Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
8 nyíregyháza 1»múltjából Matyasovszki József: Búcsúzó A Mester Attila emlékének Előbb azt hittem visszajössz még Gondolat, szavak, kikészített éles mondatjel — szegecs mind jöttödre vár — már nem válthattál retúrjegyet — Sín mellett megkopott szárnyú angyal áll, kioktat: a küldetés végleges. A BABICZ-HÁZ A Felszabadulás utca 3. számú egyemeletes, arányos beosztású, tömzsi ház — bármennyire hihetetlen — hamarosan százéves. 1891 tavaszán építtette a kiterjedt, nevezetes Kralovánszky család Jolán nevű leánya, ö először Hofjer Henrikhez ment férjhez, de ezt a házat már Zierek Ede özvegyeként emeltette. Érdekes, hogy ezt az idegen nevet nehezen fogadták be a nyíregyháziak: ha ki is mondták, ie- frni már nem tudták pontosan. így. a kilencvenes években olyan hirdetéseket olvashatunk. hogy pl. „üzletem a Cirekné emeletes háza mellett nyílt meg". Maga az utca hajdan Nagy debreceni, később Iskola, majd Luther utca néven ismerős a régebbi időben. A ház utcai részén 3—4 üzlethelyiségben nevezetes kereskedők dolgoztak: az egykori piac közelsége (a Kossuth tér ren) értékessé is tette a „helyet”; az emeleti lakásokban nemcsak magánszemélyek, hanem közületek is béreltek helyiségeket. Az udvaron pedig olyan iparosok működtek, akik ragaszkodtak a piac közelségéhez, de nem volt számukra fontos az utcára nyíló bejárat, így a telek lábjában működött a leghosszabb életű megyei újság, a Nyírvidék szerkesztősége és nyomdája 1391 januárjáig. Akkor egy tűzvész nagy károkat okozott, a lap mindenestül más helyre költözött, a telekre pedig felhúzták a ma is álló, korában tekintélyesnek mondható házat. Az új épület udvarában egymásnak adták át a műhelynek különösen alkalmas helyiséget a fényképészek: a századfordulón Babar Ferenc, később Vadnay műtermét találjuk itt. \z utóbbitól 1907-ben Mala- chovszky István vette át; rá még sokan emlékezhetnek, különösen abból az időből, amikor már a Kállai (Vörös Hadsereg) utca 2. sz. alá költözött Is Hunyady Lászlóval társascéget alkotott. Itt, az első világháború után különösen Károlyi István a nevezetes fotóművész: nagy „kirakatai” látnátok a ház széles dufartjának falán. A legrégibb utcai üzlet Ru- zsonyi Pál díszmű- és vadász- felszerelési áruháza (egy idő- aen Zöid papagáj cégérrel) és mellette Hibján Sámuel fűszeres vegyeskereskedése. Ezt á század elején már utódai folytatják, később pedig Häuffel Lajos a cégtulajdonos. Évtizedeken át működött a két jónevű bolt: a harmincas évek végéig. A másik oldalon azonban gyakrabban váltották egymást a cégtáblák, a papírkereskedések, kézimunkaboltok és más üzletek fölött. Az évek folyamán, természetesen, a ház tulajdonosai is változtak. Az építtető Zierekné sorsa tragikusan alakult. 1907 júliusában az első házasságából származó fiú, Hoffer László, aki a helybeli huszároknál szolgált fiatal hadnagyként, tervbe vette, hogy megházasodik. Édesanyja azonban ezt erősen ellenezte, nem akarta engedni, hogy fia özvegy- asszonyt vegyen feleségül. A keserű családi összeütközés során a fiú, édesanyja szeme láttára főbelötte magát és meghalt. Néhány héttel később Zierekné hosszú levelet írt az újság szerkesztőségének, magyarázgatva a fiával való dacolás indokait; közben gondosan gyűjtögette a morfiumporokat, s 1907. augusztus 12- én „önmérgezásben” lelte halálát. A levelet nem hozták nyilvánosságra: így a részleteket nem ismerjük, de a száraz tényeket igen. Az asszony testvére. Kralovánszky László, akkor már budapesti mérnök, foglalkozott a hagyatékkal, s a következő évben el is adják az értékes házat a Hibján-Hüuffel családnak. A harmincas évek. második felében Babicz Béla fül-, orr-, gégészszakorvos a szemben levő Ungár-házban folytatta szakmáját, majd amikor 1939 januárjában összeházasodott Häuffel Edittel, ide költözött át és itt lett Nyíregyháza legnépszerűbb orvosa — jó két évtizeden át. Az 1944. októberi harcok idején a ház súlyosan megsérült, (a szomszéd, ún. Benczúr-féle sarokház szinte teljesen elpusztult). Babicz Béla nagy áldozatok árán hamar rendbe hozatta az épületet, amelyet akkoriban már mindenki Babicz-ház néven emleget. Megjegyzendő, hogy a doktor édesapja, Babicz József, akinek barátságos fűszer - és vegyeskereskedése a Debreceni utca és a Hatzel fér sarkán még a második háború után is nyitva állt. Babicz bácsi tekintélyét az is bizonyítja, hogy ő szervezte meg Nyíregyházán a Fűszer és Vegyes-- kereskedők Egyesületét és hosszú ideig elnöke is a Kossuth utcai székházukban. — Az ötvenes évek vége felé Babicz doktor elkerült innen; feleségével Budapesten élnek. Ömaga változatlanul kijár Dunakeszire, ahol körzeti orvosként ment nyugdíjba. Ottani jó munkáját, népszerűségét az egyik központi ' napilap is méltatta hosszú cikkben a hetvenes évek elején; és ő változatlan aktivitással ma is rendelkezésére áll hozzá forduló betegeinek. Az emeleten tágas lakások találhatók, ezek néhányát olykor egyesületi helyiségnek is használták. A legnevezetesebb ilyen szervezet volt az 1886- ban alakult Kereskedő Ifjak .Egylete, amelyik a kilencvenes évek elejétől már itt székel. Akkori elnöke Lederer Ignác, aki a szomszéd, sarki (hajdan Benczúr-féle) gyógyszertár tulajdonosa is egyben. Az Egylet megfogalmazott „célja a művelődés előmozdítása, a magyar nyelv terjesztése és művelése a kereskedelemben, a nemesebb érzület fejlesztése, a szaktudományok ösmertetése és közbenjárás helyeszközlésnél", írja a tízéves egyletről Geduly Henrik városismertető könyve 1896-ban. Az idézet utolsó szava ma nem könnyen értelmezhető: lényegében állásközvetítésről, méltányos feltételek melletti elhelyezkedés biztosításáról van szó. Az egylet kulturális munkája is igényes;- ez az egyetlen kör a városban, ahol minden április elején megemlékeznek Széchenyi Istvánról, halála évfordulóján — fővárosi és helyi előadók meghívásával. Égyébként is színvonalas programot biztosítanak a művelődni vágyó fiataloknak; Vietórisz József itt mutatja be Czóbel Minka költészetét megjelent kötetei alapján; a fennállás 20. évfordulóján az orientalista Pröhle Vilmos „A török mint kereskedő” címmel ad elő, mint ahogy a levéltárban most talált szép kiállítású, szecessziós díszítésű, elegáns műsor is mutatja. (Készült Piringer J. utódjánál.) Nem tudom, hogy miért: a húszas évek második felében az egylet a Dessewffy' (ma: Bessenyei) tér és Széchenyi' utcai saroképületben működik; nemsokára az evangélikus templom melletti Luther térre költözik, majd 1928-ban a Jókai utca (ma: Jókai tér) 1. számú házának emeletén található. A harmincas évektől újra itt, a Luther (ma: Felszabadulás) utca 3. sz. házba térnek vissza a művelődni vágyó kereskedő fiatalok, s itt maradnak a háború végéig, amikor tönkremegy az egylet helyisége, otthona is. Szó volt az első elnökről, Lederer Ignácról. Az ő fia 14' éves koráig itt a főgimnázium tanulója; 1899-ben Budapestre költözik a család; a fiú, hosz- szabb külföldi tanulmányutak után az újságírói pályán helyezkedik el. Lázár Miklós néven, a két világháború közti Reggel c. lap neves szerkesztője, a szépirodalomban is működik. Még 1914-ben megjelent Varieté c. kötetében két novellája is feleleveníti a Buj- tos, a Sóstó, a régi Nyíregyháza emlékét. Több cikke, interjúja szól változatlan ragaszkodásáról, szülőföldje szerete- téről. Érdeme az is, hogy földijét, a pályája vége felé már elhagyottan élő Krúdy Gyulát sokoldalúan támogatta. A Babicz-ház egy régebbi városrendezési terv szerint lebontásra került volna. Az újabb terv másat sugallt: így a most elkészült díszes épület szomszédságában a majdnem százéves 3. sz. ház is megmaradhatott. örüljünk neki, becsüljük is meg. Ha nem is monumentális műemlék, mégis a város múltjának értéke, helyi történelmünk egyik prizője. Margócsy József Tollad, megsápadt papírjaid titkosan hallgatnak most az asztalon. Kíváncsi lámpa néz — Csikk-riadt parázs-szemű ha villan fehér papírba megkövült vers-masztodon; hazug idő, mint zongorista ujja illan s bebarnul, oxidál, akár a réz. Most már ki mondja meg, Ki tudja mi mindent vittél el magaddal? Sámán-tüzek szikrája gyűl — Bemutatva már a véres áldozat. Hiába perelném kétséggel, haraggal rontásos tüdődből áldásod- átkodat maradtunk örökre Dáltálánál. Letépve már az életfa egyik ága — Makacs, oly korán lemondott ős Vezér pogány dalú, konok Attila, te — Magad Köré nyilaztad mind hű vers-titkodat. Arcomra száradt emléked mint a vér. így lobban el egy könnyű hangulat így lobban el a tűznek élete. Attila! Látod, m musz, az immár vég késett, a soha jóvá j rek száz oldalon. Az idő varázsgö egyszer, úgy nyolc • előtt, kezedben cigai tunk egy-két pillana köteted. Fáradt volta tél, űzött a belső Iá házból melyik műve emlékszem, tűzött a getted, gyűrötten áll És aztán kézbe könyvecskét, negyvt huszonnyolc verset a teményeket, soraibai ság riadalma. A léti morál. Hányszor morzsc mezőkön sorait, hog „Harminckét évem e lagos mezőkön sétál évem kipergett / har te réten / szeptembe évről / számot jaj h< col harminckét fék És látlak, Attila, c látom, amint 1983 ny zel a várhoz, s talán már akkor is készül körül derengő mosolj tó félelemben ott su vetted a fájdalom fu a vár fölé esőfelhők hattam, hogy két év zában ismét összefuti meghalt kérdezed, ig mi végre hát a terei hogy fél év múlva i Attila, de bennem az rospatak rólatok szó Attila. S most íme, itt ez dal váltod meg a vil késő, késő, késő. Utolsó éveidben goztál, ahol most én, púinak érintetlenül e. hete diplomatatáskád rá, ennyi maradt utá Lapozgatom, a ki tárcák, „Voltam apát 'ifjúság, lobogó fákly; elaludt a fáklya, kihv Látlak Attila, örö az egész világ, előkel lőttem falak / épülne Attila, leomlanak. 1986 Gáti Gábor: A nagy ugrás. A megbecsülés szélsőségei nedagógusnap előtt kerül sor az isko- £ Iákban az évi jutalmak felosztására. Fő is a feje az igazgatóknak. Meg kell oldaniuk a lehetetlent, az átlagosan fejenként 1000—2000 forintos jutalmat úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson, közben differenciáljon is, ismerje el a jó munkát, a vállalkozó szellemet, a kezdeményező erőt. A végeredmény rendszerint vagy kicsinyes sértődöttség, vagy rezignált kézr legyintés, esetleg egy jót „nevetnek” az egészen. Ez utóbbi ózonban egyre keserűbb felhangú, egyre cinikusabb akusztikájú. Mert hála a nyilvánosságnak, az emberek olvasónak, mind többet látnak a világ dolgaiból. Sokasodnak az olyan információk, amelyekből megtudhatják, hogy „vergődő” kis hazánkban nem mindenütt ilyen keserű az élet. Vannak e- társadalomnak nagyon is . privilegizált rétegei, csoportjai. S ezek hogy, hogynem, tértől és időtől függetlenül minden helyzetben képesek kitűnően menedzselni — saját érdekeiket. A gazdasági és pénzügyi világ „elitjére” gondolva füstölgők. Nem tőlük sajnálom a mi viszonyaink között, illetve egy pedagógus horizontjáról nézve az extra jövedelmeket. Hanem önkéntelenül is összehasonlítok, méregetek, keresem értékrendünkben a nemlétezőt, a rendet. Mert például a megye egyik legnagyobb általános iskolájában mindösz- sze 300 ezer forint bruttó jövedelmet osztanak ki 140 ember között, vagy legrangosabb középiskoláinkban sem haladja meg a pedagógusnapi apanázs a 250—300 ezer forintot. A kép megyeszerte sem rózsásabb. Nem kell hozzá matematikai zseninek lenni, hogy lássuk, egy-egy jól kvalifikált, színvonalasan dolgozó egész tantestület jutalmára fordítható összeg alig fele-harmada sikeres gazdasági vezetőinkének. Ha ezeket az adatokat egy jó svádájú polgári politikusnak prezentálnám, valószínű, az- volna az első kérdése, hogy mit vétettek ezek az iskolák, miért a „büntetés"? Valóban, miért is alakult ki társadal munkban az a janusarcú morál, mely sze rint a munkamegosztás egyik szférájába az öntudatot, a lelkesedést, a szakmai el kötelezettséget, gyermekszeretetei stb. te kintjük a legfontosabb húzóerőnek. Míg másikban ezekről szó sincs, csak az érdé kéltség, az anyagiak, a pénz, ami képe ösztönző erőként megjelenni. Egyik helye: szép és nagy lelkeket, másik, helyen csa. haszonelvűséget feltételezünk. Persze e. így hamis, sértő és durva. De á végered mény mégis az, hogy az anyagi megbecsü lés kirívó szélsőségei a társadalmat vxeq osztják, a feszültséget növelik. Mert mind két szférában van egy határ, mely min den jó ízlésen átgázol, s van egy pont amelyen túl a pénz már nem ösztönöz, ha nem torzítja az emberi viszonyokat és kor csosítja-nyomorítja a társadalmi pszichét. De az embereknek van történelmi ta pasztalatuk is. Két évtizede azt hallják hogy az érdekeltség növelésével gyógyíthatók a gazdaság bajai. Arról is tud — iga: nem a korábbi nyilvánosság útján —, hogi a gazdasági vezetők extra nyeresége nagy iából ezzel a stratégiával egyidős. Ugyanakkor azt kell tapasztalniuk, hogy az ered mény sehol. A szélsőségesen szelektív meg becsülés politikai kudarchoz vezetett, c gazdaságot éppen azok juttatták a gödör be, akiknek ki kellett volna onnan emelni Érdekeltségük ellenérdekeltségként működött. Vagyis rá kellett végre döbbennünk hogy ez így nem vezet sehová, nem olé meg semmit. Nem a címeket, státusokat hanem a tudást és az eredményt kell é: kellene elismerni, favorizálni — hangoztatják most már mind többen! A többszörösen hátrasorolt iskolát vissza kell hozni c mába, egy pluralizálódó és humanizálódc társadalomnak végre olyan magasságokbc kellene emelni az iskolát, ahogyan ezt sikeres polgári társadalmak tették gazdaság; felemelkedésüket megelőző időszakukban. Kuknyó János
