Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. július 17. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Válaszol Ésilc Sándor újságíró Nem vállalkozók azon ol­vasók nevének felsorolására, akik a propán-bután gáz­ellátás hiányosságait tették szóvá, lévén, hogy nagyon so­kan voltak. Tanulságos lenne indulatos szavak közlése, he­lyette azonban álljon itt egy örömhír: Bicsár György, a nyíregy­háza töltőüzem vezetője el­mondta; hogy már a héten jelentős javulás áll be az ellátásban, sőt a közeljövő- bein talán a feledés homá­lyába merül az elmúlt három hét ideges hangulata. Min­den vállalt köiteflezettségét teljesíti, illetve pótolja a a vállalat. Teljes töltési ka­pacitásával ezen muiíkáliko- diik. Nem minden haszon nélküli az a tapasztalat, amit Bicsár Gyöngy a tájé­koztatás után elmondott: a hihánypszichózás nagyon sok embert ama késztet, hogy a palackot akikor vigye vissza, amikor még két-három kiló gáz található benne. Mint elmondta: a vissza vitt üres palaokok legalább egynegye­dében van még géz. Kovács Mihály olvasónk a 17-312-es számról kérdezte, hogy mikor várható a nyír­egyházi Pompás utcán az építési tilalom feloldása? A városi tanács műszaki osztályáról Fazekas György- né eflőadó felvilágosítása szerint nincs kilátás a me­gyeszékhely külterületeinek olyan irányú átminősítésére, amely lehetővé tenné építési engedély kiadását Kapnak-e az első osztályos gyerekek ingyen tanszert — érdeklődött Móra vésik János a 15-348-ról. Papp Sándor a városi ta­nács művelődési osztályáról konkrét bíztatást nem tudott adni, ő maga is csak hallott arról, hogy elképzelhető ilyesminek a bevezetése. Ez­zel kapcsolatban senki sem­milyen hivatalos megnyilat­kozást még nem tett. Kiszely János Nyíregyházá­ról a Jég utca, Arany János utca. Hunyadi u., Nefelejcs u. lakói nevében kétségbeesett kéréssel fordult hozzánk. Mondván, megeszi őket a le­véltetű, annyi van feléjük be­lőle. Ebben az esztendőben az időjárási viszonyok sajá­tosságai miatt minden ed­digit felülmúlt a fekete le- véltetű-dnvázdó — tájékoz­tattak bennünket a szakem­berek. Számuk mérséklődése is csak az időjárás megvál­tozásával várható. Olyamy- nyira Titkasóg az ilyesmi, hogy felelőst gyérítésük ügyében hiába is keresnénk. Vigasznak annyit, hogy a ’ soron lévő szúnyogirtások vegyszerei a levéltetűt is rit­kítják. Nyíregyházi taxisoktól kap­tam egy levelezőlapot, melyből idézek: „A nagyforgalmú Bocskai utcán gázvezeték épí­tése folyik. De meddig? Miért nem avatkozik bele a tanács illetékese, hogy ezt a forgalmi akadályt minél előbb meg­szüntesse. Ez nem a Honvéd, vagy a Puskin utca, ahol két évig készült a vezeték. Ogy látjuk, itt is a jó magyar épít­kezési szokás folyik: egy dol­gozik, a többi nézi. A Gázláng Gmk telefonján Kiss László vette fel a kagy­lót, aki saját magát beosztá­sa szerint mindenesként je­lölte meg. Örömhírrel szol­gált, mert (pénteken) azt mondta, hogy ha jó az idő, a hét végén befejezik a cső hegesztését, ezen a héten pedág betakarják az árkokat. Ezek a szavak talán megvál­toztatják a taxisoknak róluk kialakult nem éppen hízelgő véleményét. Hosszabb levelet kaptam Csengerújfaluból valakitől, aki nevét nem közölte. Hogy mi­ért, ő tudja. Írásának lényege az, hogy a faluban többen vettek már kistrak tort kocsi­val és fogadtak napi 500 fo­rintért rakodót. Sok pénzt ke­resnek, és levélírónkat csá­bítja a lehetőség, hogy ő maga is belevágjon a vállalkozásba. Mint írja, rengeteg bérelt föld van a környéken és még sok munkára lenne kilátás. tJgy veszem ki szavaiból, hogy tart ugyan attól, hogy belevágjon, de mégis szeretné. Kedves Ismeretlen! Ügy tűnik — és ezt maga a mi­niszterelnök is megerősítet­te — hogy rövidesen több százezer kisvállalkozó orszá­ga lesz hazánk. Lépjen ön is ezek táborába, mert általuk várható, hogy Magyarország kikászálódjon abból a ne­héz helyzetből, amiben van. Biztos vagyok benne, hogy Gsengerújfaüuban is ez a boldogulás útja. LEVEL Glatz Ferenc művelődési miniszternek Tisztelt Miniszter Űr! Szabolcs-Szatmár megye állami, politikai és társadalmi szerveinek nevében kérjük, látogasson el megyénkbe. Nagyon kívánatos volna, ha személyes benyomásokat szerezne az itt élők életviszonyairól, az oktatás feltétel- rendszeréről, és kulturális helyzetünkről. Egy ilyen látogatás alkalmas lenne arra, hogy szót vált­hassunk önnel azokról az elképzeléseinkről amelyek — megfelelő központi támogatás mellett — a megye felzár­kóztatását, „gyarmati” helyzetének megszüntetését segíte­nék elő. Az ön egyetértését főleg kulturális felemelkedésünk ér­dekében szeretnénk megnyerni, mert félő, hogy az ed­digi eredményeink is semmivé foszlanak, ha elképzelé­seinket nem tudjuk valóra váltani. Pedig ezek az eredmé­nyek nem értéktelenek. Akár a ének-zene kultúrában el­ért eddigi sikereinket, akár a nyelvoktatásban kibontako­zott kezdeményezéseinket, vagy a tehetséggondozás ala­kuló rendszerét tekintjük, van fél(te)nivalónk. Megismerve az ön elképzeléseinek lényegét az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről, valamint az irányítás új perspektíváiról, úgy gondoljuk, hogy szót tudnánk ér­teni. Ennek révén támogatásunkról is biztosíthatnánk a kultúrminisztériumot egy racionálisabb kultúrpolitika he­lyi megvalósításában. Erre annál inkább szükség lenne, mert megyénk szellemi színvonalának növekedése is attól függ, hogy mennyire tudjuk érdekelté tenni a pedagógus réteget ebben a munkában. Már közismerten kifizetőbb a pedagógusnak is, ha a fiatalok értelmének pallérozása helyett mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. A szellem ilyen mértékű elfe- csérlését sürgősen meg kellene szüntetni az egész ország­ban, de különösen nálunk, ahol a pedagógus — és min­den más értelmiségi — bére jelentősen elmarad más tér­ségek hasonló rétegeinek bérszínvonalától. Sem ön, sem mi nem nézhetjük tétlenül a szellem el­értéktelenedését, ezért elengedhetetlen az eszmecsere, az ön személyes tájékozódása, amely a valós életre alapoz­va indíthat el új folyamatokat itt, a mi megyénkben is. Bízva abban, hogy ön is az összefogást tekinti a ki­bontakozás kulcsának, ismételten kérjük, hogy a nem tá­voli jövőben látogasson el hozzánk. Pozitív válaszát remélve, tisztelettel: A megyei tanács nevében: Bánóczi Gyula tanácselnök, az MSZMP mb. nevében: dr. Gyuricsku Kálmán első titkár, az Ellenzéki Kerekasztal nevében: dr. Takács Péter főiskolai tanár, a HNF megyei bizottság nevében: Soltészáé Pádár Ilona titkár, az SZMT nevében: Tóth Géza vezető titkár, a SZABISZ nevében: Juhász Ferenc elnök. Mindenki mondta a magáét Bérreform feltételekkel Nálunk eddig volt bérpo­litika és adópolitika. Nem együtt, hanem külön-külön. Az előbbit az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az utób­bit a Pénzügyminisztérium pátyolgatta. Mindenki mond­ta a magáét, aztán vagy ösz- szecsengett, vagy nem. Leg­többször nem. Vállalatok egymás közt Az ÁBMH munkatársai most egy új, a változó gaz­dasági és társadalmi követel­ményeknek megfelelő bérre­form kibontakoztatásán fára­doznak. Herczog László, a közgazdasági főosztály veze­tője elmondta, hogy egy köz­pontilag irányított gazdaság­ról kell átállni a piacgazda­ságra, ahol a vállalatok egy­más közötti kapcsolata és a piac a meghatározó. Ehhez az szükséges, hogy a gazdálkodó egységek önállóan rendelkez­zenek vagyonukkal, ők dönt­senek a megszerzett nyereség felhasználásáról. Ebben a já­tékban a bukás veszélye is benne van. de a kockázatot vállalni kell. A gazdálkodó egységeken belül elkülönülnek a mun­Polgári termelésre térnek át a Fegyver- és Gázkészülék Gyárban. A katonai költségvetés visszafogása, a megren­delések csökkentése mintegy 10 hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gázkészülék Gyár a változásra gyorsan reagál­va, felszabaduló kapacitásait a polgári termelésre állította át, elkerülve ezzel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogejzírek, s más gázkészülékek országszerte keresett termékek, s több nyugat-európai országba exportálnak be­lőlük. A képen: gázkonvektorokat szerelnek össze az egy­kori fegyveralkatrész-raktárban. mmajnali ötkor még fi­WW nőm vagyok. Ülök a tó partján, kapásra és napfelkeltére várva. Is­teni a nyugalom. Nem kell figyelni a világ zajára, a pártoskodókra, a pártütők­re. Jó szomszédom sincs itt. Hétalvó, alszik a bun­galóban. Jó ötlet volt ez a hétvégi horgásztanya. Hajnal hatkor már ide­ges vagyok. Leül mellém Stohanek és büdös. Éjjel is büdös volt, bekente ma­gát valami szúnyogriasz­tóval, de szerencsére hamar elaludtam. A büdösségen túl az is idegesít, hogy a Stohanek suttog. Suttog­va kérdi: — Szomszéd úr, miért van most annyi hangya és miért repked annyi levélte­tű? — Hogy észrevegye — mondom — Ha csak egy hangya lenne és egy tetű, ki venné észre. — Van benne valami! — suttogja Stohanek és újabb kérdéssel lep meg. — Szomszéd úr, hogy helyes? Megbízó a megbízottat meg­bízza, vagy megbízza a megbízó a megbízottat. — Ez meg mi akar len­ni. Nyelvhelyességi negyed­óra a tó partján? Sitteoí — Fenéket. Másodállás­ban szaktanácsadást vál­lalok, havi tíezerért és alá kell írnom a szerződést. De nem tetszik nekem az ilyen szöveg, hogy a megbí­zó a megbízottat megbízza. — Szóval innen fúj a szél. Havi tízezerért a szerződés szövegén én nem meditál­nék. De tudja mit, kapás nincs, ráérek, játszunk egg kicsit a szavakkal. Gurul egy kő a hegyről, megy utána egy nagykövet. Hogy írná ezt le tömören, szépen, magyarul. — Nem tudom. — Hát ide figyeljen: „Gu­ruló követ egy nagykövet követ.” Jó mi? Nem várom meg a tap­sot. Kapás van. Ahogy az a nagykönyvben is áll: fárasz­tók, bevágok, fárasztok. En­gedem a damüt, majd visz- szatekerem. Végre lóg a hal a levegőben. Egy te­nyérnyi ponty. Stohanek röhög. Hajnali fél hétkor dühös vagyok. A halat visz­szadobom és utána Stoha- neket. Valami olyasmit ki­abál, hogy nem tudok úsz­ni, de nem érdekel. Amíg fel nem szerelem a hor­got és be nem dobom, ad­dig a szomszéd csak nyel­je a vizet. Miután kihúzom Stohaneket megsértődik. — Ez nem volt szép ma­gától — mondja tisztán és hangosan. — Mi történt — kérde­zem — most miért nem sut­tog. — Suttogjon magának a sajtó, maga hálátlan. Én a kedvébe járok, hogy a han­gos beszéddel el ne riasz- szam a halakat, erre bele­lök a vízbe. Megyek és cso­magolok. 4 hal az nem hall — kiáltok utána —, de úgy látszik, a szom­széd is süket lett. Vagy csak felvág. Eszembe jut, hogy már három másod­állása van, sok a sógora, komája. Állítólag az egyik sógora azt mondta: az nem baj, ha vízzel van tele a fejed, mert ahol víz van, ott hal is van, és ahol hal van, ott sok a sütni való. Ha én ezt városszerte el­suttogom. Biztos sikerem lesz. Seres Ernő káltatói és munkavállalói ér­dekek. Ezek, valamint a ter­melők érdekeinek egyezteté­se, ütköztetése kell, hogy ké­pezze a kollektív bértárgya­lások rendszerét. A nyugati piacgazdaságokban ez már bevált gyakorlat, nálunk al­ku volt (és van) az állam és a gazdálkodók között. Ügy tűnt, a központ addig farig­csálta a szabályozókat, míg az egyes területeken a szük­séges jövedelem létre nem jött. Az eltérések újabb álla­mi beavatkozást eredmé­nyeztek, kialakult egy átha­tolhatatlan szabályozó­dzsungel, ami sokáig nem tarthatja magát. A bérkifi­zetés igazi korlátja a pénz kell, hogy legyeit, mert csak annyit lehet osztani, ameny- nyi van. Több mint eir béremelés Mit is tartalmaz a bérre­form-elképzelés? Sokkal többet, mint egy központi béremelés, ami eleve alá-fö- lé rendeltséget feltételez. A kormány igazságosztó sze­repben való fellépése csak rövidtávú megoldásokat eredményezhet, előbb-utóbb bekövetkezhet a visszaren­deződés. Erre példa a most jelentkező pedagógusbér, ami valójában nem két éve kez­dődött. Meg kell változtatni a bérmeghatározódás folya­matát. a reálbérek alakulá­sa a gazdasági körülmények függvénye kell, hogy legyen. Ahhoz, hogy a rendszer működjön, meg kell szüntet­ni az elkülönült bérszabályo­zást, amely eddig a vásárló­erő szabályozását is betöltöt­te. Akadályozza a szabad vállalati gazdálkodást. 3 vál­lalkozókészséget. Egyesek ennek megszűnésétől a tel­jesítmény növekedését vár­ják, mások anarchiától tar­tanak. Lakossági maglakarítások Másik fontos tényező az adórendszer. Más országok­ban hosszú ideig tartott az előkészítése, mi ripsz-ropsz bevezettük, most pedig meg­próbáljuk megstoppolni. Her­czog László szerint a rend­szer egyik hibája, hogy ke­vés jövedelmet adóztat vi­szonylag magas kulcsokkal. A bért és az adót nem le­het külön-külön kezelni, mert irreálissá válik a mun­kaerő ára. Van még egy sarkalatos pont, ez pedig a lakossági megtakarítások kérdése. Szükséges lenne ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, hogy a lakosság ne élje fel minden tartalékát. amit megpsórolt, fektesse be, akár üzleti vállalkozásba is. Ez napjainkra nem jellemző, sőt a folyamat ellentétes irányú. Ebben az egészben még na­gyon sok a ha, a kellene, a szükséges lenne, amiből lát­szik, hogy az elképzelés még gyerekcipőben jár, és a meg­valósítás még igen távolinak tűnik. Szilágyi Zsuzsa Vendégszemmel A fővárosból érkezett vendég érdeklődését — mint mondja — még Végh Antal botránykővé vált könyve (az Erdöháton, Nyíren) keltette fel vidé­künk iránt. Azóta vissza­visszajár hozzánk, meri szerelmese lett a tájnak, és nagyra becsüli az itte­ni embereket. Azt mond­ja, örüljünk neki, hogy ide rriég nem tört''be ' ä „fogyasztói turizmus” amely éppolyan kártékony tud lenni, mint amennyi hasznot hoz ... Szerinte a nyugalomra, őszinte em­beri kapcsolatra vá­gyó, értékeinkre fogékony látogatókat kell és lehet megnyerni ennek a me­gyének. A vendég is tisztában van vele, hogy ennek ér­dekében még sok teen­dőnk van nekünk, helybe­lieknek. De — állítja — olyasmivel is lehetne fo­kozni a vonzerőt, ami alig kerül pénzbe. Példaként említi a tiszadóbi htíltdgat. amelynek csodálatosan tiszta, fürdésre kiválóan alkalmas a vize — csak éppen bemenni és kijön­ni bajos a vendégmarasz­taló iszap miatt. Ugyanitt három emlékművet is ér­demes felkeresni az erre- járónak. Bizonyára fel is keresné, ha tudná róluk, s ha eligazító táblák segí­tenék a tájékozódásban. A szálláshelyek, szín­vonalas kempingek, bevá­sárlási lehetőségek hiá­nyában, illetve szűkössé­gén persze csak komoly befektetések áfán lehet javítani. Ám vendégünk szerint az is segítene, ha mondjuk a csarodai, tá- kosi templom közelében keresnénk valakit, aki vállalja, hogy ha turisták vetődnek arrafelé, hozzá bekopogtathassanak, s ott üdítővel, szendviccsel szomjukat, éhüket csilla­píthassák. Meglehet, a dolog még­sem ennyire egyszerű. Abban azért igaza lehet a fővárosi vendégnek, hogy az ilyen és ehhez hasonló apróságok is sokat számig tanak. A rendről, a tisz­taságról, a környezet kul- túráltságáról nem is szól­va — s ezért aztán mar mindannyian, személy szerint is felelősek va­gyunk. (gin)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom