Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

a Kelet-Magyarország 1989. július 7. Két évtized dalolva Táncosok a VIT-en Korábban már beszámol­tunk arról, hogy több szabol­csi résztvevője is van a phen- jani VIT-küldöttségnek. Ak­kor még nem tudtuk, s így nem írhattuk meg. hogy a Nyírség táncegyüttes négy tagja is Koreába utazott: Szilágyi Zsolt és Zsoltné. To- kánszky Gyula és Fehér Csa- báné a kulturális küldöttség szerencsés tagjai. Természete­sen táncművészetüket is be­mutatják. szatmári és erdé­lyi táncokból adnak ízelítőt. Több alkalommal is fellép­nek a távoli országban. Zenés kabaré A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 20. évfor­dulóját a nagyecsedi Rákóczi Tsz és a művelődési ház ve­gyes kara. A kórus vezetője Kocsis Miklós magyar-ének szakos tanár, aki időközben a település tanácselnöke lett, de a kórus összefogásáról, irányításáról nem mondott le. A hetvenes években több rádiófelvétel készült a kó­russal, többek között a Fővá­rosi Operettszínházban is felléptek. Az eltelt évtize­dekben rendszeresen szere­peltek a helyi ünnepségeken, a körzeti és megyei hangver­senyeken. .A helyi gyűjtésű népdalok ápolását mindig szívügyüknek tekintették, de Kodálytól Marosig. Bachtól Mendelssohnig széles reper­toár jellemzi a kórust. Video Jó hír a videósoknak, hogy bővült a nyíregyházi Video- ház filmválasztéka. Mint ko­rábban az újságok hírül ad­ták, a MOKÉP szerződést kö­tött a VICO nevű amerikai— magyar céggel, s ennek ered­ményeképpen a magyar vi­deokölcsönzőkben is megta­lálhatók a legújabb filmek. Természetesen a megyei mo­ziüzemi vállalat is kap ezek­ből. Havonta 20—20 filmmel gyarapodik a választék. Egy hónapja a református nagytemplomban megrende­zett jubileumi hangverse­nyen a vegyes karon kívül fellépett a 100 éves reformá­tus egyházi kórus, a zenei tagozat énekkarai, s a nagy­hírű debreceni Kántus. Itt ádták át a vegyes karnak a Szocialista kultúráért ki­tüntetést. Többször voltak országos minősítésen, legutóbb június elején, amikor az „Éneklő Magyarország’’ hangverse­nyen „ezüst” minősítést szerzett a jelenleg nem egé­szen harminctagú vegyes kar. Elsősorban a könnyű mű­faj kedvelőit várják július 7-én a nyíregyházi szabadtéri színpadra az Eső előtt köpe- nyeg produkcióra. A Radnóti Színház előadásában a két vi­lágháború közötti magyar kabaré klasszikus szerzőinek vidám jelenetei szólalnak meg, jeles művészek tolmá­csolásában. A „boldog béke­időket” idéző nosztalgiakaba­rét Haumann Péter rendezte, és természetesen ő is közre­működik. Partnerei között ta­láljuk Schütz llát, Szomba- thy Gyulát. Balázsovits Ba­jost és Sunyovszky Szilviát. (Esönap július 9.) * Amos Imre és Nagykéllé Egy hétig még zárva Technikai okok miatt zárva tart július 12-ig Nyíregyházán a Váci Mihály művelődési központ, így tehát addig a kiállítások sem látogathatók. A házban javában készülnek az idei IX. Országos Népművészeti Kiállításra, amely­nek a megyei városi művelődési központ ad otthont július 29-től. Hangsúlyos fejezettel kez­dődik a Szabolcs-Szatmári Szemle idei második száma: Gyarmathy Zsigmond, a me­gyei levéltár igazgatója köz­zéteszi a beregi férfiak Szovjetunióba történt depor­tálásáról szóló dokumentu­mokat. A már önmagában is felkavaró adatsort á szerző Jóvátétel című írása és egy volt hadifogoly, Filep János emlékezése teszi megrázó ol­vasmánnyá. A folyóirat Hagyomány cí­mű rovatában három Vas­vári Pálhoz szóló levélről, Valamint Kölcseyről és az 1830—31. évi lengyel felke­lésről olvashatunk. A Valóság rovatban az MSZMP megyei bizottsága közvéleménykutató csoport­jának felmérését kísérhet­jük figyelemmel. A téma a Amos Imréről, a Nagykálló­ban született festőművészről olvashatunk abban a kiad­ványban, amely a közelmúlt­ban jelent meg Nagykálló Barátainak Köre gondozásá­ban. A 17 képpel illusztrált kis kötet szerzője Tidrenczel Sándor. Ámos, eredeti nevén Ungar Imrét külföldön a magyar Chagallnak tekintették. A ha­zai kortárs festők a maguk Társadalmi Szemle külön- számának fogadtatása és az 1956-os események megítélé­se 348 visszaküldött kérdőív alapján. Ezt követően a pe­dagógusok fizetéséről talá­lunk tanulmányt. A Szemle mostani számában a Móricz Zsigmond Színház két előadásáról az Oreszteiá- ról és az Éljen a színházról ka­punk kritikát, majd Antall Ist­ván búcsúzik Belohorszky Pál­tól. Az utolsó lapok tartalmaz­zák a helyi kiadványok re­cenzióit. A Szemlét a most induló helyismereti bibliog­ráfia, repertórium, és ese­ménynaptár zárja. A szerkesztők e számmal köszöntik Margócsy József nyugalmazott főiskolai ta­nárt, „Nyíregyháza mindene­sét” 70. születésnapja alkal­mából. Amos Imre: Nagykálló Radnótijának vallották — ír­ja a kötet szerzője. Ámos Im­re 1907-ben született a piac melletti utcában. Apja halála után költöztek a Csillag utcá­ba, ahol ma emléktábla őrzi nevét. Nagvkállóban érett­ségizett, 1925-ben került el Budapestre. A Képzőművé­szeti Főiskolán Rudnay Gyu­la és Vaszary János tanítvá­nya volt, de hatott rá Bar- csay. Csontváry, Rippl-Rónai, Picasso — és persze Chagall, akivel 1937-es tanulmányút- ján személyesen is találkozott Párizsban. Festményeinek témája a gyermekkor világa, az emberi összetartozás művészi megfo­galmazása. 1931-től már is­mert résztvevője a hazai ki­állításoknak, díjakat kap. 1935-ben a Munkácsy Céh tagja lett. Feleségével, Anna Margittal az Ernst Múzeum­ban rendeztek közös kiállí­tást. 1940 őszétől azonban — zsidó lévén — többször mun­kaszolgálatra vezénylik. Eb­ben az időben nagy szerepet kap festményein a fal, a pus­ka, a balta és mint a rettegés, a szorongás jelképei: a sötét színek. Végül az utolsó stá­ció: 1944-ben meghal egy né­metországi lágerben. Ma emléktábla és plakett, tanulmányok, gyűjtemények­ben lévő alkotásai őrzik em­lékét, mégsem ismerjük elég­gé. Ezt a hiányt enyhíti a nagykállóiak által megjelen­tetett kiadvány is. Szabó Csaba Megjelent a Szemle ’ Jóvátétel, deportálás, búcsú Kiemelt lakbér — kiemelt zaj?! Nyíregyházán a Zrínyi Ilo­na u. 8—10. szám alól több esetben megkereste szerkesz­tőségünket néhány lakó, hogy tegyünk valamit, nézzünk szét a portájukon, mert nem érzik igazán „otthonuknak” ezt a környéket. — Igaz, hogy a város köz­pontjában vagyunk, de elvi­selhetetlen zaj vesz körül bennünket. Hátul az udvart parkolónak használják, mert itt nem kell fizetni érte — háborognak a lakók. — Éj­szaka megérkezik a teher­autó és kora hajnalban már brúgatják a motort. Körülnézve az udvarban, tényleg sok autó áll. A par­kosított, füves részre éppen egy mikrobusz áll be. Az is igaz, hogy a környék szeme­tes, az ablakok kitöredeztek. A lépcsőház külső mozaik burkolata nagy felületen le­hullott. (Javítását a múlt év áprilisában az IKSZV elren­delte a hibaelhárító üzem­nél.) Bosszantja még a lakó­kat az alattuk lévő üzletek zaja. A húst már hajnalban vágják és reng belé a ház, éj­szaka meg zörög a ventilátor. A házmester mérgesen mond­ja, hogy az összes bejárati aj­tót teled ugdosták gyufaszá­lakkal, hogy ne lehessen be­csukni őket. — Az éjszakai csavargók itt alszanak, valamelyik reg­gel zavartunk el egy nőt, aki rendszeresen itt éjszakázott. Egyesek meg idejárnak pisil­ni — folytatja az idős néni. — Ezért kell nekünk kiemelt lakbért fizetni?! — Mi a véleménye a ta­nácsnak? — tettük fel a kér­dést. — Minden ember felel a környezetéért, akkor is, ha tulajdonos vagy bérlő — em­lítette Kuritár András lakás­ügyi csoportvezető. A hátsó udvar nem tartozik a lakók kizárólagos bérletébe, ezért semmit nem fizetnek. Állami tulajdon, ahová mindenki be­mehet. S hogy miért kell több lakbért fizetni? Bár elfogad­ják azt a véleményt, hogy jelentkeznek hátrányok, de még mindig több előny fűző­dik ahhoz, hogy a város szi­vében lakik az ember. Ezért kell 10 százalékkal magasabb lakbért fizetni. A lakók elpanaszolták azt is, hogy reggelente itt gyüle­keznek az IKSZV dolgozói és zajonganak, a durva szavak a negyedik emeleten is hal­latszanak. A hibaelhárító építésvezetőség a lakosság ér­dekében helyezte el a gyors- szolgálatot a város központ­jában, hogy minél előbb a helyszínre érkezzenek és ki­javítsák a hibát. Csendben. Röviden ennyi a történet, kicsit talán már unalmas is. Valahol, valami azonban hi- bádzik — lakókban, hivatal­ban, bennünk. Keressük meg. Igaz, hogy „hallgatni arany”. — Ezért olyan szegények az emberek? (bojté) RDSZ-esaport Kisvárdán Megalakult Kisvárdán a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének helyi cso­portja. A 111-es számú ipa­ri szakmunkásképző intézet kilenc pedagógusa döntött úgy, hogy csatlakozik a PDSZ-hez, mert véleményük szerint iskolájukban a Peda­gógus Szakszervezet nem töltötte be a hivatását. A most létrejött PDSZ-csoport célja tagjainak maximális érdekvédelme, a munkahelyi ’ demokrácia elősegítése. Veszteségre kitüntetés A Kelet-Magyarország- ban 1989. június 13-án megjelent cikkükre és az abban feltett kérdé­sekre az alábbi választ adjuk: igazgatónk 1958 óta áll vállalatunk alkal­mazásában, 1964-től igaz­gatóként. Munkáját nagy szakértelemmel, tapaszta­lattal, lelkiismeretesen látja el. Jelentős társadal­mi munkák szervezésével a város fejlődéséhez is hozzájárult. Vezetésével a vállalat eredményesen működött. Az elmúlt tíz év átlagos nyeresége 6,2 millió forint. Az elmúlt tíz évben igazgatónk nem kapott kitüntetést, ez idő alatt, az ő javaslatára általában fizikai dolgo­zók részesültek hasonló kitüntetésben. A kitüntetésre nem egy év, hanem több évtized során kifejtett munkája alapján javasoltuk. A gazdálkodás általában kockázattal jár, magával hordozza a nyereség és a veszteség kockázatát. En­nek oka lehet vállalati belső, de külső gazdasági körülmény. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az újságíró cikkében közölt informá­ció alapján alkot egyolda­lú ítéletet egy ember fe­lett. Tanácsi Építőipari Vállalat Vezetősége Vállalati Szaksz. Bizottság (A szerk, megjegyzése: Régi reflexet emlegettünk kis írásunkban, amikor a nyugdíjba vonuló igazga­tót akkor is kitüntetik, amikor veszteséges a cé­ge. A válasz nem győz meg az ellenkezőjéről, ezért továbbra is fenn­tartjuk a javaslatte­vők felelősségét. Elvég­re a kitüntetések osz­togatásánál nem érvé­nyesülhet a ma nekem, holnap neked .. .) Nagy a forgalom hét­köznap délelőtt is Tuzsér egyetlen önkiszolgáló élel­miszerboltjában. Az üzlet­ben az élelmiszerek és vegyláruk mellett üveg­porcelán és ruházati ter­mékeket is kínálnak, mi­vel másutt nem vásárol­hatná meg a lakosság ezeket az alapvető cik­keket. A szovjet turis­ták nagy számban ér­keznek Záhonyba és a tfz kilométerre fekvő Tuzsé- ron is érződik, különösen a déli órákban a zsúfolt­ság. Ezért is indokolt lenne egy korszerű ABC-t építeni, amint azt a tuzsé- riak szeretnék. (Tóth Kornélia felvétele) A tárgyalóteremből Ibrányi autófosztogatók Gyakori Nyíregyházán a gépkocsi feltörés, s 'az elkö­vetők rendszerint fiatalkorú­ak. Tavaly májusban is egy ilyen társaság akadt horogra, tagjai egy hónap alatt számtalan autótulajdo­nosnak okoztak kárt, bosszú­ságot. A fiatalkorú T. József, O. József, B. József és B. Tamás Ibrányra specializálták ma­gukat. Első esetben egy ARO-t törtek fel, az ablakát csavarhúzóval kifeszítették. Kitépték a kisteherautóból a hangfalakat, karórát, zseb- számológépet, kazettákat emeltek el belőle. Néhány nap múlva O. József a VO­LÁN vállalat egyik Ifájába mászott be a felfeszített te­tőablakon keresztül. Több mint 10 ezer forint értékű szerszámot, kazettát, rádió­magnót adogatott ki T. Jó­zsefnek és B. Tamásnak, akik közben figyelték, nem jár-e arra valaki. Egy Skodának a pillangó­ablakát törték be, egy Tra­bantba úgy jutottak be, hogy a szélvédő üveg gumiágyát kivágták és az ablakot egész­ben kiemelték. Válogatás nélkül törték fel az IFÁ-kat, Barkaszokat, személygépko­csikat, egyszer még egy au­tóbuszt is. Mindent elloptak a járművekből, ami mozdít­ható volt. Betörtek az ibrá­nyi általános iskola raktárá­ba, megkísérelték feltörni az ibrányi ÁFÉSZ egyik élelmi­szerboltját, s a nagyhalászi zsákgyár kerékpártárolójába is bejutottak: T. József be­mászott a helyiségbe, elvágta a szögesdrótot és három ke­rékpárt adogatott ki. A fiúk az elkövetett bűn- cselekmények számára, sú­lyosságára tekintettel az alábbi büntetéseket kapták: T. József tíz rendbeli, társ- tettesként elkövetett lopás büntette, 11 rendbeli lopás vétsége és egy rendbeli ok­irattal visszaélés vétsége mi­att 1 év 6 hónapi fiatalkorú­ak fogházát, O. József ha­sonlók miatt javítóintézeti nevelést, B. József szintén javítóintézeti nevelést, B. Tamás 1 év 2 hónap fiatal­korúak fogházát kapott. (O. József és B. József még csak tizenöt évesek, büntetésük ezért enyhébb.) Az* ítélet jogerős. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom