Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

198É. június 2. Kelet-Magyarország £ Eggyel kevesebb munkanélküli Kálvária, munkakönywel Mintha szégyellnie kellene, suttogva kérdezi a munka­erő-szolgálati iroda portását: itt tudnak munkahelyet aján­lani? Bekopogtat a váróba, ahol már vagy harmincán ácsorognak, barna sapkáját lekapja a fejéről, nejlon- szatyrába gyűri és meghúzó­dik az ajtó mellett. L. Mi­hály negyvenhárom éves szakképzetlen, nyolc általá­nost végzett.. Szeretne ismét állandó munkaviszonyba lép­(— Legnehezebb az alulisko­lázottakat, szakképzetleneket elhelyeznünk és az alkoholis­tákat. Előfordult már, hogy nálunk józanan jelent meg va­laki. ajánlottuk egy vállalat­hoz, mire odaért, már alig állt a lábán. Aki egy éven belül háromszor-négyszer változta­tott munkahelyet, vagy a mun­kakönyvében több kilépett be­jegyzés áll. azt még próbaidő­re sem nagyon tudjuk felvé­tetni.) Az irodában L. Mihály he­lyet foglal a szék szélén. Az előadó lapozgatja a munka­könyvét, huszonnégy év alatt tíz munkahely, két kilépett bejegyzés, nem is olyan rossz. ‘ Még jobbnak ítéli az esélyeit, amikor megtudja, hogy ügy­fele betanított hegesztő. A—B kategóriás jogosítvány van, s az egyik üzemben há­zi vizsgát tett elektromos és dízeltargonca-vezetésből. — Mindent megpróbálok, hogy elhelyezzem magát, ugyanis munkanélküli se­gélyre nem jogosult, 1987 októbere óta nem volt állan­dó munkaviszonyban. (— A segélyre jogosultság felvételei közé tartozik, hogy a munkaviszony egy évnél nem régebben szűnt meg, s igazolni kell, hogy a megszűnést meg­előző három évben az illető legalább tizennyolc hónapot dolgozott. Szabolcs-Szatmárban a rendelet hatályba lépése, 1989. január elseje óta 896-an igényeltek munkanélküli se­gélyt, ebből 680-an jogosultait rá.) — Dolgoztam én, kérem maszekoknál, csak nem je­lentettek be. A kőműves mindig hitegetett, hogy le­gyek türelemmel, intézi a papírokat. Addig intézte, hogy egyszercsak lebukott, mert felvette a nagy előlegeket, a munka meg nem haladt. Ak­kor egy bádogoshoz álltam, templomtornyokat festeni. Az sem jelentett be. Jártam vele az országot, heti ezer forintért. Se nyugdíj, se SZTK, gondoltam, mi lesz, ha egyszer leszédülök? Ott is hagytam nemsokára, azóta alkalmizok. A havi két és fél, három mindig megvan. L. Mihály kap egy címet, egy vállalatét, ahol hegesztő­ket keresnek. A kapu előtt felsóhájt: „istenem, segíts, hogy sikerüljön! Jó lenne ez nagyon — biztatja magát —, kicsit messze van, biciklivel viszont fél óra alatt ideér­nék. Ha felvesznek, talán egy kismotorra való is össze­jön ...” ■, A személyzetis a szemüve­ge fölött rápillant, majd vé­gignézi a munkakönyvét. Megakad a szeme az utolsó bejegyzés dátumán, de nem teszi szóvá. — Betanított hegesztőre nincs szükségünk, csak mi­nősítettre. Nem tudná tarta­ni a tempót a többiekkel, saj­nálom. Vissza a munkaerő-szolgá­lathoz. Az előadó bosszús, miért nem közölték vele, hogy csak minősítetteket al­kalmaznak. vésbé, ha a bőr színére. Lenne két konyhai kisegítő állásom, nem tudom betölteni, mert aki elmenne oda, azt nem veszik fel.) — Zsákolást vállalna a Gabonaforgalminál? — for­dul L-hez. — Nem vagyok én egész­séges, az egyik fiam három évvel ezelőtt öngyilkos lelt, akkor lebénultam. Kilenc hó­napig táppénzen voltam, so­káig a kórházban. Fél olda­lam azóta is gyengébb. Ki­sebb súlyokat elbírok, de nem a hetvenkilós zsákokat. — Két cégnél is keresnek rakodót, nem kell nagy ter­heket emelni, próbálja meg! {— Ha villanyszerelő tenne, vagy kőműves, azonnal kapna munkát. A kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolát végzetteket is minden további nélkül el tudom helyezni. Ki­tűnő ajánlatok érkeztek a fő­városból, egész évi munkale­hetőség egy Balaton-parti lu­xusszállodából. Jó pénzt fizet­nek a mecseki szénbányáknál is, de hiába, nagyon messze van. Sem az ingázás, sem a lakóhely-változtatás nem ke­csegtet senkit.) L. Mihály ismét nekiindul. Fogad közi k. csak egyszer le­gyen megint állása, soha * többé nem megy maszekhoz, akármennyit ígérne is. Az ajánlott munkahelyek egyi­két jól ismeri, kilenc évet töltött ott egyhuzamban. Ami­kor a vállalatot átszervezték, vidékre kellett volna ki- mennie, amibe nem egyezett bele. Akkor akkuszerelő volt, később traktoros. Most rakodónak is szívesen visz- szamenne. A munkaügyi osztályon fel­derül az arca, ismerősbe bot­tik — aki kelletlenül fogad­ja tiszteletteljes köszönését. Négy nő beszélget bent, az egyik, a legfiatalabb félváll­ról szól L.-hez: — Kétszer nem alkalma­zunk senkit, ez a szabály! Ilike — fordul kolléganőjé­hez — mi a csudát írjak a munkakbzvetítösöknek, mi­ért nem vesszük fel? Segíts már! Ahogy nő a fáradtság a férfiban, úgy csökken a re­ménye. „Három a magyar igazság, talán a következő!" A harmadik helyen alig hallhatóan kopog az üzemve­zető ajtaján, izgatottságában rossz papírt vesz elő. — A munkaközvetítőtől... — Mivel foglalkozik 1987 óta? — * Kérem, maszekoknál dolgoztam, de ... — Nem tudom alkalmazni, a viszontlátásra! (— A felvételt hirdetők álta­lában kikötésekkel jelentkez­nek nálunk. Ez természetes is, ha' mondjuk a szakképzettség re vonatkozik, de. sokkal ke­Nincs ügyfélfogadás a mun­kaerő-szolgálati irodában. L. Mihály a mostohaanyjá­nál ebédel, nem érzi jól ma­gát. Ideges, alig megy le fa­lat a torkán. Egy kis levesen kívül mást nem is eszik. Délután fodrászhoz megy, re­ménykedik, ha levágatja a 'haját, jobb benyomást kelt majd a munkaadókban. Negyvenöt forintot fizet. Vesz egy csomag ’ cigarettát — erős dohányos, alkoholt azon­ban a betegsége óta nem iszik , fél kiló kenyeret és egy csomag zsírt. Öt forint húsz ililére marad. Hét eleje van. óét végén elmegy majd all lizni, mint évek óta' mi szombat-vasárnap A< ónban kölcsön kell ké ügyedül él, felesége elv >Ie, gyermekei felnőt­te! ■ ..stét olvasással tölti; soh L/ve van. Munkahelyi vet >kön nyerte, vagy a gye tői' kapta ajándék­ba ,.aka azt álmodja. hop .ozterület-fenntar tó­nál -zik, úttisztító gépet vezi : Már kapunyitás előtt oda­ér az irodához, az előadó el­sőnek fogadja. A sorozatos kudarcok hallatán nem biz­tatja L.-et. Feltárcsáz néhány munkahelyet, a meghirdetett állások azonban már minde­nütt beteltek. Lenne egy kő­műves, aki segédet keres, de L. a rossz tapasztalatai miatt i nem akar kisiparoshoz állni, Próbálkozik mégegyszer az­zal a vállalattal, ahol az ügyfél kilenc évig dolgozott. Személyes ismeretségét veti latba, a válasz ennek ellené­re elutasító: a szabály az szabály. Végül talál egy be­töltetlen portási állást. L. Mihály bízik a szerencséjé­ben, aznap van a születés­napja. Gyalog indul el a vá­ros túlsó végébe, mert nyolc­van fillér hiányzik a busz­jegy árához. Ismét a munkaügy. Az osz­tályvezető nem utasítja el: — Van már ugyan egy je­lentkezőnk, de majd döntse el a fendész, hegy melyikü­ket veszi fel. Maga miért nem próbált hamarabb mun­kát keresni? Azt mondja, a maszektól fél éve eljött... — Jártam én több helyen is, csak a munkaközvetítő nem jutott hamarabb az • eszembe. Pedig az unoka­öcsémet is ők helyezték el, még szerencse, hogy emlé­keztem rá. A rendészre várni kell. A portás unatkozik, oktatja L.- et, mit hogyan csináljon, ha esetleg ide kerül. — Pia egy korty sem, mert észreveszik! Az elődeid ezen buktak le. Nagy a felelősség, milliós értékeket őrziink. L. bólogat, egyik cigarettáról a másikra gyújt, alig hallható­an felelget az öreg kérdései­re. A rendész megjelenése azonban véget vet feszültsé-. gének: gyermekkori barátját ismeri fel benne. Nincs más hátra, mint a tüdőszűrő pa­pírt, az orvosi vizsgálatot megcsináltatni, s havi öt, öt és fél ezerért munkába áll­hat. A munkanélküliek szá­ma eggyel kevesebbre apadt. Vajon mi lesz azokkal, akik L.-hez hasonlóan nem kap­hatnak segélyt, s a rendészt sem ismerik? Bartha Andrea Az öntudat Gondolatok egy reformkor alakuló ülésén Azok a párttagok, akik eddig unalmasan és egyhangúan politizáltak, azok akarnak most reformkort alakítani? — szegezte ne­kem a kérdést az egyik meghívo'tt kedd este az MSZMP Mátészalkai Reformkor alakuló ülésén. Százszámra alakulnak az országban reformkörök, most azért, hogy a szalkaiak se maradjanak ki a sorból, vál­lalkoztak ők is hasonlóra, vagy pedig ők is érzik a reformgondolatok megvalósítá­sát? — kérdeztem vissza. Elhamarkodottan egyikünk sem válaszolt, inkább bőszen ol­vastuk a programjavaslatot. Mellbevágó mondatok az elején: az ap­parátus kezében még mindig korlátlan a lehetőség. A folytatás sem utolsó: bírálják a vadászvacsorákon és névestéken kiala­kuló kapcsolatokat és szót emelnek azért, hogy a szatmár-beregí rész valóságos köz­pontja Mátészalka legyen. Mindezekre — úgy látszik — „harapott” a helyi párttag­ság. hiszen a városi pártbizottság nagyter­mét szinte teljesen megtöltötték. „Magamtól sem kisebb, sem nagyobb embert nem ismerek”, mottóval kezdte az alakuló ülést a szervező bizottság nevében dr. Varga Károly. Ez aztán egoizmus, gon­doltam magamban, de megmagyarázta, hogy ez a kijelentés az öntudat ébredése. A továbbiakban régóta sürgető helyi gon­dokat vázoltak, amelyet már többször ol­vastak a helyi vezetés fejére' A tervezett gyermekváros, amely a veszélyeztetett gye­rekek szempontjából feltétlenül szükséges, jelentős költségeket kötne le, emiatt eset­leg az iskolák kerülnének hátrányba. A talaj- és a levegőszennyezettség, a helyi gyáregységek és az anyavállalatok viszo­nya. az európai árak mellett az ázsiai bé­rek helyeslő morajlást váltott ki. Az már kevésbé, hogy Bereg centruma miért le­gyen Mátészalka, mikor erre Vásárosna- mény az illetékesebb. Abban viszont egyet­értésre jutottak, hogy a megye nevének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét javasolják. Az ülésen a pedagógusok voltak a legak­tívabbak. kollégáik és az oktatás helyze-- tét elemezve gyökeres változást követeltek. Lehangolt, pesszimista tagságról szóltak, ahol nem ritka, hogy visszaadják a tag­könyvet. A pártalapszervezet titkára tehe­tetlen, nincsenek érvei, nem tudja őket meggyőzni a maradásról. Ebben persze el­sősorban a hatalom által diktált követel­ményeket okolták és az egyre süllyedő életszínvonalat. A szervező bizottság ügyesen állította ösz- sze az ülés menetét, hiszen valamennyi ágazattól korreferátumot kértek a kiadott javaslatra. Az már meglepőbb volt. hogy egy-kettő ezt visszautasította. Vagy nem, volt javaslata, vagy nem tekintette part­nernek a reformkort? Nem kaptunk vá­laszt erre. Végül a várost érintő valameny- nyi lényeges kérdés terítékre került. A végső célkitűzés alapján nem párton belüli pártot, hanem politikai versenyhély- zet megteremtésével valóságos, aktív párt­ként képzeli el a szálkái reformkor az MSZMP-t, úgy, hogy ne egy a sok közül legyen. Máthé Csab<_ hozta főpróba Mozgó gereben tisztítja A szabolcsveresmarti víz­tározó területén még most is dolgoznak: a fák gyökereit és a cserjéket távolítják el. A szükség hozta, hogy a má­jus eleji belvíz miatt azon­ban már megkezdték a tá­rozó feltöltését. A szivattyútelepen a leg­korszerűbb berendezéssel tá- ■volítják el az uszadékokat, „mozgó gerebennel”, s így már sástól és egyéb más hul­ladéktól ,n ■ tisztítva emelik át a vi :et z öt kilométer hosszúságú csatornába, mely Kékese alatt egy bukógátnál ér véget, s éri el a gáton túl a tározótér területét. — A gépháztól a bukóig 180 ezer köbméter víz van a csatornában — mondja Szöl- lősi Ferenc, a vízügyi igaz­gatóság szakaszmérnök-he- lyettese. A tározótérbe pedig már több mint kétmillió köb­méter vizet engedtünk be. Ezzel a vízmennyiséggel te­hermentesítettük a Belfö- csatornát. A nagy lottóbotrány “T y°lt már szép kazánk­or ban bundabotrány * totóbotrány, felvé­telibotrány, érettségibot­rány, hogy a botrányos koncepciós perekről ne is beszéljek. Viszont lottóbotrány még nem volt. Aki szeretne be­kerülni a botránykrónikák­ba, ezt kell megkísérelnie. Aki annyi lottószelvényt vesz, amennyi a valószínű­ségszámítás szerint egy öt- találatos szelvényhez szük­séges, túlságosan olcsó út­ját választja a feltűnés-haj- hászásnak. Szellemesebb módszerre van szükség, több ésszel, kevesebb pénz­zel megvalósíthatom. Megpróbálhatja elintézni valaki, hogy a 90 számgo­lyón csak az ő szelvényén lévő öt szám szerepeljen. Nem kell hozzá más, csak megvásárolni a számláló biztosokat. Ez gyerekjáték. A módszernek csak azr a hibája, hogy esetleg kétszer húznak ki egy számot, és kiderül a turpisság. Pró­bálkozhatunk cinkelt go­lyókkal játszani, ha az el­lenőrzés1 már a kezünkben van. Mondjuk a nem kívánt golyók a gömb alján ösz- szehalmozódnak és csak ki kell választani az általunk kiikszelteket. Ez pofonegy­szerű akkor, ha a golyók vízzel telt hengerben keve­rednek, és a mi számaink pingponglabdába vannak ír­va. Sajnos a magyar ipar nem tud vízzáró keverödo- bot gyártani. Meg lehet jelölni más­képpen is a kívánt golyó­kat, ha a számhúzók be vannak avatva. Legyen pél­dául valamilyen tapintható különbség kedvenc golyó­inkon. Legyenek talán ér- desebb, puhább vagy mele­gebb tapintásúak, mint a többiek. Ehhez a módszer­hez túl sok embert kell megvásárolhi. Olcsóbb ha csak öt bű­vészt bérelünk fel nyerőszá­maink kihúzására. Ezek képesek a tv nyilvánossága előtt is a kabátujjból elő­varázsolni és kicserélni - a golyókat. A számláló biz­tos már ezt mutatná meg a kameráknak. Magyarorszá­gon ma minden lehetséges. Lehet, más úton is elin­dulni, csak elő kell állítani bármely öttalálatos szelvény hasonmását, és ki kell cse­rélni a páncélszekrények­ben őrzött ellenőrző szel­vényeket. Ez elég sok pénz­be kerülhet. Többe, mint a beavatottak fizetése és a becsületük ára. Lehetnek persze draszti­kusabb megoldások is. Pél­dául, hogy csak öt golyó kerül a kéverődobba, — ha nem elég széles körű a tár­sadalmi nyilvánosság, — senki se veszi észre. Ilyenek lottón ma már nem fordulhatnak elő. De az ma is elképzelhető, hogy valaki nem is vesz lottó- szelvényt és mégis hazavisz 3—5, vagy 8 milliót. De ez már politika és gazdaság, — szabályzók és szabályo­zatlanok dolga ... Heveseké T Tiszont ha végleg le- f állítják a bős—nagy- marosi vízlépcső épí­tését, az annyit jelent mint­ha minden magyarnak ötös találata lenne a -lottón. Csak az a baj, hogy legfel­jebb világkiállítást vehe­tünk rajta. Kulcsár Attila Az egész tározóteret egy természetes dombvonulat öle­li körül, mindössze két he­lyen, 650 méteren van mes­terséges töltés. A vízügyi szakemberek 83 kúttal négyóránként mérik és ellenőrzik a talajvízszint mozgását a tápcsatorna mel­lett. A környező települése­ken 23 észlelő kúttal és az ásott kutak mérésével figye­lik a változásokat. Az adato­kat az illetékes tanácsnak és gazdálkodó szerveknek meg­küldik. A szakemberek véleménye szerint a talajvízszint emel­kedésének az egyik, de je­lentős oka a körzet települé­seinek regionális vízellátása, amit nem követett párhuza­mosan a szennyvízelvezető és tisztítórendszer kiépítése. A belterületi csapadékvíz­elvezető rendszerek, csator­nák karbantartása is hiány­zott. így a területen maradó jelentős mennyiségű víz a talaj felső rétegébe jutva megnöveli a talajvízszintet. A víztározó egyharmada, azaz 189 hektár hajdani lá- pos, mocsaras területet fog­lal el. Most ezekre a terüle­tekre jutott be a víz. — Ennek a tározónak — mondja Szőllősi Ferenc — elsődleges célja a terület bel­vízmentesítése, de a későb-' biékben öntözővíz-ellátás és a járulékos hasznosítás mel­lett sportolási, üdülési célo­kat is szolgálhat. A tározó feltöltésével ideális környe­zetet teremtünk üdülésre, horgászásra és a vízisportok­nak. (vincze) A szivattyútelepre beérkező vizet a mozgó gereben tisz­títja meg a hordaléktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom