Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
1989. május 13. 7 Körkép a ballagás hátteréről Megadják a médiát Hallani olyat, hogy némely ballagó autót, sőt házat remélhet a szülőktől a négy esztendő jutalmaképpen, de ez semmiképpen sem jellemző. Az viszont tény, hogy minden család igyekszik megadni a módját, s még a mostani nehéz időkben is, akár erejükön felül tetemes összegeket áldoznak a szülők a nagykorúság küszöbének tekintett ballagás megünneplésére. Körképünk három középiskolában készült. „...szerénységre intjük a diákokat...” Mátészalkán az Esze Tamás Gimnáziumban és Egészség- ügyi Szakközépiskolában a mai ballagáson elöl megy a csengetős, a legkisebb elsős diák, utána viszik a Tarpáról kapott iskolazászlót, a naplót, majd az osztályfőnökök vezetésével búcsúzik az öt gimnáziumi és két szakközépiskolai osztály 220 tanulója. Virágesőben, a Rákószi-ke- resztszemes hímzett tarisznyával vonulnak, a lányok matrózblúzban, sötét szoknyában, a fiúk osztályonként egyforma öltönyben. Több mint ötven településről mintegy 3—4 ezer vendég megjelenésére számítanak, akik a hivatalos rész után családi körben ünnepük a maturan- dusokat. — Valóságos népünnepély a ballagás — halljuk Nagy László iskolaigazgatótól —, lefoglalják a szállodát, sátrat vernek. Itt Szálkán is, de főleg faluhelyen olyan esemény ez, amire a nagy család összegyűlik, mint egy lakodalomban. Az iskola vezetőségének igénye szerint szerénységre intjük a diákokat. A közösséget tudjuk irányítani, de az egyéneket nem ... Szabó Istvánná igazgatóhelyettes segítségével a IV. D. és IV. E. osztályosok beszámolóiból kerekedik ki a kép: mibe is kerül ma egy ballagás. Azzal kezdődött, hogy a szalagavatót követő bálra ruhát csináltattak: a lányok az estélyi ruhájukat 3—4000 forint között vásárolták, a fiúk ballagóöltönye négyezer forintba került. Szeptember óta gyűjtik a száz-kétszáz forintokat, havonta félretettek, hogy meglegyen a pénz a bankett költségeire — minimum 20—25 ezer ma egy osztálybankett. A tabló is van vagy 10 ezer — ezen nyertek valamit, mert magúk állították össze a tablókat. Ügy becsülik, fényképpel, mindennel együtt megközelíti a 10 ezret egy-egy ballagó kiadása. Egy éve spórolnak És akkor nem beszéltünk még a családi kassza további tételeiről. Több helyen disznót vágtak ezen a napon, mert 30—40 főre is terítenek. Az ebéd vagy vacsora, vagy mindkettő az ünnepelt kívánságára készül, most főleg csigatésztaleves, rántott gomba, vagy halászlé kerül a tányérba. Ajándékot természetesen illik vinni az idén, az arany ékszer a nagy divat, de vannak, akik készpénzt kapnak. Gyors számvetés : családonként akár húszezer forintig is terjedhet a vendéglátás végösszege, és több tízezer .forint a nagy ünnepet ülő nagy családoknál az ajándékok értéke. Osztunk-szorzunk azzal az öt negyedikessel — Omajté- nyi Edittel, Simon Évával, Mezei Anikóval, Vitányi Erikával és Stock Gáborral —, akik a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskola két végzős osztályának összesen 67 diákját képviselik. Nem is olyan egyszerű pontosan számba venni a ballagás költségeit. — Már a nyári gyakorlaton, majd az őszi mezőgazdasági munkáért kapott pénzt is erre tettük félre — mondja Edit, aki leginkább viszi a szót. — Ezt havonta és fejenként általában száz forinttal gyarapítottuk. így most nem kellett egyszerre több ezer forintot is kérnünk otthonról. Ebből a pénzből fizettünk ki osztályonként körülbelül 3500 forintot a tablóra, 11 ezret a fényképekre, 2500-at a meghívókra. Mindenki saját zsebből állta viszont a ballagásra csináltatott öltözéket: a lányok ruhája (az egyik osztályban fekete-piros, a másikban fekete-fehér), cipője, a fiúk öltönye (az A-soké világos- szürke, a B-seké sötétkék nadrág, vajszínű zakó) az inggel, nyakkendővel, cipővel együtt úgy háromezer forintjába kerülhetett a szülőnek. Nyílt titok, hogy ilyentájt az osztályfőnököt, a tanárokat is szokás megajándékozni — az ennek részletei iránt érdeklődő kérdést azonban tapintatlannak találhatták a diákok, minderről nem kívántak bővebbet közölni... Azt viszont kifejezetten kérték, írjuk meg, hogy nagyon sokat, 2500 forintot kérnek ma a lovas kocsiért, amivel tanáraikat keresik fel a búcsúzó negyedikesek a ballagás előtti éjszakán — és ugye egy osztály nem is fér fel egyetlen kocsira ... Amikor mindent sorra vettünk, kiderült, hogy — a szalagavató, illetve a még ezután következő érettségi bankett költségeit nem számítva — több mint négyezer forintba került csak maga a ballagás. Ennek minden valószínűség szerint a többszörösét költi a család az otthoni összejövetelre és az ünnepelt ajándékára. A mezőgazdasági szakközépiskolások — legalábbis akikkel beszélgettünk — a szülők, nagy- és keresztszülők, testvérek körében töltik a mai nap második felét. Számítanak persze ajándékra is. de, hogy ez pontosan mi (menynyi ...) lesz, csak a ballagás napján derül ki. Esetleg még akkor sem, mert van, ahol a szülők a sikeres érettségihez kötik az ajándékot. A gyerekek szerint ez valószínűleg pénz lesz, és inkább tízezer fölött, mint alatt. Előbbi esetben, mint mondják, a nyáron elköltik, de ha komolyabb összeget kapnak, akkor azt már érdemes valamibe befektetni (!). Ékszer, betétkönyv Az iskola harangjának szavára indul ma Ibrányban, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban a ballagás. A két negyedik osztályba összesen harmincöt diák járt. A bal- lagók között fiút csak mutatóba látni, mivel összesen öt pelyhedző szakállú fiatalember tanult a lányok között. ,.A búcsúzást ünnepélyessé és emlékezetessé szeretnénk tenni” — ígéri Balogh Károly igazgató. Az éneklő diákok körbejárják az épületet, majd a Himnusz eléneklése után kezdődik a ceremónia. L Szép hagyomány, hogy két kiváló diák megkapja a Móricz Zsigmond-emlékérmet. Négy búcsúzkodó gimnazistát kérdeztünk a ballagásról: Bor Éva, Balogh Zsuzsa, Pó- csai Júlia és Sipos Tibor egyetért abban, hogy számukra valóban emlékezetes és megható lesz az utolsó nap, s a lányok úgy készülnek, hogy ők bizony bőgni is fognak. Kiderül, hogy a ballagás előtti szerenádozás errefelé már nem annyira divat. A ballagóruhát Nyíregyházán csináltatták, a lányok fehér blúzban és fekete szoknyában lesznek, a fiúk sötétszürke öltönyben. A ballagás után szép hagyomány szerint szinte mindenütt megvendégeli a család a rokonságot, a közelebbi ismerősöket. Van, ahol szűkebb körben, van, ahol már-már egy lakodalommal felérő vigadalommal. Balogh Zsuzsáék .étterembe irányítják ismerőseiket. S mibe kerül mindez? Nos, a tabló és a fényképek fejenként úgy 400—500 forintba: a lányok öltözéke háromezer, a fiúké ötezer forint körül volt. A ballagási ceremónia — virág, könyvajándék a tanároknak, virágkosár az osztályfőnöknek — fejenként 500 forint, a lakoma minimum tíz, de van, ahol harmincezer forint. Persze a meghívott vendégek is tisztes ajándékkal in- . dítják útnak manapság az életbe kilépőket. Mint a diákok mondják: ékszer, több ezer forintos betétkönyv dívik manapság. Némi gyógyír viszont akiadások tengerében: az érettségit követő bankettet az iskolában tartják majd, ami önköltséges, és ahová mindenki hoz valamit. Baraksó Erzsébet— Gönczi Mária— Bodnár István Merre megy az „ekhós”? Itt az idő, hogy felelősséggel, a cigányság ügye és a társadalom iránti elkötelezettséggel szóljunk közös dolgainkról, e tenyérnyi honban élő mintegy félmillió ember sorsáról. A XXI. század küszöbén, az ember jogán éppen olyan és annyi jog és kötelesség kell, hogy megillessen bennünket is, mint bárki mást e földkerekségen. A cigányság nehéz körülmények között éli meg a napi történelmet: a fokozódó szegénységet, a kirekesztésre buzdító szociális demagógiát, a faji megkülönböztetés érzékelhető jeleit, amelyekkel az utóbbi hetekben-hónapokban hatványozottabban találkozhatunk. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, s~h többi cigány- szervezet, ' egyesület, klub stb. munkájának elismertsége valójában azzal kezdődik, ha a politikai intézményrendszerben helyet vívnak ki maguknak, ha számíthatnak ránk! E folyamatban nagyon fontos, hogy tisztázzuk egymáshoz való viszonyunkat. Minden jogos vagy vélt sérelmet félre kell tenni. Az ügy érdekében vállalt felelősséggel és tiszta lelkiismerettel kell összefogni a cigány értelmiségieknek ebben a hazában. Alapvető kérdésekben feltétlen egységre kell törekednünk és jutnunk, de más kérdésekben is kompromisszumokra törekedni és toleránsnak lenni a másik cigányszervezet vezetése iránt. Élnünk kell a történelmi pillanattal, amely most adatott meg valójában számunkra. Ki kell használnunk, nehogy a jövő cigánynemzedéke a szemünkre vesse: ősei el- szalasztották a cselekvést. Nehéz évszázadok elmaradottságát kell pótolni. És ebben a zászlót a cigány értelmiségnek kell vinnie. Nem önmaga mutogatásával, hanem alulról építkezve, okos és észszerű munkamegosztással szervezve a cigányságot. Örülnünk kell egymás apró sikereinek és szégyenkezni a másik sikertelenségén, de ha lehet, segíteni, mert ezt várja a műveltebbtől a gyengébb. Kik és hogyan lehetnek erre képesek? Csak azok, akik felkészültek, a tiszta lelki- ismeretűek, a partnerképesek, a példamuta- tóak. Képletesen szólva azok, akik a cigányság „ekhós szekerének” helyet tudnak és képesek biztosítani azon az úton, amelyen a céltábla a demokratikus szocializmus irányába mutat, s azok mögé sorakoztatja fel a félmilliós cigányságot, akik ezt a táblát emelik magasra. És nem vezetik bele a cigányságot egy kilátástalan, sorait megosztó, s a társadalommal szemben álló konfrontációba, amely megkérdőjelezné az egész cigányság további jövőjét. Ezt vállalni csak becsületességgel lehet és szabad. Fontos azonban a bizalom; hogy elhiggyük egymásnak: a másik cigányszervezet is jót akar, s keresi a megegyezést, a kompromisszumot ebben az irányban. Másságunk miatt soha nem volt és nem könnyű ma sem cigánynak lenni. Évszázadokig a tiltások, a megkülönböztetések, a megaláztatások kísérték útunkat, melyek a legsötétebb korszakban elkísértek bennünket a gázkamrákig. őseink élni akarásának köszönhető életben maradásunk, fennmaradásunk a történelemben. Most kezdődik a cigányság igazi történelme. Kivívhatjuk, hogy önszervezés útján, a demokratikus szocializmus, a jogállamiság kereteiben a cigányság ügyét a politika rangján kezeljék, nemzetiséggé szerveződve ismerjék el az etnikumot és az Országgyűlésben képviselethez jussunk. Képesek vagyunk e feladatok vállalására? Ha talán ma még nem is minden tékintet- ben, de holnap alkalmassá kell tenni rá a cigányságot. Megtanulni és megtanítani ügye érdekében okosan politizálni, felkészíteni a nemzetiségi lét folytatására. Olyan értelmes munkás, paraszt, értelmiségi cigányfiatalokat kinevelni, akik magas színvonalon képesek a cigány nemzetiség ügyét ország, világ előtt képviselni. Az Űj Márciusi Front deklarált céljai között a 4. pont így hangzik: „A cigányság demokratikus integrálása a magyar társadalom jövőjének egyik alapkérdése.” Ezt vallom magam is. Kik küzdjenek e célért? Mik a teendők? Ugyanis társadalmi megújulás nincs szellemi és erkölcsi megújulás, a nemzetiségről vallott korábbi sztálini felfogás felülvizsgálata, kritikája nélkül. S mindebben döntő szerepet kell vállalnia a tudós és szakértő társadalom mellett a cigány értelmiségieknek is. Ezért javaslom a cigány értelmiségiek országos tanácskozásának egy olyan bizottság életre hívását, amelynek feladata: a cigánymozgalom programjának, alapvető céljainak, stratégiájának és taktikájának a kidolgozása. Együttműködési megállapodás elkészítése a cigányszervezetek között. Egy koordinációs bizottság megválasztása, amelynek feladata az országgyűlési választásokra való felkészülés. Farkas Kálmán, az MCKSZ Szabolcs-Szatmár megyei Tagszövétségének elnöke Elhangzott a cigány értelmiségiek 1989. március 2-án Budapesten, a KISZ KB székházában megtartott tanácskozásán. „...oldd le a te saruidat... // A Nílus mentén sok-sok évszázaddal ezelőtt egy porig alázott nép jajkiáltása az egekig hallatszott. És mondá az Űr: „Látván látom az én népemnek nyomorúságát és meghallottam az ő sanyarga- tóik miatt való kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket.” (Mózes II. 3.). A nép már elveszni látszott. Az Ür a Prófétát választotta ki az exodusra (a kivezetésre), mivel tudta, hogy bátor, okos, mindenre elszánt és szíve tele van népe iránti szeretettel és mélységes szánalommal. Születésénél fogva is közéjük tartozott. A Próféta a kiválasztott ember volt. Földi halandó és amikor az égő csipkebokorban megjelent neki az Ür és azt mondta: most azért menj, elküldelek téged a fáraóhoz és hozd ki az én népemet Egyiptomból, a szolgálat házából — félt. Félt és bizonytalan volt, a küldetés súlya hatalmas az ő erejéhez mérten. „Kicsoda vagyok én?” — kérdé. Mit mondjak a népemnek, milyen jogon képviselem őket, milyen felhatalmazás alapján? Vívódott és kétségek gyötörték. Hisz-e majd neki a nép, bízik-e küldetésében. Es hogyan jelenjen meg a hatalom előtt, hogyan igazolja magát? Ismerte a hatalmat, esendő volt és félt. Az Űr látta kiválasztottja szorongását és szánalmat érzett iránta, de nem engedte el. A népet ki kell vezetni Egyiptomból és erre Mózes az alkalmas. Csak a Prófétának van bátorsága a nép és a hatalom elé állni, vállalva az elbukás kockázatát is. De a sikerre is ő a legesélyesebb. A Próféta bízott küldetése jogosságában, az Ürban, de sok kétsége volt: elfogadja-e őt népe és tárgyaló- partnernek a hatalom? Az Úr szerette őt és megszánta és mondá: „Én veled leszek és ez lesz a jele, hogy én küldtelek téged.” Ez azonban a Prófétát nem nyugtatta meg és csak erősködött. Mit mondjon a népnek: ki az az Űr, akitől a küldetését kapta? A nép nem ismerte az Urat, nem ismerte az Istenét. Az Űr nem tulajdonított a földi csű- rés-csavarásnak jelentőséget. Nagyon egyszerűen döntötte el a kérdést. „A népednek pedig mondd, a felhatalmazást az Istentől kaptad, akinek a neve VAGYOK, ő küldött hozzájuk.” A Prófétát az Ür nem győzte meg még most sem, ő tisztában volt a földi viszonyokkal, tudta, hogy népe magyarázkodást vár, netán programot, netán kompromisszumot, mások zsákmányt és mind többen stallumokat. A próféták dilemmája örök. Nem elég leoldani saruikat, kilépni a névtelenségből, elől menetelni, követve a jelt, a köd- és tűzoszlopot. A küldetés sikeréhez a nép bizalmát, szolidaritását, szövetségét is meg kell nyernie. Az Űr a maga szövetségéről meggyőzte a Prófétát: „Én veled leszek.” Ez erős támasz, de tudta, hogy küldetése csak a nép szövetségével teljesedhet be és az Ígéret földjéig hosszú és fájdalmas út áll előttük. A Próféta a küldetés vállalásakor nem volt biztos abban, hogy ő maga elérke- zik-e az ígéret földjére. De reménykedett, hogy népe hosszú, tévelygős utakon a tejjel-mézzel folyó Kánaánba érkezik. A küldetést ezért és csak ezért, vállalta. Nem számított a hatalom megtorlására. Mert attól kezdve, hogy bement a fáraóhoz és az Űr nevében Szólt, még rosszabbul bántak a néppel, szabadság helyett a még nagyobb sanyargatás, elnyomás következett. A nép ezt a Prófétának fel is rótta. Keserve határtalan volt és ezt az Űr előtt nem is titkolta. Szemrehányással illette: „Ugyan miért engedsz rosszabbul bánni ezzel a néppel, miért küld tél engem ide?” Ekkor az Űr megelégelte népe kiáltó szenvedését, nyomorát és tíz egyiptomi csapást mért a zsarnokra. A zsidó exodus beteljesedett! Manapság sokan kérdezik számonké- rően, hitetlenkedve, esetleg gúnyosan: kik ezek a másként gondolkodók, kik ezek a reformerek és az alternatívok? Honnan a megbízatásuk, felhatalmazásuk a nép nevében nyilatkozni és hol volt eddig a sok névtelen? Mi a programjuk, mit akarnak, hová tartanak? A válasz egyszerű. A kiválasztottak ők, akik leoldották saruikat, elől mennek, követve a jelt, a tűzoszlopot. A bátrak, akik nem ugrálnak az aranyborjú körül, az elkötelezettek, a magyar exodus kiválasztottjai. És ki vágyókén? A népből egy, aki örök érvényű törvényeket adó, a frigyládát őrző prófétákat remél népének, akihez tartozik. M a már tudjuk: az Ígéret földje beláthatatlan messzeségben van. A mai „kiválasztottak”, a mai mézesek talán sohasem érkeznek el oda. Mégis vállalják küldetésüket. Abban az örök emberi reményben. hogy talán majd azok, akik utánuk jönnek, megtalálják a Kánaánt. Sinka Ágnes igánymozgalom II Keleta Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
