Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. április 10. Kényes kérdések Oroson A jövő útja az újrafelhasználás, de addig is biztonságosan kell tárolni Mit és meddig tárolnak az orosi átmeneti veszélyes hul­ladéktárolóban? Miért nem építettek hozzá bekötőutat? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma leginkább Oros lakossá­gát, és ezekre keresték a válaszokat az Elöújság legutób­bi, múlt hét végén rendezett „számában”. A tanárképző főiskola nép­művelés szakos hallgatói ez­úttal környezetvédelmi fó­rumot rendeztek, melyre meghívták Perczel György környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszterhelyettest, és a téma helyi illetékeseit. Hit nevezünk veszélyesnek? Elsőként az.t érdemes tisz­tázni, mit nevezünk veszé­lyes hulladéknak. A köztu­datban ugyanis ide sorolják a radioaktív anyagokat is. Tehát: veszélyes minden olyan — termelés vagy egyéb tevékenység során keletke­zett, kimaradt — hulladék, amely azonnal, vagy késlel­tetetten károsító hatást fejt ki. Radioaktiv, sugárzásveszé­lyes anyagot az átmeneti tá­rolóban tilos elhelyezni! Ide festék- és növényvédő szer maradványok, — göngyöle­gek, fémsók és galván isza­pok kerülnek majd. Veszélyes hulladék az árok­partra kihajított sérült ak­kumulátor, a kertben elásott vagy szomszédba átdobott permetszeres zsák, a lakás felújításakor szemétre lökött üres festékes dobozok. Ve­szélyes hulladék tehát a ház­tartásokban is van! Egyáltalán nem mindegy, mi lesz ezeknek a sorsa — hisz megyénkben évente ösz- szesen 48 ezer tonna veszé­lyes hulladék keletkezik. Er­ről Szlávik Lajos tájékoz­tatott, majd a miniszterhe­lyettes hozzátette, hogy eb­ből hat és fél ezer tonnát új­ra hasznosítanak — ez a jö­vő útja —, 6—7 ezret eléget­nek, de még mindig marad több mint 25 ezer tonna, ami­vel egyelőre nem tudnak mit kezdeni. Épp ezt a mennyi­séget kellene az átmeneti tá­rolóba vinni, hogy később in­nen a veszélyes hulladék égetőbe, illetve a lerakóte­lepre kerüljön. 36 milliós üres tároló Egyelőre pazarlásnak tű­nik, hogy a 36 millió forin­tért megépített tároló csak­nem üres. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már­cius végén fejeződik be a próbaüzem, a végleges üze­meltetési engedélyt csak né­hány napja kapta meg a közterület fenntartó válla­lat. Ha más nem, a gazdasági (a beruházás egyharmadá- hoz ugyanis 50 cég adott tő­két) és a hatósági kényszer előbb-utóbb ráviszi a vála- latokat, gazdálkodó egysé­geiket, hogy itt helyezzék el a veszélyes hulladékot, és ne a gyár területén raktározzák. 1981 óta rendelet írja elő, hogy a termelő köteles jelen­teni, mennyi veszélyes hulla­dék keletkezik a gyártás, a feldolgozás során. Az ellen­őrzése voltaképp egyszerű, hiszen az anyagfelhasználás­ból, az alkalmazott techno­lógiából ki lehet számítani, mekkora mennyiségű a vég­termék és a hulladék. Hogy mitől átmeneti egy ilyen tároló? Milyen hulladék potyog az autóról? A hulladéknak átmeneti, mert csak bizonyos ideig tá­rolják itt. A tárolónak 15— 20 évig kell biztonságosan őriznie az anyagokat. Köz­ben a technikai fejlődés ha­lad, a jövő az újrafelhasz­nálás felé vezet, de addig is meg kell oldani a bizton­ságos tárolást. Most erre vagyunk képesek, ebben kell lépnünk. Mint ahogy a mi­niszterhelyettes mondta, ha valamely betegségre nincs megfelelő gyógyszer, a bete­get még nem lökik ki az ut­cára. Az orosiak legnagyobb gondja, hogy a szemétszál­lító autók a házuk előtt jár­nak el, és egyáltalában nem tartják be a Kresz szabálya­it. Legjobb megoldás egy bekötőút építése lenne, erre viszont egyelőre nincs pénz, addig is sebességkorlátozó táblákkal kell megoldan1 a forgalmat. A lakosságnak attól nem kell tartania, hogy a veszélyes hulladék a jár­művekről az utcára potyog, ugyanis komoly előírásokat kell betartani csomagolása­kor. Az már jobban izgatja viszont a lakókat, hogy a kommunális hulladék lepo­tyog az autókról. A miniszterhelyettes javasol­ta, az orosiak ellenőrizzék rendszeresen a szeméttele­pet, és talán nyugodtabbak lesznek, ha látják, hogy min­den feltételt megteremtet­tek (ugyanis nagyon szigorú előírások vannak erre) a hulladék tárolására. Egyáltalában nem elhanya­golható a lakosság rendsze­res és hiteles tájékoztatása, hiszen a környezetvédelem elemi érdeke, hogy együtt­működjön a lakossággal. Alább megtudhatjuk hogyan regulázták meg a tanárokat, miket írtak a tace-paora, s milyen képtelenségeket találtak ki a nyíregyházi tanárjelöltek Bolondos április a Tékán Hajnalba nyúló nonstop vetélkedővel szombaton éj­szaka fejeződött be a nyír­egyházi tanárképző főisko­lán a hagyományosan meg­rendezett „Főiskolások He­te”. Különösen a hétvége bi­zonyult eseményekben gaz­dagnak, és olykor talán bi- zarrnak. A főiskola pénteken és szombaton valóságos Hy- de-parkká változott, min­denki mindenről kifejthette a véleményét, sőt némileg a város lakói is részesei lehet­tek a nem mindennapi, oly­kor happeningbe hajló ese­ménysorozatnak. De hogy sorjában halad­junk, a pénteken befejező­dött korteshadjárat eredmé­nyeképpen a legeredetibb ötleteket felsorakoztató Ke- csu-párt lett a győztes. A hallgatók Kecskeméti János IV. éves matek-testnevelés Hallotta a jajgatását — mondta a tanú, de elszaladt A rabló előbb cigarettát kért — majd elismerte bűnösségét Április 4-én Baktalórántházán kirabolták és csú­nyán összeverték a 33 éves Paczári Péter helyi la­kost. Az eset — mint sok más bűncselekmény — előzményei a kocsmába nyúlnak vissza. A sértett a helyszínre érke­ző rendőr járőrnek elmond­ta, hogy az italboltból haza­felé tartott, amikor három cigány kinézetű ember meg­támadta, ütlegelte, rúgdosta. Miután a földre esett, karjá­ról levették az óráját, és az­zal együtt elvitték a kulcscso­móját,, valamint 400 forintját. „Eltűnt az órám 99 f 99 • ••• Részletek az egyik tanú vallomásából. „Április 4-én az esti órákban a lakásomon tévét néztem. 21 óra körül a kutyám nagyon ugatott. Kinéztem a kerítésen, és lát­tam, hogy Paczári Péter a Petőfi utca jobb oldali árká­ban ül. A központ felé futó 3 személynek csak a hátát lát­tam.” Egy másik tanú többek kö­zött így emlékezik: „A vasút­állomásról gyalogosan a la­kásom felé tartottam ... egy férfi az árokban volt... el­tűnt az órám, hol az órám ... — kiáltotta ... Tiszta vér bo­rította Röviden, egy harmadik ta­nú által elmondottakból. „A Tóth Pali-féle kocsmában nyolcan-tízen tartózkod­tak ... Paczári Péter régi ba­rátom, többször együtt men­tünk haza ... Péter a zárás előtt a kólás üvegbe kért 2 deci barackpálinkát a ka­bátja belső zsebébe tette ... Ketten elindultunk... A Pe­tőfi utca 32. számú ház előtt valaki utolért bennünket. „Kínálj meg engem egy ci­garettával” — szólt Péter­nek, aki erre azt válaszolta: tudod, hogy nem dohányzók. Ekkor én a saját cigarettám­ból adtam neki... Péter és a cigány rövid idő múlva lökdösődni kezdett. Később kerékpárral még egy cigány érkezett, s mind a ketten ne­kimentek Péternek. Én meg­ijedtem, és vagy 200 méterre, a lakásomba futottam. Akar­tam szólni a rendőrnek. Hal­lottam Péter jajgatását.” Negyedik tanú ... „Az árok­ban lévő férfit először nem ismertem meg. Amikor visz- szafölé jöttem, egy cigányfiú odaszaladt, ahol Péter fe­küdt, és a homokban kapa­rászott. Valószínűleg apró­pénzt szedett össze ...” Büntetett előéletiek A bűncselekmény elköveté­se után nem sokkal a hely­színre érkezett a Nyíregyhá­zi Rendőrkapitányság for- rónyomos csoportja, melyet Király László rendőr őr­nagy irányított. A széles kö­rű adatgyűjtés eredménye­képpen április 5^én délután elfogták a 22 éves Varga Sándor, a szintén 22 éves Ha- ga Miklós és a 21 éves Mor- tocsán Péter baktalóránt­házi lakosokat, akik a rablás és súlyos testi sértés elköve­tésével alaposan gyanúsít- hatók. Mindhárman büntetett előéletűek. Korábban rablá­sért, súlyos testi sértésért és lopásért ültek. Egymásra fogják... A baktalórántházi bűncse­lekményben való részvéte­lüket elismerik, de a Paczá­ri Péternél lévő tárgyak erő­szakos eltulajdonítását egy­másra hárítják — mondja a nyomozó. — Az esetnél va­lószínűleg a bosszú is köz­rejátszott, mert az egyik bű­nöző régebben bement Pa­czári házába, akit ott bán­talmazott. A tettest ezért megbüntették. A rendőrség a három rab­lót őrizetbe vette, és az ügyükben tovább folytatja a nyomozást. (cselényi) szakos hallgatót választották meg diákfőigazgatónak, aki aztán társaival, a Zombi és Paca névre hallgató aligaz­gatókkal egy napra átvette az intézmény irányítását. A székfoglalón Cservenyák László, az egy napra vissza­vonult főigazgató „jól vette a lapot”, s mint mondotta: végre választottak egy jó főigazgatót. A pünkösdi ki­rályságnak az adminisztrativ dolgozók örültek leginkább, hiszen az új főigazgató dél­ben mindenkit elengedett a munkahelyéről. Nem úgy a tanszékvezető tanárokat, akiket értekezletre hívott össze az egy napos főnök, hogy ismertesse velük az az­napi programot. A tanítás természetesen almás, csak­hamar viszont vidám mulat­ság, vetélkedők és vásári forgatag hangulata töltötte meg az alama mater elő­csarnokát. ' Nagy sikere volt az épület előterében elhelye­zett „tace-paonak”, amelyre minden diák szabadon leír­hatta véleményét a különbö­ző tanszékekről. A történe­lem tanszék oktatói ebből aztán megtudhatták, hogy a tanszékük egy ruppot sem ér, hogy a tesi tanszék vala­mi borzalmas, a matek tan­széktől meg minden jótét lelket mentsen meg az Isten. Délután aztán keményebb fajsúlyú programokra is sor került: a lányok példá­ul Bródy Jánosra, a fellépő Kecskeméti János az új fő­igazgató. Zombival, és Pa­cával, az aligazgatókkal. neves beaténekesre vetették csábos szemüket, a fiúk pe­dig a Blues-kocsmában po­harak mellett bizonygatták, hogy azért a szabolcsi fiúk sem kutyák. Szombaton kora hajnal­ban, 10 órakor folytatódott a kivilágos kivirradtig tartó nonstop vetélkedő. Bár nincs hír arról, miképp vé­lekedett a 8-as buszon és az északi ABC-ben az ott foly­tatott számháború láttán, az utazó és vásárló közönség az ötlet azonban kétségkívül eredeti volt. A főiskolások­nak a legképtelenebb ötlete­ket kellett valóra váltaniuk: ki tud több elvált házaspárt, vagy beszélő papagájt a ve­télkedőre hozni, vagy ki tud­ja rábírni a legfrissebb rend­számú külföldi kocsi tulajdo­nosát arra, hogy hajtson be a főiskola udvarára. Bizo­nyára nem kis megerőltetés­be került az a feladat sem, melynek célja az volt, hogy a résztvevők néhány óra alatt minél több felesleges kilót leadjanak. A hangulat vidám volt és lelkes, s akik netán a sok mókás feladat miatt megbot- ránkoznának, ne feledjék, hogy a diákélet jókedv és mulatság nélkül nem is az igazi, (bodnár) Ön miért volt a bíróságon? Gyakran megfordulok Nyíregyházán a bíróság épü­letében. A tárgyalótermek előtt várakozók arcáról, öl­tözékéről, viselkedéséről sók minden^ leolvasható Ez­úttal a cikknek „A tárgya­lóteremből” helyett a tárgya­lóterem mellől, avagy a té­ma a folyosón hever címet is adhatnám. Második emelet. Az ajtó előtt három ápolt frizurájú fekete legény ül. Erre-arra mosolyognak, a csuklójukon fénylő bilincsre még talán büszkék is. Mellettük fegyve­res kísérők. Tőlük nem mesz- sze jó néhányan toporog­nak, beszélgetnek. — Mit csináltak a fiúk? — kérdezem egy magas, barna záhonyi embertől. — Betörtek a szentmárto- ni boltba — válaszolja. — Ön tanú? — Á . . .á, csak bámészkodó vagyok. Nyílik az ajtó, és a vára­kozók jó része — köztük a beszélgetőpartnerem is — bemegy. A másik folyosón fekete- kendős, feketekabátos néni ül. Élénk kék szemében a törvény iránti bizakodás. Hatvankét éves — tudom meg, és Tiszavasváriból jött. — A szomszéd ellen pa­naszt teszek — árulja el. — Tönkre tették a kerítése­met, a vaskaput és a háza­mat. — Egyedül intézkedik? — Igen. Lány vagyok, nincs kire számítani. A 94 éves édesanyámmal élek. aki otthon betegen fek­szik A néni mérgesen néz az előttünk elvonuló foglyokra. — Én elbánnék velük — említi —, amiért nem élnek rendesen. Odébb három férfi beszél­get. A legidősebb Nádassy István nagycserkeszi lakos, vadász, készséggel újságolja ügyüket 1987 októberében vadász­tunk — emlékezik. — Volt közöttünk egy fiatal, aki — mivel immár vadásszá vált — meghívott bennünket (17 főt) a bisztróba, ahol rendelt egy láda sört és kólát. Nem sokára egy barátja részegen közénk ült, s több embert sértegetett. A dolog odáig fajult, hogy a hívatlan ven­dég a vadászmesternek ug­rott, hogy elharapja a tor­kát. — Én közéjük léptem, és szétválasztottam őket. Ezzel összefügg, hogy egy másik vadásztársam egyszer hivatalos személy ellen tanús­kodott, amiért az úgy akart bosszút állni, hogy hár- mónktól elvette a fegyvert. Most emiatt vagyunk itt. Korábban még pénzbünte­tést is kiszabtak ránk, de megfellebbeztük. — Hívnak be — mondja —, s azzal feláll, s elmegy. Két elegáns nővel talál­kozók. Még azt is alig moz­gó szájjal mondják, hogy nem nyilatkoznak, mert ott vannak a vádlottak, meg azok gyerekei és félnek tő­lük. A földszinten kék svájci­sapkás, világos kabátos férfi áll. Nyírtelek—Gyulatanyá­ról hagyatéki ügyben van itt. Nyugodt, mert a dolgok simán fognak menni. Azt mondja, még sose járt bíró­ságon. — Jaj — jut eszébe —, egyszer mégis, amikor az első feleségétől elvált... (cselényi Miről ír a Fáklya? Szovjet zsidók és a KGB A folyóirat áprilisi száma Farkas Bertalan űrutazásra való felkészüléséről szóló visszaemlékezéssel köszönti az űrhajósok napját. A lap változatos, színes összeállítást közöl a zsidó kultúráról. Olvashatunk benne a moszkvai Zsidó Színházról és kulturális egye­sületről, a zsidók egyik ősi ünnepéről és a zsidó múze­um érdekes anyagairól. A titkosság kultusza, vagy titokvédelem? — című írás a KGB munkájával ismerteti meg az olvasót, pontosab­ban az államtitkok védelmé­vel kapcsolatos kérdések­kel. Hogyan zajlik le a pe­resztrojka szellemében ren­dezett demokratikus igazga­tóválasztás egy vállalatnál ? Erre a kérdésre kaphatunk választ az Egytemistút vá­lasztottak című riportból. A lapban még többek között olvashatunk a veszélyezte­tett terhességek sikeres ki­menetelét elősegítő módszer­ről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom