Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-10 / 83. szám
1989. április 10. Kelet-Magyarország 3 Első helyen a sóstói kerékpár úttal kapcsolatos kérdések, észrevételek szerepelnek. K. E.-né Sóstói úti lakos azt szeretné tudni: ki találta ki, hogy a szépen füvesített, rózsákkal beültetett területet felvágják és kerékpár utat építsenek. Ha mégis így döntöttek, hogy megépítik, legalább minél hamarabb befejezzék, hogy ne irritálják az embereket. A város lakói, sportolók, kerékpározók igénye volt, hogy biztonságosan közlekedhessenek a Sóstóra. (Ezt lapunk is támogatta, igaz az Erdei kitérőtől a Sóstóig vezető útszakaszon.) A kérdés második felére Pongrácz György, a Közúti Építő Vállalat főmérnöke válaszolt: „A múlt évben azért hagyták abba a kivitelezési munkát, mert a beruházónak elfogyott a pénze. Az idén március elsejétől folytatják az építést, s a tervek szerint június 30-ra be is fejezik. Brecska Lajos a 16-862-es telefonról azt tette szóvá, hogy a Földi utcában (Nyíregyházán) vezetik a vizet, a páratlan oldalon sokkal többet kell fizetni a tulajdonosoknak, mint a páros oldalon. Miért? Panaszosunk még azt is szóvá tette, hogy ötezer forintos számlát küldtek ki, ezt sokallja, mivel olyan tétel is szerepel benne, amelyet nem tart indokoltnak (elterelő táblák kihelyezése) erre nem volt szükség, egyébként is mindössze 6 méter szélességű útról van szó. A Simái útból nyílik a Földi utca, a gerincvezetékre a Szavicsav köti rá a lakásokat, társulás formájában történik a vízvezeték építése. Azit, hogy mi okozza, hogy egyik oldalon drágább, mint a másikon a kivitelezési költség Gyebrószky László, az üzemmérnökség helyettes vezetője válaszolta meg: ahol a vezeték van, azt a rövidebb oldalnak nevezik, itt természetesen kisebb a költség, mint a túloldalon, ahová védőcsővel is el kell látni a vezetéket. Az egyirányú utcában szombaton 17 lakás bekötése megtörtént,így egyetlen egy KRESZ-tábla kihelyezésével megoldható volt az útlezárás, ez költségben nem fog jelentkezni. Azonban az előírás, hogy ahol munka folyik 20—30 méteres szakaszon ott terelőoszlopot, szalagkorlátot építsenek ki. Nyíregyháza az első volt a nagyvárosok között, amely 1987-ben visszatért a régi címer használatára — jelzi M. Gy. nyíregyházi városlakó. Felveti: miért nem lehet ezt a szép címert szuvenírekre, matricákra, kisebb-nagyobb emléktárgyakra nyomtatni, esetleg jelvényeket készíttetni? Helyénvalónak tartom felvetését, annál is inkább, mivel jelentősen megnőtt a megyeszékhely idegenforgalma és sokan vásárolnának olcsó ajándék-, emléktárgyakat a címerrel díszítve. Elsősorban kereskedők, de talán a városi tanács figyelmét is felhívhatjuk M. G. javaslatára. Szász József nagydobosi lakos fia ügyében írt levelet, aki katona és mint íaja Abasáron volt kiképzésen, innen Várpalotára vezényelték és szeretné ha áthelyeznék Nyíregyházára, vagy Debrecenbe, mivel szabolcsi, illetve felesége Hajdúhadház-Tégláson él. Levélírónknak az válaszolom, hogy ezzel és hasonló problémákkal minden esetben az adott alakulat, illetve a megyei kiegészítő parancsnoksághoz kell fordulni írá' sós kérelemmel. A megnövekedett klsha- tármentl forgalom következtében naponta több ezren érkeznek Szovjetunióból megyénkbe, elsősorban Nyíregyházára — közli telefonon K. Z. nyíregyházi lakos. Sokan érkeznek autóbusszal, s mindenki a belvárosban szeretne parkírozni. Hat-tíz autóbusz áll a Korona szálló mellett és a megyei könyvtár szomszédságában, nagyban akadályozva a forgalmat. Nem lehetne kijjebb, esetleg a sportcsarnok előtt parkí- roztatni az autóbuszokat? Telefonálónknak igaza van, s megjegyzését abban a re ményben tesszük közre, hogy azt illetékesek is elolvassák, és intézkednek. A 18-581-es telefonról L. J. érdeklődik, hogy az Oro- si úti zártkertes telkeken baromfi tartása engedélyezett-e? Az alábbi két kérdésre Angyal László, a városi tanács műszaki vezetőjétől kaptunk válaszit. Ez mezőgazdasági művelésű külterületi föld, magánszemélyi tulajdonban, nincs tiltva állattartás, illetve darabszámban van korlátozás. Többek között öt sertés, és annak szaporulata, 50 baromfi és egyéb kisha- szon állatok tarthatók, természetesen az egészségügyi előírásokat betartva. Nagy György Körte u. 24. szám alatti lakos azzal a panaszával fordult hozzánk, hogy az új iskola megépítésével a korábbi csapadékvíz-elvezetőkből csak egy maradt meg és ez nem látja el rendeltetésszerűen a vízelvezetést. Ennek következtében panaszosunk lakása megrepedt, életveszélyessé vált. Az új iskola építésével az Epereskert utca vízelvezetése kiépült, rácsatlakozik a városi gerincvezetékre. Eldőlt a Kiskörút északi szakaszának továbbépítésének folytatása, a végleges megoldást ez hozza meg ebben a térségben. Minden esetre megvizsgálják panaszosunk ügyét. Mise a kórházban? fijrafogalmaui az egyéni és közösségi lét értelmét Erősödik vagy csökken az egyház szerepe? Miben látják az egyházügyi hivatal funkcióját? Mi van a hittanórákkal, az egyházi iskolákkal, a lelkiismereti szabadsággal? A kezdő tollforgató nyugtalanságával fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések, amikor megérkeztem egy izgalmas téma megbeszélésére: az egyház és az állam viszonya Nyíregyházán. Kíváncsiságomon egy méltóságteljes, de közvetlen hangulat emelkedett felül. Türelmet kíván... r Az egyházi és a tanácsi vezetés megfogalmazta „ka- ritász” politikáját, ami nem jelent mást, mint önzetlenül szolgálni a köz ügyét, az embereket. S ez mindenkitől nagy türelmet kíván, azt hogy nem szabad belefáradni, mert van esélyünk másképpen élni. Ügyintézés kilométerekben — Mi a neve, anyja neve, hány osztályt járt? — Ki? — Az elhalt. Hol dolgozott, mit csinált, nyugdíj- szelvény ...? Záporoznak a kérdések a megyei kórház felvételi osztályán. Sajnos a halott hozzátartozóira szörnyű tortúra vár, amíg a temetéssel kapcsolatos ügyintézéseket be tudják fejezni. A proszektúrán kell várakozni a kórcbonctan vizsgálatára — a nem éppen barátságosnak mondható előtérben. Délben kiadják a papírokat. A nyomasztó, rideg termet elhagyva a felvételi irodához érkeznék. Majd két kilométer következik a városba, az anyakönyvi hivatal irodájába. Hét asztal, füst, várótermi hangulat fogadja a hozzátartozókat. Az ügyintézők elmagyarázzák, hogy most mi a teendő. Ha rátemetés lesz egy másik halott sírjára, 100 forintos illetékbélyeggel a közegészségügyi csoporttól kell kérni engedélyt. Űjabb két kilométer, az irodájuk közel a vasútállomáshoz van. Hamvasztás esetén az egészségügyi osztály főorvosát kell keresni a városi tan ácson. A következő állomás a temetkezési vállalat, ahol megrendelik a kegyeleti tárgyakat, a koporsót. A másik színhely a temető, ami közel három kilométerre van a város központjától. Itt megbeszélik a temetés lebonyolítását, a sírhely kiválasztását. Ezt követően vissza kell menni a kórbonctanra leadni egy példányt, ami igazolja egyben az anyakönyvezést. A helyzetet csak bonyolítja, ha a sóstói kórházban történt a haláleset, mivel a város szélén van, s ez még- inikább megnehezíti a közlekedést. Az ügyintézés lassan a végét járja. A hozzátartozók hét különböző irodából ki-bejár- va, tizenöt-húsz kilométert maguk mögött hagyva eltemethetik a halottjukat (b) Itt is érezhető volt a tanácsi vezetésnek az a szándéka, hogy a város lakosai alapellátását és a szolgáltatást minden nehézség ellenére megszervezzék. Hogy minden embernek legyen elfogadható otthona, olyan lakásépítési akciót terveznek, amely elsősorban az önerőre támaszkodik. Fontosnak tartják, hogy a középiskolában végzett fiatalok munkába helyezkedését megoldják. (Sajnos ezzel együtt arra lehet számítani, hogy megjelenik a munkanélküliség a városunkban is, hiszen a budapesti és a környező városok gyárai sok szabolcsi munkást már nem tud foglalkoztatni.) A városi tanács elnöknője beszámolójában azt emelte ki: mindegy az, hogy ki hol dolgozik, milyen hitben és felfogással, a lényeg, hogy munkáját becsülettel, jól végezze el. De milyen a teherbíró képességünk, eleget törődünk-e egymással, van elég türelmünk? — maradtak nyitva a kérdések. Új vallási törvény Az egyházak képviselői kézségesen felajánlották segítségüket. Az utóbbi hónapokban az egyházak is „nyitottak” napjaink nagy jelentőségű változása iránt. Sokan üdvözölték például azt a lehetőséget, hogy a sorkatonai szolgálatra kötelezettek a fegyveres szolgálatot belső hitük szerint megtagadhatják. Nemrég megalakult a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága, melynek ülésén nyíregyházi orvosok is részt vettek. A lelkiismereti szabadság korlátáira hívják fel a figyelmet, főként az abortusszal, az euthanáziával, a nagy fájdalmakban szenvedő gyógyíthatatlan betegek halálának tudatos előidézése kapcsolatban. Hogy egyáltalá’h összeegyeztethető-e ez az orvosi etikával? — napjaink egyik vitatott kérdése. örömmel hallottuk,' hogy az egyházak egyre több szociális szolgáltatást vállalnak, megkísérlik gyógyítani az alkoholistákat, törődnek a társadalom perifériájára szorult emberekkel és a veszélyeztetett helyzetű fiatalok kai. Többen felvetették, miért ne lehetne a kórházakban szentmisét tartani, hiszen nagyon sok vallásos beteg ember szeretné ezt Nyíregyházán is. Elengedhetetlennek tartják a lelkészi ügyelettartást, hogy a nap 24 órájában a kórház bármelyik osztályára hívható legyen a pap, azok számára, akik igénylik. Az elmúlt negyven év alatt a Biblia tanítása kiszorult oktatási rendszerünkből. Pregun István felajánlotta a konzultáció lehetőségét: üljenek le azokkal a pedagógusokkal, akik ezzel foglalkoznak. Usz István ortodox egyházvezető reagálása: nem akarják erőszakolni a hitoktatást a gyerekekre, de fontos, hogy szakszerű ismeretük legyen a vallásról, s hogy adják meg nekik a választás lehetőségét. „Becsületösszeesküvés” Mindkét oldalon jelezték a gondot, hogy milyen segítséggel oldják meg a Romániából érkezettek problémáját. össze kell fogni — hangsúlyozták, szervezetten kell nyújtani támogatást a rászorultaknak. Van ugyanis olyan aki minden egyházi fe- lekezethez betér, s az állam lehetőségeit is kihasználja. Az egyházak nemzetközi kapcsolatai erősek, s ezeket a szálakat is lehetne szélesíteni, amely a város fontos érdeke is lenne. A vita arról folyt tovább: a családot, mint értéket meg kell menteni, figyeljünk jobban egymásra. Fekete Károly református egyházvezető a dolgok másik oldalára hívta fel a figyelmet: „Ne csak az öregek és a gyerekek missziójáról beszéljünk. Mi van a 20—60 év közöttiekkel? Ők tartják el az országot, miközben gondoskodni kell az idősödő szülőkről, el kell indítani az életben gyermekét. És ebbe sokan belefáradnak”. A megyeszékhely tanácsi és egyházi illetékesei abban is hasonlóan vélekedtek: újra és újra kell fogalmaznunk az egyéni és közösségi lét értelmét. Fontos, hogy az embernek legyen hite, ami hozzásegíti, hogy a mindennapi nehézségeken felülemelkedjen, ami tartást és tisztességet ad. Bojté Gizella Saját nyomdaüzemében készíti a termékek címkéit a Nyírség Konzervipari Vállalat. A 16 fős nyomdász kollektíva reklámanyagokat és nyomtatványokat is előállít. (E. E. felv.) I NOTESZ ■ Autópálya és díja Az autópálya-díj tervezett bevezetése miatt há- borog az ország. Legalábbis a fővárosi sajtótermékek szerint, melynek munkatársai azt hiszik; ami a budapestieknek fáj, az a vidéken élőknek is köny- nyeket csal a szemébe. Holott ha kimozdulnának erődítményeikből, rájöhetnének, az ország nagyobbik felét teljesen hidegen hagyja a herce-hurca, vagy ha érdekli is, a többség a díj bevezetéséért szurkol. Mert reménykedik, az így befolyt forintokból talán jut néhány fillér az ő falujának, városának útjaira is. Hiába, tudomásul kell venni: ami fővárosi vagy Balaton környéki ügy, az mindig országos jelentőségű, s ami jó a fővárosnak, az legyen jó a másik nyolc milliónak. Ugyan ki gondolja például végig: mi a haszna a fővárost a Balatonnal összekötő autópályából a mátészalkainak, a csongrádinak — akinek a pénze szintén benne van —, s mi a haszna a budapestinek, az érdinek, a székesfehérvárinak ... !? Ennyire önzők lennénk mi, periférián élő vidékiek? Fikarcnyival se jobban, mint a centrumbeliek, legfeljebb az a szokatlan, hogy itt-ott ma már mi is hangoztatjuk érveinket saját érdekünkben. S azt mondjuk, hogy akinek kimutatható haszna származik a gyorsabb, kényelmesebb utazást biztosító autópályából, az bizony fizessen érte. Legfeljebb azon érdemes elgondolkozni, a tervezett bérleti rendszer helyett milyen korrektebb díjszabást lehetne bevezetni, mert az eredeti elgondolás — és itt ismét a távolabb lakó veszít — nem tesz különbséget az utazók között. Ugyanannyit fizetne az, aki az év minden áldott napján igénybeveszi az autópályát, mint az, aki évente csak egyszer hajt az aszfaltjára. S ez legalább olyan igazságtalanság, mint a korábbi állapot, amikor ingyen használták a pályát, melyet-melyeket, ha ideszámítjuk a másik két autópálya-csökevé- nyünket is — a mi útjaink kárára építettek meg annak idején. Balogh Géza Itt a 11-277! Válaszol: Elek Emil újságíró „Kötelességünk cselekedni a jót”
