Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

Kelet-Magyarország 1989. július 27. Próba? Szerencse! — fi kísérlet sikerfiit Papírhajó a Tiszán Dombrádnál valóban szőke volt a Tisza azon a rek- kenő júliusi napon, amikor a Papíripari Vállalat Nyír­egyházi Gyára üdülőjében rendezett családi szabad­idős táborba a zárónapra meghívtak. Napozásra már nemigen vágyott senki, végig jó idő volt az egy hét alatt, így aztán aki egykis bronz színre vágyakozott, itt elérhette. Sehol nem lehet olyan szépen lebarnulni, mint a Tisza partján, fehér nyárak tövében. tény ott van a gyerekek kö­rül, és a fél szemét mindig rajtuk tartja. Nyugodtan, boldogan Jó magas lábakra építették itt is a házakat a víz miatt, alájuk húzódunk a tűző nap •dől. Az egyik ház alatt a ko- .•ongozó, amit Varjú Gabri­ella, a gyár közművelődési előadója a tábor számára vá­sárolt. Szakavatott mester, Dorogi Józsefné népművész segíti az újabb és újabb kí­sérletezőiket: jobb sarokkal kell erőteljesen előrerúgni, hogy megperdüljön a korong, és máris lehet vizes kézzel formázni az agyagot. Váza, kistál, hamuzó, kinek mi si­keredik, van akiről kiderül, tehetsége van a fazekasság­hoz ... áldozatot kíván Egy másik ház alatt Török János kosárfonó népművész tanítványai hajlítgatják egyre nagyobb eredménnyel a víz­be áztatott vesszőt. Takaros kis kaskák, tojástartók ké­szültek itt a hét alatt elég szép számban, sokan meg­kedvelték a kosárfonást; ami pedig áldozatot kívánó mes­terség, előfordult, hogy aki belefogott, csak öt órakor ment ebédelni, mert a vesz- szőt nem lehet otthagyni, kü­lönben kiszárad. Így járt egy­szer Szabó Zoltán autószerelő is, akinek a felesége a pa­pírgyár dolgozója. Most egy újabb kiskosárba kezd, az érdekli, hogyan lehetne más­képp beszegni, mint azokat, amiket korábban font. Ö az­előtt is gyakran járt itt, törzs- gárdatag a Papírhajó baráti körben, velük jár a Tiszára. A harmadik csoport Jár- mezei Tamásné gyöngyfűzőtől lesi el a szakmai fogásokat, szebbnél szebb láncokat, kar­kötőket és különféle figurá­kat készítettek a felnőttek is, a gyerekek is. Milyen nagy büszkeség lesz majd az osz­tálytársaknak megmutatni a helyes kis zöld krokodilt, vagy anyunak viselni azt a gyöngyékszert, amit a gyere­kek fűztek. Engem is meg­ajándékoznak egy fehér egér­rel, piros a szeme, fekete az orra, megszámlálhatatlanul sok gyöngyszemből van, . de az egész nem nagyobb egy rendes körömnél. A gyerekek kérik, feltétlenül nézzük meg a Szupernagyi munkáit, és írjuk meg, hogy őt minden gyerek nagyon megszerette. A Szupernagyi, Fehér Ist­vánná Tatabányáról érkezett és a papírgyári művezető fiával és a családjával jött Dombrádra. Nagyon kitűnő­nek tartja az ötletet, hogy az üdülőben ilyen népművészeti programok között válogat­hatnak, sokkal színesebb, tar­talmasabb így a program. Luxusszinten ■Ugyanezt hangsúlyozza a Dutka házaspár is (Dufka Sándor a gyár esztergályosa),, három fiúgyermekükkel je­lentkeztek ebbe a családi tá­borba. Meghívnak a „laká­sukba” egy kávéra és egy üdí­tőre, ami bizony nagyon jól­esik a hőségben. A faház tá­gas, kényelmes, a társalgó, a konyha jól felszerelt, az eme­leti részen van a hálószoba, jól elférnek. Elhozták a házi­állatokat is, a hörcsögöt, a papagájt, de a gyerekek in­kább a korongozással, a gyöngyfűzéssel foglalkoztak. Nagyon örülnek, hogy az el­ső ilyen táborban itt lehet­tek, amiért egy hétre ebéd­del együtt 730 forintot fizet­tek. Tizenöt évi házasság alatt egyszer jutottak szakszerve­zeti beutalóhoz — ezután, ha lehet, szívesen járnának ide vissza... Megismerkedem az üdülő gondnokával, Lusánszki Sán­dorral is — és nem győzök ámulni: videótól a mosogató­gépig szinte luxusszínvonalú az itt található felszerelés, berendezés. Délután Rozgonyi István hajóskapitány beszál­lást „vezényel”: indul a két- törzsű hajó, a katamarán. Felvesszük a mentőmellénye­ket, és irány szembe a víz­zel. A legjobban a gyerekek élvezik a vizet, hát még ami­kor megpillantjuk a tehén­csodát: bokáig áll a szegény jószág a vízben és nem moz­dul. Dutka Ákoska, aki há­roméves, megbámulja a tar­ka teheneket, és azt kérdi a mamájától: ha továbbme­gyünk, majd látunk megint bocit? Bocit ugyan nem lát­tunk többet, de láttuk a víz­mosta meredek partszakaszon a partifecskék birodalmát — az is különleges élmény. Hát még a mellénypróba. Az em­ber hanyattvágja magát a vízen, és a gallérnál fogva fennmarad, csak a feje lát­szik kint. Azért a hajóskapi­Visszafelé egy jó szakaszon kikapcsolja a motort, a víz sodrával csurgunk le és köz­ben énekelünk. Messze viszi a víz a hangot, a partról is­meretlenek integetnek. Majd Decsiné Héder Máriával, aki a népművészeti programot megszervező Váci Mihály művelődési központ képvise­letében van itt Nyíregyházá­ról, megbeszéljük, hogy a kí­sérlet sikerült. Varjú Gabi arról számolhat be a gyár vezetőségének, hogy érdemes folytatni. E sorok írója pedig azzal az élménnyel búcsúzik, hogy rég nem látott együtt ennyi nyugodt és boldog em­bert. B. E. Csúcsforgalom Vasváriban A nyári forróságban még elviselhetetlenebb a forgalom Tiszavasváriban. Az igazi csúcs délután alakul ki a 36-os főút városi szakaszán, amikor az ALKALOIDA dolgozói — többségük kerékpáron — közlekedik hazafelé. Elénk az át­menő kül- és belföldi forgalom is, ilyenkor általában lé­pésben követik egymást a gépkocsik. A várossá formáló­dás természetes velejárója az emelkedő közúti forgalom is — állítják Vasváriban, sajnos azonban ezzel párhuzamo­san megnőtt a balesetek száma is. A felvételen éDDen egy koccanást sikerült lencsevégre kapni, amely az étterem előtt történt a napokban exv forró délutánon, (tarnaij £ szegetem minden­napi kedvenc cse­megémet, a müz­lit. Hideg tejben kavarva a legfinomabb. Csendesen élvezem, mint kerül egy mazsolaszem, mogyoró, szárított gyümölcs, puf­fasztott mag kemény, fé­lig vagy teljesen elázott állapotban a nyelvemre. Próbálom az ízeket szét­választani, ez rágós, íze után napraforgómag, más valami granulált csemege és hopp... egy ismeretlen szúrós valami csúszik félre a torkomon. Kráko- gok, szúr kegyetlenül, már fuldoklóm, családom egyike ráadásul ütemesen veri a hátamat. Ennek avagy ösztönös köhögé­semnek hatására helyes útra kerül, s kiderül, egy napraforgómag héja. Kedvem szegetten, most már óvatosan kóstolgatok, s mire a tálka végére érek, még öt héjas szemet „sikerül" megtalálni. Mi­re jó egy effajta malőr? Megnézem kinek a ter­méke. Kalocsán csoma­golták a Sütő- és Édes­ipari Vállalatnál. Eddig szentül hittem a müzli egészséges voltában, mára kezdek félni tőle. (j. A.) Augusztus közepén Sza­bolcsban portyázik a nyugatnémet Stormwitch együttes. 18-án Nyíregy­házán, 19-én Kisvárdán lépnek fel. Magyar me­nedzserükkel, Józsa Bé­lával — aki eddig csak a Pokolgép ügyeit intézte, illetve a Pokolgép szöve­geinek írásában vett részt — telefonon beszéltünk. — Miért épp rád esett a Stormwitch választása, és hogy bírod a két együttest egyszerre? — kérdeztük tőle. — A Stormwitch 1987-ben járt először Magyarorszá­gon, aztán tavaly, 1988-ban is turnéztak nálunk. Ezeket a koncerteket is én szervez­tem és az együttes maxi­málisan meg volt elégedve a munkámmal. A második turné után került szóba, hogy szükségük lenne egy olyan emberre, aki megfe­lelően foglalkozna a Storm­witch kelet-európai képvise­letével, és ők rám gondol­tak. Tudom, hogy két együt­tessel kétszer annyi munkám lesz, de remélem, egyiket sem kell elhanyagolnom a másik miatt. — Mit kell tudnunk róluk? — 1981-ben határozta el öt nyugatnémet srác — Andy Aldrian (ének), Lee Tarot (gitár), Steve Merchant (gi­tár), Ronny Pearson (basz- szusgitár) és Pete Lancer (dob) —, hogy Stormwitch név alatt beáll a heavy me­tál bandák népes táborába. Az elmúlt évek alatt sike­rült jelentős pozíciót elér­A Stormwitch. Műszál, pamut és tiszta gyapjú alapanyagú divatos sza­badidő- és tréningruhák a Habselyem Kötöttárugyár ter­mékeiből. (Elek Emil felvétele) niük az európai együttesek között. Nemrégiben fejez­ték be az ötödik nagyleme­zük felvételét. Magyarorszá­gon a turné indulásának napján jelenik meg a nagy­lemezük — kazettán is —, amin a tavalyi magyaror­szági előadások legsikere­sebb dalai találhatók. Ez majd minden koncerten kap­ható lesz. — A heavy metálon belül milyen irányzathoz tartozik a Stormwitch? — Fekete Romantika. Ez az elnevezés fémjelzi a heavy metálon belül leginkább a Stormwitch stílusát. Témá­ikat főként a XVIII—XIX. századi klasszikus horror­íróktól kölcsönözték. Né­hány név, akiknek művei megihlették őket: E. A. Poe, R. L. Stevenson, illetve Os­car Wilde, Roman Polanski. Boszorkányok, vámpírok, mohával és gazzal benőtt várfalak, éjszakai temetők, ködös templomudvarok a szereplői és helyszínei a szövegeiknek... — Első hallásra ez meglehe­tősen rémisztőén hat. Minden­esetre ez országos turné, ha jól tudom Szabolcsban kezdő­dik? — Nemcsak az országos, de a kelet-európai is. Ma­gyarországon kívül fellépnek Csehszlovákiában, Lengyel- országban és Szovjetunióban, összesen két hónapig tart a turné, és ezalatt ötven kon­certjük lesz. — Most tehát két hónapi Stormwitch-lázban égsz, de mi lesz addig a Pokolgéppel? — Nem hanyagolom el őket, és ebből a nyugatnémet kapcsolatból a jövőben biztos, hogy ők is profitál­nak. Most fejeződött be a nyári turné. Augusztus 21-éri a váci stadionban közösen lép fel a Pokolgép és a Stormwitch. Aztán a Gép számára elkezdődnek az új, a negyedik nagylemez próbái. Októberben folytatódnak a koncertek, eddig harminc fellépésre van kilátás, és szó van egy NSZK-beli meg­hívásról is. Száraz Attila KI FIGYEL BAJUK? A Nők Lapja 27. száma a Hó­diköt tiszalöki gyáregységéről közöl 3 oldalas riportot. Ebben olvashatjuk: ..Varrónők gör­nyednek a gépek fölött. Már nem lamentálnak, nem panasz­kodnak. Magukra hagyatva gür­cölnek, hogy elkerüljék a teljes ellehetetlenülést. Nagy kérdés: ügyel-e rájuk egyáltalán valaki.” KRITIKA HELYETT Az Üj Tükör 28. számának színházi kritikájában olvastuk: ,.Az Énekes madár a nyíregy­házi évad egyik legszínvonala­sabb előadása volt. Üdeségével lecsendesítette és magával ra­gadta a zacskókat zörgető kö­zépiskolásokat. varázslatos lírá­jával magasba . repítette a fel­nőtt közönséget. A nézőket az előtérben köszöntő székely dal­lamok és a prológként vetített fényképek hangulatot teremtet­tek Tamási Áron föld fölött le­begő történetéhez. A szereplők megtalálták azt az arányt, mely- lyel megőrizték a dráma bájos humorát anélkül, hogy közben erőltetett népieskedésbe vagy túlzott karikirozásba csaptak vol­na át. Csodákat játszottak el, de magától értetődő természetes­séggel. a szerelem mindent le­győző erejét hirdetve. Nem volt szükségük sok száz ezres díszle­tekre, csak néhány faragott bú­torra, és máris elhitték, hogy Gondos Magdő szerelme falakat tud megmozgatni. Kömény Móka alatt megnöveszti a fát. hogy megmenekülhessen üldözői elől, s együtt elrepülhetnek az életük­re törő károgó variak élői. . . Szeretni kellett az előadást, mert minden egyes percében ér­ződött. hogy a szereplők — a se­gédszínészek is — nagyon szere­tik.” faluhaz a Népművelés most megjelent idei 3. számában beszámol arról, hogy: ......... faluházzal gyarapo­dott Záhony társközsége, az alig kétszáz lakost számláló Győ­röcske. Az építkezést megelőző­en közvélemény-kutatást rendez­tek. melynek során a lakosság maga döntötte el, hol épüljön fel a létesítmény. A falusi épí­tészet sajátos stílusjegyeit is magán viselő, praktikus kialakí­tású faluház. nem egészen egy év alatt készült el. A lakosság körében szép tervek vannak már a szőkébb környezet csinosításá­ra, ápolására, sőt egy szabadté­ri sportlétesítmény kialakítására is. melyet társadalmi-munkában készítenek majd el. RUBELESÖ A Figyelő július 6-i száma összegző értékelést közöl a kis- határforgalomról. Ebben olvas­hatjuk: ..Amire kevésbé lehetett számítani, az a szervezett turiz­mus ugrásszerű növekedése volt. Egyedül a Nyírtourist Idegenfor­galmi Hivatalon keresztül vár­hatóan 40 ezren érkeznek az idén Szabolcsba. Mivel a szet- vezett turisták valutaellátmánya lényegesen meghaladja a kisha- tárforgalomban beválthatót, így nagyobb értékű termékek iránt is van fizetőképes kereslet. A szervezett turizmus jórészt a vá­rosokba irányul, ennek hatására az év első öt hónapjában példá­ul Nyíregyházán 15 százalékkal nőtt az élelmiszerek. 45 száza­lékkal a ruházati cikkek és 35 százalékkal a vegyes iparcikkek forgalma. Volt olyan nap is, amikor a nyíregyházi kereske­delmi forgalom 70 százalékát szovjet turisták vásárlásai jelen­tették”. Falusi elegancia A tettes és az áldozat Tii- szakóródon ■ egy házban lak­nák. Jó viszonyban vannak, egymással sokszor viccelőd­nek. Kópia Zoltán, az elkö­vető, és édesapja befogadták magúikhoz a 63 éves áldoza­tot, Elék Andrást, aki a ház­körül 'különböző apróbb munkákat végzett el. Tavaly december 15-én az istállóban vízbekötést vé­geztek. Kópia és Éllek is iszogattak, de az idős ember erősebben leittasodott. Tré­fálkoztak egymással, bir­kóztak, mint ahogy az jó barátok között már lenni szokott. A 19 éves fiú erejét fitogtatva belenyomta Eleket a jászolba. Az öregember kimászott onnan, majd az is­tálló ablakából elővett egy kést és odaadta a fiatalem­bernek. A fiú egy angol lord eleganciájával vette el tőle a kést, meghajolt és kérdez­te: most én szúrjam meg önt, uram? Éllek pedig ha­sonló stílusban válaszolta: hát szúrjon meg, uram. Kó­pia Zoltán tréfából felé bö­kött. Elek András azonban a nagy mennyiségű ital mi­att — amit korábban elfo­gyasztott — erősen im-boly- gott. A rosszul számított mozdulat miatt a késpenge beleá'Ut a mellkasába. A szúrás következtében közvet­len életveszélyes állapotba került, kórházba kellett szál­lítani. Kópia Zoltánt a megyei bíróságon életveszélyt oko­zó, gondatlanságból elköve­tett testi sértés vétsége mi- at vonták felelősségre. Mi­vel Elek András épp any- nyira tehetett a sérüléséről, mint Kópia, a fiatalembert mindössze 10 hónapi fogház- büntetésre ítéltek, amit egy év próbaidőre felfüggesztet­tek. Az ítélet jogerős. (B. A.) 2 Boszorkány, vámpír a zenekarnak Szabolcsban kezdődik a kelet-európai turné „Most én szúrjam mag önt... 7” j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom