Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11. ;élyesebb izgató” A MAGYAR ZÁSZLÓ SZÍNEI 5 Európa egére Vágja: „A zsarnokot meg ;pek, uralkodók acsarkod- laik az országhatárok, a bi- lnak fel, joga annak van, vári Pál 1848 februárjában i nemzetek együtt, egymás pedig egymás romjain”, hazánkban a gazdagok a ;nye, annak van joga, aki az uralkodik, s a szegény, gatott mást nem tehet: el­ül, mert az engedetlenekre nül lesújt; és Vasvári Pál, úvárkodta Európa múltját, rend csendjének az alatt- ban, a feltámadás mámo- gtüzet gyújt: „A nép elő- és követel.” a, meri hinni a lehetetlent: •ztottak, az emberi jogaik- tiport nemzetek feltámad­Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat... A feltámadás: gyönyörű káprázat. Vakít. 1848. március 15-én Magyarországon milliók hitték, mer­ték hinni, hogy nem üres álom, nem csalóka szivárvány a jövő. Vasvári Pál, az ifjú néptribun ír, szónokol, lelkesít. Le­számolunk a Habsburgokkal! Függetlenek leszünk! Orszá­gunkban egyenlőség, testvériség, szabadság uralkodik! Nem lesznek kiváltságosok hazánkban, közéletünkben emberség s tisztesség lesz a mérték! Elbűvölő kölyök: 1848 tavaszán boldognak, szabadnak, függetlennek látja e birodalmak érdekei közé szorult kis ország népét. A feltámadás: káprázat. Vakít és józanít. „Akinek sok vesztenivalója van, az a biztos jelent nemigen veszélyezteti egy bizonytalan jövő ábrándképeiért” — mondta Vasvári Pál 1848. április 15-én a megyei választmányban. Márciusban a jövő uralkodott. Áprilisban már a jelen. Az elbűvölő kölykök sem tehettek mást: próbálták megta­nulni, miként kell együtt élni a józan jelen idővel. Vasvári Pál hivatalnok lesz, aztán katona. Nem akar­ja túlélni a jövő pusztulását: „Én is ott járok a viharos ese­mények közt, mint Plinius egykor a Vezúv hegy tűzokádá- sánál, a természet roppant tüneményét vizsgálva, hogy az utókornak leírja... s míg az utókorról gondoskodott, a lá­vatömeg öt eltemető ...” Vasvári Pál egyetlen kincse: becsületes élete. Halott, huszonhárom évesen. Gyűrűjébe vésve a felirat: 1848. március 15. Sziigeíhy Gábor előszava Vasvári Pál „Irányeszmék” című kötetében (Magvető, 1988.). „A nemzet életében különböztessük meg az eszmét a tényéktől. Az eszme megelőzi a cselekvényt minden öntudatos nemzetnél. Először szülemlik a gondolat, ,s csak aztán következik a tény. Az eszmék ,a nemzet lfölött lebegnek, mint a jelleg a lég hullámain. Először jelvonulnak a jellegek, és csak azután fog eső esni, mely a Jöldet megtermékenyítse. De hogy várjon esőt, termékeny évet azon ország, mely­nek láthatárán jellegek nem úsznak?! Felvilágosult nemzetnél az eszmék évszázadokkal szok­ták megelőzni a cselekvényeket. És mégis (ezek a tények Ikútforrásai. Az ész határoz: a kor csak végrehajt. Hol az eszmék a tényeket meg nem előzik, ott minden mozgalom csak zűrzavart okoz. De célhoz nem vezet. Hiába küzdenek a hajósok o végtelen hullámokkal, hiá­ba feszítik meg minden erejöket, ha nincs iránytűjük, mely nekik az éjszakot megmutatná. Kétségbeesve fognak küzdeni gyors evezőikkel, vitor­láikat szélnek eresztendik és ismét behúzzák. Messze el­eveznek, de nem tudnak partot találni, nem képesek magu­kat tájékozni, mert nincs iránytűjük. Nemzetmozgalmakban iránytű az ész? Csak az jelölheti ki a biztos utat. Míg a nemzet kebelében az igazság eszméi meggyőző­déssé nem érlelődtek, addig ez biztos irányban nem halad­hat. • Az eszmeforradalom egy egész századdal megelőzte 1789-et." . (Részletek az .„Irányeszmék”-bői.) Napjaink embere talán el sem tudja képzelni, hogy va­lamikor, nem is olyan régen, a népeknek nem voltak nemzetiszínű zászlóik. Or­szággá válásukkor ugyanis királyuk lett az államhata­lom megtestesítője. Az ural­kodó pedig saját színeit, áb­rázolásait használta zászló­ján, mint például a francia Bourbonok a liliomot. Mint­hogy az uralkodónak, mint államfőnek a kiemelt szerepe később is megmaradt, túlél­te a középkort, címere, zász­laja lett az ország felségjel- vénye. A zászló egyidős a történe­lemmel. Nomád szimbólum, a népvándorláskor Európát elözönlők harci jelvénye. Ké- zai Simon, IV. (Kun) László királyunk (uralkodott: 1272 —1290) krónikása szerint a magyarok turulos zászlók alatt harcoltak. Később — a Képes Krónika színes illuszt­rációja tanúsítja — a kirá­lyok és királyi hercegek zászlóin piros-fehér csíkokat vagy zöld halomra ültetett kettős keresztet látunk. A pi­ros-fehér tehát az Árpád­házi királyi család színe, amelyet egymás alatti sávok­ban — vágásokban — visel­tek zászlóikon (és természe­tesen pecsétjeiken). Honvéd gyalogsági zászló A Hunyadi-csapat zászlója A kettős kereszt legkoráb­bi ábrázolásainkon lebeg, de a XIII. század vége felé már van talapzata, mégpedig a Kossuth: ..Az én nevem óramutató...” ... egyike voltam azon szá­mosoknak, kik éveken ke­resztül figyelmeztették a ha­talmat és figyelmeztették a nemzetet: legyen igazságos a nép iránt, mert majd késő lesz. Most ez egyszer talán még a hazafiúságnak közös érzete és a közös lelkesedés elháríthatja fejünkről a ké­ső szót s annak egész súlyát. De annyi bizonyos, hogy el­késett a nemzet és a hata­lom az igazságosságban, s mivel elkésett, azon perc, melyben először volt igazsá­gos a nép iránt, bomlásnak indította a népviszonyokat. Ily körülmények közt vettük át a kormányt, megtámad- tatva árulás, pártütés. reak- cionális mozgalmak és mind­azon szenvedélyek által, melyeket átkos örökségül ha­gyott reánk Metternich poli­tikája. (A pesti országgyűlésen, 1848. július 11.) ... nehéz volt a népnek a hosszas szolgaság után a sza­badság eszméjével rögtön megbarátkozni és magát tá­jékozni annak első viszonyai között, mert nem hiányoztak bujtogatók, akik a népben aggodalmat költöttek, még azon, nem mondom adomá­nyok, hanem igazságok iránt is, melyeket nekik a múlt országgyűlés megadott. ... csak egy pontot adjon az Isten, melyre támaszkod­va mondhassam, hogy e nemzet fel tud/ lelkesülni s én nem esem kétségbe jö­vendője felett. (Újoncot és hitelt! 1848. július 11.) Ha Isten békét ad. három év múlva Magyarországot pa­radicsommá lehetne változ­tatni. Semmi nem fáj a be­csületes ember szívének any- nyira, mint az, hogy a drá­ga idő elpazaroltatik a ve­szély elhárítására, melynek percét arra kellene fordít- nunk, hogy hazánkat paradi­csommá tegyük. (A kormány politikájának védelmében, 1848. július 20.) Mondják, hogy én a múlt­nak vagyok embere... de az a múlt. amelynek embere vagyok, olyan múlt, amely­nek jövendőnek kell lenni, ha a magyar nemzetnek még van jövendője. S én számot vetve azon életerővel, mely a magyar nemzetet annyi bal- szerencse közt, annyi viszály után egy ezred éven át fenn­tartotta, hiszem, hogy van, s hát azon múltnak is van, amelynek én embere va­gyok ... Az én nevem óra­mutató: jelzi az időt. mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jö­vőt a végzetek, és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgá­rainak, annak a jövőnek ne­ve: állami függetlenség. (Kossuth Lajos utolsó mon­datai, Turin, 1894. március.) hármas ívű zöld halom, amelyet a XIV. századtól már rendszeresen odahelyez­nek a piros háttérben meg­jelenő fehér kereszt alá, s tulajdonképpen így már ösz- sze is állt a három szín. A kereszt töve nyitott, leveles koronából magasodik fel. A XVI. század elejére a piros-fehér vágásokhoz, majd később a zöld hármas hegy­hez érdekes magyarázat kap­csolódott. Eszerint az államcí­mer az országot, mint terüle­tet szimbolizálja, a négy fehér (ezüst) vágás pedig az ország négy nagy folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szá­vát. Nincs kizárva, hogy ez hatott arra, hogy a korábban hétszer vágott pajzs mellett II. Mátyás uralkodása alatt (1608—1619) feltűnik és év­századokig használatbán ma­rad a nyolcszor vágott válto­zat is. Ez azt jelenti, hogy az addig pirossal kezdődő és fehérrel végződő sávozat he­lyett pirossal (vörössel) kez­dődő és azzal is végződő csíksor alakult ki, ami így tisztábban ábrázolta a négy folyót. Macedo portugál író. 1687- ben a hármas halmot, ame­lyen a kereszt áll. Magyar- ország legnagyobb hegyei­ként értelmezi. A XVIII. szá­zadtól a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát értik a három ha­lom alatt. A magyar zászló zöld sáv­ja azonban valószínűleg nem a hármas halom zöldjéből született. Hogy honnan, azt ma sem tudják pontosan a szakértők. Tény, hogy II. Endre (1205—1235) okiratait már piros-fehér-zöld fonallal fűzték át, és később, a ve- gyesházbeli és Habsburg­uralkodók idejében e há­romszínű fonal dominált a hivatalos iratokon. E három szín jelképezte tehát Ma­gyarországot. Ezt húzza alá, hogy II. Mátyás koronázása­kor Pozsonyban piros-fehér- zöld szövettel 'vonták be, s díszítették azt a fahidal, amely a Szent Márton (koro­názó) -templomból vezetett ki, továbbá a Szent Mihály- kapu előtti emelvényt és kor­látját, ahol a király letette a hűségesküt. Az első piros-fehér-zöld zászlók azonban csak a XVIII. században jelennek meg, ám ezeket nem hasz­nálták rendszeresen, hiszen majd csak az 1848 :XXI. tör­vénycikk mondja ki, hogy a „nemzeti szín, és ország cí­mere ősi jogaiba visszaállít- tatik”, és elrendeli, hogy „minden középületeknél s közintézeteknél minden nyil­vános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország cí­mere használtassák.. Ugyanezt rendeli az 1907: XXVII. te. a népiskolákra. Ez a honvédségnek és min­den magyar állami polgári hatóságnak is a zászlaja. A magyar országgyűlés 1848-ban elvetette a Habs­burgok családi heraldikáját megtestesítő birodalmi jel­vényt. Helyette az első ma­gyar királyi család színeiből az egész nemzet zászlójává vált, történelmi címerrel ékesített trikolort tette a ma­gyar állam, a magyar nem­zet szimbólumává. Zászlók országcímerei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom