Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
1989. március 11. Kobayashi—közelről Ritka vendég Üjságírómun- kánk egyik élménye, lótó-futó hétköznapjainkban valóságos ünnep, ha egy-egy közismert híresség közelébe kerülhetünk, hogy olvasóinknak róla érdekes információkkal szolgáljunk. Ilyen ünnepben volt részünk a héten fotós kollégámmal együtt, amikor Kobayashi Ken-Ichiro, a népszerű karmester szerepelt Nyíregyházán a művészeti hetek alkalmából adott koncerten — ám kiderül majd, a találkozást nem egészen úgy képzeltük el, ahogyan végül is megtörtént... A ma is fiatalos külsejű Kobayashi 1940-ben született, és az első ismert zenei adat szerint 1964-ben végzett Tokióban az egyetemen zeneszerzés szakon. A karmester szakon 1970-ben fejezte be tanulmányait, abban az évben elnyerte a japán Ming-on zenei társaság nemzetközi karmesterversenyét. Egy év múlva a Tokiói Szimfonikus Zenekar karmestere, illetve vezető japán zenekarokhoz hívják meg dirigálni. Magyarországon 1974-ben rendezték meg a tv karmester- versenyét, amit milliók kísértek figyelemmel. Feltűnt a lebegő hajú, mandulaszemü fiatalember, aki jött, látott és győzött. Tartós barátságot kötött a Magyar Állami Hangversenyzenekarral, amelynek előbb egy-egy próbaidőszakra leszerződött vezetője volt, majd a múlt év elején a Ferencsik-féle beosztásba kinevezett; főzeneigazgatója. Nem érdektelen ezek után, hogyan látják az Állami Hangversenyzenekar munkatársai, milyen is valójában Kobayashi közelről? A műszaki személyzet egyik vezetője mondja; Kobayashit bárhol a világon, bármely zenekarnál szívesen fogadnák, de ő kifejezetten a zenekar miatt marad hazánkban. Az ÁHZ tartja itt, nagyon jó a szakmai és az emberi kapcsolat, a zenészek tisztelik a hihetetlen szakmai tudása miatt. Egyszer valahol egy szervező megkérdezte tőle, mi lesz a műsoron, és melyik darabot játssza fejből, illetve melyikhez kéri a partitúrát. Elképedt, mintha nem értette volna a kérdést. Aztán visszakérdezett: Partitúrából játszani, koncerten? Minden művet fejből vezényel, a versenydarabokat is, a kíséretet, a ziffereket. Kevés az a szó, hogy szereti a zenekar, találóbb az a kifejezés, hogy rajonganak érte. És mindent megtesznek, hogy a próbákon a kedvében járjanak. Ha valamit elrontanak, Kobayashinál annyi a fegyelmezés: — Azt hiszem, most nagyon szomorú vagyok ... Első alkalommal sorra kérdezte mindenkinek a nevét. Fantasztikus hatása volt, hogy a második próbán kivétel nélkül mindenkit a keresztnevén szólított, és a több mint száz emberből egyet se tévesztett el. Fe- rencsik talán még a vezetékneveket se mind tudta ... És mosolyog, mosolyog szüntelen, folyton bocsánatot kér, de hogy a mosoly mögött mi rejtezik, azt valójában senki sem tudhatja ... (Kérem, a nevem ne közöljék, nem az a fontos.) Friedrich Ádám első kürtművész számára a legfontosabb a zenekar és a karmester kitűnő együttműködése, aminek alapja a karnagy fantasztikus nagy zenei tudása, amit a zenekar maximálisan elismer. Rendkívül kidolgozottak a próbák, ami nem azt jelenti, hogy kihasználná, vagy „kínozná” a muzsikusokat, vagy vannak pl. olyan karmesterek, akik „üvöltve” próbálnak, ő halk, de határozott, és a legapróbb részletekig mindent a legprecízebben kidolgoz. Jó vele együtt zenélni... Meglepetéssel is szolgálhatunk olvasóinknak: egy valódi exkluzív találkozóról való beszámolóval. Elkísérte a koncertre Kobayashit a fogadott magyar mamája, Meizl Ferenc klarinétművész felesége, akihez az akkor még ismeretlen japán karmester egy szép napon beállított... Akkor is volt egy japán lakójuk, egy másik muzsikus, ő vitte el Kobayashit, aki megkérdezte: — Lehet itt lakni? — és ottmaradt, immár 15 éve. Zenész berkekben közismert ez a családivá vált kapcsolat, a háziak fogadott fiúknak tekintik, Kobayashi pedig egyszerűen csak Mamának szólítja háziasszonyát. Élnek egyébként a szülei Kobayashinak —, felül már a 80 éven, egy lány van még a' családban, már ő is családos, van gyermeke. Kobayashi általában egy évben egy-egy hónapot tölt otthon a családjával, feleségével, a most 20 éves fiával, aki úgy látszik, nem lesz zenész, és a most 16 éves lányával, aki valószínűleg a pódiumhoz fog kötődni, máris nagyon jól zongorázik, és zenei tanulmányokat folytat. A karmesternek van még egy másik zenekara, időnként elutazik, hogy velük próbáljon Amszterdamban, illetve alkalomszerűen vállal fellépéseket. Sokan megkérdezték mór, miért nem készít lemezt, hogy minél többen hallhatnák a műsorát. Nem szereti a lemezt, mert mechanikusnak tartja, nem élő, nem közvetlen általa a kapcsolat az előadók és a hallgatóság között — arra viszont már gondolt: lehetne koncertfelvételről lemezt készíteni. A Mamától tudjuk: angolt, németet, olaszt, franciát tanult, és általában németül szokott beszélni, ha nyilvánosság előtt szerepel. Egyébként amikor hozzájuk került, szinte csak a legszükségesebb élelmiszerek nevét tudta magyarul — és az az érdekes, hogy a Mama és Kobayashi között beszéd, szavak nélkül alakult kezdetben valami sajátságos kommunikáció, szinte kiolvasták egymás szeméből, mit gondol a másik. Ez a közvetlenség megmaradt, és ugyanígy a Papával is jó a barátság: a Budapesti fúvósötös volt tagja, aki jelenleg is tanít, afféle versenyre hívta ki Kobayashit, átiratokat, variációkat készít és kéri, hogy írjon ő is, — így próbálja emlékeztetni a karmestert, hogy valamikor zeneszerzéssel is foglalkozott, mert lehet, hogy kiderül; abban is tehetséges. Miközben ezekről mesélt, félszemmel állandóan követte a karmestert, ahogyan a koncert előkészületeit megtette. És aggódott szinte az utolsó percekig, mivel látta Kobayashi véghetetlen szomorúságát, töprengését, ahogyan a fejét fogta, fel-alá járt a zenekar számára odakészített székek között. Nem, nem, itt nem lehet játszani... Még tíz perccel a kezdés előtt sem volt biztos, megtartják-e a hangversenyt, vagy elmarad. Végül úgy döntött, ha már mintegy kétezer ember eljött, akkor kénytelen a kompromisszumra. (Eredetileg a művelődési házban lett volna a koncert, de oda csak 450—500 ember fért volna be, a templomba kétszerannyi — és végig álltak a padsorok között.) És kiállt a kezdés előtt, hogy elnézést kérjen, azért, amiről ő nem tehetett... Végül mégiscsak sikerült személyesen is találkoznunk a hangverseny után. Láthatóan fáradt, a vezénylés után kimelegedett, de kitartó mosollyal fogadja az autogramkérőket, akik percekig rohamozzák. Akkor „kienged”, a haját frottirtörölközőbe csavarja, és kéri a mamától a ruháját. Átöltözik. Miközben értesül arról, hogy itt van „a sajtó” is, tolmácsához fordul, hogy feltétlenül szükségesnek tartja megtenni a következő nyilatkozatot: — Jártam már itt a városban 1978-ban, akkor a miskolci zenekarral, és jól emlékszem, szívélyesen fogadtak. Nyíregyházán nagyon jó közönség van, ez a mostani koncert, amire ennyien voltak kíváncsiak, erre kitűnő bizonyíték. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ebben a városban nagy szükség van az itt élő embereknek egy olyan helyre, ahol méltó körülmények között lehet hangversenyeket rendezni. Megérdemli ez a közönség, hogy kapjon egy rendes hangversenytermet! És adta ehhez a kézjegyét .— bízva abban, hogy ha legközelebb idejön, nerh ilyen körülmények fogadják (sem őt, sem a közönséget. Ezt az autogramot adjuk most át mindazon olvasóinknak, akik kedvelik őt... Baraksó Erzsébet Régen hiányolt, kitűnő könyvet vehet kezébe az olvasó A világ felfedezését, amely — csakúgy, mint az 1000 szó — eredetileg a francia Larousse Kiadó gondozásában jelent meg. Bár a nyolc kötetből álló sorozat első kötetének hazai megjelenése — a papírhiány okozta huzavona miatt — egy teljes évet késett, annál nagyobb most az örömünk, mert végre elkészült és a boltokba került ez a rajzos regénysorozat. Mint a könyvek alcímei is jelzik, a várható kötetek a nagy földrajzi felfedezők, világutazók kalandjait, vállalkozásait követik nyomon, íme a főbb témák a kötetek sorrendjében: 7. Odüsszeusz, Nagy Sándor, A vikingek, Marco Polo; II. Columbus, Vasco de Gama, Cortés; III. Pizarro, Magellan, Xavier; IV. Cartier, leszállás a Mis-, sissippin, Francis Drake; V Ismeretlen ismerős, Gyermekbetegségek Az 1970-es pécsi filmszemle alkalmából — merthogy akkoriban még „vidéken” is megrendezhető volt az éves termés mustrája, és a mainál összehasonlíthatatlanul hangulatosabb találkozóra került sor a délvidéki városban — megjelent egy füzetke, a Rophat a magyar filmművészet helyzetéről. A szakma ezt a kiadványt élénk derültséggel fogadta, minden bizonnyal utópisztikus és proletkultos elemei miatt, de máig emlékezetes maradt számomra a benne megfogalmazott óhajok közül az egyik: a Magyarországon készített filmek egyharmada legyen kifejezetten a gyerekeké. Ha átböngésszük az azóta elkészült művek listáját, akkor szomorúan nyugtázhatjuk, ez a nagyon is megszívlelendő javaslat pusztába kiáltott szó maradt, s évente legfeljebb egy-két olyan alkotás született, amely valóban a gyermekközönséget célozta meg, ráadásul ezek színvonala is többnyire erősen kifogásolható, alig akad közöttük olyan, amelyet a későbbiek során szívesen vetítenénk le újra. Történik mindez olyan művészettel, amely hovatovább elveszíti felnőtt nézőinek többségét. Ezt a katasztrofális arányt csak némileg javítja az, hogy rajzfilmalkotóink magas színvonalon szolgálják ki a kisiskolás korúak igényeit. Az idei szemlén bemutatott 31 alkotás között mindössze egy gyermekfilm akadt, de ez már-már kárpótolt a többiek hiányáért. Rózsa János munkáját, az Ismeretlen ismerőst jószívvel ajánlom mindazok figyelmébe, akik kisiskolások moziba járását szervezik. Nem előzmények nélküli élményt kínálhatnak, hiszen Halász Judiíot ez a .korosiz-r tályiis.igen jól ismeri, lemezeinek rendkívüli népszerűsége azt igazolja, hogy szívesen fogadják. Ez a film az ő jelenléte révén válik megindí- tóan kedvessé, széppé. Rózsa Jánosról eddig is tudhattuk, hogy szerencsés kézzel tud gyerekszereplőket válogatni, és forgatás közben elfelejtetni velük a kamera jelenlétét. (A Kardos Ferenccel együtt rendezett munkája, a Gyermekbetegségek mindmáig a legjobb magyar gyerekfilm.) Hogy ezúttal ráakadt Szabó Danira, abbar biztosan ugyanannyi szerepet játszott a szerencse is, mint szakmai felkészültsége. Ez a kisfiú igazi kópé, aki minden helyzetben feltalálja magát. Az Ismeretlen ismerős két patentre épül, s ezzel az alkotók kimerítik a „hifelo” vétségét. (A kevésbé tájékozottak kedvéért: hirtelen felindulásban elkövetett lopás — Moldova György kategóriája.) Ám a maga részéről még felfüggesztett büntetést sem ítélnék érte, mert az egyik megoldás az, amely Steven Spielbergre vezethető vissza, igazán átlényegül, hozzáigazodik a hazai viszonyokhoz, a másik pedig oly sokszor és sokhelyütt fordul elő, hogy már rég nincs rajta a copyright. A kisfiú, a film főhőse — ugyanúgy mint mozgóképi előde: E. T. — valahonnan az ismeretlenből, kerül a földre, rendelkez.ik azzal a mágikus erővei, amely nélkül nem is lehetne igazán mesehős, de külsőre semmi szabálytalan vagy furcsa nincs rajta. A furcsa az, ahogy megérkezik, s majd távozik is, betöltvén küldetését: helikofferen. Ha valaki kételkednék abban, hogy igenis létezik olyan légi jármű, amely a helikopter és a bőrönd keresztezéséből született, messze kerülje el a mozit, ahol ezt a filmet játsszák. Nem neki való! Hosszú listáját állíthatnánk össze azon filmeknek, amelyekben a cselekmény tulajdonképp apropó különféle dalok elénekléséhez, mint itt is. Csak akkor illik kárhoztatni az ilyen filmet, ha a dalok nem fülbemászóak, vagy, ha az énekes érdektelen. De azok a dalok, amelyeket Halász Judit énekel (Bródy János szerzeményei), már megmérettek korábban a népszerűség mércéjén. Jólesik, újra hallani ezeket, különösképp úgy, hogy megkapjuk hozzá a színésznő személyes varázsát, mert olyasmit tud, ami csak a legnagyobbak sajátja, s szavakba nehezen foglalható. (Nyugodjék békében Huszárik Zoltán, de az egyetlen hibát ott követte el a Szindbádban, hogy Halász Juditra nem osztott szerepet.) Valójában a ' kerettpríéríet sem kimódolt, hiszen benne napjaink kemény valóságának körvonalai rajzolódnak ki; a mese szabályai szerint, vagy karikírozva, de magunkra ismerhetünk. A játék során hőseink megfordulnak a talált tárgyak osztályán is. Ki tudja, talán ott kellene keresni elveszített türelmünket, a hiánycikknek számító egymás iránti megértést, jókedvet, derűt. Abbéli hitünket, hogy mindezek megtalálhatók, segít erősíteni ez a film. Hamar Péter Nagy kalandok könyvei Á világ felfedezése A hollandok Ausztráliában, William Dampier, James Cook, a Bounty lázadása, A kozákok az Uráltól a Csendes óceánig; Ví. Afrika szívében: Mungo Park a Nigernél, Livingstone és Stanley; VII. Lewis és Clark — Amerika kelettől nyugatig, Darwin — öt év a világ körül, a Citroen- expedíció; VIII. Nansen Grönlandon, Scott, Amund sen, Byrd admirális a Himalája csúcsától a tenger mélységéig, az űr meghódítása. Több mint kétezer évet fog át a sorozat, gondosan válogatva a témához tartozó eseményekből. Aki belelapoz az első kötetbe, láthatja, hogy a képeket kísérő szöveg, egyszerű és célratörő — ez á műfaj követelménye —, de nem primitív és nem gügyögő. A hősök olyan dicséretes emberi tulajdonságokat „propagálnak” és képviselnek, mint a vállalkozókedv, a merészség, a kitartás. A szerzők igyekeztek az ismereteket minél átélhetőbb, szórakoztató és izgalmas történetek formájában átadni — véleményünk szerint teljes sikerrel. Ugyanezt szolgálják az erősen ka- rakterizáló rajzok, a mutatós tipográfiai megoldások is. Az egyes korszakokat, a nagy egyéniségeket bemutató részeket kronológiai táblázat és tömör kortörténeti összefoglaló egészíti ki, elősegítendő, hogy az ifjú olvasók az olvasmányélmény mellett földrajzi és történelmi tudásra is szert tegyenek, s valamelyes átfogó képet is kapjanak egy-egy korról. Remélhetőleg a könyv külleme felkelti majd a gyerekek-ifjak figyelmét, s a szülőket is meg lehet győzni-arról, hogy nem fölösleges pénzkidobás, ha megvásárolják a sorozat köteteit, akár még ők maguk is örömüket lelhetik bennük. Annál is inkább, mert nagyon kívánatos lenne, ha nálunk is teret nyerne az a Nyugat-Európában már közkeletű felfogás, hogy a képregény vagy rajzos regény nem feltétlenül az igénytelen történetkék, a rajzfilmek népszerűségét meglovagoló „rágógumimesék”, a zanzák vagy éppen a kémtörténetek műfaja, hanem kitűnően felhasználható —, mint ezúttal, A világ felfedezése esetében — az ismeretterjesztés nemes céljaira is. A második kötet — a kiadó ígérete szerint — karácsonyra kerül majd az üzletekbe — és a további hat kötet három év alatt jelenik meg, évenként kettő-kettő, mindig húsvét és karácsony előtt. (IPM Kiadó, 1989) KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Oj magyar film: Ismeretlen ismerős. Főszerepben: Halász Judit
