Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. május 2. Kelet-Magyarország 3 Olyan politikai és gazdasági feltételeket kell leremtoniinL amelyben kibontakozhat a magyarság alkotókészsége — mondta Horn Gyula államtitkár Nyíregyházán, a május elsejei nagygyűlésen — Szívesen vállaltam a felkérést, hogy ennek a nagygyűlésnek előadója legyek, hiszen mindig közel állt hozzám a nyírségi emberek munkaszeretete. Tudom, hogy az országnak ez a vidéke nagy kihívásnak kellett megfeleljen — kezdte beszédét, majd hangsúlyozta: — Május elseje a dolgozók nemzetközi ünnepe és legmélyebb meggyőződésem szerint ez a jellege nem évül el soha. Meggyőződésem az is, hogy május elsejét ma másként kell ünnepelni, mint korábban. Nem üres szónoklatokkal, különösen nem üres ígéretekkel és frázisokkal. Szátnvetésre, gondolkodásra, a valós helyzet értékelésére, céljaink, feladataink meghatározására van szükség. — Mi jellemzi ma az ország helyzetét? — tette fel a kérdést Horn Gyula. — Ez a nemzet a gyökeres átalakulás időszakát éli, amelynek keretében megkezdtük a szakítást a régi politikai rendszerrel, de ez a szakítás nem a régi teljes lerombolásával megy végbe, hanem a folyamatos átalakulással. Hangsúlyozni szeretném mindjárt az elején, hogy nem az MSZMP került válságba, hanem az eddigi politikai, hatalmi struktúra. A mi pártunk az a párt, amely élére állt az átalakulási folyamatnak. Ugyanakkor nagyon súlyos a helyzet — ez közismert — különösképpen azért, mert az ország gazdasági válságban is van. Gazdasági teljesítő- képességével jelen pillanatban Európa utolsó 5 országa között foglal helyet és sajnos az elmúlt másfél évtized során a fejlődés második-harmadik kategóriájába szorult. Válság van a tudati, elméleti szférában is. Nagyon sok ember számára meghasonlást jelent, hogy amiben korábban hittünk — jelszavakban, törekvésben — az változik, átalakul, eltűnik. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy több szocialista országban végbemegy a sztálini időszak fogyatékosságainak, olykor nagyon súlyos bűneinek számbavétele. Ezekkel együtt is valljuk: egy nemzet nem élhet, nem alkothat bűntudatban, vagy válságtudatban. Nekünk mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogyan jutottunk el ide, e nélkül nem tudjuk meghatározni a hogyan továbbot sem. Azért is fontos a reális számvetés, hogy ne engedjünk teret a szélsőséges követeléseknek, mert a válság talaján, a gazdasági-szociális feszültségek közepette a szélsőséges törekvések veszélye folyamatosan növekszik. Horn Gyula ezt követően hangsúlyozta: sajátos ennek az országnak a múltja, közelmúltja és félmúltja. 1956- ot követően nagy változások történtek, nagy politikai tettekre került sor és nagy értékek születtek. A kádári vezetés szakított a sztálini politikai stílussal, módszerekkel, elvetette az osztályharc folyamatos éleződéséről szóló elméletet, gyakorlatot. Megszületett az egyedi jelszó: „Aki nincs ellenünk, az velünk van." Nagy lépések történtek a párt és az állam viszonyának rendezéséhez, valamint a jogállamisághoz vezető úton, az állam és egyház viszonyának javításában. A gazdaságban szakítottak az ésszerűtlen, feszített termelési tervekkel és gyakorlattal. Biztosították az alkotás, a tudományos-művészeti munka szabadságát. A nehézipar helyett a fogyasztási cikkeket előállító szféra' kapott elsőbbséget. S épp ez a terület a tanú rá, milyen komoly, érdemi lépések történtek a főváros-központúság csökkentésére, a vidéki ipartelepítés meggyorsítására. Mindannyian büszkék lehetünk az 1956 utáni mezőgazdasági politikára, arra, hbgy a kollektivizálás — a szocialista országok közül egyedül — úgy ment végbe, hogy nem csökkent, hanem folyamatosan emelkedett a mezőgazda- sági termelés. Ezek következtében az 1956-ot követő 20 év alatt a reálbérek közel háromszorosára növekedtek, sikeres lakásépítési és egészségügyi programok valósultak meg és sok pozitív lépés történt Magyarországon. Talán a legfontosabb, hogy az MSZMP ez időszakban emberarcú szo- cializmusmodellt hozott létre, amelyben valóban emberi módon lehetett élni és amelyet a nyugati világ elismert. Nagyon sokan fogalmaztak akkoriban úgy, hogy ami itt történt, az a magyar csoda. Ezek ma is olyan értékek, amelyeket megtagadni nem szabad, sőt becsülni és ápolni kell. — Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan került az ország jelenlegi helyzetébe? Ügy, hogy 1956-ot követően politikai gondolkodási és stílusváltás ment végbe, de o politikai felépítményrendszer nem változott. Rendkívüli súllyal esett latba az élet minden területén az egy- pártrendszer fennmaradása. Mai fejjel gondolkodva-ele- mezve tudatában vagyunk annak, hogy az egypártrend- szer nem képes a társadalmi fejlődést megfelelő irányba terelni, mert kizárja a különböző társadalmi rétegek vélemény- és érdekszabadságát. Olyan hierarchikus belső viszonyokat teremt, amely megakadályozza a pluralizmust, az alternatív gondolkodást. Nem utolsósorban kitermeli az apparátusnak azt az uralmát, amely gyakorlatilag nem más, mint a kisebbség uralma a társadalom többsége felett. Nem véletlen, hogy e viszonyok közepette kerülhetett sor olyan ésszerűtlen, kellően át nem gondolt, a társadalom különböző rétegeivel meg nem vitatott fejlesztésekre, nagyberuházásokra, amelyek súlyos következményeit ma is viseljük. Sajnos a kialakult politikai rendszer megakadályozta a politikai és gazdasági vállalkozási szabadság érvényesülését is, pedig az európaiság nem más. mint a vállalkozás szabadsága. A politikai közerkölcsök terén is romboló hatást gyakorolt e politikai mechanizmus abban az értelemben, hogy az emberek nagy többsége egzisztenciáját, érvényesülési lehetőségét elsősorban az határozta meg. hogy mekkora volt a posztja, pozíciója és nem az, hogyan szolgálta a társadalom, a nemzet érédekeit. így alakulhattak ki a legkülönbözőbb érdekcsoportok, lobbik, apparátusok, amelyek maximális mértékben igyekeztek biztosítani részesedésüket a nemzeti jövedelemből, függetlenül attól, hogy az gazdaságos-e vagy sem. Miért nem lehetett ezekkel a lobbikkal, apparátusokkal szemben fellépni? Mert hiányzott az országban a sajtószabadság, a nyilvánosság szabadsága, amely nélkül társadalmi ellenőrzés, alkotási szabadság nem létezik. A váltás szükségessége már közel két évtizede felvetődött. 1965—66-ra mindinkább látszott, hogy az akkori politikai-gazdasági gyakorlat és modell tartalékai kimerültek. Az akkori vezetés nem mérte fel kellően a helyzetet, s a gazdasági reformokhoz nem kötötte a politikai reformot. Az okok összetettek. Tartottak a hatalom elvesztéeszközökkel kívánja ezt megtenni. Meggyőződésem, hogy akár idén, akár jövőre lesznek választások, ez a párt több száz, több ezer olyan jelöltet is tud állítani parlamenti, vagy helyi tanácsi képviselőként, akik személyiségükkel jó eséllyel indulnak ahhoz, hogy az MSZMP megnyerje a választásokat. Pártunk ezzel együtt nem tartja kizártnak a másokkal való kormányzást. Készek vagyunk a másként gondolkodókkal, független csoportok- gal koalícióra lépni. További fontos változások is szükségesek. Mindenekelőtt a párt és az állam szétválasztási folyamatának meggyorsítására. Nem tudjuk az ország helyzetét rendbe tenni külföldi segítség, gazdasági támogatás nélkül. Olyan vegyes vállalatokat kell létrehoznunk, amelyeknek súlya, részesedése a mainak többszöröse. Szükséges, hogy a külföldi vállalkozó maximálisan kapjon szabad kezet a vállalatok döntési, intézkedési. fejlesztési ügyeiben. Követelmény, hogy változzék a párt és a munkahelyek viszonyának tartalma, e nélkül nem érvényesíthetjük az új gondolkodásmódot, követelményeket. Ez rendkívül nehéz, hiszen nagyon sok embernek nem csak a felfogását befolyásolja, de érdekeit is segíti. Meggyőződését fejezte lei ezután a nagygyűlés előadója, hogy a gazdaságban és általában a szociálpolitikában nem lehet tovább terhelni a lakosságot. Csak olyan esetben szabad intézkedéseket hozni, amelyek szoros összefüggésben vannak a gazdaság tényleges szerkezet- átalakításával. A kiút az ország gazdasági helyzetét, erőforrásait felemésztő ágazatok, vállalatok privilégiumainak leépítése lehet, s ez nagyon nehéz politikai küzdelmet jelent, hiszen a kiváltságokat védők politikai hadállásai is nagyok, s a leépítések jelentős érdekeket érintenek. Sürgető az is, hogy anyagi feltételeket biztosítsunk a vállalkozás szabadságához, hogy az adópolitika legfeljebb minimális mértékben terhelje az olyan vállalkozásokat, amelyek az Országnak új értékeket állítanak elő. Horn Gyula ezt követően munkánk, terveink külső feltételeiről szólva rámutatott: gondjaink közepette sem feledkezhetünk meg nemzetközi környezetünkről, a realitásokról. Rendkívül fontos, hogy értse a külföld: amit ebben az országban teszünk, nem irányul senki ellen. Ugyanakkor elvethetjük a hamis, tartalmatlan szolidaritást, amely a látszatok miatt mond igent a népellenes politikára. Május elseje jó alkalom arra is, hogy kimondjuk: mindenkivel rokonszenvezünk, aki velünk együtt gondolkodik az emberi haladásról, az egyetemes demokráciáról — függetlenül az ország társadalmi-politikai berendezkedésétől. Minden szomszédunkkal gyümölcsöző együttműködésre törekszünk, hiszen ez létünk alapfeltétele, de senki kedvéért nem mondunk le saját útunkról, mert ez is létérdekünk. Nagy biztatás és támasz számunkra ehhez — még ha a gyakorlat nem is mindig ezt mutatja — a szovjet politikát jellemző azonos gondolkodás- mód. — A magyarság sohasem szenvedett alkotóképesség hiányában. Olyan politikaigazdasági és egyéb feltételeket kell teremtenünk, hogy ez az alkotókészség mindenütt kibontakozzék. Ehhez kívánok sok sikert Szabolcs-Szat- már megye lakóinak — mondotta befejezésül Horn Gyula. Horn Gyula külügyi államtitkár, Gyuricsku Kálmán, az MSZMP megyei és Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi első titkár a kabalási majálison. sétől, s szűkebb nemzetközi környezetünk sem kedvezett a gyökeres reformoknak. Az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozás nagy figyelmeztetés volt a többi ország, így Magyarország számára is! A vezetés — hogy úrrá legyen a jelentkező feszültségeken — nagyösszegű külföldi kölcsönök felvételére szánta el magát, amely révén megőrizte a viszonylagos jólétet, de amely gazdaságpolitikai értelemben „kipárnázta” a magyar gazdaságot a világ- gazdaság kihívásaival izemben. 1970—74. között az adósságállomány megháromszorozódott. Meg kell mondani az igazság kedvéért: voltak a vezetésen belül is, akik igényelték és követelték a politikai reformokat, ezeket az embereket fokozatosan leváltották, félreállították. A magyar gazdaság és társadalom megérezte mindezek negatív következményeit. 15 év alatt a gazdaság és a politika mozdulatlan maradt, nem teremtődtek meg az átfogó, gyors ütemű fejlődés lehetőségei. Ez az elmúlt másfél évtized nyomja rá a bélyegét a helyzetre, amely másfél évtizedben a világgazdaságban roppant gyors szerkezeti átalakítás ment végbe. Az ellentmondások kiéleződése nyomán a gazdaságban és az élet- körülményekben óriásiak a feszültségek. A lakosság nagy többsége számára ma az a kérdés, hogyan lehet a korábbi életkörülményeket megőrizni, más rétegei számára viszont nagyon súlyosak a mindennapi megélhetés gondjai. Nem véletlen, hogy ebben az országban folyamatosan mélyül az elszegényedés, s közel 40 év után először találkozunk a létbizonytalanság konkrét rémével. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a hibás politika kitermelte a félművelt, a nem egyszer csupán saját érdekeiket szem előtt tartó vezetőket, amelyek kiválasztásánál a vezérlő elv nem a teljesítményképesség, hanem a komfortizmus volt. Elkoptattuk a jelszavainkat, megkopott a politikai hitelünk a lakosság széles rétegében, de ami fájdalmasabb: az alkotó értelmiségnél is. Ezeknek az állapotoknak a szorításában vergődik a mai vezetés. Nagyon nagy tétről van szó! Vagy vállaljuk, hogy megújulunk, vagy végérvényesen a világfejlődés perifériájára szorulunk. Meggyőződésem, hogy a nemzet gondolkodó, cselekedni kívánó erői tudatában vannak helyzetünknek és tenni is fognak. Amikor a Központi Bizottság felkérésére vizsgáltuk a pártmunka stílusát, Szabolcs megyében is jártam és megismertem a párt végrehajtó bizottságának véleményét. Jó érzés tudni: azonos módon gondolkodunk. Általános tapasztalatom az is, hogy a párt két alapvető követelménye is együtt fogalmazódik. Az egyik: az illető vezető miként viszonyul a reformokhoz, akar-e gyökeres változtatást. A másik, hogy politikailag tiszta legyen, s ne személyes ambícióit, érdekeit helyezze a társadalmi érdekek elé. Ez a párttagság széles körének véleménye is, egyben garancia arra, hogy végigvigyük a megújulást Mit kell tennünk és mit tett az MSZMP? Mindenek előtt a saját sorainkat akarjuk megújítani és a saját politikánkat. Mi fedeztük fel az MSZMP-n belül a nagy változás szükségességét. 1988. májusában olyan döntésekre jutott a párttagság, amely a változtatás egyik alapján a személyi feltételt megteremtette. Eljutottunk a hatalmi szervezet korszerűsítésének felismeréséig és az erre irányuló cselekvésig. Az elmúlt esztendő alatt több történt a pluralizmus, a többpártrendszer, a demokrácia kiépítése és megvalósítása tekintetében, mint 30 év alatt és ezt a folyamatot végig is fogjuk vinni. Üj törvények születtek és születnek, ja kormány a parlament ellenőrzése alatt dolgozik. Olyan lépéseket tettünk az emberi jogok érvényesítéséért, amely megfelel az egyetemes kívánalmaknak. Rendkívül fontos tény az is, hogy májust követően is cseréket hajtottunk végre a vezetői posztokon. A párt eltökélt szándéka, hogy végigvigyük az igazságtevést, feltárjuk múltunk legérzékenyebb, legproblematikusabb részeit, tisztázzuk a fehér foltokat, önhittség nélkül mondhatjuk, hogy o hazánkban ma zajló folyamat egyedülálló a szocialista világban. Tisztában vagyunk azzal: nem tudjuk pontosan, milyen is lesz az az új társadalom, amelynek építéséhez hozzáfogtunk. Ebben szerepet játszik az is, hogy a szocializmus ma élő modellje nem vonzó számunkra. Ezért is fogalmazunk úgy, hogy a szocializmus olyan eszme, amelynek gyakorlati megvalósítása még várat magára. A szocialista társadalom szerintünk egyet kell jelentsen az esélyegyenlőséggel, a demokráciával, a társadalmi szolidaritással. Ha létrejön az új alkotmány, az alkotmányosság kell legyen minden egyes politikai párt működésének feltétele és kritériuma. Űtunkhoz tartozik az is, hogy a demokrácia csakis az anyagi javak, a piaci érték- viszonyok keretében teremtődhet és valósulhat meg. — A magyar politika az elmúlt hónapokban nagyon sokat tett annak érdekében, hogy adaptáljuk az egyetemes vívmányokat, új megegyezésre jussunk a társadalommal. Tudjuk: nem lehet ma a társadalom felemelkedésének érdekeit úgy érvényesíteni, hogy bizonyos egyéni vagy csoportérdekeket ne sértsünk meg. Az MSZMP ma is nagy szellemi és politikai értékek hordozója, amely meg akarja őrizni vezető szerepét. Azonban a múlttal ellentétben politikai
