Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

1989. június 28. Kelet-Magjarorsiág 3 Új utakon a SZABISZ Politikai trükk a temetésen Nem a párt ifjúsági szervezeteként halad a megújulás útján a KISZ megyei bizottságának jogutód szervezete, az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetsége. Bár a független­séget május végén dokumentumban is rögzítették, néhány helyen nagyközségi szinten továbbra is erős a kötődés a két szervezet között. A nemrég elfogadott dokumentumok — a politikai ál­láspont és a program — tartalmazzák még az új szövetség működését, céljait, szolgáltatásait. Kántor Csaba Áront, a SZABISZ alelnökét kérdeztük meg, milyen politikai tar­talom jellemző a májusban megalakított új megyei szö­vetségre. — A SZABISZ igyekszik magát elhatárolni balról a hagyományos sztálini szerve­zési modellt jelképező áram­latoktól, jobbról pedig a szél­sőséges polgári liberális esz­méket képviselő irányzatok­tól. A kettő között, a szo­ciáldemokrácia hagyomá­nyait felelevenítő, arra épü­lő baloldali értékrendet val­lunk. Például a tulajdonfor­mák egyenlő jogára! épülő piacgazdaságot képzelünk el, amely illeszkedik a világ­piachoz, ugyanakkor a piac öntörvényeinek tiszteletben tartása mellett az állam sze­repét is fontosnak tartjuk. A területi és a generációs egyenlőtlenségekkel kiemel­ten akar foglalkozni a szö­vetség, hiszen történelmi örökségünk és az elmúlt idő­szak rossz gazdaságpolitiká­jának a következménye, hogy a problémákat a jövő generációjának terhére igye­keznek megoldani. Olyan po­litikai rendszerben kívánunk működni, amelyben a szegé­nyek érdekképviselete is megvalósul. — Hogyan működik a szö­vetség? — A SZABISZ önálló szervezetek szabad szövetsé­geként működik. E . föderá­ciós elképzelés miatt tagad­juk a demokratikus centra­lizmus elvét. Az egyes szer­vezetek önálló politikai programmal, működési sza­bályzattal rendelkeznek. Nem tartozik ehhez a szö­vetséghez Nyíregyháza vá­ros diák-dolgozó szervezete, ők tőlünk teljesen függetle­nek. Hozzánk tartozik azon­ban például a Szatmári Ifjú­sági Szövetség (Mátészalka), vagy a Vasvári Ifjúsági Szövetség (Tiszavasvári). Az alulról szerveződést mutatja az is, hogy a szervezetek de­legáltjaiból álló tanács dönt a megyei szövetség vezetői­nek fizetéséről, s arról is, hogy milyen feladatot vár­nak el tőlünk. Az alulról szerveződés $g}nos csak me­gyei és országos szinten va­lósult meg, de helyi szinten nem. Ha helyi szinten a tag­ság nem aktivizálódik, ha­marosan megszűnik a szer­vezet, s az apparátus sem tudja majd fenntartani. — Mi az oka annak, hogy a településeken nem indult meg az alulról szerveződés folya­mata? — Az alapszervezetet, a centralizált struktúra legki­sebb 'sejtjét az évtizedek so­rán formalizált politikához szoktatták hozzá, s ez a pa­rancsuralmi szokás annyira beivódott, hogy sajnos sok helyen még most is elvárják a felülről való irányítást. Pedig a jogi garancia már lehetőséget biztosít az' önál­lóságra. Ha ennek ellenére nem kezdődik meg a szerve­ződés, a mozgalom felszá­molja önmagát, s akkor tel­jesen alulról kell építkezni néhány aktivista segítségé­vel. Nem lenne baj, ha csak 1—2 ezer ember csatlakoz­na, de ők legalább ütőképes erőt jelentenének. — A KlSZ-kongresszuson él a megyei küldöttgyűlésen is éles vita alakult ki az MSZMP-hez való viszonyról. Mi a SZABISZ álláspontja eb­ben a kérdésben? — Szövetségünk független az MSZMP szervezetétől és politikájától. Szövetségesi vi­szony kialakítására törek­szünk a reformkommunista szárnnyal, adott esetben fel­vállaljuk a vitát, s ha kell, a konfrontációt az MSZMP hagyományos rendpárti erői ellen. Mi hiába hangoztatjuk a függetlenséget, helyi szin­teken annyira ismerik egy­mást a személyek, annyira szoros a viszony, hogy a ki­alakult kapcsolatokon alig lehet változtatni. A hozzánk hasonló politikai elveket val­lókkal szövetségesi viszonyra törekszünk. A más szemléle­tű erőkkel párbeszédet kez­deményezünk a társadalmi közmegegyezés szellemében. — Az elmúlt hetekben ige« aktív volt a SZABISZ. nyilat­kozatait. felhívásait gyakran olvashattuk a lapban. A jú­nius 16-i temetés után azon­ban a DEMISZ több tagszer­vezetétől eltérően a megyei szövetség nem határolta el magát nyilvánosan Orbán Vik­tor (FIDESZ) beszédétől. Miért? — Amit Orbán Viktor el­mondott, azzal tartalmilag többnyire egyetértünk. Be kell vallanunk, igaza volt például akkor, amikor arra utalt, hogy a temetésen részt vevő MSZMP-funkcionáriu- sok néhány évvel ezelőtt még elítélték ’56-ot és Nagy Imre tevékenységét. Még azt sem tartjuk problémá­nak, hogy a magyar ifjúság nevében beszélt. Ez egy po­litikai trükk, érthető mani­puláció. Számunkra a zavaró az volt, hogy az MSZMP re­formerőitől elvitatta az őszinteséget, amivel lényegé­ben egy kalap alá vette őket az MSZMP hagyományos erőivel. Ez pedig nem igaz. mert az MSZMP-n belül jó­val nagyobbak az ellentétek, mint a reformszárny és az ellenzék között. Orbán Vik­tor beszédének erre vonat­kozó részeit mi politikai hi­baként értékeljük, amit nem lett volna szabad így a te­metésen elmondania, mert a temetés a békés átmenetet próbálta szimbolizálni. M. Magyar László B evallom Önöknek hon­fi-, polgár-, szak-, és elvtársaim: felelős vagyok. Felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban az elmúlt negy- venegynéhány esztendőben történt. Akkor is felelős vagyok, ha csak harmincöt esztendeje jöttem a világra. Génjeimben hordozom a felelősséget, azért is, amit meg sem éltem. 46-ban te­lepítették ki nagyapámat a Felvidékről, harminc kilós csomaggal, gyerekestül. Apám kamasz bandukolá- sakor én rúgtam, nyeltem az országút porát. Én me­nekültem az egyre kilátás­talanabb paraszti munka elől, s anyámmal együtt én lettem a népi kollégista. Én énekeltem a népdalokat én vitatkoztam és hittem .. Hát pont én ne lennék fe­lelős?! Vállalom 000 Beleszülettem a készbe, a szegénységbe, a reménység­be, az illúziók legközepébe Ratkó-gyereknek. Bevallom Önöknek úti-, pálya-, kor-, kar-, és elv­társaim: nem ítélem meg helyesen az ötvenhatos ese­ményeket. Ne mentsen föl a felelősség alól az sem, hogy csak három éves vol­tam. Tévedésemért egyedül én vagyok a felelős. Nem tagadhatom le azt sem, hogy már a hatvanas évek­ben korrumpálódtam: rá­jöttem, jobb a vajas kenyér, mint a zsíros. A lojális mosoly mégsem számításból ült ajkamon. Én hittem ta­náraimnak, s ha a Tiberis mellett a Donról is beszél­tek, hálás voltam ezért is. Így sem a kortól, sem tőlük nem határolom nyilatkozat­ban el magam. Felelős va­gyok azért is, hogy a hetve­nes évek fordulójára csak „ifjúsági probléma” lett be­lőlem. Később sem vittem az összeférhetetlenségnél többre. Kételkedtem, de ez sem bátorság volt, csak a veszélyérzet hiánya. Fenye­getettségemre még ma sem ébredtem rá. Bevallom, játszó-, osztály-, pad-, baj- és elvtársaim: fe­lelős vagyok mindenért. Az áremelésekért, az immorali- tásért, a hallgatásért, az el­hallgatásért, az elhallgatta­tásért, a kis és nagy tragé­diákért. Felelős vagyok tu­datlanságomért, tájékozat­lanságomért, az Önök tu­datlanságáért és tájékozat­lanságáért is. S ezen a fe­lelősségen az sem könnyít, hogy tudom nem voltam egyedül. Tízmillióan osz­tozhattunk, osztozhatunk a terhen. S mivel a csöndes lojalitás, a hosszú hallgatás is felelősséggel jár, akkoi is ha az egyetértő mosoly­gás vicsorgására, a helyes­lő moraj ricsajra vált... hát a tucatnyi el­lenzékin s a szám- űzötteken kívü! mindannyian felelősek va­gyunk. Azt ajánlom tehát, hogy ezen a héten Önök jöjjenek el a házam elé tüntetni. Petíciójukat átve szem. A jövő héten én me­gyek tiltakozó felvonulásra az Önök háza elé, s jegyzé­kemet én sem felejtem ott­hon. Antall István Citromos, mogyorós Pénzt, pályázattal Fiataloknak, bevásárlóknak, környezetvédőknek Pénzszűkében van a ta­nács Nyíregyházán is, de jó ötletek megvalósítására azért most is lehet kisebb-nagyobb összegeket szerezni. Ezért is növekedett meg a tanácsi vezetők napi olvasnivalója: a hivatalos közlönyök mellett a különböző lapok pályázati rovatait is szemlézni kell, mert azokban is találhatnak rejtett tartalékokat. -Ma a ta­nácson alapelv: minden pá­lyázatról tudni kell, mert ezek révén többszörözhetők a meglévő, esetenként igen­csak csekély összegék. Legutóbb például az ifjú­ságpolitikai alapból a di&Zkó- ház létesítéséhez kérték pénzt. Átalakításokkal ugyan­is olyan szórakozóhelyet, sa­játos ifjúsági centrumot hoz létre a művelődési központ, ahol például nem irritál a hangos zene, s otthonos he­lyen szórakozhatnak a fiata­lok. Ezt segíti a tanács is. Az idősek érdekében is lép­tek. Az egyedülálló, eseten­ként beteg, idős hozzátarto­zókat — akiket egész évben odaadóan gondoz a család — időnként el kellene helyezni, mert például festenek, vagy esetleg együtt menne üdülni a család. Ám az állandó gondozásra szoruló hozzátar­tozó — aki nem mehet velük — kulturált ellátása eddig megoldhatatlan feladat elé állította őket. Az egészség- ügyi osztály most pályázat­tal kíván pénzhez jutni, egy kihasználatlan bölcsődei részleget akarnak átalakítani, ahol (rövid időre, térítés el­lenében) méltó körülménye­ket teremtenének az idős vá­roslakóknak. Ugyancsak az egészségügyi osztály pályázik jelentősebb összeg elnyerésé­re azzal is, hogy a családse­gítő központ működését az egész megyeszékhelyre kiter­jesztenék. Másjellegű pályázatokkal szintén pénzszerzés volt a cél, amikor a környezetvé­delmi alapból kértek részt a fo lyékony szenny víz-telep be­ruházására, vagy a hirtelen megnőtt határ menti bevásár­lóturizmus miatt a Zöldérttel közösen pályáztaik egy rak­táráruház létesítésére — hat­hatós megyei támogatással. Naponta 200 ezer (citromos, mogyorós és csokoládés ízesí­tésű) Túró Rudit gyártanak a Nyíregyházi Tejipari Válla­lat mátészalkai gyárában, (suri) Drágakőcsiszolók Féldrágakövek csiszolását kezdte meg a Nyíregyházi Piremon Kisvállalat. A Bu­dapestről szállított nyerskö­veket csepp alakúra csiszol­ják a megyeszékhelyen. Ezen kívül hegyi kristályok fogla­lás előtti csiszolását is vál­lalják. A kövekből fülbeva­lók, nyakláncok készülnek a fővárosban. A csiszolás kéz­zel történik, amihez kéz­ügyesség és művészi érzék szükséges. A budapesti meg­rendelő nyáron darabológé­pet szállít a Piremonnak, amellyel nagyobb rögöket is megmunkálnak. Tanár úri A tánc — gyönyörű Jó három évtizeddel ez­előtt néhány táncos lábú fia­tal elhatározta, hogy együt­test alapít. Hetenként három­szor próbáltak, új táncokat tanultak, átismételték a ré­gieket. Biztatójuk, segítőjük egy fiatal nyíregyházi peda­gógus, Dalanics György volt, aki már korábban is sokat tett a tánckultúra terjeszté­séért. A tánccsoport 1964-re E gyik reggel elsétál­tam a Találmányi Hivatalba, éjjel ugyanis, álmomban rájöt­tem az örökélet titkára. Ne­hogy sarlatánnak véljenek, előtte bebizonyítottam iga­zam a bio-neográfia, a leu­kémia, a hipo-chondria és egyéb, mellékesebb tudo­mányok szempontjából is. Kedvesen fogadtak, mond­ták, várjak, mert X kartárs reggelizik, Y kartárs ellen­ben ebédel. Másfél órai vá­rakozás után négyzetgyököt vontam a gépírókisasszony­ból. Egy szimpatikus fiatal­ember fölvilágosítottt mi­szerint X kartárs még teg­napi reggelijéről sem tért vissza, Y kartérs pedig már nem dolgozik nálunk, úgymond föltalálta önma­gát és a spanyolviaszt, és beállt egy másodikligás labdarúgócsapathoz patiná- zónak . — Két nap múlva, Alaszkán és Párizson ke­resztül sikerült fölhívnom a Föltaláltam valamit második emeletet, ahol a bizottság trónolt azidöben. Egy munkatárs, bár az or­romnál fogva, de fölveze­tett a nevezett helyre. Már több ember várako­zott a légpárnázott ajtók előtt, s egyikük közölte ve­lem, az ilyesmi bizony el­húzódik ikissé, megnyugtat­tam, már tegnap ráhúzó­dott a májamra meg a ve­sémre. Egy izgatott, zilált férfi félrevont, elmesélte, most az 6 találmánya van terítéken, kérésemre el­mondta, föltalálta a VÍZ­PORT, ami úgy keletkezik, hogy jeget lassan mákdará­lón megörölünk, olvadásig hagyjuk állni, s máris kész a megőrült, akarom mondani megőrölt' víz, a VÍZPOR! Szerinte fölfedezése forra­dalmasítaná a forradalmat, valamint föllendítené a magyar-turkesztáni gazda­sági kapcsolatokat, annál is inkább, mert tudomása szerint Turkesztán nagyon szegény vízporban. Ápolókat sehol sem lát­tam, elmeséltem tehát, hogy rájöttem az örökélet titkára! Nagyon, lelkese­dett, hiszen az emberiség­nek — szerinte — mindig szüksége lesz vízporra, s ha nem élünk örökké, nem élvezhetjük találmánya ál­dásait. Két hét múlva kerültem sorra, de elutasítottak, mondván, ellentétben állok a marxizmus gyökerpsedé- sével, a materialista világ- szemléletre gyakorolt hatá­som pedig egyenesen gör­be! Különben is, mit ok- vetetlenkedek, hagyjam csak az embereket békén meg­halni, ők már csak úgy szokták meg. T ermészetesen fölleb- beztem a Föllebbe- zéseket Lebbező Bi­zottsághoz, ám onnét is ki­rúgtak, szeritük ez most nem fut, találnék föl in­kább rúgdalózó borotva­szappant, azzal biztosíthat- náb helyem a világiroda­lomban, illatszer kategóriá­ban. Természetesen nem alkudoztam, s még máig is élek, ha míg föl nem talál­ja valaki az örökélet elleni csodaszert, amit eddigi ta­pasztalataim alapján ázott turf lapokból, szegfűszegőr­letből, mozgalmi dalok kán- tálása közben, vákuumban állítanak majd lelő. (novak) együttessé érett, s mára me­gyénk egyik legkiválóbb táncegyüttese lett. A Szabolcs Volán Tánc- együttes a tavasszal ünnepel­te fennállásának 25. évfor­dulóját. Immár negyedszáza­da teljesíti a nemes külde­tést: gyűjti, őrzi és újból életre kelti az ország keleti megyéjében még fellelhető néptánckincs elemeit. A tánc közösségteremtő erejét fel­használva örökíti tovább né­pi hagyományainkat, ismerte­ti és szeretteti meg a nézők ezreivel a magyar néptánc- kultúra remekeit bel- és kül­honban egyaránt. Huszonöt éves tevékenységével elnyer­te a Nyíregyháza Városért kitüntető címet. * Az együttesalapító Dalanics György — aki rövid megsza­kítással mindvégig az együt­tes művészeti vezetője volt — most búcstízik — írja tudó­sítónk, Daróczi Mária. Tán­cosmunkásságának méltó befejezése volt a jubileumi műsor, ahol a tánckar mel­lett az együttes hajdani tag­jai, s az utánpótlást jelentő kicsinyek is színpadra léptek. Az együttes fenntartói — Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa és Szabolcs Volán vál­lalat R- -szervezeti bizottsá­ga — en Marik Sándor­né és • András június 27-én köszönetét a 25 év -minkéért, a táncoso "bus 2-án, vasárra *g előtt ­— a sa ;f“­ző progi lépnek —

Next

/
Oldalképek
Tartalom