Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. június 22. Fizet a kezes Üres az erszényünk... Ezrek kilincselnek hitelért Hitel nélkül nem tudunk élni, az idei év is ezt iga­zolja. Pest és Borsod megye után Szabolcs-Szatmár az „előkelő” harmadik helyen áll a hitelkérelmek számá­ban. Lényegesen többen vet­ték fel hitelt az utóbbi né­hány hónapban, mint tavaly ilyenkor. Napjainkban több mint húszezer ember kapott rövidlejáratú kölcsönt a me­gyében — tudtuk meg az OTP Szabolcs-Szatmár Me­gyei Igazgatóságán. A tapasztalat: a megyében élők többet költenek, mint amennyire a pénzükből fu­totta volna. Ezt támasztja alá, hogy a december 31-i hitelállomány 17,6 milliárdról 18 milldárdra nőtt. A májusi hitelállomány 11 százalékkal magasabb a múlt év májusá­hoz képest. Ennek egyik oka, hogy lehetőség szerint minden kérelmezőnek fo­lyósítanak kölcsönt. A má- . sík, amelyet mindenki ér­zékel, hogy csökkent az életszínvonal Az OTP kedvezményes ak­ciót szervezett: előleg befi­zetése nélkül vásárolhat a lakosság fogyasztási cikkeket, lényegesen könnyebbséget jelent ez sok családnak, hi­szen gyakran nehéz megspó­rolni még a befizetendő elő­leget is. A kereskedők is jól járnak, mert a beszer­zett tartós fogyasztási cik­kek nem maradnak raktá­ron. A megyében kétharmaddal több a hitel, mint a taka­rékbetétek összege. Mit mu­tat ez? Szegények va­gyunk! Árnyat adnak a fák Háromszáz 16 rázsa és napozápadok A nyírbátori városi fürdő­ben évről-évre szebb környe­zetben múlathatják a helyi­ek az időt. A több mint tíz éve, az átadáskor elültetett fák, cserjék, bokrok igen­csak meghálálták a gondos­kodást, és ma már nemcsak mutatósak, enyhítő árnyat is nyújtanak a fürdőzőknek. Amint azt Vislóczki Györgytől, a fürdő vezető­jétől megtudtuk, az idei sze­zon — az eddigiekhez ha­sonlóan — komoly nagyta­karítással, felújítással, fes­téssel kezdődött. Már csak azért is, mert a medencék karbantartását szigorú KÖ- JÁL-előírások szabályozzák. A környezet szépítését azonban nemcsak köteles­ségből, hanem jószántuikból is szívesen végzik a dolgo­zók, akik ezeri a tavaszon újabb háromszáz tő rózsát, több ezer forint értékű egy­nyári virágot ültettek ki, nem is szólva azokról a pa­lántákról, amelyeket otthon­ról hoztak munkahelyükre. Ebben az évben már öt­ször vágtak füvet, s a ven­dégek kényelmének megte­remtésére 100 ezer forint ér­tékben divatos napozópado­kat vásároltak. A szolgálta­tások további bővítését is tervezik, ezért az eddigiek mellett újabb elárusítóhelye­ket létesítenek. Azt szeret­nék, ha a strand területén mind többen, minél több­félét árusítanának, hogy az eladók konkurenciájának maguk a vendégek vegyék majd a hasznát. Megszűnjön a korábbi sorban állás, ja­vuljon a választék is. A reggel 8-tól este 7-ig nyitvatartó városi strandon a helyi ÁFÉSZ büféjében például meleg ételt vásá­rolhatnak a vendégek, akik emellett különféle szendvi­csekhez, vattacukorhoz, va­lamint kávéhoz, fagylalthoz is hozzájutnak. Köztudomású, hogy a fizi­kai dolgozók átlagbére az országban itt a legalacso­nyabb. Építkezni tehát ne­héz, ennek ellenére Sza­bolcsban is sokan vágynak családi házra. A hitelek 92,3 százalékát lakásépítésre ve­szik fel. A törlesztés nehéz. Az OTP megyei igazgatósága a múlt évet 64,2 millió fo­rint hátralékkal zárta. Ez közel negyedével magasabb a korábbi évhez képest. So- ikan hanyagságuk miatt nem fizetnek, de egyre több azok­nak a száma, akiknek nincs miből törleszteni. Ebben az esetben felszólítják az adóst, majd letiltják a tartozást, s iba ez az út sem járható, ak­kor a kezest kötelezik a fi­zetésre. A kezesség tehát nem egyszerű tanúskodást jelent, hanem komoly fele­lősséget, súlyos anyagi ter­het, amikor esetleg fizetni kell a másik helyett. (bojté) A fehérgyarmati ipari szakmunkásképzőben befejeződtek a szakmunkásvizsgák. Ezen a héten már csak a kötőipari konfekció és a nőiruha-készítő lányok adtak számot tudá­sukról. Az eddigi 9 szakmában közel százan, köztük he­gesztők és esztergályosok tettek írásbeli, gyakorlati illetve szóbeli szakmunkásvizsgát. Képünk a gyakorlati vizsgán készült. (Molnár) Méltó teret kíván Hozzászólások a háborús emlékmű helyéhez Élénk érdeklődést keltett olvasóink körében, hol is kellene felállítani Nyíregy­házán a második világháború áldozatainak emlékművét. Mint tapasztalhatták, szá­mos véleménynek már helyt adtunk lapunkban. S amint az lenni szökött, voltak, akik csatlakoztak egyik, vagy má­sik javaslathoz, míg mások új ötlettel gyarapították az eddigi elképzeléseket. K. M. J. azokkal ért egyet, akik a temető bejára­tától balra lévő üres területet javasolják az emlékmű he­lyének. Levelét így folytat­ja: „A Szlovákiából történt kitelepítés az érdekeltek be­csapásával történt, ugyanis az elhurcoltaikkal kapcsolat­ban olyan ígéretet tettek a szervezők, hogy a kitelepül­tek hozzátartozóit hamarabb engedik haza... Bátyámat Felemelkedésükért küzdenek Cigánysátor a tanács előtt Sorozatos elutasítás segítség helyett Petíciót nyújt be és sá trat állít a megyei pártbizott­ság épülete előtt a Magyarországi Cigányok Demokra­tikus Szövetségének Szabolcs-Szatmár Megyei Szövet­sége június 22-én. Követelik: kapjanak irodát, gépko­csit és három álláshelyet. Bizonyára sokan felhábo­rodnak e sorokon, hisz a ci­gánykérdés általában heves indulatokat vált ki a közvé­leményből. Szidják a taná­csot, hogy elvtelenül sole tá­mogatást nyújt a cigányok­nak, elhagyagolva ezzel azo­kat, akik igazán rászorulnak a segítségre. Milyen alapon gondolják, hogy egyedül ne­kik van okuk sátrat verni, hiszen egyre többen nyomo­rognak, és tisztességesen dol­gozó fiatalok százainak meg­oldatlan a lakásgondja. Ha ezek mind sátrat állítanának, kicsi lenne a Jósaváros egész területe... Együtt a tanácsokkal Lakatos Tibor, az MCDSZ megyei titkára azonban ko­rántsem ilyen harcos. Segít­séget kér. Talán már maga sem tudja, hová forduljon kérésével, hiszen folyamato­san elutasítják. Tisztában van azzal, hogy sokan van­nak a cigányok között olya­nok, akik nem érdemlik meg a segítséget. Évek óta saját költségén (holott maga is al­kalmi munkából él), járja a megyét és felméréseket ké­szít. — Tudom, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak a társadalomba beilleszked­ni (megj.: és nemcsak a ci­gányok között!). Komoly tár­gyalásaink lesznek a nyír­egyházi tanáccsal, hogy azok, akik összeférhetetlenek, hagyják el a város területét, ha kell, a karhatalom igériy- bevételével. Még kidolgozás­ra vár, de van egy tervünk arra, hogy az üres tanyákon kapjanak helyet, amelyeket gazdáik már nem laknak. Eb­ben a kérdésben szeretnénk együttműködni a cigányok kulturális szövetségével is. A legfontosabb az lenne, hogy kapjunk támogatást, hogy együtt dolgozhassunk a ta­nácsokkal, segíthessük mun­kájukat. Az irodaházban most több más szövetséggel közösen használnak egy irodát, ahol még telefon sincs, s nem tud­ják hol gyűjteni a napról napra növekvő irattömeget sem. Mert a segítséget sür­gető levelek gyűlnek ... Ne páliakára kelljen a segély — Tavaly augusztustól kér­jük: adjanak egy álláshelyet a családsegítő központban. Az itt dolgozóknak csak az lenne a feladata, hogy a cigányság gondjaival foglalkozzon. Sze­retnénk mi megítélni és ja­vasolni, kik azok, akik rászo­rulnak, és megérdemlik a tá­mogatást és megbüntetni azo­kat, akik érdemtelenek. Több­ször ellenőriztem már, mire költik a segélyt, és megvon­tam a további támogatást at­tól, aki pálinkát vett belőle. Javasoltam már gyerekek ál­lami gondozásba vételét, ha a fejlődésüket nem láttam otthon biztosítottnak. Gyűj­töm azoknak a nevét is, akik összeférhetetlenek. Húsz éve működik a me­gyében a cigány koordiná­ciós bizottság — folytatja —, de ez alatt az idő alatt nem tett le annyi eredményt az asztalra, amennyit kellett volna, holott van pénze. Az államkasszából ugyanis van egy elkülönített keret erre a célra. Ebből szeretnének ők is részesedni. Felháborította, hogy az em­lített bizottságból a védőnő olyan szórólapokat osztoga­tott a cigányok között, ame­lyek arról szóltak, hogyan kell védekezni a veszett róka és a kutya harapása ellen, il­letve hogyan kell fogyókú­rázni, holott lett volna még ennél sokkal fontosabb ten­nivalója is... Önkéntes rendőrök guszevi cigányekből — Mi nem államellenes szervezetet hoztunk létre, ha­nem az állam mellett műkö­dőt, s ezért — úgy gondo­lom — joggal kérjük a támo­gatást. A megyei tanács fel­ajánlott ugyan évi 200 ezer forintot, de úgy érezzük, ez nem elegendő. Szeretnénk elvállalni a Guszev felújí­tását. Négy brigádunk van, ezek vezetői kisiparosok, és mérnök szaktanácsadóval is rendelkeznek. A ott lakók még társadalmi munkát is aján­lottak a parkosításhaz, jár­daépítéshez. Csak az anyagot kellene adni hozzá. Ezenkí­vül tizenkét tagú önkéntes rendőri csoport alakult ugyanitt, ehhez a tanácstól már pénzt is kaptunk. Engedtessék meg, hogy vé­gül az újságíró megjegyzé­seit is felsorolja: Nem hiszem, hogy jóra ve­zet, ha megvárnánk, míg fel­verik azt a sátrat akár a pártbüfé, akár a megyei vagy a városi tanács előtt. Sokkal inkább érzem azt, hogy vég­re komolyan, kertelés és elő­ítéletek nélkül le kell ülni tárgyalni a cigányok álta­luk elfogadott képviselőivel és megadni a lehetőséget ar­ra, hogy felelősséggel, maguk rendezzék saját dolgaikat. Az MCDSZ mintegy 250 tagot számláló megyei szervezeté­ben megvan az akarat. S meg keil tennünk ezt azért, mert eddig mi sem dicseked­hetünk átütő sikerekkel a ci­gánykérdés megoldásában. Cservényük Katalin Diszkó után erőszak — Nem mondok semmit! — kiáltotta a lány haragosan az udvarról. Hiába győzködtem, hogy a neve nélkül, pusztán az eset érdekel: hajthatatlan volt. Miről érdeklődtünk volna? A szörnyűségről.. . Arról, hogy Bököny határában június 11-én, vasárnap éjjel két lányt többen megerőszakoltak . . . A kemény elutasítás után a társát kerestük fel. Ö néhány idősebb asszony társaságában a ház mögött sápadtan, szótlanul, mintegy szobor ül. Az egVik csuklóján vágás, vagy karcolás helye piroslik. Semmire nem vá­laszol. Egy idősebb asszony a kapuig kísér, akitől megtudtuk, hogy a két lány a fiúkkal egy diszkó­ban ismerkedett meg. A fiatal­emberek felajánlották. hogy autóval hazaviszik őket. A lá­nyok beültek, s egy elhagyatott helyen megfenyegették őket és többen erőszakot követtek el rajtuk. Folytatnánk a beszélgetést, de egy szőke kisgyerek üzenettel szalad' a kapuhoz: a lány rosz- szul van. — Mindjárt megyek — szól a néni. de akkorra az áj üldöző lányt már a kapu felé kísérik, ezért a diskurzusunk kényszerű véget ért. Mint utóbb kiderült, a szóban forgó fiúk és lányok egy balká- nyi diszkóban ismerkedtek meg. A vidéki tánczenés rendezvé­nyek világáról a nagykállói Kálló étterem vezetője segítségé­vel próbálunk képet nyerni. Mi­vel az efféle mulatságok nyo­mán sok panasz 'érkezik szer­kesztőségünkhöz. úgy érezzük, az általa elmondottak nemcsak a káliéi táncos, zenés estékre jellemzőek. — Az éttermünkben tartott • diszkókon alkalmanként mint­egy nyolcvan-száz vendég vész részt — közli a vezető. Sajnos, gyakoriak a verekedések. Oly­kor a fiatalok több kárt okoz­nak. mint hasznot. Nem egyszer a függönyt leszakították, a csa­pokat leszerelték, a törölközőt elvitték, az abroszokat kiéget­ték ... Sokszor megtörténik, hogy valaki a kólát az üvegben jól felrázza, majd a nyíláson ki­törő italból a Plafonra, meg a vendégek ruhájára is jut. Gyak­ran a vasárnapi diszkó után a vécé szerdáig használhatatlan. Volt rá eset, hogy a parkoló au­tókat is megrongálták. A vacso­rázó vendégeknek pedig nem jut hely. Mindezekért a diszkót meg akarjuk szüntetni. A taní­tási időszak alatt a kállói kö­zépiskolákból rendesebb .gyere­kek jönnek. A Jósa András megyei kórház felvételi osztályán is érdeklőd­tünk. Oda. június 18-án bevit­tek egy lányt. aki elmondta, hogy néhány napja megerősza­kolták. öngyilkossági szándék­kal negyven darab Dopegyt, va­lamint nagy mennyiségű Nevig- ramon, Sulfoguanidin, Cavin- ton és BHagit tablettát vett be. A mentőorvos kimosta a gyom­rát. A beteg a kórházba szállí­táskor hányingerre, és álmos­ságra panaszkodott. Az egyik csuklóját szintén öngyilkossági szándékkal megkarcolta. A lány a kórházból egy nap múlva — miután kezelésben részesítették, valamint' a nőgyógyász és az ideggyógyász is megvizsgálta — hazamehetett. A lányok a vélük történtek­ről napokig nem szóltak senki­nek. A súlyos bűncselekményre az egyikük öngyilkossági kí­sérlete nyomán derült fény. A hét tettest a rendőrség elfogta, és ügyükben — az őrizetbe vé­telük mellett — folytatja a vizsgálatot. (cselényi—száraz) öt gyerektől, sógoromat két gyerekétől hurcolták el.” Ök is áldozatok, az ő emlékük is méltó a megörökítésre. Az emlékmű helyéül csak a Tanácsköztársaság tér cso­bogó felőli oldalának közepe jöhet szóba — vélekedik Sz. J. Levélírónk azzal in­dokolja véleményét, hogy „ebben a parkban áll az I. világháborús emlékmű is, s a két mementó együtt kell emlékeztessen, mert ezt a helyet a város minden la­kója nagyjából egyenlő tá­volságról közelítheti meg, s ez lényeges szempont, mert ifjúságunk legkönnyebben itt láthatja, ez a nevelő ha­tást illetően fontos dolog .. A korábban szintén szóba ke­rült Október 31. teret a levél­író alkalmatlannak tartja „elcsendesedő emlékezésre", így emlékmű felállításéra is, mert a környék igen forgal­mas, zajos. A művelődési központ körüli terület véle­ménye szerint — ehhez ki­csi, az új városrészek pedig azért nem jöhetnek szóba, mert távol vannak a város központjától. Gondolhatnánk esetleg a Jókai térre — veti fel Sz. J. —, de ehhez telje­sen át kellene alakítani a jelenlegi területet, s erre manapság nincsen pénz. „Szép és helyes, hogy köz­vitára bocsátják e létesíten­dő II. világháborús emlék­mű ügyét, és nem egy inté­zőbizottság dönt benne — írja a város egy másik lakó­ja. — Nem vagyok szobor- szakértő, de ha tőlem függ­ne, nem rejteném el a Ta­nácsköztársaság téren, ahol már van egy masszív em­lékmű, hanem a szellős és átrendezés alatt álló Már­tírok terére tenném, mégpe­dig úgy, hogy éppen a Don- i kanyar irányába tekint­sen, vagy mutasson a főszo­bor, mert ott volt a magya­rok háborúja ... Valahogy azt is hangsúlyoznám, akár a katonák mögött álló, nép­viseletben lévő figurákon, akár címereken keresztül, hogy a magyar hadseregben nemcsak a mai Magyaror­szág lakói harcoltak, hanem az akkori Magyarország terü­letén besorozott katonák Kolozsvártól Rozsnyóig, Munkácstól Bácskáig. Min­denesetre nem vinném ki az emlékművet sem a kör­útra, sem egy városnegyed­be ... A Mártírok tere, mint elnevezés is idevág. Aztán a most parkolópark majd­csak megszépül, a tér a bon­tásra ítélt házak eltűnte után kiszélesedik, és igényel­ne egy szép szoborcsoportot, emlékművet. A szépen kiépí­tett lakótelepeket más ter­mészetű emlékművekkel lát­nám el, ami emlékeztet a ne­gyed régi rendeltetésére, esetleg azok szobrát állí­tanám oda, akik hírnevet, rangot szereztek ennek a vá­rosnak, és- akikről utcák-te- rek vannak már elnevezve.” Végül megemlítjük egy 85 éves özvegy javaslatát: az idős hölgy nézete szerint igen alkalmas lenne az em­lékmű felállítására az a tér, ahol az evangélikus temp­lom, iskola van. A magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük a vitát abban a reményben, hogy a kuratóriumnak — a körülmé­nyek, észrevételek mérlege­lése után — végül sikerül közmegelégedésre szolgáló döntést hozni. A VÁLLALKOZÓK OR­SZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­NEK területi csoportja, mely­nek létrehozásában a szabol­csi vállalkozókra úttörő sze­rep hárult, alakuló ülését tartja június 26-án 14 órá­tól Nyíregyházán. A Tudo­mány és Technika Házában tartandó ülésen előadás hang­zik el az átalakulási törvény­ről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom