Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
198É. június 2. Kelet-Magyarország £ Eggyel kevesebb munkanélküli Kálvária, munkakönywel Mintha szégyellnie kellene, suttogva kérdezi a munkaerő-szolgálati iroda portását: itt tudnak munkahelyet ajánlani? Bekopogtat a váróba, ahol már vagy harmincán ácsorognak, barna sapkáját lekapja a fejéről, nejlon- szatyrába gyűri és meghúzódik az ajtó mellett. L. Mihály negyvenhárom éves szakképzetlen, nyolc általánost végzett.. Szeretne ismét állandó munkaviszonyba lép(— Legnehezebb az aluliskolázottakat, szakképzetleneket elhelyeznünk és az alkoholistákat. Előfordult már, hogy nálunk józanan jelent meg valaki. ajánlottuk egy vállalathoz, mire odaért, már alig állt a lábán. Aki egy éven belül háromszor-négyszer változtatott munkahelyet, vagy a munkakönyvében több kilépett bejegyzés áll. azt még próbaidőre sem nagyon tudjuk felvétetni.) Az irodában L. Mihály helyet foglal a szék szélén. Az előadó lapozgatja a munkakönyvét, huszonnégy év alatt tíz munkahely, két kilépett bejegyzés, nem is olyan rossz. ‘ Még jobbnak ítéli az esélyeit, amikor megtudja, hogy ügyfele betanított hegesztő. A—B kategóriás jogosítvány van, s az egyik üzemben házi vizsgát tett elektromos és dízeltargonca-vezetésből. — Mindent megpróbálok, hogy elhelyezzem magát, ugyanis munkanélküli segélyre nem jogosult, 1987 októbere óta nem volt állandó munkaviszonyban. (— A segélyre jogosultság felvételei közé tartozik, hogy a munkaviszony egy évnél nem régebben szűnt meg, s igazolni kell, hogy a megszűnést megelőző három évben az illető legalább tizennyolc hónapot dolgozott. Szabolcs-Szatmárban a rendelet hatályba lépése, 1989. január elseje óta 896-an igényeltek munkanélküli segélyt, ebből 680-an jogosultait rá.) — Dolgoztam én, kérem maszekoknál, csak nem jelentettek be. A kőműves mindig hitegetett, hogy legyek türelemmel, intézi a papírokat. Addig intézte, hogy egyszercsak lebukott, mert felvette a nagy előlegeket, a munka meg nem haladt. Akkor egy bádogoshoz álltam, templomtornyokat festeni. Az sem jelentett be. Jártam vele az országot, heti ezer forintért. Se nyugdíj, se SZTK, gondoltam, mi lesz, ha egyszer leszédülök? Ott is hagytam nemsokára, azóta alkalmizok. A havi két és fél, három mindig megvan. L. Mihály kap egy címet, egy vállalatét, ahol hegesztőket keresnek. A kapu előtt felsóhájt: „istenem, segíts, hogy sikerüljön! Jó lenne ez nagyon — biztatja magát —, kicsit messze van, biciklivel viszont fél óra alatt ideérnék. Ha felvesznek, talán egy kismotorra való is összejön ...” ■, A személyzetis a szemüvege fölött rápillant, majd végignézi a munkakönyvét. Megakad a szeme az utolsó bejegyzés dátumán, de nem teszi szóvá. — Betanított hegesztőre nincs szükségünk, csak minősítettre. Nem tudná tartani a tempót a többiekkel, sajnálom. Vissza a munkaerő-szolgálathoz. Az előadó bosszús, miért nem közölték vele, hogy csak minősítetteket alkalmaznak. vésbé, ha a bőr színére. Lenne két konyhai kisegítő állásom, nem tudom betölteni, mert aki elmenne oda, azt nem veszik fel.) — Zsákolást vállalna a Gabonaforgalminál? — fordul L-hez. — Nem vagyok én egészséges, az egyik fiam három évvel ezelőtt öngyilkos lelt, akkor lebénultam. Kilenc hónapig táppénzen voltam, sokáig a kórházban. Fél oldalam azóta is gyengébb. Kisebb súlyokat elbírok, de nem a hetvenkilós zsákokat. — Két cégnél is keresnek rakodót, nem kell nagy terheket emelni, próbálja meg! {— Ha villanyszerelő tenne, vagy kőműves, azonnal kapna munkát. A kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolát végzetteket is minden további nélkül el tudom helyezni. Kitűnő ajánlatok érkeztek a fővárosból, egész évi munkalehetőség egy Balaton-parti luxusszállodából. Jó pénzt fizetnek a mecseki szénbányáknál is, de hiába, nagyon messze van. Sem az ingázás, sem a lakóhely-változtatás nem kecsegtet senkit.) L. Mihály ismét nekiindul. Fogad közi k. csak egyszer legyen megint állása, soha * többé nem megy maszekhoz, akármennyit ígérne is. Az ajánlott munkahelyek egyikét jól ismeri, kilenc évet töltött ott egyhuzamban. Amikor a vállalatot átszervezték, vidékre kellett volna ki- mennie, amibe nem egyezett bele. Akkor akkuszerelő volt, később traktoros. Most rakodónak is szívesen visz- szamenne. A munkaügyi osztályon felderül az arca, ismerősbe bottik — aki kelletlenül fogadja tiszteletteljes köszönését. Négy nő beszélget bent, az egyik, a legfiatalabb félvállról szól L.-hez: — Kétszer nem alkalmazunk senkit, ez a szabály! Ilike — fordul kolléganőjéhez — mi a csudát írjak a munkakbzvetítösöknek, miért nem vesszük fel? Segíts már! Ahogy nő a fáradtság a férfiban, úgy csökken a reménye. „Három a magyar igazság, talán a következő!" A harmadik helyen alig hallhatóan kopog az üzemvezető ajtaján, izgatottságában rossz papírt vesz elő. — A munkaközvetítőtől... — Mivel foglalkozik 1987 óta? — * Kérem, maszekoknál dolgoztam, de ... — Nem tudom alkalmazni, a viszontlátásra! (— A felvételt hirdetők általában kikötésekkel jelentkeznek nálunk. Ez természetes is, ha' mondjuk a szakképzettség re vonatkozik, de. sokkal keNincs ügyfélfogadás a munkaerő-szolgálati irodában. L. Mihály a mostohaanyjánál ebédel, nem érzi jól magát. Ideges, alig megy le falat a torkán. Egy kis levesen kívül mást nem is eszik. Délután fodrászhoz megy, reménykedik, ha levágatja a 'haját, jobb benyomást kelt majd a munkaadókban. Negyvenöt forintot fizet. Vesz egy csomag ’ cigarettát — erős dohányos, alkoholt azonban a betegsége óta nem iszik , fél kiló kenyeret és egy csomag zsírt. Öt forint húsz ililére marad. Hét eleje van. óét végén elmegy majd all lizni, mint évek óta' mi szombat-vasárnap A< ónban kölcsön kell ké ügyedül él, felesége elv >Ie, gyermekei felnőtte! ■ ..stét olvasással tölti; soh L/ve van. Munkahelyi vet >kön nyerte, vagy a gye tői' kapta ajándékba ,.aka azt álmodja. hop .ozterület-fenntar tónál -zik, úttisztító gépet vezi : Már kapunyitás előtt odaér az irodához, az előadó elsőnek fogadja. A sorozatos kudarcok hallatán nem biztatja L.-et. Feltárcsáz néhány munkahelyet, a meghirdetett állások azonban már mindenütt beteltek. Lenne egy kőműves, aki segédet keres, de L. a rossz tapasztalatai miatt i nem akar kisiparoshoz állni, Próbálkozik mégegyszer azzal a vállalattal, ahol az ügyfél kilenc évig dolgozott. Személyes ismeretségét veti latba, a válasz ennek ellenére elutasító: a szabály az szabály. Végül talál egy betöltetlen portási állást. L. Mihály bízik a szerencséjében, aznap van a születésnapja. Gyalog indul el a város túlsó végébe, mert nyolcvan fillér hiányzik a buszjegy árához. Ismét a munkaügy. Az osztályvezető nem utasítja el: — Van már ugyan egy jelentkezőnk, de majd döntse el a fendész, hegy melyiküket veszi fel. Maga miért nem próbált hamarabb munkát keresni? Azt mondja, a maszektól fél éve eljött... — Jártam én több helyen is, csak a munkaközvetítő nem jutott hamarabb az • eszembe. Pedig az unokaöcsémet is ők helyezték el, még szerencse, hogy emlékeztem rá. A rendészre várni kell. A portás unatkozik, oktatja L.- et, mit hogyan csináljon, ha esetleg ide kerül. — Pia egy korty sem, mert észreveszik! Az elődeid ezen buktak le. Nagy a felelősség, milliós értékeket őrziink. L. bólogat, egyik cigarettáról a másikra gyújt, alig hallhatóan felelget az öreg kérdéseire. A rendész megjelenése azonban véget vet feszültsé-. gének: gyermekkori barátját ismeri fel benne. Nincs más hátra, mint a tüdőszűrő papírt, az orvosi vizsgálatot megcsináltatni, s havi öt, öt és fél ezerért munkába állhat. A munkanélküliek száma eggyel kevesebbre apadt. Vajon mi lesz azokkal, akik L.-hez hasonlóan nem kaphatnak segélyt, s a rendészt sem ismerik? Bartha Andrea Az öntudat Gondolatok egy reformkor alakuló ülésén Azok a párttagok, akik eddig unalmasan és egyhangúan politizáltak, azok akarnak most reformkort alakítani? — szegezte nekem a kérdést az egyik meghívo'tt kedd este az MSZMP Mátészalkai Reformkor alakuló ülésén. Százszámra alakulnak az országban reformkörök, most azért, hogy a szalkaiak se maradjanak ki a sorból, vállalkoztak ők is hasonlóra, vagy pedig ők is érzik a reformgondolatok megvalósítását? — kérdeztem vissza. Elhamarkodottan egyikünk sem válaszolt, inkább bőszen olvastuk a programjavaslatot. Mellbevágó mondatok az elején: az apparátus kezében még mindig korlátlan a lehetőség. A folytatás sem utolsó: bírálják a vadászvacsorákon és névestéken kialakuló kapcsolatokat és szót emelnek azért, hogy a szatmár-beregí rész valóságos központja Mátészalka legyen. Mindezekre — úgy látszik — „harapott” a helyi párttagság. hiszen a városi pártbizottság nagytermét szinte teljesen megtöltötték. „Magamtól sem kisebb, sem nagyobb embert nem ismerek”, mottóval kezdte az alakuló ülést a szervező bizottság nevében dr. Varga Károly. Ez aztán egoizmus, gondoltam magamban, de megmagyarázta, hogy ez a kijelentés az öntudat ébredése. A továbbiakban régóta sürgető helyi gondokat vázoltak, amelyet már többször olvastak a helyi vezetés fejére' A tervezett gyermekváros, amely a veszélyeztetett gyerekek szempontjából feltétlenül szükséges, jelentős költségeket kötne le, emiatt esetleg az iskolák kerülnének hátrányba. A talaj- és a levegőszennyezettség, a helyi gyáregységek és az anyavállalatok viszonya. az európai árak mellett az ázsiai bérek helyeslő morajlást váltott ki. Az már kevésbé, hogy Bereg centruma miért legyen Mátészalka, mikor erre Vásárosna- mény az illetékesebb. Abban viszont egyetértésre jutottak, hogy a megye nevének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét javasolják. Az ülésen a pedagógusok voltak a legaktívabbak. kollégáik és az oktatás helyze-- tét elemezve gyökeres változást követeltek. Lehangolt, pesszimista tagságról szóltak, ahol nem ritka, hogy visszaadják a tagkönyvet. A pártalapszervezet titkára tehetetlen, nincsenek érvei, nem tudja őket meggyőzni a maradásról. Ebben persze elsősorban a hatalom által diktált követelményeket okolták és az egyre süllyedő életszínvonalat. A szervező bizottság ügyesen állította ösz- sze az ülés menetét, hiszen valamennyi ágazattól korreferátumot kértek a kiadott javaslatra. Az már meglepőbb volt. hogy egy-kettő ezt visszautasította. Vagy nem, volt javaslata, vagy nem tekintette partnernek a reformkort? Nem kaptunk választ erre. Végül a várost érintő valameny- nyi lényeges kérdés terítékre került. A végső célkitűzés alapján nem párton belüli pártot, hanem politikai versenyhély- zet megteremtésével valóságos, aktív pártként képzeli el a szálkái reformkor az MSZMP-t, úgy, hogy ne egy a sok közül legyen. Máthé Csab<_ hozta főpróba Mozgó gereben tisztítja A szabolcsveresmarti víztározó területén még most is dolgoznak: a fák gyökereit és a cserjéket távolítják el. A szükség hozta, hogy a május eleji belvíz miatt azonban már megkezdték a tározó feltöltését. A szivattyútelepen a legkorszerűbb berendezéssel tá- ■volítják el az uszadékokat, „mozgó gerebennel”, s így már sástól és egyéb más hulladéktól ,n ■ tisztítva emelik át a vi :et z öt kilométer hosszúságú csatornába, mely Kékese alatt egy bukógátnál ér véget, s éri el a gáton túl a tározótér területét. — A gépháztól a bukóig 180 ezer köbméter víz van a csatornában — mondja Szöl- lősi Ferenc, a vízügyi igazgatóság szakaszmérnök-he- lyettese. A tározótérbe pedig már több mint kétmillió köbméter vizet engedtünk be. Ezzel a vízmennyiséggel tehermentesítettük a Belfö- csatornát. A nagy lottóbotrány “T y°lt már szép kazánkor ban bundabotrány * totóbotrány, felvételibotrány, érettségibotrány, hogy a botrányos koncepciós perekről ne is beszéljek. Viszont lottóbotrány még nem volt. Aki szeretne bekerülni a botránykrónikákba, ezt kell megkísérelnie. Aki annyi lottószelvényt vesz, amennyi a valószínűségszámítás szerint egy öt- találatos szelvényhez szükséges, túlságosan olcsó útját választja a feltűnés-haj- hászásnak. Szellemesebb módszerre van szükség, több ésszel, kevesebb pénzzel megvalósíthatom. Megpróbálhatja elintézni valaki, hogy a 90 számgolyón csak az ő szelvényén lévő öt szám szerepeljen. Nem kell hozzá más, csak megvásárolni a számláló biztosokat. Ez gyerekjáték. A módszernek csak azr a hibája, hogy esetleg kétszer húznak ki egy számot, és kiderül a turpisság. Próbálkozhatunk cinkelt golyókkal játszani, ha az ellenőrzés1 már a kezünkben van. Mondjuk a nem kívánt golyók a gömb alján ösz- szehalmozódnak és csak ki kell választani az általunk kiikszelteket. Ez pofonegyszerű akkor, ha a golyók vízzel telt hengerben keverednek, és a mi számaink pingponglabdába vannak írva. Sajnos a magyar ipar nem tud vízzáró keverödo- bot gyártani. Meg lehet jelölni másképpen is a kívánt golyókat, ha a számhúzók be vannak avatva. Legyen például valamilyen tapintható különbség kedvenc golyóinkon. Legyenek talán ér- desebb, puhább vagy melegebb tapintásúak, mint a többiek. Ehhez a módszerhez túl sok embert kell megvásárolhi. Olcsóbb ha csak öt bűvészt bérelünk fel nyerőszámaink kihúzására. Ezek képesek a tv nyilvánossága előtt is a kabátujjból elővarázsolni és kicserélni - a golyókat. A számláló biztos már ezt mutatná meg a kameráknak. Magyarországon ma minden lehetséges. Lehet, más úton is elindulni, csak elő kell állítani bármely öttalálatos szelvény hasonmását, és ki kell cserélni a páncélszekrényekben őrzött ellenőrző szelvényeket. Ez elég sok pénzbe kerülhet. Többe, mint a beavatottak fizetése és a becsületük ára. Lehetnek persze drasztikusabb megoldások is. Például, hogy csak öt golyó kerül a kéverődobba, — ha nem elég széles körű a társadalmi nyilvánosság, — senki se veszi észre. Ilyenek lottón ma már nem fordulhatnak elő. De az ma is elképzelhető, hogy valaki nem is vesz lottó- szelvényt és mégis hazavisz 3—5, vagy 8 milliót. De ez már politika és gazdaság, — szabályzók és szabályozatlanok dolga ... Heveseké T Tiszont ha végleg le- f állítják a bős—nagy- marosi vízlépcső építését, az annyit jelent mintha minden magyarnak ötös találata lenne a -lottón. Csak az a baj, hogy legfeljebb világkiállítást vehetünk rajta. Kulcsár Attila Az egész tározóteret egy természetes dombvonulat öleli körül, mindössze két helyen, 650 méteren van mesterséges töltés. A vízügyi szakemberek 83 kúttal négyóránként mérik és ellenőrzik a talajvízszint mozgását a tápcsatorna mellett. A környező településeken 23 észlelő kúttal és az ásott kutak mérésével figyelik a változásokat. Az adatokat az illetékes tanácsnak és gazdálkodó szerveknek megküldik. A szakemberek véleménye szerint a talajvízszint emelkedésének az egyik, de jelentős oka a körzet településeinek regionális vízellátása, amit nem követett párhuzamosan a szennyvízelvezető és tisztítórendszer kiépítése. A belterületi csapadékvízelvezető rendszerek, csatornák karbantartása is hiányzott. így a területen maradó jelentős mennyiségű víz a talaj felső rétegébe jutva megnöveli a talajvízszintet. A víztározó egyharmada, azaz 189 hektár hajdani lá- pos, mocsaras területet foglal el. Most ezekre a területekre jutott be a víz. — Ennek a tározónak — mondja Szőllősi Ferenc — elsődleges célja a terület belvízmentesítése, de a későb-' biékben öntözővíz-ellátás és a járulékos hasznosítás mellett sportolási, üdülési célokat is szolgálhat. A tározó feltöltésével ideális környezetet teremtünk üdülésre, horgászásra és a vízisportoknak. (vincze) A szivattyútelepre beérkező vizet a mozgó gereben tisztítja meg a hordaléktól.
