Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. június 20. Vélemények, ellenvélemények Az MSZMP megyei bizottságának felhívásáról Számos levélben fejtik ki véleményüket — egyes kérdésekben kételyeiket, ellenvéleményüket — az MSZMP megyei bizottsága által megjelentetett felhívással kapcsolatban a szabolcsi, szatmári, beregi párt- szervezetek kollektívái. Egyetértenek és a felhívásban foglalt tennivalókat megvalósíthatónak tartják az Auróra Cipőgyár csengeri gyáregységében dolgozó I párttagok, hasonlóan támogatásáról biztosította az MSZMP megyei bizottságát a porcsalmai községi párt- . szervezet, a csengeri sütőüzem pártszervezete, valamint az ibrányi Rákóczi Tsz pártbizottsága. Nemcsak a kollektívák, MSZMP alapszervezetek és helyi pártbizottságok vezetői fejtik ki véleményüket a felhívásban foglaltakról, hanem egyes párttagok is elküldték véleményüket, kritikai észrevételeiket a megyei pártbizottságnak. Egy kisvárdai pedagógusnő azt sürgeti levelében, pontosan kellene ismerni felülről le- > felé a jóakaratú véleményeket, s többé nem lenne szabad ellenséges szándékot vélni a jószándékú véleményekben. „Legyenek a helyzeten úrrá — ne engedjék a zűrzavart növekedni — fogalmaz, majd így folytatja : „nem a sok beszédet, nyilatkozgatásokat, fórumokat várjuk, hanem a tetteket értékeljük.” „Nagy a feszültség az emberekben” — írja hozzászólásában Fejes András Balkány-Cibakpusztáról. A felhívás a nemzeti megbékélésre szólít fel, önmérsékletet kér. De egy sor kérdés nem megoldott. A továbbiakban címszavakban említi az általa is igen fontosnak tartotf kérdéseket. Szól arról, hogy igazában nincs pártdemokrácia, sok a kinyilatkoztatás, a közélet tisztasága írott malaszt, minden hatalmon lévő jobban félti a pozícióját, minthogy reformpárti legyen, nagy a kapkodás a KB munkájában is. A vezetők egymás ellen nyilatkoznak. Még számos időszerű kérdésben fejti ki véleményét Fejes András, mert ahogyan írja: „ ... szeretne segíteni abban, hogy az emberközpontúbb párt megnyerje a csatát és végre megbékélés legyen a szívekben ____________________*_____________________________________ Beavatkozás belügyeinkbe Interjú Horn Gyulával Horn Gyula külügyminiszter hétfőn interjút adott a Magyar Rádió Első kézből című műsora két szerkesztő riporterének, Havas Henriknek és Forró Tamásnak. — A Scinteia című román pártlap közleménye szerint Bukarestben a Külügyminisztériumba kérették hazánk nagykövetét. Román megfogalmazás szerint — Nagy Imre és társainak június 16-i temetésén szocialistaellenes, románellenes, nacionalista, revansista megnyilvánulásokra került sor. — Megítélésem szerint a gyászszertartás nem csupán méltóságteljes volt, hanem mértéktartó is egy-két beszédtől eltekintve. Az az érzésem, hogy ez előre megszerkesztett anyag volt, mert hiszen figyelmen kívül hagyta mindazt, ami valójában történt június 16-án. — Románia nem attól érezheti sértve magát, hogy 1956 után egész más volt a magyar és a román párt viszonya? És tulajdonképpen meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk! — A kezdet valóban egyforma volt, de azután fokozatosan nőttek a különbségek, a stílusbéli jegyek különbözőségei, a politikáknak az eltérései főképpen a belső helyzettel vagy a nemzetiséggel, a nemzetiséghez való viszonynyal kapcsolatban. De kezdetben is, azt hiszem, már 1956. november 4-ét követően is megmutatkoztak elég jelentős különbségek. És ezek fokozatos növekedése vezethetett el ehhez a magatartáshoz. — Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára úgy fogalmazott, hogy a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben ellen- forradalmi erők állnak Magyarországon. — Ami Fojtik nézeteit illeti, mi azokat jól ismerjük hiszen ő nagyon gyakran fogalmazott meg kemény állás- foglalásokat. Ugyanakkor az ő véleményét mi nem azonosítjuk sem Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, sem pedig a prágai kormánynak az álláspontjával. Én úgy fogom fel, mint valami egyéni véleményt, amelyet ugyanakkor nem tudunk elfogadni, hiszen ez meglehetősen durva beavatkozás a magyar bel- ügyekbe. Eladhatják a bérlakásokat Székcsere Személyi ügyekről is döntött tegnapi ülésén a nyíregyházi tanács. A szokásos ülésrend szerint az emelvényen a vezető tisztségviselők — a tanácselnök és helyettesei, a vb-titkár — és <a meg- _ hívottak v foglaltak helyet. Előttük asztaloknál az osztályvezetők, majd sorban a tanácstagok. Éppen a közgazdasági főosztály vezetőjére szavaztak. A -jelölt az eddigi általános elnökhelyettes, Koncz Imre volt. Rendben lezajlik a szavazás, és Csabai Lász- lóné az eredményt akarja kihirdetni, mikor körbepillant, és észreveszi, hogy megürült mellette az egyik szék. — No de Imre, a te elnökhelyettesi megbízatásod még július elsejéig szól! — mondja. Koncz Imre viszont már az osztályvezetők székéből mosolyog rá, egy óvatlan pillanatban ugyanis ott foglalt helyet. rehányást is el akarja kerülni a tanács, hogy az állam vagyonának elherdálásával vádolja a testületet:.a közvélemény. ha olcsón kiárusítanák a közkincsnek számító tanácsi bérlakásállományt. Sok apró. ám az állampolgároknak mégis jelentős módosításról közel egy óra hosz- száig szavazott a tanács. Az új rendelet ugyanis várhatóan hosszabb távra szabályozza Nyíregyházán a lakásforgalmat, a telekkínálatot és befolyásolja a mind jelentősebb magánerős házépítést. S ugyanakkor a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak az elszegényedőkre, akiknek a tanácsi bérlakás az egyetlen lehetséges otthontípus. A mai 4 ezer lakásigénylő közül 2400-an várnak Nyíregyházán bérlakásra. Ez a tény indokolta a hosszas vitát és a többször megismételt szavazást. Végül a testület módosításokkal elfogadta a lakásrendeletet. Nyíregyházi fiatalok tiltakozása A Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség tagjai megütközéssel fogadták az 1989. június 16-ai gyászszertartáson a FIDESZ nevében és a magyar ifjúság képviseletében felkért szónok, Orbán Viktor szavait. A NYÍRDISZ tagjainak nagy része nem fogadta el a magyar fiatalok nevében elhangzottakat. Nem tud azonosulni a Fiatal Demokraták Szövetségének politikai alapállását kegyeletsértő módon hirdető szavakkal. A gyász- szertartáson elhangzó szélsőséges és militáns megnyilvánulások a nemzeti megbékélés helyett a társadalmat konfrontáció felé taszítják, és elfogadhatatlan politikai gyakorlatot jeleznek. A Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség tagjai a politikai nézetek kinyilvánítását, az ellentétek ütköztetését a korrekt, európai keretek között képzelik el a jövőben is. Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség Szövetségi Tanácsa Hagyimány6rz8k megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) A megnyitó ünnepségen a nyíregyházi 2. sz. általános iskola Zalka Máté raja köszöntötte a résztvevőket zenés-irodalmi műsorral, majd Horváth István színművész, a Móricz Zsigmond Színház ügyvezető igazgatója mondott részleteiket Ratkó József Segítsd a királyt című drámájából. A találkozót Hernádi Katalin megyei úttörőelnök nyitotta meg, aki beszédében utalt a szülőföld iránti szeretet, a hagyományápolás fontosságára. Megemlítette, hogy az ország minden tájáról érkezett, közel 50 tanuló a szatmár-beregi térség történelmi hagyományokban gazdag vidékével ismerkedhet meg az elkövetkező napokban. A legjobb pályázatokat Rakó József, az Iránytű fő- szerkesztője értékelte. Elmondta, hogy a pályázó gyermekek hazájuk rejtett kincseit találták meg gyűjtőmunkájuk során. Tizenkét évvel ezelőtt Szabolcs-Szat- már megye kezdeményezte az országban elsőként a hagyományőrzést, s az itt meggyújtott kis „tábortűz” nemsokára országosan is világítani fog, hiszen ősszel megalakul a Hagyományőrző Országos Mozgalom. Az öt legjobb pályázat alkotóját a megyei tanács áltál alapított „Pro Patria” emlékéremmel tüntették ki. A kitüntetéseket Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke adta át Budinszky Gabriellának (Gyömrő), Doleszák Anitának (Mád), Farkas Gabriellának (Sárospatak), Szikszai Józsefnek (Jászberény) és Szőke Istvánnak (Kemecse). A PEMISZ vezetőinek nyilatkozata Orbán Viktor az ifjúság nevében szólt, de csak egy kisebbség szavait mondta. Aki gyászszertartáson választási beszédet mond — tegye ezt akár egyéni vállalkozásként, vagy mások biztatására — az maga minősíti magát. Mi, akik a KISZ-ben nőttük fel, a saját példánkból látjuk: milyen veszélyeket jelent egy valóban hibás, a szélsőségektől sem mentes politikát és modellt felváltani egy másik kizárólagossággal. Mi, a Demisz vezetői is a megbékélést, a békés átmenet fontos állomását láttuk június 16-ában. A közös út keresésének fé- kezője lehet minden újabb demagógia, minden egységes kezelési mód, amely a mai magyar hatalmi vezetésben nem tudja elválasztani egymástól az előrevivőt, a múlttal reálisan számotvetőt a hatalmához görcsösen ragaszkodó, a múltjából és pozíciójából építkező erőktől, amely szándékosan összemossa Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt, Ri- bánszki Róberttel és társaival. Mi tudunk különbséget tenni! __________l Hitóbusszal az északi sarkkörre (1.) Csalia térképek utál Egyedülálló vállalkozásnak nemigen tekinthető, de túl gyakorinak sem, amikor egy csoport arra vállalkozik, hogy autóbuszra száll és elutazik az Északi-sarkkörhöz. Oda- vissza majdnem 10 ezer kilométer hosszú az út, s ez még autópályán is megviseli az embert. Ennek a csoportnak pedig észak-dél irányban keresztül kellett utazni Szovjetunión. A nyíregyházi tanárképző főiskola tanárainak húsztagú csapatával vehet részt az izgalmas úton munkatársunk, aki riportsorozatban számol be a közel három hét eseményeiről. A csapi határátkelő még nagyon csendes volt. Utas sehol, minek legyen helyen, akinek dolga akad vele. Álmosan bélyegzik az útlevelet, majd a vámos töpreng, mit nézzen, aztán egy szóval túlteszi magát a gondokon: tranzit. Mielőtt indulnánk tovább, csoportvezetőnk Balogh Árpád bekopog az INTOURIST irodájába, hogy kuponokat kérjen az autóbusz tankolásához szükséges gázolajra, mert enélkül nincs üzemanyag. A jóreggelt köszönésre goromba viszontlátásra a válasz. És nincs kupon, később, este azt is megtudjuk a lucki szállodában, hogy érkezésünket nem jelezték, nem tudtak róla, hogy a csoport ezen az éjszakán ott alszik. A véletlenen múlt, hogy volt annyi üres szoba. Amíg azt hittük, hogy csoportvezetőnk „intézkedik” a határnál, oroszok, ukránok, magyarok jöttek a buszhoz s kínálták fillérekért a rizst, amit nem engedtek Magyarországra vinni nekik, s aki mégis át akart kelni a hídon, az a bokrok tövébe rakta le útiholmiját. Azért a hangulatunk pillanatok alatt helyreállt. Vitányi Béla a földrajz tanszék tanársegédje kezdett mesélni nagyapjáról, aki közismerten világjáró ember volt, egyszer sem lépte át a falu határát. Ö mondta: fiam, ha hosszú útra mégy, sose felejtsd itthon a laposüveget. Béla szófogadó fiú volt, így aztán koccintottunk az első meglepetésre, és elindultunk a hosszú útra. v Ném a vereckei hágón át, ez a többségnek nemcsak Ady verséből ismerős, az uzsoki felé indultunk, hogy újabb útvonallal ismerkedhessünk. Aki nem készült fel útikönyvekből, aki elfelejtette már a történelmet, annak Kormány Gyula főiskolai tanár és Boros László docens elevenítette fel emlékezetét arról, hogy Európának ez a vadregényes, sziklás vidéke mindig országokat választott el egymástól. Az első világháborúig Magyarország és Galícia, a két háború között Csehszlovákia és Lengyelország határa volt, ma a szovjet—lengyel határ. És belső határ is, noha a szovjetek összekötő kapocsnak tartják a kárpátontúli és Ívovi terület között. A hágón át a sok háborút, viszályt megélt Lemberg, Galícia egykori fővárosába érünk: Fényképezőgépekkel a nyakunkban rohanunk, hogy minél több érdekességet megörökítsünk, de van lencsevégre nem kívánkozó látvány is. A műemlék templomok nagy-része ablaktalanul, máladozó fallal szégyenkezik a turista előtt, a járdát hosz- szú sorokban állják el a vodkára váró emberek. Ha kopottak is a belváros épületei, azért mi szívesen elfogadnánk. Egymás mellett láthatjuk az olasz reneszánsz, a német barokk, a lengyel és ukrán népi építészet motívumait, az eredetileg gót, majd rokokóvá újjáépített katolikus székesegyházat. Űj épületei közül a könyvtár az egyik leglátványosabb, de nincs több időnk nézelődésre, indulunk tovább. Ebéd a buszban, mert mindenki hozott otthonról valamit, meg két szolgálatkész Ívovi fiú is kevés volt hozzá, hogy fél óra alatt éttermet találjunk. Utunk első szálláshelyünk színhelye, Luck felé vezet. Mellettünk a Voling- Podoliai hátság idős karbonkori kőzetére épült lösszel fedett termékeny táj. Végig az út mentén megművelt háztáji látható, s ez azért érdekes, mert néhány éve a Szovjetunióban még nem engedték, sőt ha valaki fóliasátor alatt termelt, lerombolták, ha másodszor is rajtakapták meg is büntették érte. Először térképről fedezzük fel, hogy itt a Pripjáty mocsár, aztán rokonok emlékeiből idézik fel útitársaink a gyászos nagy csatákat. A magyar huszárok lovastól pusztultak bele, egymás fején, süllyedő lovakon át gázolva mentette életét aki tudta, így maradt legalább hírmondó közülük. Ki-kit szorít a mocsárba — itt két háborúban is ez volt a tét. A világot bejárt, térképolvasást is tanító Hanusz Árpád docens is kétségbeesett, amikor kiderült: nézhetjük mi a legújabb kiadású térképeket is, valami nincs rendben. Már rég oda kellett volna érni valahová, a térképen jelzett kilométer szerint, de mi még nem jártunk ott. Átmentünk egy falun, aztán két településsel arrébb ugyanazt a falut írták a települést jelző táblára. Táblák jelezték, hogy parkolóhely lesz 15 kilométerrel arrébb, amikor elértünk odáig, parkoló hélyett egy újabb tábla 18 kilométerrel arrébb jelezte, hogy megállhatunk. Szóval semmi nem ott volt ahol a térkép mutatta, de azért mindig odaértünk, mert ha hamisították is az embert eligazító térképet, az út végül is odavezetett. (Folytatás az 1. oldalról) Tanácstagok az ülésteremben. m anyaik is azonosak. A tágas porta is a települések jellemzői közé tartozik, mert hely van: a hazánknál kétszer nagyobb köztársaság lakóinak száma 15 százalékkal kevesebb, mint Magyarországé. Bár a felvétel Minszk közelében, egy kis faluban készült, a képen jellegzetes orosz faház látható. A magyarázat egyszerű, a belorusz nemzet „nagyoroszból”, „kisoroszból” és „fehéroroszból ” áll, így hagyoKövetkezik: Csorda az autópályán. Balogh József
