Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

Kárpátalja legyen példaértékű Map: a gorbacsovi nyitás Beszélgetés Fedő Sándorral, az alakúié kapcsolatokrél Négy hónappal ezelőtt alakult meg Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kultu­rális Szövetség, amelynek ma már 16 ezer tagja van, a mintegy ötven alap- szervezetben. A szövetség négytagú kül­döttsége a közelmúltban — a Művelő­dési Minisztérium meghívására — hiva­talos látogatáson járt hazánkban. Ütjük utolsó állomása Nyíregyháza volt, itt készült az interjú Fodó Sándorral, a kárpátaljai szövetség elnökével. — Rendkívül zsúfolt volt en­nek a nyolc napnak a prog­ramja. fogadta önöket a műve­lődési miniszter, miniszterhe­lyettesekkel tárgyaltak, felke­restek számos intézményi. Mi­előtt tapasztalatairól, az ered­ményekről szólna, kérem, vá­zolja röviden, milyen elképze­lésekkel érkezett a küldöttség Magy arországra. — Célunk egyrészt az is­nerkedés volt, másrészt an- íak felmérése, miben tudna ninket az anyaország segíte- ti. Konkrét megállapodáso- cat, szerződéseket természe- esen még nem kötöttünk, de ;zámos lehetőséget találtunk íz együttműködésre. Hogy :sak egy példát említsek: a nagyar filmeket eddig Moszkvából kaptuk, oroszra szinkronizálva. A jövőben vi­szont magyarul fogjuk for­galmazni ezeket a filmeket Kárpátalján. És nemcsak a szovjetunió által megvásárolt ilkotásokat tudjuk majd be- nutatni, mert az illetékesek ehetőséget látnak arra, hogy i Moszkvában nemrég léte­sült magyar kulturális köz- jont és szövetségünk szerve­sésében bármely magyar ilm eljuthasson hozzánk. 5őt, a magyar fél még azt is elajánlotta, hogy e filmek örgalmazásának teljes bevé- elét szövetségünk rendelke­zésére bocsátja. — Nagyon sokat tehet az anyaország a kárpátaljai ma­gyar nyelvű oktatásért, amely minden bizonnyal rá is szorul erre a támogatásra. Kialakul- tak-e az együttműködés körvo­nalai? — A Művelődési Miniszté- ium messzemenő segítséget gért abban, hogy az ungvári ■gyetem magyar nemzetiségű lallgatói legalább egy félévet nagyar egyetemen tölthesse- lek. Ugyanis a kárpátaljai nagyarság létszáma nem te- zi lehetővé, hogy az ungvá- i egyetemen a magyar sza- :os hallgatókon kívül mond- uk a kémia, fizika vagy más zakos fiatalok is magyarul olytathassák tanulmányai­ét. Ami aztán olyan problé- lákat okoz, hogy amikor a rissen végzett fizikus kiké­ül az iskolába, nehézségek­ei küzd, mert nem ismeri antórgya magyar szakkifeje- éseit. Körülbelül nyolcszáz [yen, magyar nemzetiségű allgató van az ungvári gyetemen, és nagyon jó len- e, ha magyarországi rész- épzésük megvalósulna. — A nem pályakezdő magyar pedagógusok is nyilván küzde­nek hasonló gondokkal, úgy tudom, ez is felvetődött a tár­gyalások során... — Eddig évente tíz-tizenöt edagógust tudtunk elküldeni Iagyarországra továbbkép­zőre. Szeretnénk, ha ezt a serekapcsolatot bővíteni le- etne, vagyis egyrészt többen ehetnének részt magyaror- :ági továbbképzésen. Más- ;szt, és ez már elsősorban t, Nyíregyházán került szó- a, arra is gondolunk, hogy éldául kishatármenti átlé- 5vel átjön egy-egy csoport le a megyébe, reggeltől es- g intenzív foglalkozásokon ;sz részt, majd hazautazik, y kikerülhetnénk a bürok- itikus ügyintézést. Végül azt elképzelhetőnek tartjuk, így magyar szakemberek nnek hozzánk továbbkép- ;st tartani. Minderre nagy ükség van, mert Kárpátal­ján a magyar nemzetiségű pedagógusok is csak orosz vagy ukrán nyelvű tovább­képzésen tudnak részt venni. Most a megyei tanácson ígé­retet kaptunk, hogy megkap­juk a pedagógiai intézet által szervezett tanfolyamok prog­ramját, amihez tizenöt-húsz- harmincas csoportokban a mieink is csatlakozhatnának. Az önmagában is hasznos lenne, ha a kárpátaljai pe­dagógusok az itteni kollé­gákkal együtt vennének részt a továbbképzéseken, amelyek így tapasztalatcserét is jelen­tenének. — Nyíregyházán önök jártak a megyei könyvtárban Is. ahol szintén komoly segítséget ígér­tek a szövetségnek, illetve a szövetségen keresztül az isko­lai. a falusi könyvtáraknak. Meselemezeket, diafilmeket, könyveket ajánlottak fel a szabolcsi könyvtárak is. Hallot­tam. hogy a Téka Könyvérté- kesitő Vállalat szívesen nyitna magyar nyelvű könyvesboltot Kárpátalján. így helyben, ru­belért hozzájutnának az ottani emberek a ma még oly na­gyon hiányzó mesekönyvekhez, ifjúsági Irodalomhoz, a klasszi­kus magyar próza kiemelkedő alkotásaihoz. — Nagyon elkel ez a segít­ség, mert az iskolai könyvtá­raink valóban szegényesek. Igaz, a budapesti Széchenyi Könyvtártól eddig is elég sok könyvet kaptak az iskolák, de ezt az állami és pártszer­vek nem nézték jó szemmel, az volt a véleményük, hogy ezek a küldemények ellen­őrizhetetlenek ... Emiatt saj­nos gyakran előfordult, hogy az iskolák igazgatói nem vet­ték át a könyvcsomagokat. A szövetség ezen is szeretne változtatni. Javítani akarjuk az ugyancsak lerongyolódott falusi könyvtárak állományát is, mindenekelőtt azokon a vidékeken, ahol ugyan jelen­tős számban, de szétszórtan élnek a magyarok, ahol már nincs magyar iskola. így pél­dául Rahón, Huszton, Szoly- ván. Arra nincs mód. hogy itt magyar iskolákat nyis­sunk, de most kezdjük beve­zetni a magyar nyelv fakul­tatív oktatását. Megvan az igény, hogy magyarul tanul­janak a gyerekek. — Cjjá lehet-e szervezni va­jon a magyar óvodai hálózatot? — Gondolom, igen. Feltett szándékunk, hogy szeptem­berben mindenütt beindulja­nak a magyar óvodai csopor­tok — ahol erre igény van. — Ügy hiszem, bizonyos mér­tékig a szülőkkel is meg kell küzdeniük, hiszen a nemzetisé­gi kisebbségek esetében eléggé jellemző, hogy a szülő azt gon­dolja, gyermeke számára hát­rányt jelent majd. ha magyar óvodába, iskolába jár. — Ez a probléma nálunk is ismeretes, szövetségünk küzd is ellene, igyekszünk meg­győzni a szülőket. De ennek csak akkor lehet igazi hatá­sa, ha az élet is igazolja a mi érveinket. Az ungvári egyetemen már anyanyelvü­kön felvételizhetnek a ma­gyar nemzetiségű fiatalok. Néhány szakközépiskolába újabban szintén lehet ma­gyarul felvételizni, gondolok itt a beregszászi nővérképző­re, az ungvári zeneművésze­ti, az iparművészeti szakisko­lára, és így tovább. Nem be­szélve a szakmunkásképzők­ről, ahol azt is el szeretnénk érni, hogy az oktatás nyelve is magyar legyen. Az egyete­men most alakult egy mű­kedvelő színjátszó csoport a különböző karokon tanuló, magyar nemzetiségű hallga­tókból, akik zömmel magyar iskolába jártak. Amikor ők járják a falvakat, akkor vég­eredményben saját példáju­kon mutatják, hogy tessék, én is magyar iskolát végez­tem, és orvostanhallgató, tör­ténész, fizikus vagyok ... Ez­zel lehet legjobban meggyőz­ni az embereket. — Bizony, a kárpátaljai értel­miségnek is meg kell izmosod­nia. hiszen szomszédaink közül talán itt vékonyodott el a leg­jobban ez a réteg. Az ausztriai magyarságról most nem beszé­lek. hiszen ott igen erőteljes a természetes asszimiláció ... — így van, a kárpátaljai értelmiség valóban nagyon megfogyatkozott, aminek több oka is van. Elsősorban az, hogy az utóbbi években tömeges volt a kivándorlás Magyarországra, és főleg az értelmiség távozott. Ez állan­dóan újratermelte a gondja­inkat. Szövetségünk feladatá­nak tekinti a kivándorlás mérséklését is. De úgy érez­zük, hogy most, a gorbacsovi politika eredményeképpen ta­lán nálunk érezheti magát a legszabadabban a magyar. Gondjaink ma már inkább ebből fakadnak: hogy keve­sen vagyunk. Győr-Sopron megyében is jártunk, ahol elmondták, hogy elég nehéz például a csehszlovákiai magyarsággal is tartani a kapcsolatot, a CSEMADOK vezetői is elzárkóznak egy kicsit a közeledéstől. Mi viszont hál’ istennek igé­nyeljük ezt. És bár még van ezzel szemben némi ellenállás Ungváron is, azért lassan enyhül. A szövetség egyik fel­adata, hogy eloszlassuk a gyanakvást. Otthon is minden tárgyaláson hangsúlyozzuk, hogy szándékaink tiszták, nem az oroszok és az ukrá­nok ellenére és rovására kér­jük azt, amit kérünk. Szeret­nénk elérni, hogy most. ami­kor a Szovjetunió különböző vidékein egymás után hal­lunk tragikus robbanásokról, Kárpátalja ebből a szempont­ból is példa értékű legyen. Nem az újság kedvéért mon­dom, csak ismét hangsúlyoz­ni szeretném, bűn volna, ha nem használnánk ki azt az al­kalmat, amit a gorbacsovi nyitás jelent számunkra is. Gönczi Mária KÖZEL KÉTEZREN NEM TANULHATNAK TOVÄBB a most végzett 8. osztályo­sok közül. Nekik a pálya- választás első nagy nekifu­tásra nem sikerült. Számuk­ra nincs hely a megye kö­zépfokú intézményeiben, ök a kimaradottak, a demográ­fiai hullám, megcsalatott gyermekei. Manapság sokan teszik fel a kérdést: az illetékesek nem tudták, nem látták elő­re a bajt? Badarság volna feltételezni, hogy ez így volt! Mert e jóslathoz nem kellett nagy bölcsesség! Nem kellett matematikai zseninek lenni, hogy előre lássuk: ezek a gyerekek — akár nevezhetjük őket Rat- kó //-generációnak is, — akik 1973—78 között szület­tek, 3 év múlva az óvoda, 6 év múlva az általános is­kola, 14 év múlva pedig a középiskola kapuin fognak kopogtatni és kérnek bebo­csátást. Nem éppen halk menete­lésük azonban mintha még­is süket fülekre talált volna. Nekik már tülekedni, szo- rongani kellett az óvodában, zsúfoltságban, zaklatott­ságban élték meg az általá­nos iskolát, és a szerencsé­sebbe pedig 40-ed magával ülhet a középiskolák tanter­meiben. PEDIG A TÁRSADAL­MI JÓSZANDÉKKAL nem is volt baj. Az óvodák hely­zetének javításáért dereka­san összefogtak a falvak, városok népei. Segítettek az általános iskoláknak is. A középiskola fejlesztéséhez azonban már elfogyott az energia. Ezt a csekket már az államnak kell. vagy kel­lett volna állni. A jószán­dékkal — a tervek sokasá­gában testet öltött ígéretek­kel — nem is volt baj. Csakhogy a tervek— me­lyek az apparátusok lelké­ben születtek — nagy ré­szükben tervek is marad­tak. Megvalósításukra nem jutott pénz. Hogy miért, azt ma már némi cinizmussal könnyen meg tudjuk vála­szolni. Elég, ha csak orszá­gosan elfuserált, mindenki által ismert' nagy „beruhá­zásainkra”, vagy a me­gyénkben is követett prio­ritásokra, az ún. „presztízs” beruházásokra, avagy a semmit meg nem oldó, ki­terjedt támogatások soka­ságára utalunk. Mindez azonban az érem­nek csak egyik oldala. Mert a baj nem jár egyedül! Gazdaságunk, társadalmunk betegségei az oktatást nem­csak úgy sújtják, hogy mű­ködtetéséhez egyre keve­sebb pénzt tudnak juttatni, hanem azt fokozatosan el is szegényítik. De a gazdaság, úgy is, mint a képzésben részt vevő partner, úgy is, mint az iskola „terméké­nek”, a végzett szakember­nek a piaca is csődöt mon­dott. Ez a szféra pl. évek óta képtelen megfogalmazni munkaerőigényeit, napja­inkban pedig — gazdasági nehézségeire hivatkozva — képzési kapacitásának radi­kális csökkentésére törek­szik. Ezzel orientációs in­formációi az iskola, a kép­zés számára összekuszáltak és megbízhatatlanok. Ugyanakkor az iskolát igyekszenek felelőssé tenni az általuk kibocsátott mun­kaerő piacképtelenségéért. Az esetek többségében si­kerrel! Ez az iskolákban természetesen strukturális és pedagógiai zavarodottsá­got okoz. Átgondolatlan, megvalósíthatatlan, siker­telen reformokhoz vezetett. (Melyeket rendszerint gyors visszarendeződés köve­tett.) Azaz az eszközeiben fokozatosan elszegényedő iskola e folyton növekvő problémahalmaz közül va­lóságos körtáncot kénytelen járni. ILYEN TÁRSADALMI TALAJON fogantatott re­formok szükségszerű ellent­mondása, hogy az iskola- rendszer — mint a társada­lomstruktúra legnagyobb al­rendszere — fokozatosan el is merevedik. Ez részben a bizonytalan indíttatású re­formnyomásokkal szembe­ni természetes reakció. Más­részt az elszegényedéssel szembeni ösztönös védeke­zés. Harmadrészt a mind konzervatívabbá váló isko­lairányítási apparátusok bü­rokratikus ellenállás-refle­xeinek felerősödése. Mind­ezek napjainkig gátolják a képzésben érdekeltek köré­nek bővítését, a képzésre fordított idő racionális ke­zelését, a helyi szükségle­tek rugalmasabb felvállalá­sát. a tartalmi alternativi- tást és az iskola „piacosítá­sát” stb. Ugyancsak erőteljesen társadalmi indíttatású a közismerten eltorzult érték­rendünkhöz hasonlóan torz motívációhiány. Amely az iskola belső működésének gyengeségeivel — tartalmi, pedagógiai eszköztárának fejletlenségeivel — találkoz­va, a tanulási morál erőtel­jes romlásában, az egyéni képességszint alatti teljesít­ményekben .jelenik meg. Mindezek eredménye, hogy pl. végzőseinknek 25—30 százaléka továbbtanulásra alkalmatlan bizonyítvány­nyal és tudásszinttel lép ki az általános iskolai képzés­ből. Ezeknek a gyerektöme­geknek — melyeknek me­gyénkben ebben az évben a tábora 3000—4000 fős nagy­ságrendű — képzését a mai iskolastruktúra képtelen megoldani. Elsősorban azért, mert a gazdaság segéd- vagy beta­nított szintű felkészültségű munkaerőt mind kevésbé igényel. Másrészt azért, mert a jelenlegi iskolastruk­túra — melyben lényegé­ben csak a gimnáziumi ka­pacitások növelhetők — ezekkel a fiatalokkal nem tud mit kezdeni. Helyzetü­ket tovább súlyosbítja, hogy a gazdasági szerkezet vár­ható átalakulása az intel­lektuálisan is fejlett mun­kaerő iránti keresletet nö­veli meg. Az iskolákat is ilyen irányú elmozdulásra késztetik! Vagyis ezek a gyermekek az iskolarend­szerből már nemcsak a szűk keresztmetszetek, ha­nem privát teljesítményük alacsony színvonala miatt is kiszorulnak. így van ez már ma is. de még inkább így lesz a jövőben. Vagyis a továbbtanulás egyik kulcsa az általános iskola, a má­sik a gazdaság zsebében van Ügy tűnik, a kettő fejlődé­se. fejlesztése elválasztha­tatlanul összeforr. EZ A FELISMERÉS NEM ÜJKELETÜ. Napjainkig azonban ezeket elsősorban mint politikai célokat ke­zeltük. így oktatásfejleszté­sünkben jó hangzású szlo­geneknél aligha jelenthet­tek többet. Részben ennek is tudható be, hogy egy ilyen kicsiny népességtöbb­letet, mint amilyen a de­mográfiai hullámnak becé- - zett néhány népességpopu­láció — amely mindössze 5 —6 ezrelékes természetes szaporulatot jelentett — ek­kora sokkot okoz iskola- rendszerünknek. Vagyis ál­taluk előhívódtak a látens bajok: a rendszer fejletlen­sége, merevsége, a szűk ka­pacitások, a differenciálat­lanság, és a teljesítmény­visszatartás. Ennek a viszonylag sze­rény demográfiai hullám­nak — amely egy jól mű­ködő társadalomban a né­pesség természetes repro­dukcióját jelenti — sok az áldozata. „Munkanélkülivé" vált kisdiákok, kétségbe­esett szülők kiáltását azon­ban, nekem úgy tűnik, mintha társadalmunk nem érzékelné igazán. Az egyéb súlyos bajok elvonják a figyelmet! Az iskola is és a szülő is meglehetősen ma­gára maradt! Pedig emlé­kezzünk, hogy a 70-es évek elején hogyan örültünk de­mográfiai helyzetünk javu­lásának. Akartuk és ösztö­nöztük jöttüket! ígértük, fogadkoztunk, hogy ök azért, mert többen vannak, mint az előttük járók, vesz­tes generációk nem lehet­nek. Szavunkat nem tud­tuk állni! Ügyetlen kezünk­ben felrobban a demográfia időzített bombája. Ennek azonban a lángja nagyobb mint a füstje! Sé­rültjeinek, áldozatainak többsége a társadalom pe­rifériájára szorultak gyere­keiből került ki. Értük ber­zenkedni ezért is kötelessé­günk. Kuknyó János Erzsébet királyné Veszprémben Erzsébet királyné szobrát, — Zala György alkotását — először 1901-ben lep­lezték le Veszprém­ben. A második világ­háborúban megsérült szobrot restaurálták és most ismét felállítot­ták a megyeszékhe­lyen. (MTI-fotó) Á továbbtanulás feszültségei ■I Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 7 Felrobban a demográfiai bomba '989. július 8. —n——

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom