben, mondjuk a pozsonyi reform­országgyűlésekre. Ott egy Kölcsey visszaadhatta köve­ti megbízatását mindenféle retorzió nélkül, mert nem ér­tett" egyet a megyéjéből ér­kezett utasításokkal. — És itt már elérkeztünk a népfrontmozgalomhoz. Tud­juk, bennünket nem mindig illettek a leghízelgőbb jel­zőkkel. Voltunk mi pántli­ka az ország kalapján, vol­tunk mi a mindenkori ha­talom hűséges kiszolgálói, ám egy valamit nem illik el­felejteni: azért a kisebbségi vélemények nálunk jelenhet­tek meg á legszabadabban. Talán még maguk a mozga­lom vezetői sem voltak iga­zán tisztában ennek a jelen­tőségével, pedig hát tudjuk, az új gondolatok előbb min­dig kisebbségi véleményként jelennek meg mindenütt. Tudnivaló, mi nem vagyunk döntéshozók. Éppen ezért csak arra vállalkozhatunk, hogy a berkeinkben felme­rült javaslatokat a döntés­hozók elé tárjuk. Erre a több­pártrendszer idején is vál­lalkoznunk kell, mert tovább­ra is teret kell adnunk olyan álláspontoknak is, melyek az általánosan elfogadottól gyö­keresen eltérnek. Feltétel: az önkormányzat Sira Lajos, a Szatmárcsekei Községi Tanács vb-titkára: — Talán bocsánatos bűn, ha a feltett kérdésre szak­mai szemmel tekintek, hi­szen mint tanácsi dolgozó­nak, nekem a demokrácia szó hallattán nyomban az önkormányzat jut az eszem­be. Durván úgy is összefog­lalhatnám a véleményemet, hogy addig demokráciáról nem beszélhetünk, míg a te­lepüléseken nem valósul meg az önkormányzat. Mert az a lehetőség, mely most egy- egy tanácsi testületnek a rendelkezésére áll, minden, csak nem önkormányzat. Az országos hatóságoknál ho­zott rendeletek tökéletesen gúzsbakötik a falvak életét, ha a rendeletek gyártása olyan ütemben folytatódik, mint eddig, egy-egy testületnek még ahhoz sem lesz joga, hogy helyben eldöntse, be- kerítheti-e mondjuk a teme­tőjét, vagy sem. — Egy saját példával hadd hozakodjak elő. Kaptunk egy kis pénzt, s miután a község vízmüvet szeretett v-olna épí­teni, arra fordítottuk. A ta­nács vezetőit fegyelmivel fe­nyegették meg, mert nem fo­gadták meg a fölöttes szervek szavát, s nem árkokat ástak belőle. Gondolhatják, az ef­féle központi magatartás mi­lyen ösztönző hatást gyakorol az - emberek kezdeményező­készségére! Egyébként azt a fegyelmit az akkori megyei tanácstagunk helyezte kilá­tásba, s én azóta is élgondol­kodom a szatmárcsekei em­berekkel együtt: jó dolog-e az, hogy bennünket a megyei ta­nácsban egy Nyíregyházán lakó vezető beosztású ember képvisel? Miért nem választ­hatunk mi olyan tanácstagot, aki itt él közöttünk, ismeri gondjainkat, örömeinket? — A választójogi törvény- tervezet itteni vitája során is felvetődött, nem lenne-e demokratikusabb az a for­máció, melyben a falu, s nem a testület választaná a ta­nács elnökét, vagy polgár- mesterét. Én is azoknak adok igazat, akik azt mondták,, de igen. Egyik szemem sír, a másik nevet Kántor Ferenc, a beregda- róci termelőszövetkezet nyugdíjas brigád vezetője: — Ugye maguk egyértel­mű választ várnak, de ne­kem az egyik szemem sír, a másik meg nevet, ha a de­mokráciáról hallom vitatkoz­ni az embereket. Mert nekem nagy-nagy könnyebbséget, de rettenetes tragédiát is je­lentett. Ügy mondják, hoz­zánk a demokráciát a felsza­badító Vörös Hadsereg hozta. De alighogy megérkeztek a falunkba, elhurcolták a férfiak zömét. Négy unokabátyám, két sógorom, az édesbátyám és az édesapám pusztult el a fogságban. Pedig nem vol­tak urak, szegény ember volt mindegyik. Apám például harminc éven át cselédként, majd megöregedvén bak- térkén t kereste a kenyerét. Tudják mi az a bakter? Este kilenctől hajnal háromig jár­ta a falut, vigyázta az embe­rek éjjeli álmát. Minden ké­mény után kapott egy negyed rész életet... nyolc kiló bú­zát. Hát neki ezt hozta a né­pi demokrácia ... — Az életben maradt fiá­nak, vagyis nekem viszont tisztes életet. Kaptunk a föld­osztáskor négy holdat, a fele­ségem is hozott néhány hol­dat, megéltünk. S boldogul­tunk, boldogulunk a téeszben is. Három gyermekem van, mind a három városban épít­kezett, dicsekvés nélkül mon­dom, én is becsületesen be tudtam nekik segíteni. Mind­háromnak jó szakmája van, elégedetten élnek. Nekik ezt hozta a demokrácia. Nekem mást is, de nem panaszko­dom. Sokkal jnkább remény­kedem: újból megbékülünk egymással. Balogh Géza II Kelet a magyarország ÜNNEPI MELLÉKLETE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom