Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

5 1989. május 13. II Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE A piaci kiszolgáltatottságról /Vill Előremenekülünk, sum­mázzák vállalati vezetők pia­ci helyzetünket. Óvatos prog­nózisok alapján a szigorú pénzszűke, a szaporodó hi­ányjelenségek miatt messze 'kerültünk a megtervezett szocialista piacgazdaságtól. A piacnák nincs világnézete, emiatt a talpon maradáshoz mind keletre, mind nyugatra egyazon elgondolás alapján kell árut kínálni, illetve vá­sárolni. Addig, míg ezt beve­zetik, illetve módosítanak a jelenlegi piaci szabályozókon a vállalatok kénytelenek a puha pénzzel kemény csatá­kat folytatni. Arra kerestünk választ, hogy ebben az átalakulásban mennyire diktál a piac és mennyire érzik kiszolgálta­tottnak helyzetüket a válla­latok, szövetkezetek. Invitá­lásunkat dr. Bak Tibor, a nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat vezér­igazgató-helyettese, Beleznai József, a nyíregyházi Villa- mosgépjavító Kisszövetkezet elnöke, Róka János, a ti sza­vasvári Proton Eléktronikai GM képviselője fogadta el. Szerkesztőségünket Máthé Csaba képviselte. Aí. Cs.: Kimondhatatlanul is 1989-ben a vállalatok kénytelenek szűkíteni kíná­latukat, csökkentik a megle­vő kapacitásukat. Emiatt a költségek növekednek, amit áthárítanak a vevőre. De így a piacon nem biztos, hogy vevőt találnak, főleg ha nem az igények alapján gyártanak. Ezzel pedig tovább gerjesz­tik a hiányt. Van-e ebből ki­út? B. T.: Ez azzal a termelési szerkezettel függ össze, ame­lyet akkor produkál a válla­lat, amikor a valóságos piaci viszonyok működnek. Piac valóban csak egy van, nem lehet szétválasztani szocialis­tára, vagy kapitalistára. Az más kérdés, hogy a szocialis­ta országokban ezt különbö­ző technikai eszközökkel, kormányzati beavatkozással, adminisztrációval korlátoz­zák. Megkapta mindenki a tervutasítást, eszerint ter­melt, a piaci viszonyokat mesterségesen irányították. Ehhez hozzájárult még a po­litikai viszonyok miatti zárt­ság. Ilyen körülmények kö­zött a szovjet piacra készí­tett termékeink meghatáro­zóak voltak. Mert, amikor a világpiacra való 'kilépésről beszélünk, automatikusan felszínre kerülnek az ellent­mondások. Az a hatékony­ság, az a szerkezet, az a pro­duktum, amit eddig egymás között mértünk, egyszerre édeskevés lett. Ebből akkor van kiút, ha egy vállalat a rossz termelési struktúra mi­att átmenetileg szűkíti ter­melését, megszünteti gazda­ságtalan termékeit, s így in­dul az újra kibontakozáshoz. Megyénkben számos példa van erre. Hol van a mélypont? B. J.: Szerintem a piacot még úgy sem szabad szétvá­lasztani, hogy szolgáltatást, vagy árucserét végzek. Mivel mi az előbbivel foglalkozunk, érdekünk, hogy ne csökkent­sük, hanem bővítsük partne­reink számát, jelen legyünk a piacon. El kell ismernünk, hogy itt Nyíregyházán ezt el­sősorban azzal érjük el, hogy az olcsóbb munkaerőt hasz­náljuk fel. Ugyanezért a munkáért a Dunántúlon már lényegesen többet kellene fi­zetnie. Ettől még ne gondol­ja senki, hogy „olcsójánosok” vagyunk, hiszen az anyagot nekünk is meg kell venni, de hatékonysággal, jobb munka- szervezéssel előnybe kerü­lünk a piacon. A taktikánk sem a mindent félélés. Éven­te a felosztható nyereség két­harmad részét fejlesztésre fordítjuk. Amikor a haté­konyság és a tartalékok be­vetése már nem hoz ered­Dr. Bak Tibor ményt, a fejlesztésekkel min­dig előre tudunk rukkolni. Mi is érezzük, hogy romlik a gazdasági helyzet, de el kell érni azt a mélypontot, — ha már el nem értük —, ahon­nan felfelé visz az út. Ehhez persze kevés egy kisszövet­kezet akarása, de nem re­ménytelen a helyzet. R. J.: Az előrelépéshez a fizetőképes piacot hiányolom. Lenne kereslet, a kínálat is úgy érzem megfelelő, csak nincs hozzá megfelelő pénz­ügyi háttér. Számunkra a piaci viszonyoknak ez a hiá­nyossága azért is döntő, mert a mezőgazdaság számára ké­szítünk klímaberendezése­iket, és a megye termelőszö­vetkezetei, vállalatai sokszor a pénzszűkére hivatkozva késve fizetnek. így csak azzal tudunk javítani nyereségün­kön, hogy a költségeinket csökkentjük, árat nem eme­lünk. De ez a végtelenségig nem mehet. Hiába szélesítjük kínálatunkat, el is adjuk a termékeket, de az sem megy, hogy egy cég félmillióval tartozzon több hónapig. Ezt nem bírjuk el. Ha rákény­szerülünk a bankhitelre, az óriási kamatot visz el. Emi­att mégsem ehhez a forrás­hoz nyúlunk, hanem a meg­termelt nyereség csak egy 'kis részét osztjuk fel szemé­lyi jövedelem címén. Hitel magas kamattal M. Cs.: Egyre többen re­besgetik a szabad devizás rendszer bevezetését, az im­portliberalizálást vagy a mai szabályozók egyszerűsítését, amely felmelegítené a „hű­tött” magyar gazdaságot. Me­lyik hozhatja igazán műkö­désbe a piaci viszonyokat? B. T.: Elsősorban azokat a korlátokat kell feloldani, amelyek akadályozzák a pia­ci mechanizmusokat. Meg­szünteti azt a millió jogsza­bályt, amely a szocialista vagy a tőkés piacon való megjelenéshez szükséges. Az a bürokratikus útvesztő a ne­héz, amelyet végig kell járni ahhoz, hogy piaci informá­cióhoz jussunk. És az infor­mációt, másutt természetes­nek veszik. Ezen kívül olyan intézményrendszer szükséges, amelynek a feladata a gaz­dálkodó szervek piacon való megjelenése, kereskedelme, árucseréje. De eszközeik ne adminisztratívak legyenek, hanem piackonformaik. Saj­nos a központi jegybank még mindig a politika által vezé­Róka János reit. Nem működik Magyar- országon tőzsde, értékpapír- piac. Pedig alapvetően a fej­lesztésben van a hangsúly, csakhogy a kamatköltségek magasabbak, mint a hitelből finanszírozott fejlesztések többségének hozama. Ráadá­sul ezután nem lehet úgy fejleszteni, mint eddig tet- tük,»csak egy piacra, a szo­cialistára. Mi is kifejlesztet­tük a Tajga lakókocsit, de telítődött a piac, illetve ad­minisztratív korlátokkal sza­Liberó-piac Iszonyatos munkát végezhettek a Sancella KFT munkatársai, ám nem kell különösebb jóstehetség, hogy azt mondják, megérte. A piaci kör bővítéséért összegyűjtötték a múlt évben született babák és mamá­juk adatait. A mamák címére elküldték ízlésesen, négy lapból álló ismertetőjüket, ötletes megoldásként egyetlen szalag letépésével valamennyi lapot el lehet olvasni. A színes tájékoztató egyúttal egy 40 forintos aján- dékbón is, amelyet ha a mama bevisz a kijelölt boltba, ennyi kedvezményt adnak egy csomag Liberó pelenka után. A másik lap kitöltésével az anyuka és csemetéje beléphet a Liberó-klubba, amelynek tagjai legelőször értesülnek a popó szárazon tartásáért kitalált legújabb termékekről. A piac meggyúrásáért folytatott akció több százezer forintba kerülhetett a társaságnak. De nem ezt kell számolni, hanem az eladott termékek mennyiségét, amivel busásan behozzák a költségeket. Az anyukák figyelmességnek veszik a gondoskodást és ha az első vásárláskor megbizonyosodtak a csecsemő könnyebb tisztán tartásáról, legközelebb is a Liberóért nyúlnak. bályozzék a szállítást. Köz­ben kiderült, hogy ez a ter­mék nyugaton nem piacké­pes. Pedig a tárgyalások so­rán tapasztaltam, hogy a szovjet fél hajlandó megfi­zetni a befektetett fejleszté­seket, de már a magyar inf­lációt és büntetőadót nem. M. Cs.: A fejlesztésekhez hogy lehet aktivizálni a ban­ki tőkét? B. T.: Szerintem nem a ke­reskedelmi bankok szabják közvetlenül a feltételeket, hanem a gazdaságpolitika szabályoz. Nem hiszem, hogy a banknak érdeke lenne 24 százalékos kamattal kihe­lyezni pénzét. Csakhogy azt megelőzi egy jegybanki 16— 18 százalékos kamat. Ez be­határolja a továbbá kihelye­zést. Előfordulhat, hogy a vállalatok ilyen magas 'ka­matok mellett nem fogják igénybe venni a bankok szol­gáltatását. Emiatt kénytele­nek a vállalatok szűkíteni termelésüket, egyesek csődbe mennek, de mások megtalál­ják a kivezető utat. B. J.: Mi is kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükségünk lenne hitelfelvételre ahhoz, hogy stabilabbak legyünk a piacon. Ugyanis válságága­zatban dolgozunk, elsősorban a kohászatot, a bányászatot szolgáljuk ki villamosgépja­vítással. ök pedig sokszor Beleznai József nem tudnak fizetni. Nekünk a 4—5 milliós állandó kint­levőség gondot jelent, mert az átmeneti hitelek elviszik a nyereségünket. Más meg­oldást keresünk, figyeljük a gazdasági helyzetet, alkal­mazkodunk az igényékhez. Tudjuk, hogy egyik jelentős olyannyira sújt bennünket, hogy míg két éve szombat, vasárnap is dolgoztunk, je­lenleg alig vállal valaki túlórát, mert a progresszivi­tás miatt nem éri meg tagja­inknak. De ha emiatt mi ké­sedelmesen szállítunk, akkor már elvesztettük a partnert. A stagnálás pedig a kisszö­vetkezet halálát jelenti, ne­künk a bővítés adja a kenye­ret. M. Cs.: A piac és az ár vi­szonyában a normális mű­ködéshez két megoldás lehet­séges: Egyik az árbefagyasz­tás, amely megakadályozza az értelmetlen áremelkedést, de konzerválja a rossz gaz­daságot. A másik éppen el­lenkezőleg, felszabadítja az árakat, ami azonnali 40—50 százalékos áremelkedéssel járna. A választásuk melyik­re esne? B. T.: A piacot kell enged­ni működni, majd az szabá­lyozza az árakat. Ha nekem lehetőségem van az árut bár­honnan beszerezni, akkor a piacon kínált termékek kö­zül azt választom, amelyik olcsó és jó minőségű. Ez le­nyomja az árakat. így nem fognak tisztességtelen áron vállalkozni, mert legközelebb alul maradnak az árverseny- iben. A pénzt már a föníciaiak feltalálták B. J.: Ha én a jó minőség mellett aránylag olcsón és gyorsan is dolgozok, akkor a piac hozzám kötődik. R. J.: Egyértelműen a piac a meghatározó, ebben ő dik­tál. Kérhetek én ötszörös árat is a termékért, de gon­dolnom kell a későbbi meg­rendelésekre és a saját stabil helyzetemre a piacon. M. Cs.: Egyes vélemények szerint a szovjet piacra ilyen szankciók mellett (büntető­adó, adminisztratív korlátok) nem érdemes termelni. De a megye közelsége és ez az óriási lehetőség mégis csábí­tó. Erre egyre több nyugati cég is rájön. Meg tudjuk-e előzni őket később, ha most visszavonulunk? Hogy lehet elpackázni egy jól bejáratott, tisztessé­gesen fizető piacot? Elég egy apróság és máris vissza­dobják a terméket. Nem kérdezik a miértet, nincs magyarázkodás. A hír pedig villámgyorsan szárnyal, ha szájról szájra terjed elég egy-egy kötőszót megvál­toztatni, mindjárt más lesz az értelme. Erre legjobb pél­da a következő. Hiába volt előírásszerű a csomagolás, kiváló a minőség, óraműpontos a szállítás. A marha­hús közé véletlenül disznóhús is került, s ezt az arab vevő elszörnyűlködve érzékelte. Ilyet megtenni velük, ez több mint lázító. Hiába szabadkozott a dán szállító, hogy erről nem tehet, visszakapta szállítmányát. Az arabok pedig azt fontolgatják, hogy megbízhatatlan­ságra hivatkozva visszamondják a további szállítást. Kinek kell ilyen marha? megrendelőnk a Tatabányai Szénbányák Vállalat, előbb- utóbb ki fog esni. Arról is értesültünk, hogy a másik megrendelőnknél, a dunaúj­városi Vasműnél jelentős fej­lesztést hajtottak végre, vár­ható, hogy házon belül old­ják meg a javítást. Ezért ki­lincselünk más helyen és megtaláljuk számításainkat. Bár a személyi jövedelemadó B. T.: Két ország között, de ez érvényes a KGST kapcso­latra is, belátható időn belül tényleges piaci mechanizmu­sok működését várni illúzió. Ha megoldjuk a világpiaci nyitást, képesek vagyunk in­tegrálódni, ez önmaga meg­teremtheti azt a feltételt, hogy a KGST piacon is más alapokra helyezhetjük az árukapcsolatokat. A jelenle­gi rubelfórgalmat ugyanis képtelenek vagyunk fenntar­tani, nincs ellentételezés. De mégis öngyilkos manővernek nevezném, ha lemondanánk erről a kialakított piaci kap­csolatról a Szovjetunióval. Hazánk potenciális előnye az, hogy-egyrészről már kialakí­tott a keleti szomszéddal 'kapcsolatot, másrészt a nyu­gat számára egyfajta kaput jelenítünk a szovjet piacra. E vonzerőnk még egyikét évig él, de utána a nyugatiak kihagynak bennünket az üz­letkötésből, ha ezzel a lehe­tőséggel nem élünk tisztessé­gesen. Nem arra kell töre­kednünk, hogy megfejjük az egyiket és kiraboljuk a má­sikat. Három lábon álló szer­vezet kialakítását javaslom, egy szovjet, egy szabolcsi és egy nyugati partner részvé­telével, ahol mindenkinek érdeke az exportképesség fo­kozása. Máthé Csaba B. J.: A jelenlegi intézke­dések semmi jóval nem ke­csegtetnek, nemhogy a szov­jet partnerrel, de még a bel­földi piacon való kereskedés­re sem. Egyedül egy cégnek a népgazdaságon belül nincs lehetősége a kitörésre, a vál­toztatásra, vagy együtt nye­rünk, vagy együtt bukunk. Sokszor kis gondok teszik ne­hézzé munkánkat. Az import elosztása továbbra is egyesek privilégiuma, a vámszintek irreálisan magasak. Nem te­hetek mást, minthogy feltöl­töm a raktárkészletem fél évre előre, hogy legyen után­pótlás. Kénytelen vagyok más kárára bespájzolni, de ez a lehetőség nyílik előttem. Azt is elmondták sokan, hogy a föníciaiak milyen ré­gen feltalálták a pénzt, még­is ezt kikerülve árukereske­delmet folytatunk. Ha most ez van porondon, akkor kénytelenek vagyunk alkal­mazkodni. A szovjet partner­nek pedig az lenne az elsőd­leges, amint egy ottani köz­gazdász elmondta, hogy ren­dezzék a rubel árfolyamát a dollárhoz viszonyítva. Ez a mi kereskedelmünket is meg­könnyítené. B. J.: Nekünk-is volt lehe­tőségünk szovjet partnerrel cserekereskedelemre, de mi­re a magyar hatóság megad­ta az engedélyt, addigra az ottaniak szigorították meg a kivitelt és a behozatalt. Még­is azt mondom, hogy két-há- rom éven belül, ha a kor­mány az ígért változásokat végrehajtja van esély a fel- emelkedésre, mindenekelőtt stabilizációra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom