Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

í89. június 20. Kelet-Magyarország 3 Bútorlapgyártás világ­színvonalon. Az INTER- SPAN Faipari KFT. vá- sárosnaményi gyárában korszerű gépekkel világ- színvonalon gyártják különféle felületű bú­torlapokat. 1. Cj üzemcsarnokot építettek, korszerű gé­peket helyeztek üzem­be ott, ahol a bútorlap a végső felületet elnyeri. 2. Teljesen automatizált gépeken központi vezér­lő berendezéssel készül a forgácslap. (Elek Emil) Mit akar a Magyar Vidék Társaság? Harc a felzárkózásért „Fejlett és fejlődni ké­pes vidékek nélkül nem lesz korszerű Magyaror­szág. Hazánik arányos te­rületi fejlesztése minden magyar állampolgár érde­ke.” Ez a jelszava, ha úgy tetszik programja a nem­rég alakult Magyar Vidék Társaságnak. Néhány napja a társaság ügyvezető elnöke a kor­mány lapjában, a Magyar Hírlapban tette közzé az idézett két mondatot. Mi, hátrányos helyzetű sza- bolcs-szatmári állampolgá­rok különösen bizakodva fogadhatjuk az Agárdon alakult, de gödöllői szék­hellyel működő társasá­got. Annak is örülhettünk, hogy az MSZMP Nyíregy­házi Reformkörének friss programjában egyebek közt ez áll: „Gazdasági hátrá­nyaink megszüntetésére ál­landó beadványokkal kell kényszeríteni a kormányt és a KB-t”. Nem biztos, hogy a gya­kori beadványok ebben a valóban nehéz gazdasági helyzetben célravezetőek lesznek. Az sem biztos, hogy a Magyar Vidék Tár­saság éppen Szabolcs-Szat- már megyé felzárkózását tudja ,kiharcolni”. Azon­ban mind a két „intéz­mény” jó szándékú elkép­zeléseit, törekvéseit üdvö­zölnünk kell. Megyénk régi gondjai közismertek. S az ismert gondok mellett a közel­múltban újabbakat ismer­hettünk meg a megyei ta­nácsnak abban az anyagá­ban, amelyet a szakszerve­zetek megyei tanácsa elé terjesztettek. Az anyagban többek közt az áll, hogy az utóbbi hónapokban újabb százak és ezrek hagy­ták el Szafoolcs-Szatmárt, fogyó megye a mienk. Hogy nálunk száz kereső­képes 15—20 százalékkal több eltartottról gondosko­dik, mint az ország többi részén. Hogy Nyíregyháza a szakmunkásképzés egyik fellegvára, ugyanakkor a most végzős szakmunkás- tanulók (és érettségizők) jelentős része nem talál munkát a szűkebb hazában. Az előző kormányok arány­talanul kevés központi tá­mogatást adtak megyénk­nek. A fővárosi gyárak ke­vés pénzt fordítottak a nálunk működő gyáregysé­geik, fejlesztésére. S mond­juk ki nyíltan: megyénk régebbi vezetői és ország- gyűlési képviselői nem elég markánsan, nem elég erélyesen képviselték a szaboles-szatmári érdeke­ket. Nem fogadható el az ér­velés, hogy most nem kö­vetelhetünk, még csak nem is kérhetünk, mert sok gondja van a kormány­nak. Most is van X összege a kormánynak és jövőre is lesz. S meglehet: ha okos, elfogadható érvekkel nem követelünk az országosan is megtérülő befektetések­re, támogatásokra, akkor az X összegből megint a fejlettebb megyék részesül­nek. Csak egy példa: megyénk könnyűiparában 15—20 szá­zalékkal kevesebbet keres­nek, mint az országos át­lag. Az „illetékesek” ezt (el nem fogadhatóan) az­zal magyarázzák, hogy nálunk X idő alatt egy be­tanított munkás kevesebb ruhát készít, s valamivel több a selejtje. De mivel magyarázható az, hogy például á pedagógusaink tíz százalékkal kevesebbet keresnek ? A Budapesten diplomát szerzett matema­tikatanár vajon miért kap kevesebbet a máté­szalkai, vagy a kisvárdai gimnáziumban, mint pél­dául az az egykori évfo­lyamtársa, aki Veszprém­ben ugyanabból a tan­könyvből oktatja a kétis- meretlenes egyenleteket? Végül még egy rövid idézet a Magyar Hírlapban megjelent nyilatkozatból: „Igazságosan és demokrati­kusan kell elosztani a költ­ségvetési eszközöket. Szor­galmazzuk a vidéki gazda­ság jövedelemtermelő ké­pességének fokozását és az új területfejlesztési for­rások felkutatását. Terve­ink közt szerepel Magyar Vidék címmel egy tájékoz­tató folyóirat indítása.” Reméljük, hogy a hama­rosan megjelenő Magyar Vidék a mi vidékünk fel­zárkózásáról is beszámol­hat. Nábrádi Lajos Szabad az üzemben politizálni, de nem a munka helyett... Kerekasztal munkahelyi vezetőkkel a politizálás lehetséges színtereiről és módjairól Miután az MSZMP szerve­zetei javarészt munkahelyi tagozódás szerint alakultak ki, az üzemi pártbizottságok szerepe körül ma nagy viták folynak. Ezért kerestük meg négy, felépítésében, műkö­désében eltérő helyzetben lévő vállalatot, hogy az igaz­gatókat kérdezzük: milyen szerepe van a pártnak a vál­lalaton belül, milyen válto­zások vannak? Beszélgető társaink: Kovács Zoltán, a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat, Lakatos András, a Nyíregyházi Dohányfermen­táló Vállalat, Makrai László, a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat és Pethő And­rás, a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Lapunkat Lányi Botond képviselte. K. M.: Ki fizeti és meddig az üzemi párttitkárt? P. A.: Már az év elején kérte a függetlenített párt­bizottsági titkár, hogy gaz­dasági munkát kapjon, mel­lette lássa el pártfeladatait. A második fél évben erre sort kerítünk, s nem valamiféle alibi állással, hanem végzett­ségének megfelelően, kö­zépvezetői szinten. hogy az egész kollektíva ér­dekében mondjon véleményt, a vezetést kritikai észrevéte­leivel segítse. K. Z.: Be kell látni, hogy a későbbiekben nem lesz szük­ség függetlenített pártbizott­sági titkárra ... K. M.: Egyáltalán milyen feladata marad az üzemi pártbizottságnak? Nem kér­dőjelezik meg létét? K. Z.: Mint az országban, mindenhol, a Vulkánban is gondolkodóba estek az alap­szervezetek. Nagyon való­színűnek látom, hogy elég lesz az önálló alapszerveze­tek koordinációja, bizonyos adminisztráció és pártbi­zottság helyett. A párttitkár helye M. L.: A mi területi adott­ságaink miatt csak alapszer­vezetek működnek, az egyes városi pártbizottságok irá­nyítása alatt. A központ, il­letve a nyíregyházi malom és karbantartó műhely alap­szervezeti titkára üzemve­zető-helyettes, aki emellett látja el a feladatot. L. A.: Hiába volt mindig nagy hagyománya a pártnak a dohánygyárban, függetle­nített párttitkárt mégsem al­kalmaztunk. Üzemi pártbi­zottság is alig egy éve ala­kult Nyíregyházán, ahol a titkár társadalmi munkában dolgozik. A bizottság célja, Május közepén tanácsi karbantartási forrásból megkezdődött a tarpai ta­nácsház felújítása. A be­regi turistaforgalom egyik leglátványosabb települé­sének központjában Ficze Sándor kőműves mester irányításával megszépül a főhomlokzat. Terranova nemes vakolat biztosítja várhatóan egy évtizeden át az esztétikus külsőt (mol­nár) Nem szólnak a gazdálkodásba P. A.: Alulról szerveződő alapszervezetekre van szük­ség, s nem biztos, hogy ra­gaszkodni kell a mai, mun­kahelyi felépítéshez, hanem helyette az azonos érdeklő­désűek kerüljenek egy alap- szervezetbe. K. M.: Mennyiben függ össze az önök által említett változás azzal, hogy megszűn­tek a korábbi hatásköri lis­ták, változott a párt gazda­ságirányítása? K. Z.: Ebben az évben már nem szerepelt a gazdasági vezetők beszámoltatása. Lé­nyeges kérdés az új helyzet­ben, hogy milyen irányban politizáljunk, mert eddig szinte kimondottan munka­helyi dolgokkal foglalkozott a párttagság, miközben vi­lágosan látszik, hogy a lakó- területi politizálást kell erő­síteni. Ennek a megoldásá­ban még kételyek vannak. P. A.: Nem tartom elkép­zelhetőnek, hogy a régi mó­don hozzon döntést egy párt- szervezet a gazdálkodásra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ne legyenek azonos cél­jaik, hiszen közös érdek, hogy prosperáljon a vállalat. M. L.: Mondhatnám, hogy az angyali természetemnél fogva elviseltem az elég sű­rű beszámoltatást. De tréfán kívül szeretném megjegyezni, hogy a kéthetenkénti veze­tői megbeszéléseken a társa­dalmi szerveknek eddig is helyük volt, ezután is lesz, mert sokat segít az ő, más szemmel való vizsgálódásuk. L. A.: Kollégáimtól tudom, hogy éppen a nagy munkás- .mozgalmi hagyományok mi­att nálunk sohasem úgy mű­ködött a pártszervezet, hogy irányítani akarta volna a gazdasági életet. A gazdaság- politika volt jelen, nem a be­számoltatás. A vállalati stra­tégiai tervhez a párt a maga cselekvési programjával já­rult hozzá, amivel mozgósí­totta a párttagokat. K. 'M.: Meglehet, hogy ép­pen a mozgósítás az, ami mi­att féltik az üzemi pártszer­veket. Mennyire lehet rájuk számítani? L. A.: Helyileg politizálni akkor lehet, ha az egyes párttag be tudja helyezni az elképzeléseket az országos nagy egészbe. Ilyen szempont­ból igen sokat számít, hogy itt Nyíregyházán minden hato­dik dolgozó párttag, mert ez a mag, amelyre jobban lehet számítani, akiket könnyebb mozgósítani a vállalati célok érdekében. Ha mások is jelentkeznek M. L.: Azt hiszem, ez az emberektől függ. A múltban sem láttam, hogy az annyira hangoztatott élcsapat jelleg minden ember magatartásá­ban kidomborodott volna. Gondolom, a jövőben sem lesz másképp. P. A.: Akár a mozgósítás­ban, akár egy kedvezőtlen vállalati helyzet ellensúlyozá­sában eddig is jól vették ki részüket a párttagok, ezután is bízni kell ebben a tömeg­ben. K. Z.: Ma is kölcsönösen igényeljük, hogy üljünk le, bizonyos vállalati dolgokat beszéljünk meg kötetlen for­mában. Legfeljebb most már jobban bevonjuk a párton kívülieket is, hiszen amikor a vállalat sorsáról beszélünk mindannyiunk jövőjéről van szó. K. M.: Mások pedig azt mondják, hogy inkább a vál­tozóban lévő szakszervezet­nek lenne mindez a feladata, vagy nem? P. A.: Olyan szakszervezet­re van szükség, amelyik ér­dekvédelmi munkát folytat. Ezt nem a párt irányítja, legfeljebb a párttagok egy­ben mint szakszervezeti ta­gok befolyásolhatják a moz­galmat. K. Z.: Megszűnt a terme­lést segítő tevékenység, telje­sen az érdekvédelmi munka került előtérbe a most folyó választásoknál. Azonban sze­rintem a jó érdekképviselet a termelést is segíti. K. M.: S mindazt, ami a párt- és szakszervezeti mun­kával összefügg, illő munka­idő után végezni... L. A.: A meghatározó több­ség eddig is munkaidőn túl vett részt a politizálásban, ezután sem lesz másképp. K. M.: Eddig a vállalat és az MSZMP viszonyáról be­széltünk. Mit tesznek akkor, ha más pártok, szervezetek jelentkeznek? K. Z.: Mások megjelenése egyértelműbbé tenné, hogy az üzemben termelni kell, a politizálásra nagyobb szük­ség van a lakóterületen. P. A.: Több párt esetén át kell gondolni, milyen kapcso­latot tartsunk. .Van vállalati klubunk, ott másnak is helye van — hacsak nem a válla­lati érdekkel szemben tevé­kenykedik. L. A.: Itt nem jelentkezett alternatív szervezet, ám ettől függetlenül szabad a politi­zálás. Az a véleményünk, hogy a népgazdaság .stabili­zálása politikai konszolidá­ciót hoz. A vállalat felfelé ívelő szakaszban van — ez kellene az országban is — s ezért van házon belül nyuga­lom, kiegyensúlyozott légkör. K. M.: Az átmeneti helyze­tet az egyes ember éppúgy érzi, mint a szervezetek. Annyiban egyezhetünk meg, hogy most nem szabad kam­pányokat indítani, minden vállalatnál az eddigi fejlő­dés, belső helyzet határozza meg a viszonyt a pártszerve­zetekkel, s adja meg nekik a feladatot az üzemen belül, a kapcsolatot az egyes tagok­nak is a lakóterülettel. Árucsere határon át A határ menti gazdasági együttműködés aktuális kér­déseiről tanácskoznak június 22-én délelőtt 11 órától a kereskedelmi vezetőik klub­jának ülésén Nyíregyházán a megyei és városi művelődési központ klubkávéházában. Mivel az árucseréről, a bar­tel ügyletekről, az engedélye­zési eljárásokról lesz szó, a klub meghívta a termelő­szövetkezeteik elnökeit, az állami gazdaságok igazgatóit, az ipari szövetkezetek és vállalatok vezetőit, valamint az áfészek elnökeit is. A köz­vetlen árucsere lehetőségé­nek megszerzéséről Kocka Gézától, a Kereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezető­helyettesétől és Lengyel La­jos osztályvezetőtől kapnak tájékoztatást az érdeklődők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom