Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. április 20. Kelet-Magyarország 3 Balettest Nyíregyházán A tánc bívöletében A művészeti főiskolák, szakközépiskolák sorában a bu­dapesti Állami Balett Intézet is évről évre meghívást kap a Nyíregyházi Művészeti Hetekre. Itt voltak az idén is. Az előadás délutánján az ifjú táncosok bámulatra méltó fe­gyelemmel, figyelemmel próbáltak a művelődési központ hangversenytermének színpadán — órákon át. Tanár és ta­nítvány egyaránt hallatlan gonddal, hivatástudattal ké­szült a fellépésre. Gál Jenő balettmester még beszélgeté­sünk közben is be-benézett a terembe, hogy figyelje nö­vendékeit. Részlet az Állami Balett Intézet nyíregyházi estjéből, amelyet Dózsa Imre Kossuth- díjas, kiváló művész szer­kesztett. A rendező Forgách József érdemes művész volt. són kezdenek, és négy év után be is fejezik tanulmá­nyaikat. — A próbát nézve nekem is alkalmam volt némi fosaimat alkotni róla, milyen kitartást, fegyelmet követel ez a pálya. Fizikailag. lelkileg mennyire alkalmasak erre a mai gyere­kek? — Már harmad­szor vagyunk Nyíregyházán, ahová mindig nagy szeretettel jövünk, mert itt, úgy tapasztaljuk, balettszerető kö­zönség van, ami bizonyára a város balettiskoláinak is köszönhető. A nyíregyházi mű­velődési központ­ban dolgozik most Dede Zoltán, aki nálunk végzett, néptánc szakon — ő ápolja a balett- intézet és a város kapcsolatait. SZamumu a egy-egy ilyen szereplés na­gyon fontos. Részben azért, mert felkelti, illetve ébren tartja az érdeklődést a mű­faj, az intézet iránt. Részben pedig azért, mert a gyerekek számára ez ad értelmet a mindennapi, igen kemény munkának. Ezért, amennyire erőnkből telik, igyekszünk kihasználni az ilyen lehető­ségeket. — Az Állami Balett Intézet- ben mindig: is sokszoros volt a túljelentkezés. Ma is változat­lan a szülők, gyerekek érdek­lődése? — Sajnos nem. Ez persze viszonylagos, hiszen évente most is 600—800 jelentkező van. De mi ezt az ötvenes­hatvanas évekhez hasonlít­juk, amikor még két-három- ezer gyereket felvételiztet- tünk egy-egy évben... Az akkori, óriási érdeklődésnek több oka is volt. Az egyik az, hogy az intézet megala­kulása, tehát 1950 után hosz- szú évekig jóformán csak a sportolók és a művészek jut­hattak el külföldre. Ez ko­moly vonzerőt jelentett. A mostaninál lényegesen na­gyobb volt a táncosok anya­gi megbecsülése is, talán az első két-három fizetési ka­tegóriába tartoztak az or­szágban. Végül még egy do­log: a szovjet balett térhódí­tása, a Diótörő, a Párizs láng­jai bemutatása ■ rendkívüli látványt jelentett, s a műfaj attraktivitása természetesen növelte a népszerűséget. — Míg: ma bárki eljuthat kül­földre, a művészek anyagi megbecsülése pedig: közismer­ten elmarad a kívánatostól — finoman szólva . .. Időközben azonban a balett a szó legjobb értelmében vett divat lett, gombamódra szaporodnak a ba­lettiskolák. Nem érzik ennek jótékony hatását? — Igazából nem. Ugyanis manapság a jazzbalett a leg­népszerűbb, a mi munkánk alapját pedig a klasszikus balett jelenti. Emellett ter­mészetesen modern táncot is tanulnak növendékeink, hogy bárhol meg tudják állni a helyüket. — Nagy-e a lemorzsolódás? — Elég nagy, hiszen ami­kor felvesszük a gyerekeket, még nem lehet egészen biz­tosan tudni, hogyan fejlőd­nek majd, bírják-e a megter­helést, hiszen a növendéke­inknek olyan keményen kell dolgozniuk, mint az élspor­tolóknak. Én 1966-ban kezd­tem tanítani, akkor 24-en voltak az évfolyamon, és vé­geztek közülük nyolcán. Most évente körülbelül harminc gyereket veszünk fel. és tí- zen-tizenketten végeznek. A néptáncosoknál sokkal ki­sebb a lemorzsolódás, de hát ők 14 évesen, viszonylag ké­— Véleményem szerint el- kényelmesedett a nemzet, a gyereknek is kényelmesebb a tévét vagy a videót nézni, mint naponta hozni egy él­sportoló teljesítményét... De ha már bekerülnek az inté­zetbe, a rajongásig megsze­retik a táncot. Az esetleges elválás mindig valóságos tra­gédia. Egyébként érdekes megfigyelni, mennyire for­málja ez a pálya a gyerekek jellemét, magatartását is. A mi növendékeink utazás köz­ben, vagy egy étteremben is fegyelmezettek, kulturáltak. Számukra egy-egy ilyen fel­lépés nem „buli”, hanem fe­lelősségteljes, komoly munka. — Külföldi növendékei is vannak a balettintézetnek. El­sősorban milyen őrs zásokból érkeznek? — Amerikától Japánon át Olasz-, Franciaországig ... Ebben a műsorban például Észak-Karolinából érkezett növendékek táncolják a Don Quijote-kettőst. Hét éve van­nak külföldi ösztöndíjasaink. Célratörőbbek, mint a mie­ink, mindent meg akarnak tanulni a pénzükért, mert’ pontosan tisztában vannak vele, hogy nagyon sokat kell tudniuk, ha ezzel akarnak boldogulni az életben. Mind­ez egyébként jól hat a ma­gyar növendékekre is. — Milyen lehetőségek várják az önöknél végző táncosokat? — Nagy szükség van rájuk a színházakban, tehát nin­csenek elhelyezkedési gond­jaik, ha erre gondol. Annál kevésbé, mert mióta szinte korlátlanok a külföldi mun­kavállalási lehetőségek, so­kan elmennek, rövidebb- hosszabb időre. Ami egyéb­ként nagy érvágás is a hazai balett számára, hiszen kiváló művészeket kell nélkülöz­nünk. Lőcsei Jenő például most ment ki egy évre Osló­ba, az önök városának szü­lötte, a szintén nagyszerű Szakáig György, egykori nö­vendékem pedig az NSZK-ba szerződött, őt is csak vendég­ként láthatjuk majd itthon. Jómagam lassan harminc éve tanítok, s ő mindjárt az el­ső évfolyamon volt növendé­kem ... Az édesanyja mindig eljön megnézni az előadá­sunkat, amikor Nyíregyházán lépünk fel. Lehet olcsóbban is! E rednek ötletnek szá­mított a megyei kór­ház megoldása: fon­tosnak tartják a már meg­kezdett rekonstrukció foly­tatását, azonban egyálta­lán nem tartják fontosnak, hogy emiatt egy erre a célra szakosodott me­gyei vállalatnak fizessenek. Ügy döntöttek, hogy a be­ruházási vállalat helyett a maguk embereivel is meg tudják oldani a kivitelezők ellenőrzését. Abba most ne menjünk bele, hogy bizalomvesztés miatt avagy más motivá­ciók sokszor csak bonyolí­tóknak, az ügyek nehezeb­ben elintézőnek tartják a beruházási vállalatokat. Igaztalan is lenne ez a meg­közelítés, mert a világon mindenütt létezik valami­lyen megoldással ez a for­ma, hiszen aki csak egyszer épít egy évtizedben, az nem akar szakosodni a beruhá­zásokkal kapcsolatos tenni­valókra. A kórházi döntést egy ko­rábbi kötöttség feloldása eredményezte. Régen ugyan­is kevésbé nézték, mibe ke­rül a műszaki ellenőrzés, külön rubrikák voltak a működtetés költségeire, a fizetésekre és így tovább. Az egységes pénzalap vi­szont már más gondolko­dást kívánd meg. Rájöttek, hogy azt a bizonyos „bo­nyolítási díjat” megspórol­hatják, ha néhány műszaki szakembert vesznek fel, s nekik fizetnek. Ráadásul úgy gondolták, hogy a sa­ját embereik inkább az ö érdekükben cselekednek, takarékosabban bánnak a pénzzel. A tanácsok és a hozzájuk tartozó intézmé­nyek gazdálkodásában töb­bek között az ilyen, újszerű megoldások hozhatnak ered­ményt a mai, költségvetés­szűkítő világban, hogy jo­gos igényekről kevésbé kell­jen lemondani, (lányi) Új _ WJ-Zo­40 millió üveg üdítő gyártását tervezik a Szeszipari Válla­lat demecseri gyárában. Megjelent a Sztár család legújabb tagja a Sztár Szőlő, amely Tokajhegyaljáról származó ter­mészetes mustalapanyagból készül. Ez az üdítő a Sztár csa­lád kilencedik tagja, (elek) Kényszerházasság után újra önállóan Jánd nem lesz árnyékfalu A sikerért Mindent vállaltak Tíz évvel ezelőtt bontotta fel a kényszerházasságot Jánd a szomszédos Gergelyiugornyával. Január 1-jén múlt tíz éve, hogy újra önállóan intézhetik saját községük ügyeit. Mire elég egy községéletében tíz esztendő? — kér­deztük Kakuk Bertalan jándi tanácselnököt. — A tíz év előtti önálló­ság megszűnését és az azt követő éveket, majd újra az önállóvá válás kezdeti idő­szakát, az újrakezdést — egy sikertelen házassághoz ha­sonlítjuk mi is — emlékezett a községi tanács elnöke. — Ebben a házasságban. a „menyasszony”, azaz a köz­ségünk járt rosszul. Üres pénztárcával Ezután a tanácselnök sor­ra vette a tíz évvel ezelőtt „örökölt” adósságokat, a község utcáinak túlnyomó többségében nem volt járdft, a régi elhasználódott, a tele­pülést földutak hálózták be. Hiányzott az egészséges ivó­víz is. Nagy károkat okoztak évek, évtizedek óta a belvi­zek. Szegényes, nem megfe­lelő villanyhálózat, elavult óvodai, iskolai, egészségügyi ellátás jellemezte a jándi helyzetet. Érthető, hogy a fa­lubeliek aligha érezhették sajátjuknak községüket, még­ha azért igen sokat is tettek a közösködés előtt és alatt is ... Üres pénztárcával nehéz önállóskodni, legfeljebb el­kezdeni lehet. Előbb egy-két évig spórolásra kényszerült a község, hogy gondos rang­sorolással elkezdhessék a fa­lu modernizálását. S úgy tű­nik, a gazdatudat még az üres konyhákon is csaknem csodákra képes... — Elértük, hogy ma már minden utcát, utat járhatóvá tettük — folytatja Kakuk Bertalan. — Még néhány száz méter járdát kell megépíteni és elmondhatjuk, száraz láb­bal közlekedhetnek a jándiak is a község minden pontján. A lakosság nem kis anyagi áldozatvállalásával megépült a vezetékes ivóvízhálózat is. A magyar nyelv hete al­kalmából számos érdekes programot szerveztek a ti- szaeszlári általános iskolá­ban. Tartottak műveltség! vetélkedőt, versmondó ver­senyt, a gyerekek gyakrab­ban búvárkodtak a könyv­tárban. A legjobban talán a Milliókat költöttek tíz év alatt az iskola korszerűsíté­sére, új tantermeket alakítot­tak ki, rendbe tették a fű­tést, világítást, megoldották a napköziotthon konyhájá­nak korszerűsítését, amely nemcsak a gyermekek, ha­nem az idősebb emberek ét­kezésében is ‘ ‘szerepet vál­lalt. A Petőfi, az Árpád, a Jókai, az Ady és a Rákóczi utcákban nem riogatja már a házak falát a rakoncátlan belvíz. Sokat javult a köz- világítás is, amire szintén sok panasz hangzott el. S az elzártságból való kitörés áhí­tott eszköze, a telefon is el­érhetővé vált, ötven fővonal­lal korszerű telefonhálózatot kapott a község. Az elnök nagy elismeréssel szól a köz­ségbeli emberekről: rendkí­vüli társadalmi összefogással sportöltözőt építettek, felújí­tották a tűzoltószertárt és egy nevelői szolgálati lakást. Á falu dicsérete Hogyan volt ez lehetséges? — kérdez vissza a községi tanács elnöke. — Elsősorban a lakosság és a helyi gazdál­kodó szervek, társadalmi tes­tületek erkölcsi és anyagi tá­mogatásával. Ezek nélkül hiába lett volna meg az ön­állóságuk, csak sopánkodhat­tunk volna a felgyülemlett tennivaló láttán. Pedig azt sem szégyen elismerni — folytatta —, hogy a község lakóinak nagyobbik fele messze a statisztikailag szá­mított létminimum alatt él. Hozzátehetjük, ez nem az emberek szorgalmán múlik döntően, hanem a lehetősé­gek hiányának következmé­nye. Milyen gondok keserítik az itt élők mindennapjait? — Sokan említik a súlyos megélhetési gondokat, a lét­bizonytalanságot. Túl sok a rendszeres kiadás, az OTP­záróprogram, a riporter ke­restetik verseny sikerült. A gyerekek mikrofon elé kér­ték a helyi tanács nyugal­mazó« ÍJ mai vb-titkárát. az iskola igazgatóját és ívé- szült egy képzelt riport Ti- szaeszlárról —- 2000-ben. részlet, terhet jelent az adó, a tehó, a vízműtársulati díj, a közműfejlesztési hozzájáru­lás. A szarvasmarhával fog­lalkozók kifogásolják, hogy megszüntették az állami tá­mogatást, így nem érdemes állatokat tartani eladásra. Igazságtalannak tartják a településfejlesztési hozzájá­rulást, sokan kérték, hogy tö­röljük el az adónak ezt a for­máját. Nemcsak jogot várnak Jánd — úgy tűnik — a gondok ellenére az utóbbi tíz évben megkapaszkodott, hogy ne süllyedjen el, ne váljék árnyékfaluvá, ne foggyon el népessége, mint sok kis falu­ban történt. Talán, megfele­lő megyei és országos figye­lem és anyagi támogatás ré­vén, üdülőfaluvá is fejlőd­het, hiszen karnyújtásnyira van innen az ugornyai strand, amelyet tengerpart­hoz hasonlítanak. Tavasztól őszig üdülők százai, ezrei alapoznák meg az újabb tíz év megélhetési forrásait. Talán a tanácsi önállóság ebben is rugalmasabbá, gyor­sabb léptűvé teheti a közsé­get, amely közvetlen megyei irányítás alá kerül. A község és a megyeszékhely közötti „párbeszéd” lebonyolítására — a tervek szerint — telex- hálózat is épül. Remélik oda- vissza érteni fogják majd egymást... Páll Géza Másfélszáz dolgozó számá­ra teremt megélhetési lehető­séget a Tisza—Szamosközi Vízgazdálkodási Társulat Fe­hérgyarmaton. Mint Boros Endre ügyve­zető igazgató elmondta, an­nak érdekében, hogy a gép- és járműpark kapacitását le tudják kötni, már az 1989. évi közcélú feladatokat is el­végezték 1,8 millió forint ér­tékben. így készült el Szat- márcsekén a Tökös csatorna felújítása, Méhteleken a Zöldes-Nádas és Vámosero- szi határában . a , Közlegeló csatorna. Részt vettek v.íz- műépítésben Ilk, Gemzse, Nyírparasznya, Nyírmihálydi és Nyírcsászári községekben. Sikerrel kapcsolódtak be gázvezeték-építési munkákba Mátészalkán. Nem válogattak a munkában: készítettek be­kötő utat, vállaltak tuskókir szedést, műszaki tervezést és egyéneknek szállítást. A sok munkahelyen egy időben történő foglalkoztatás ko­moly szervezési, ellenőrzési feladatot jelentett, de a ter­melési tervet így is sikerült 106 százalékra, az eredmény­terveit 122,4 százalékra telje1 síteni. Ami 1989-et illeti, 300 ezer köbméter gépi, 30 ezer köb­méter kézi földmunka, 3' 'és fél ezer köbméter betonmfm- ka vár elvégzésre. Á 25 ezér folyóméter ivóvízhálózat fek­tetése valamint 613 kilomé­ternyi közcélú csatorna kar­bantartása ugyancsak hozzá­járul á kapacitás lekötésé­hez. (m. k.) Putrik és dácsák — Ah, hölgyem, illethetem a kis kacsóját? — Ah, uram, te­gye gyorsan, de miért a kezem? Ez a beszélgetés soha nem hangzott el, az összes ah- hokra esküszöm, de utánanéztem a ré­gi társalgási ta­nácsadókban, hogy egy mai beszélge­tés ebben a nagy- nagy szegénysé­günkben, „kis ke­gyed” módra is el­hangozhatna. ASSZONYMÓD: — Ah, kedve­sem. kint voltunk a putriban, és úgy elfáradtam ... — Tudom, an­gyalom. Árpád meg mostanság olyan nyugtalan, így hát átugrot­tunk Bécsbe, pedig én a víkendputri- mat akartam rend­be rakni. Igaz, té­liesítettük, de ősz óta nem voltunk ott... — Ah, ti se? — Ah, mi se ... FÉRFIMÓD: — Van egy kis rossz nyaralóm, he-he.... jó az a férfiembernek, tu­dod. Oda ugrot­tunk ki vasárnap, de én már szom­baton kint voltam, összeszedni a haj­szálakat ... — au IS £? akar­tam menni a dá­csámba, egy va­daskert van mel­lettünk. ahová na­gyon elit társaság szokott összejön­ni, de volt otthon egy kis maradék valutám, kiugrot­tam hát Nyugatra, mert kellene a fiamnak is egy ví- kendputri. tudod, a gyerekeinkért mindent... — És a kedves „nagyságos”? — Jól van. és a kedves nejed? — ö is. Épp most ad egy par­tit... — Na, akkor szervusz. Elvtárs. — Szervusz, Elv­társ ... Bartha Gábor f Gönczi Mária Riportert kerestek

Next

/
Oldalképek
Tartalom