Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. április 20. Nem csökkent a vállalkozói ketfv Divatba jön a csirkehús „Aki énekkaras - gazdagabb...” Mi a különös abban, ha egy most 15 éves énekkar a szerény jubileum alkalmából ünnepi koncertet ad? önma­gában semmi, gondolnánk, a kórusoknak az a dolguk, hogy koncertezzenek. Attól viszont már különös ez az évforduló, hogy ez a kórus egy olyan iskolában működik, ahol nincs semqiiféle énektanítás. Hogyan is kezdődött? List- ván Attila, a nyíregyházi 110-es számú szakmunkás- képző intézet kulturális ne­velőtanáraként járt a Sáros­pataki Diáknapokon, és a le­ánykórusok produkcióját lát- va-hallva föltette a kérdést: miért ne lehetne ilyen együt­test fiúkból is alakítani? Igy született meg az ország első szakmunkástanuló fiúkórusa. Múltak az évek, a fiúk jöt­tek és mentek a másfél évtized alatt megfordultak a kórusban vagy kétszázötve­nen — egy valaki maradt mindvégig: Fehér Ottóné karmester elszántsága tar­tósnak bizonyult. — Pedig időnként iszonya­tos erőt kívánt ez a feladat — emlékezik vissza — de én erre tettem fel az életemet. Megpróbáljuk jóvátenni az oktatási rendszernek azt az óriási vétkét, hogy sem a szakmunkásképzőben, sem a később indult szakközépisko­lai tagozatban nincs énekok­tatás. Nagyon sokat segíte­nek a kollégiumi tanárok, úgy érzem, az iskolai vezető­ség jó akarata, jó szándéka nélkül nem lehetne ezt a munkát megcsinálni. Megjegyzi még; ebben a kórusban nem válogatott gyerekek vannak, és előfor­dul, hogy az újak eleinte melléénekelnek, de azután beletanulnak. Nagyon fon­tosnak tartja, hogy a kórus meleg baráti közösség is egy­ben. Ezt erősíti meg többek között a Pócspetriből jött Linzenbold Zsolt, elsőéves központifűtés-szerelő, Jebe- lovszki Zsolt nyírbátori har­madéves vízműkezelő tanuló és a szakközépiskola építő­gép-szerelő tagozatán most negyedikes Oláh Béla, aki Eperjeskéről érkezett az is­kolába. — Valahová tartozni kell — mondja Oláh Béla — és nekünk nagyon jó, hogy eh­hez a kórushoz tartozunk. Igaz, hetente két próba van, amikor a többiek nem iri­gyelnek bennünket, de ami­kor utazás van, fellépés, ak­kor igen. Es az a tapasztala­tom, aki énekkaros, az fe­gyelmezettebb a többinél, és más művészetek iránt is job­ban érdeklődik, többet olvas, fogékonyabb... Arról győznek meg a fiúk, valóban nem nyűg, teher számunkra az a pluszmunka, amit a kórustagság ad, ha­nem öröm és barátság forrá­sa. Szívesen és jókedvvel énekelnek. Műsoruk színes, választékos, a kezdeti idők mozgalmi dalai után már pl. Kodály-, Bartók-, Bárdos­művek is szerepelnek műso­rukban, és különösen nekik valók a vidám, pikáns nép­dalcsokrok. Bőven volt részük elisme­résben az eltelt idő alatt, ed­dig négyszer nyerték el Az év kórusa címet, a Sárospa­taki Diáknapokról kétszer hozták el a fesztiváldíjat, az Éneklő ifjúság versenyein csaknem minden évben arany minősítést szereztek, megkapták a Nyíregyházi Városi Tanács nívódíját, és idén elérték az arany foko­zatot a felnőtt kórusok mező­nyében is. Több szakember, zeneszer­ző, karnagy bejegyzését őr­zik naplójukban: gratuláció­kat a fiúk teljesítményéhez, illetve a kórusvezető követ­kezetes és lelkes munkájá­nak eredményéhez. Kifejezte örömét Balázs Árpád zene­szerző, a kórusmozgalomban közismert Vass Lajos pedig így fogalmazott: hazánk szel­lemi életének fejlődését szol­gálják működésükkel, amiért köszönet jár.,.* ' * * . A fiúk möst úgy érzik: gazdagabbak társaiknál azzal az élménnyel, amit a közös éneklés öröme megadhat, és ha majd elhagyják az iskolát, igyekeznek az életüket úgy alakítani, hogy ezek az évek ne múljanak el nyomtalanul, hanem megmaradjanak az értékes muzsika közelében. Bízzunk benne, hogy ez si­kerülni fog... BE. Jubileumi koncert a Koroná­ban. Vezényel: Fehér Ottóné. Pihés, sárga kiscsibék nyü­zsögnek egymás hegyén-há- tán a Hunniacoop Nyíregy­házi Baromfikeltető Üzemé­nek raktárában. Szellős, mű­anyag ládákban várják, hogy értük jöjjenek nevelőik és hét hét alatt pecsenyecsirké­vé hizlalják őket. Keczkó István, az üzem ve­zetője kísér végig a kis alapterületű, de magas mennyezetű helyiségekből ál­ló keltetőben. Köpenyes asz- szonyok állnak egy asztal­nál. „Manipulálják” a te- nyésztojásokat. amiket a két nagyüzemből, a sóstóhegyi és a sátoraljaújhelyi termelő- szövetkezetből hoztak ide. Semmi ördöngösséget sem csinálnak, tálcára teszik, majd gépbe rakják a tojáso­kat. Mielőtt a tojás a műkotló meleg, párás, oxigénben gaz­dag géphasába kerül, fertőt­lenítik, hogy elpusztuljanak a rátapadt kórokozók. És amikor felfűtik az emberma­gasságúnál jóval nagyobb keltetőgépeket, megismét­lik a fertőtlenítést. A teremben nehéz a leve­gő. Olyan a szaga, mintha madártollat égetnének min­dig. Huszonegy napon át eb­ben a helyiségben, fémtestű kotlókban keltetik a tojáso­kat. Óránként negyvenöt fo­kos szögben forgatják, ne­hogy letapadjon a tojás falá­ra a fehérje, mert akkor megáll az élet. Itt a pihés, meleg csirkék amolyan vég­terméknek számítanak már. Mivel heti 200 ezer vágó­csirkét kell adni a kisvárdai gyár részére, a természetes elhullást is beleszámítva, he­ti 210 ezer kiscsirkét helyez­nek ki innen a termelőszö­Messinai kapcsolatok Tapasztalatcsere Szicíliában Még jóformán alig utaztak el megyénkből az iserlohni, illetve a nantes-i küldöttség tagjai, máris újabb külföldi delegáció érkezett a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskolára Mario Mentisanónak, a messinai egyetem orvos­biológusának, az intézmény külügyekkel foglalkozó szak­emberének vezetésével. Mario Mentisanót fogadta Cservényük László, a tanár­képző főiskola főigazgatója. A vendégek találkoztak Szé­kely Gábor és Balogh Árpád főigazgató-helyettesekkel is. Mario Mentisano és a főis­kola vezetése tervezetet ha­gyott jóvá, amely szerint a jövőben örvendetesen bővül­hetnek a szabolcsi megye- székhely pedagógusképző in­tézményének külföldi kap­csolatai. Eszerint ez év au­gusztusában a szicíliai egye­tem, amelynek orvosi, ter­mészet- és bölcsészettudomá­nyi, valamint tanárképző fa­kultásán 29 ezer diákot 2200 oktató tanít. Nyíregyházáról húsz hallgatót' és húsz ta­nárt lát vendégül Messiná- ban; az olaszok most július­ban, s majd februárban jön­nek hozzánk. Az elsősorban angol, német, francia és orosz szakos egyetemisták ér­Tűz volt a közelmúltban az újfehértói nagyközségi pártbizottság homlokzatánál. A feketedés az ablakkereten még mindig látszik. Az épület mögötti ház ud­varán a 81 éves özvegy Szűcs Mihálynéval találkozom, aki 1945 óta párttag. — Mentem a boltba, s köz­ben szedtem egy marék dud- vát — mondja a mama. — A magyar zászlót a földön láttam heverni. Felvettem, és hazahoztam. Vagy két nap múlva elvittem a pártház- hez, ahol azt mondták: ép­pen ezt keresték. — Az egyik napon otthon a kertben dolgoztam, s szól­tak, menjek a tariácsházára — emlékezik a néni. — Ott volt egy nyomozó. Leültet­tek, és neki is elmondtam azt, amit magának. A tettes biztosan huligán volt. Zász­lót égetni, szaggatni betyár- ság. Vandálok Űjlehértén A Néphadsereg utcán Ver­des Ferenc borbélymester műhelyét éppen tatarozzák. — Amikor a tűz volt, Bu­dapesten tartózkodtam — szól. — Amit hallok, ezt a szemét munkát szerintem nem épeszű ember csinálta. — A vendégei mit szólnak hozzá? — Nem foglalkoznak vele, mert úgy veszik, aki ilyet tesz, az nem komplett. Nagy Sándor, az Üjfehér- tói Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke a történtekre így emlékezik: — A felszabadulási ünnep­ség és koszorúzás április el­sején 14 órakor kezdődött és rendben lezajlott. Harmadi­kén este kilenc óra után a lakásomon felkeresett a nagyközségi pártbizottság titkára, és közölte: a pártbi­zottság homlokzatán lévő vörös drapériát valaki, vagy valakik meggyújtották. A párttitkárt az újfehértói vetkezetekhez, állami gazda­ságokhoz, kistermelőkhöz. Végül, amikor elérik a pe­csenyecsirke kort, bontott csirke lesz belőlük. Addig csak esznek-esznek; az első héten naponta kétszer, há­romszor, a legutolsó héten naponta tizenkétszer is. Éj­jel-nappal fényben élnek, ha nem .világítanának körülöt­tük a lámpák, akkor egymást falnák fel elevenen. A hol­land technológián alapuló fényprogram épp azért kell, hogy meggátolja kannibaliz­musukat, ezt az ősi ösztönt. A csirke húsa zsírszegény, fehérjében dús, és nem tar­talmaz koleszterint. Egész­séges és a tötjbi húshoz vi­szonyítva olcsó táplálék is. Mégis, a statisztika szerint Magyarország a csirkehús­fogyasztásban elmaradt a nyugat-európai országoktól. Januárban úgy tűnt, hogy a tápáremelés és a naposcsibe árának emelése miatt csök­ken a termelők vállalkozói kedve. Szerencsére nem így tör­tént. A Hunniacoopnak sike­rült kilogrammonként hét forinttal növelni a pecsenye­csirkék átvételi árát, így most 44 Ft 50 fillért fizetnek a termelőknek. A háztáji csirke után igen nagy ke­reslet mutatkozik. És ha azt nézzük, hogy az áremelések miatt egyre ritkábban en­gedhetik meg maguknak a kiskeresetű emberek, hogy disznó- vagy marhahúst ve­gyenek, joggal gyaníthatjuk, hogy még ennél is „divato­sabb” lesz a csirkehús. (tmi) keznek Nyíregyházára, akik a magyar felsőoktatással kí­vánnak közelebbről megis­merkedni. A messinaiaknak eddig tö­rök, német, francia, görög és lengyel egyetemekkel vannak kapcsolataik. Mario Mentisano megbe­széléseket folytatott távlati tervekről is, arról, hogy az 1990 91-es tanévtől hét hall­gató egy-egy hónapot tölthet Olaszországban, az ún. Eras- mus-program keretében. Az olasz delegáció ismer­kedett megyénk néhány ne­vezetességével, majd elláto­gatott Debrecenbe is. Az ideges gyermek A megyei művelődési központban a szülők klub­jának soron következő programja a gyermekko­ri neurózisokkal és a ma­gatartászavarokkal fog­lalkozik. Hadházi Jenő, a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola adjunktu­sa mondja el gondolatait a témáról. A foglalkozást április 24-én 18 órától tartják Nyíregyházán a megyei művelődési köz­pont 43-as termében. A klubtagok mellett minden szülőt, érdeklődőt várnak a rendezvényre. rendőrök keresték meg. Sze­rencse, hogy az ablakok jól zártak, s emiatt a tűz az épület belsejére nem terjed­hetett át. A tanácselnök elmondta, hogy a község vezetői és a körzeti megbízottak a párt­házhoz mentek. Megkezdő­dött a helyszínelés. Közben két fiatalember közölte: ott­honról jönnek, és látták, hogy a postahivatalra, vala­mint a Lenin Termelőszövet­kezet irodájára kitett vörös zászlókat is leszakították. — Ezután a rendőrökkel együtt valamennyi intéz­ményt szemügyre vettünk — folytatja Nagy Sándor. — Ki­derült, hogy a zászlót a Le­nin úti óvodáról, a központi orvosi rendelőről, az áfész vasboltjáról és a kispresszó- ról is letépték. A 3. számú általános iskola Vasvári Pál utcai épületén Jévő zászlót elégették. A tanácselnök szerint a pártházra kitett vörös dra­périát a tettes április 3-án 20 és 20,30 óra között gyúj­totta meg. Ugyanis a párt­házhoz közeli étteremben áp­rilis 3-án este diszkó volt, s a tüzet a rendezők vették észre, s értesítették a rend­őrséget. Ezután Makhándi Ilonát, a nagyközségi pártbizottság titkárát kerestem fel. — Nem gyanakszom sen­kire — mondja. — Szerintem az esetet inkább a vandaliz­mus iránti vágy, mint politi­kai indíték motiválta. Gye­rekkoromtól itt élek, isme­rem az embereket és bízok bennük. Pedagógusként sok gyereket és felnőttet tanítot­tam. Mi is, és a tanács is, lakin tudunk, segítünk, és azt tesszük a jövőben is. A bű­nözőt a diszkózó fiatalok is elítélték. Az ügyben a rendőrség széles körű nyomozást foly­tat. Aki az esetről érdemle­geset tud, jelezze azt a me­gyei rendőr-főkapitányság­nak. (cselényi) Érdemes lesz bakot lőni Gemencen egy lengyel vállal­kozónak köszönhető, hogy a mostani szezontól végre a ki­rándulóközpontban fogadhatja látogatóit a világhíres trófeamú- zeum, ugyanis még a millen­niumra készült nevezetes fa- épület biztonságos áttelepítésére eddig nemigen akadt ajánlko­zó. Talán ennél is lényegesebb, hogy tavaly szeptembertől Szek- szárdon az Arany János utca 3. szám alatt megkezdte tevékeny­ségét a trófeavizsgáló bizottság, és ezentúl a vadászati árszá- moltatás is helyben történik. A Tölnaturist még az idén szeret­né megkezdeni a termálüdülést szolgáló 80 férőhelyes három- csillagos szállodájának építését. Gunarasfürdőn, ahol egyébként a meglévők mellett egy újabb, ez­úttal kör alakú, feszített víz­tükrű medence várja a pihenni, gyógyulni vágyókat. Most ápri­listól először nyitja meg kapu­ját a turisták előtt is a maga nemében páratlan, közelmúlt­ban gondos munkával helyreál­lított XVI. századi görögkeleti szerb templom Grábócon. (Du­nántúli Napló) BIOFALU RÁCKEVÉN Ráckeve határában megkezdő­dött az első hazai biofalu kiala­kítása: a helyi Aranykalász Tsz területén kijelölt helyen már ala­pozzák az első hat házat. A tsz illetve a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem közös vállalkozá­sában kialakuló település lakói vegyszermentes növények ter­mesztésére. hagyományos élelmi-* szerek alapanyagainak előállítá­sára rendezkednek be. a falu energiaszükségletéhez környe­zetbarát. takarékos, úgynevezett alternatív energiaforrásokat, többek között biogázt, nap- és szélenergiát használnak fel. A tsz különféle kedvezményekkel igyekszik toborozni hozzáértő, a naturális gazdálkodásban fantá­ziát látó szakembereket. A há­zak építéséhez például 400 ezer forint hozzájárulást ad. Az új település első lakói — főként a tsz dolgozói — már hozzá is láttak egyenként 400 négyzetmé­teres telkükön a vegyszermentes növénytermesztéshez. A gazdák sertést, szarvasmarhát is tarta­nak. s így szerves trágya is ele­gendő áll a rendelkezésükre. (Pest megyei Hírlap) ISMERD MEG, hogy Óvni tudd: Ezen sokatmondó gyűjtőgondo­lat égisze alatt a szegedi József Attila Tudományegyetem kultu­rális tábort szervez augusztus 7— 21. között Erdély valós múltjá­nak. sanyarú jelenének és " fe­nyegető jövőjének élményszerű megismertetése érdekében. A hangsúly az élményszerűn van — a szervezők tudatában van­nak a nyújtható élmények meg­határozó voltának, a vélemény­alakítás és az ebből származó tettek folyamatában. Terveik szerint, a résztvevők a legkivá­lóbb szakemberektől hallgathat­nak előadásokat Erdély történe­téről, népművészetéről, irodalmá­ról. a politikai helyzet jellem­zőiről — a valóságról. Kitűnő népművészektől sajátíthatják el az erdélyi népzene, néptánc, népdalkincs elemeit, kipróbálhat­ják az erdélyi fazekasmesterség és fafaragás fogásait. A tábor ideje alatt fotókiállítással, Er­délyről szóló filmekkel és dia- porámákkal színesítik az elő­adók mondanivalóját. A tábor végére fórumot hívnak össze az Erdély szövetség és a kormány e témakörben érintett tagjaival és vezetőivel. (Csongrád megyei Hírlap) ÉRTÉKMEGŐRZÉS ÉS FEJLESZTÉS A zempléni tájvédelmi körzet területén a fűzérradványi kas­télyt a szó szoros értelmében szegény egészségügy bizony, ala­posan lelakta. Ogy hírlik, a fő­épületből kiköltöznek a bete­gek, s felújítják a tönkrement épületet. A park viszont csodá­latos lenne, ha egy kicsit több gondot fordítanának rá. Károlyi kertésze értette a szakmáját, az már bizonyos, hiszen ilyen szé­pen tervezett parkot kevés he­lyen láthat az ember. A kas­télyhoz vezető erdei fenyő-fasor is a ritkaságok közé tartozik, de az a fenyőcsoport, melynek kö­zepén egy vérbükk áll, ennél is megkapóbb. A regéd várhoz utat építenek, hogy autóval is megközelíthető legyen, hiszen innen csodálatos a kilátás, már a séta is megéri. Boldogkőváral­ján nemcsak a várral és környé­kével foglalkozik a Bükki Nem­zeti Park igazgatósága, hanem a községben egy műemlék házat is felújítottak, ahová régi helybéli bútorok kerülnek, egy üzemelő kovácsműhely is működik majd, s régen használatos eszközökkel rendezik be. (Észak-Magyaror- szág)

Next

/
Oldalképek
Tartalom