Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
1989. június 20. Kelet-Magyarország 7 Hatékony a mezőgazdaság megyénkben A pénzügyi szorításért nem az üzemek felelősök Aggasztó, hogy egyre inkább az elosztásért folytatott harc kerül a gazdaságpolitika homlokterébe, az új értékelőállítás, a jövedelemtermelés hátterébe szorul. Olvashattuk, halhattuk például, hogy több mint ezer mezőgazdasági nagyüzem csatlakozott ahhoz a kormányhoz intézett ultimátumhoz, mi szerint, ha nem emelik a búza felvásárlási árát, aratás kezdetekor a gabonatáblák helyett az utcára vonulnak kombájnjaikkal. Végső soron ez esetben is a ma sokak által hangoztatott agrárolló szűkítésének kikényszerítéséről van szó. Egyébiránt foglalkozik ezzel a megyénk szemszögéből különösen fontos kérdéssel a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén elfogadott politikai programjavaslat, hiszen erős, jövedelmező mezőgazdaság nélkül nem képzelhető el a megye minden irányú mielőbbi felzárkózása. Hogyan nyílik az agrárolló? Attól az illúziótól viszont óvnunk kell magunkat, hogy ma az agrárolló alsó szárát Fenyegetés a magyar tudománynak Csurgay Árpád akadémiai főtitkár-helyettes nyilatkozata A külföldi munkavállalás lehetősége — elsősorban szakmai körökben — olykor-olykor aggodalmat is kelt; sokan tartanak attól, hogy elveszítjük legkiválóbb kutatóink jelentős hányadát „brain-dra- in”, azaz az „agyelszívás” következtében. Arról, hogy ez reális veszélyt jelent-e hazánk számára, Csurgay Árpád akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettesét kérdezte az MTI munkatársa. Fenyegeti-e Magyarország tudományos potenciálját a szellemi elsivárosodás annak következtében, hogy sok tehetséges szakembert hívnak dolgozni külföldre és egyre többen vállalnak munkát külföldi kutatóintézetekben és egyetemeken? — Szerintem egyáltalán nem fenyegeti. Sőt, az a véleményem, hogy a tudományos munkát végző fiatal kutatónak lehetőséget kellene adni arra, hogy a szakterület kiváló iskoláiban, ha kell más országokban bővíthessék ismereteiket. Kívánatos volna, hogy már egyetemi hallgatóként, ám az egyetem elvégzése után mindenképpen vegyék fel a kapcsolatot szőkébb szakmájuk nemzetközi közösségével. És e kapcsolatot folyamatosan építeni és ápolni kellene. A hiedelmekkel ellentétben nagyon kevesen döntenek a végleges külföldi munkavállalás mellett. Többségüket haza vonzza az a kutató közösség, ahonnét elindultak, amelyben tudásuk gyökeredzik. Mélyen átérzik Pasteur szavait: „A tudománynak nincs hazája, de a kutatónak kell legyen.” s ez így is van. bizonyítja az élet. Évente hozzávetőlegesen hány magyar kutató, és milyen területeken kap lehetőséget hosszabb külföldi tartózkodásra? — Az akadémiai kutatóhelyekről jelenleg a kutatók 11,7 százaléka, azaz közel négyszázan dolgoznak munkavállalóként és ösztöndíjasként külföldön. A Magyar Tudományos Akadémia szervezésében természetesen ennél sokkal többen, mintegy ötezren jutnak el más országokba különböző tudományos rendezvényekre — például kongresszusokra —, néhány napos,- egy-két hetes tanul- mányutakra. — Ami a munkavállalást illeti, mindenekelőtt az elméleti fizikával, a matematikával, valamint a biológiai tudományokkal foglalkozóknak vannak rendkívül kedvező ajánlataik. De szinte minden tudományágban ott találhatók a magyarok, mint nagy nemzetközt konferenciák meghívott előadói, vagy nemzetközi tudományos tanácsok tisztségviselői, tagjai. Kutatóink mind a természet-, mind a társadalomtudományok területén fontos szerepet játszanak az európai, sőt az egész nemzetközi tudományos életet összefogó szervezetekben. Miként tudnak hozzászokni ismét a „sajátos” magyar körülményekhez a hazaérkező kutatók? — Ez bonyolult kérdés. Ugyanis Magyarországon sok nemzetközi színvonalú kutatóhely van, ám a kutatás anyagi feltételei az elmúlt tíz évben jelentősen romlottak. S ez egyértelműen pénzkérdés. Persze, az sem lehet a célunk — már csak anyagi megfontolásból sem —. hogy minden szakterületen kiváló munkafeltételeket biztosítsunk. Hiszen vannak olyan túdományterületek, amelyeken a világon csupán néhány igazán jól felszerelt műhely működik, s ezekben nemzetközi kollektívák dolgoznak. Célunk, hogy ezekbe bejuttassuk kutatóinkat. Itthon pedig az, hogy számunkra fontos és reálisan megcélozható szakmákban az eddigieknél jobb lehetőséget teremtsünk. Törekvésünk, hogy a fiatal kutatók számára —, ahogyan ezt az MTA legutóbbi közgyűlése is feladatul tűzte ki — több és jobb lehetőséget, ösztöndíjat biztosítsunk a külföldi tapasztalat- szerzésre. — Megítélésem szerint az „agyelszívás” a magyar tudományban ma még nem jelent veszélyt. A tudományos ismeretek cseréje nem egyirányú utca, hiszen az elmúlt években egyre több kutató érkezik hozzánk is hosszabb-rövi- debb időre mind keletről, mind nyugatról. Közel négyezer vendégkutatót fogadunk mi is évente. A tudomány az emberiség közkincse. Nemzetközi tudományos kapcsolatainkon keresztül részesülünk mi is benne. A legtehetségesebbek hazai kutatási feltételeinek javításával tarthatjuk fenn a kutatók és az új tudományos eredmények áramlásának kívánatos egyensúlyát. A világ tudományos potenciáljának mindössze fél százalékát kitevő magyar kutatóközösség létérdeke nemzetközi tudományos kapcsolataink további szélesítése és mélyítése — mondotta befejezésül az akadémikus. (a mezőgazdasági felvásárlási árakat) emelhetjük úgy, hogy a felső szár (a felhasznált ipari anyagok, eszközök ára) lefelé mozog, következésképpen a fogyasztói árak növekedése nem szükségszerű. Napjainkban a politika fókuszában van az agrárgazdaság. Politikai-gazdasági-tár- sadalmi súlya és tradíciói alapján joggal, a fejlődés lefékeződése, a nem kielégítő érdekeltség, a piaci kihívás és pénzügyi gondok alapján okkal. A megyében több tucat termelőszövetkezet helyzete kilátástalan, képtelen akár csak a jövő évig való túlélésre. A gazdasági-pénzügyi nehézségek vitathatatlanok, ráadásul az ígéretesnek indult idei terméskilátásokat belvízkárok apasztják. Keserűen tesszük fel a kérdést: ki gondja, mi lesz a paraszti jövendővel? Úgy gondolom, annak az elemzésnek, amelyet a gazdálkodó szervezetek mérlegeinek országos és megyei ösz- szesítése bázisán készítettünk, érdemes néhány megállapítást közreadni. Eszerint 1988- ban a termelői folyó áron számított bruttó termelési érték a nemzetgazdaság anyagi ágaiban együttesen 2.9 százalékkal növekedett az 1987. évihez képest. Ezen belül a mezőgazdaságban — a jelentős területeken károsító aszály mellett is — a növekedés 5,6 százalékos volt. Szabolcs-Szatmár megyében (gyáregységek nélkül) az átlagosnál nagyobb, 5,2 százalékos volt a termelő ágakban a termelés bővülés, amihez alapvetően hozzájárult a mezőgazdaság kiemelkedő, 12.9 százalékos termelési érték növekedése. Jövedelnezfibb az iparnál Az új adórendszer következtében a gazdaság egészen a vállalati nyereségtömeg 35—40 százalékos csökkentését kalkulálták. Ténylegesen a mérséklődés ettől kisebb, mintegy 26 százalékos volt. A mezőgazdaságnak az átlagosnál szerényebb, 14 százalékos nyereségkiesést kellett elkönyvelnie. A mezőgazdaságban 6-ról 5 forintra mérséklődött 100 forint árbevétel nyereségtartalma, ezzel a jövedelmezőségi szint 33 százalékkal meghaladja az iparban elértet. Megyénkben az anyagi ágak átlagos jövedelmezőségi szintje 23 százalékkal elmarad az országos mögött. Mezőgazdaságunk viszont — s erre a korábbi években aligha akad példa — 5,2 százalékos ár bevétel-arányos nyereséget produkált, ami nemcsak az országos átlagot haladja meg, de a megye termelő ágazatai között is legmagasabb. Megyénk mező- gazdasága mint kedvezőtlen termőhelyi adottságú terület, az országos ágazati támogatás 9 százalékkal rendelkezik, itt 100 forint elvonásra közel 118 forint támogatás jut, indokoltan. Az üzemek nyeresége viszont nem egyenlő a mezőgazdasági termelés nyereségével, nagy a melléktevékenységek szerepe. Megyénkben például a mező- gazdasági termelőszövetkezetek több mint felénél a melléktevékenység részaránya az árbevételben meghaladja az 50 százalékot. Oldani a kilátástalanságot Mindemellett a ritkán annyira áldásos időjárási körülmények, de változatlanul kedvezőtlen termőhelyi adottságok és kemény közgazdasági-pénzügyi feltételek közepette elért múlt évi eredmények, az eredménytömegeknek az a viszonylagos stabilizálódása, ami az utóbbi három évben tapasztalható megyénk mezőgazdaságában; kell hogy oldja a kilá- tástalanság érzetét. Kell, hogy ösztönözzön a sikeres gazdálkodási tapasztalatok, vezetési módszerek, vállalkozási formák tanulmányozására, átvételére. Indokolatlanul széles, rendkívül differenciált ugyanis a megye 117 mezőgazdasági termelőszövetkezetének Bújtól Tiszabecsig húzódó hatékonysági skálája. Sommásan az is gyakran elhangzik — a helyi kibontakozás, továbblépés gátjaként emlegetve — hogy mezőgazdasági üzemeink nagymértékben eladósodtak. A termelőszövetkezetek mérlegben kimutatott hosszú lejáratú tartozásainak összege (beruházási hitelek, államkölcsön, kötvény) nem több, mint az állóeszközök forrását képező saját vagyon 10,7 százaléka, más megközelítésben annyi, mint egy év mérleg szerinti nyeresége. Inkább az a gond, hogy az utóbbi időben igen kevés beruházási hitel áramlik a gazdaságba. A mezőgazdaságnak a forrásbevonást illetően — összhangban a tulajdonreformmal — feltétlenül a helyi lakosságot kell megnyernie közvetlenül vagy a takarékszövetkezeti bankok közvetítésével. Vas János oszt. vez. helyettes Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága Íz önjáró Éotok jövője A robotok olyan műszaki szerkezetek, amelyek reprodukálják az ember néhány mozgási funkcióját, ezekkel munkát végeznek, és amelyben energia és információk felvételére, átalakítására és felhasználására szolgáló mechanizmusok és rendszerek vannak. Két fontos szempont a robotoknál az önjáróság és az irányíthatóság. Az önjáróság legegyszerűbb esete az, amikor a robot egy távvezérlésű kocsira van szerelve, amely előre és hátra haladhat, valamint jobbra és balra fordulhat. Ha terepjáró képességre is szükség van, lánctalpas futóműre helyezik a robotot (a lánctalpas futómű nyomása a felületegységen kb. hétszer, nyolcszor kisebb, mint a keréké). Külön kategóriát képeznek a lépegető robotok, amelyek az ember alsó végtagjának vagy a négylábú állatok végtagjainak a mozgási funkcióit utánozzák. A kísérletek tanúsága szerint a lépegető haladási módnál az energia- fogyasztás lényegesen kisebb, mint a kerekes vagy lánctalpas futóművek esetében. A helyváltoztatás elvégezhető még ugró mechanizmusokkal is (a szöcskétől, kengurutól „ellesett” elvek alapján), de erre csak kivételesen lehet szükség. Hirosze Sigeo, a Tokiói Technológiai Intézet tanársegédje távirányítással vezérli a hat darab, egyenként 40 cm magas hengerből álló, összesen 140 cm hosszú önjáró robotrendszert, amelyet az intézet munkatársai fejlesztenek ki. Az összesen 16 motorral meghajtott, kígyómozgással haladó robotot olyan helyeken kívánják mentőszerkezetként bevetni, amelyek az ember számára veszélyességüknél fogva, például gáz vagy füst miatt megközelíthetetlenek. A távirányításnak alapvetően két módja ismeretes: a vezetékes és a vezeték nélküli. A vezeték nélküli távvezérléssel működő robotok számítanak a legfejlettebbeknek. Képünkön is egy ilyen önjáró robot kísérleti modelljét láthatjuk, amelyet japán kutatók terveztek. A hathengeres egységből álló, összesen 16 motorral meghajtott, kígyómozgással haladó, akár lépcsőjárásra is képes önjáró rendszert — bármilyen nagyságú egységekből ösz- szeállítva — olyan helyeken kívánják majd mentőszerkezetként alkalmazni, amelyek az ember számára veszélyességüknél fogva (például gáz-, füst-, sugárveszély miatt) megközelíthetetlenek. Űrrepülőgép közelről A Burán közelebb hozta a csillagászok álmát A Szovjetunióban nemrégiben sikeresen kipróbált Burán űrrepülő, mely többszöri felszállásra is alkalmas, kétségtelenül hatalmas technikai áttörést jelent a szovjet űrhajózásiban. Milyen gyakorlati lehetőségeket rejt magában? Mindenekelőtt nagyszerű teherűrhajó. Szorosan pakolva elférnek benne egy építőkocka elven felépülő űrbázis önálló elemei: a rácsos tetőszerkezetek, a hermetikusan zárt lakóboxok, a napelemek, a különféle segédberendezések, az élet biztosításához szükséges eszközökkel teli konténerek, a váltás szkafanderek, tartalékalkatrészek, tartalék aggregátorok stb. A szállítmánnyal együtt érkező, speciálisan kiképzett szerelőcsoportok kilépve a világűrbe a fedélzeti robottól átvett elemekkel tovább építik az űrkomp- lexumot. Többszöri fordulóval (a szakemberek szerint a Burán tartaléka még mintegy 100 repülés) létrehozható egy komplett működő meg- figyelőállomás, mely minőségi ugráshoz vezet majd a csillagászat fejlődésében. Az űrrepülő továbbá egy olyan rugalmas, hatékony és a jelenlegi szinten leggazdaságosabb eszköz, mely alkalmas orvosi és műszaki „elsősegélynyújtásra”. Manapság számos ország juttat a világűrbe néha több 10 millió dollár értékű műholdat 'különféle célokból. Meg1988. november 15. A Burán űrrepülőgép a Föld körül megtett két fordulat után leszállt a bajkonuri repülőtéren. APN esik, hogy valamely segéd- berendezés rejtett hibája folytán, melyre már csak a világűrben derül fény, teljes egység működésképtelenné válik. Régebben bele kellett nyugodni, ha egy ilyen, hatalmas anyagi és szellemi ráfordítással járó műholdat elvesztettek — mint költséget vették számításba. Eljött azonban az az idő, amikor mindez amerikai és a szovjet űrhajók révén elkerülhető. Az egyik megoldás, hogy a műholdat „visszavonják” pályájáról, átszállítják az űrrepülő fedélzetére, ahol az erre speciálisan felszerelt helyiségben elvégezhető a javítás, a megelőző karbantartás. Ezután a fedélzeti robot a berendezést ismét pályára állítja. Másik lehetőség, hogy a műholdat befogva visszajuttatják a Földre. Itt tovább korszerűsíthetik, funkcionális egységekkel egészíthetik Iki, majd alapos felkészítés után újra fellőhetek. Végeredményben még ez is olcsóbb, mint egy hasonló rendeltetésű űrobjektum újratervezése és megépítése. Ezen űrtechnikai irányelv következetes megvalósítása az anyagi kiadások arányos csökkentéséhez vezet. Anatolij Cserepascsuk, a Sternberg Csillagászati Intézet (Moszkva) igazgatója (APN)
