Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám
T Kelet-Magyarország 1989. március 6. 2 Kapcsolat (Ingvar és Nyíregyháza Között Muzsikusok látogatása MUMUS Minden jel szerint közeleg a tavasz, s az optimizmust erősíti az a tény, hogy megsokasodott a vasárnapi autók száma. Márpedig a vasárnapi autó mnidig bátrabb, mint a poros, hétköznapi társa. Mintha nem is a bezárt lóerő, hanem az elszabaduló szenvedély diktálná az úti tempót. Kanada egyik kisvárosának közelében, az egyik kirándulóhely felé vezető úton sajátos nevelőszöveg fogadja őket, mint ahogy megírta az Inquirer. „tiepkocsivezetök! Ne kacérkodjatok a halállal! Merthogy sem orvosunk, sem temetőnk nincs. Ezzel szemben Mr. Hunter a Church Street 22-ben éjjel-nappal várja önöket biztosítás céljából.” Az Ungvári Művészeti Iskola és a Nyíregyházi Állami Zeneiskola a két intézmény között szakmai tapasztalat- cserét szervezett. Első alkalommal 1988 nyarán, az örökösföldi napok alkalmával, az Ungvári Művészeti Iskola tanárainak kamarakórusa és hangszeres szólistái működtek közre. Látogatásukat viszonozva, iskolánk vonószenekara, a Piccoli Archi” adott hangversenyt Ungváron, Tóth Sándor vezényletével 1988 őszén, közös rendezésben az ottani művészeti iskolával. A szakmai tapasztalatcsere igen jól sikerült eseménye volt a nemrég, február 25-én megtartott megyei zongora- verseny, amelyre négy zongoratanár, négy növendék érkezett. Ök versenyen kívül mutatkoztak be a hozzáértő közönségnek. A zsűri nagy elismeréssel nyilatkozott az ott folyó eredményes munkáról. Kuratórium Nyíregyházán Tavin előtt Sóstón. (SA) „Kispapa" a szülőszobában — Hóm ájult ol Együtt szült a házaspár... Alapítvány a 11. világháború áldozatainak emlékművére Várják a javaslatokat, az adományokat Megyénkben Nyíregyházán próbálkoztak meg először egy új szülési eljárással: a papák „becsalogatásával” a szülőszobába, amit a szakirodalom „papás szülésnek” vagy együtt szülésnek is nevez. Annak ellenére, hogy nyugaton ez az eljárás már lassan évtizedek óta, hazánkban 1982 óta létezik, nem kis merészség kellett a próbálkozás helybeli bevezetéséhez. Mindenki álmélkodott — Mit gondolt erről, hogy mert nekivágni a papás szülésnek — kérdeztük Mádiné dr. Majtényi Györgyit. — Nem is tudom, de ez nekem valahogy természetes volt, különösen, mióta egy kedves házaspár barátunk Budapesten így hozta világra csemetéjüket. Meg aztán: olvasva a szülésről szóló könyveket és a témában megjelent cikkeket, a statisztikák is mind alátámasztják az új eljárást: megrövidül a szülés átlagos időtartama, sőt még a komplikáció is kevesebb. — Gondolom, mindehhez a papa megfelelő magatartása is szükséges. — Hogyne, de meg kell említenem, hogy a terhestorna, amire a kórházba többed- magammal Gincsainéhoz jártunk, nagyon sokat segített. A férjem még oda is eljött velem, hogy ellesse a helyes légzéstechnikát, ami a szülésnél állítólag a legfontosabb. — Az ön férje ezek szerint „önként jelentkezett”? — Igen, sőt ő talán még jobban akarta, mint én. — Mit szóltak a rokonok, ismerősök? — Mindenki álmélkodott, mindenkinek szokatlan volt ez a „szereposztás”. Legtöbben a férjemet faggatták, hogy mikor fog elájulni. Hiába, eddig a szülés kizárólag a feleségek dolga volt. Megtekintették a magzatot — Honnan jött az ötlet? — kérdeztük dr. Gordán Gyulát, a kísérlet fő patrónusát. — Dr. Orosz Tóth Miklós, osztályunk vezető főorvosa — látva az országban sorra beinduló kísérleteket — úgy döntött, hogy mi sem maradhatunk ebből ki. ö szólt nekem, hogy szervezzem meg az első csoportot. — Hogyan történt a felkészítés ? — Négy előadást tartottunk, váltott előadókkal. Először — s talán a legnagyobb meglepetésre — a szülőszobába vittük be a kismamákat és a papákat. Mindenesetre elég szokatlan látvány volt a már bentlévő kismamáknak é. a személyzetnek is, de azt hiszem, hogy egyben nagyon tanulságos is. Ezek után dr. Fábián Antal értő tolmácsolásában az ultrahangos készüléken megtekintették az egyik kismama kb. 25 hetes magzatát. Ezenkívül még három előadásra került sor, először dr. Adorján Gusztáv tartott előadást, hogy mi történik a kismama testében a terhesség 40 hete alatt. A másodikat dr. Kálay Zoltán tartotta a szülés lefolyásáról, hiszen különösen a férfiak előtt elég misztikus az egész folyamat. Végül, különösen a másodszor szülők tanácsára — nyilván saját tapasztalataik hatására — a csecsemőgondozásról tartott ismertetést Ugrai Józsefné védőnő. — Olyat tudnak adni a papák a vajúdó feleségüknek, amit más nem: együttérzést, meghittséget, nyugalmat. Szerintem már a jelenlét rengeteget számít, különösen úgy, hogy a jelenlegi orvosi ellátásban annyi ápolónőnk nincs, hogy mindenkivel egyénileg tudna foglalkozni. S az orvos is inkább csak a szülésnél tűd segíteni, az előtte lévő vajúdási szakasznál — ami bizony néha elég hosszú — ’ vajmi keveset. Ne divatból! — Lesz folytatás is? — Az első nyolc párral beindult kurzus már lement, de a híre úgy elterjedt, hogy egyre több a jelentkező. A növekvő népszerűség ellenére én azért óvnám az embereket, hogy „divatból” ugorjának ebbe bele, hiszen mi csak megfelelő előkészítés után tudjuk vállalni a felelősséget, és egy gyermek születése szent dolog, azt csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Végig mellettem volt Sikerült megkeresni Házi Györgyöt is, aikik az első papás szülést vállalták Nyíregyházán. — Milyen érzés volt jelen lenni a fia megszületésénél? — Óriási élmény volt, minden nagyon szépen ment, még két és fél óra sem kellett hozzá, megvolt a. baba. — Hogy hívják? — Dávidnak. A szülésznők megijedtek egy csöppet, hogy mit fogok én ott csinálni. De aztán minden rendbejött, úgy ment, mint a karikacsapás. — Ügy érzi, hogy számított a jelenléte a feleségének? Segített neki? — Ezt inkább a feleségem mondja el... — Rengeteget számított — veszi át a szót Háziné Vára- di Kornélia —, volt kihez szólnom, megtörölte a homlokomat, amikor kértem, és végig, mellettem volt. — Bizony, az ember sok mindent hall a szülőszobai és különösen a gyermekágyas kórtermekben lévő áldatlan állapotokról, de szembesülni ezzel elég lehangoló. Különösen a mellékhelyiségekre van sok panasz. Nem értem, hogy amikor egyre többet hallani a demográfiai, népesedési problémákról, s arról, hogy a gyerek jövőnk záloga, hogy lehet az egészségügyet és különösen a szülészetet ilyen mostoha körülmények között hagyni. Azóta értesültünk, hogy a Mádi házaspár is szerencsésen világra hozta kisbabáját... (M.) Mind erősebb társadalmi igény sürgette az utóbbi időben, hogy méltó emléket állítsanak a II. világháború magyar áldozatainak a megyében, Nyíregyházán. Korábban a megyei tanács kezdeményezett erre egy meghívásos képzőművészeti pályázatot: a nyíregyházi temetőben elhelyezendő, a háborús áldozatok emlékét őrző szoborkompozíciót tervezzenek a művészek. Sajnos, a lektorátus nem talált erre alkalmas pályázatot. Több próbálkozás után végre január 27-én Nyíregyházán megalakult az az emlékbizottság, amely egy ilyen emlékmű létrehozását tűzte célul. Nyíregyháza város tanácsa február 10-i ülésén félmillió forintot szavazott meg erre a célra, ami bármilyen szép összeg is: kevés. Ezért a Hazafias Népfront nyíregyházi bizottsága alapítvány létrehozását határozta el, melynek tizenegy tagú kurátóriumában — elnöke dr. Fazekas Árpád főorvos — a különböző társadalmi, tömeg- és alternatív szervezetek képviselői találhatók. Az alapító vagyon tízezer forint, amelyet az önálló számla megnyitásáig az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (Nyíregyháza OKHB RT. Kisfalud! Stróbl Zsigmondi Hősök emlékműve (Nyíregyháza, 1928. október 21.). Ehhez hasonló, méltó alkotást szeretnének felállítani a megyeszékhelyen. Egy levélírónk arról panaszkodott, hogy a nyírmeggyesi Karaván Kisszövetkezet az általa felvásárolt termékekért több partnerének nem fizetett, s azt állította: a Karaván szélhámoskodik. — Mit szól ezekhez? — kérdeztük Ertsey Pétertől, a nyírmegy- gyesi kisszövetkezet elnökétől. — Alaptalan rágalmak — mondja az elnök. — A közelmúltban a tevékenységünket vizsgálta a mátészalkai népi ellenőrzési bizottság, és a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága, de megkeresett bennünket a gazdasági rendészet is. A munkánkban érdemleges hiányosságokat nem találtak. A Karaván Kisszövetkezet 1987- ben alakult, főként mezőgazda- sági termékeket vásárol fel, és értékesít, önálló exportjoggal is rendelkezik. Kilenc felvásárlótelepe van. Mind külföldön, mind hazánkban csupán a Szabolcs- Szatmárban megtermelt árukkal kereskedik. A legnagyobb és legkorrektebb partnere a Nyírség Konzervipari Vállalat. — Mi állhat a panaszok hátterében? — Szerintünk az irigység — szól az elnök. — 1987-ben a szövetkezet nulláról indult. Az OTP-be a saját pénzemből fizettem be 500 forintot, hogy számlaszámot kapjunk. Viszont 1987 végére már 540 ezer forint nyereséget könyvelhettünk el, ami nem ingyen hullott ölünkbe. A legelső íelvásárlótelepünket Porcsalmán nyitottuk meg, ahol éjjel-nappal dolgoztunk, hogy a lakosság a termékeiért pénzhez juthasson. — Felvetődik a gondolat: önök is olyanok, mint az országban hírhedtté vált zöldségesmaffiák, melyek a mezőgazdasági árukat a termelőktől potom áron megveszik és másutt hatalmas haszonnal eladják? — Ez nem úgy van, mivel mintegy 6 százalékos nyereséggel dolgozunk, vagyis 1988-ban 43 millió forint értékű árut forgalmaztunk, melynek nyomán 2.8 millió forint nyereségre tettünk szert. Nyugodt szivvel mondhatom : a felvásárlási árainkkal az emberek elégedettek voltak. Mi tulajdonképpen azokat az árukat vettük át, melyekre az áfészek már nem tartottak igényt. — Például 1988-ban 110 vagon uborkát, 87 vagon paradicsomot, 70 vagon almát, 100 vagon tököt és 70 vagon sárgarépát vásároltunk fel — kapcsolódik a beszélgetésbe Lakatos János ágazatvezető. — Minden méretű uborkát átvettünk, ami tavaly nagy szó volt. — Nem akarom elhinni, hogy önök „jótékony manók”. — Nem is tartjuk magunkat annak, de alapelvünk, hogy tisztességes munkáért tisztes Haszonhoz juthassunk — szól Ertsey Péter. — Például: információt szereztünk arról, hogy tavaly az országos uborka-túlkínálat ellenére egyes körzetekben (hogy hol. azt nem árulom el) hiány volt. Ezt a szabolcsi termelők hasznára is — összesen körülbelül 100 ezer kilométert autózva — sikerült kamatoztatni. Jelenleg a hámozott almaszelettel hasonló a helyzet. Ezt a sikeres piackutatást az idén is szeretnénk folytatni — közli Lakatos János. — A rákellenes jótékonysági akcióhoz csatlakozván 650 fadobozt készítettünk. Azokat az OTP- fiókokban az adományok bedobására helyezték el. A kisszövetkezet az alapítvány számlájára 100 ezer forintot utalt át. — A partnereik járandóságát miért nem fizették ki időben? — 1988-ban az átmeneti fizetésképtelenségünket az okozta, hogy a nekünk járó pénzösszeget másoktól nem kaptuk meg időben. A fizetéseknél a vállalatokkal szemben az egyéni termelőket részesítettük előnyben, márcsak azért is, mert ők szerintünk néhány száz vagy ezer forint hiányát jobban megérzik. És az árujukra a jövőben is nagy szükségünk van! Egyébként a termelők lehetnének türelmesebbek is. Sokszor — dömpingidőszak- ban — a termékeiket a telepünkre — hogy szabaduljanak tőle — éjjel engedély nélkül is lerakták. Mi azoknak is kerítettünk piacot, de a panaszosok egy része mégis ezek közül az emberek közül került ki. Ml sem vagyunk hibátlanok, mert a felvásárlásra központi teleprendszert kellett volna létrehozni, viszont a múlt évben erre nem volt anyagi lehetőségünk. Az idén sort kerítünk rá. — A vállalatoktól miért nem kértek késedelmi kamatot? — Azért, mert a mezőgazdasági termékekből a kínálat a keresletnél sokkal nagyobb, s ha reklamálunk, a vállalatok üthetnek rajtunk, azaz: máskor nem veszik meg termékeinket, és ez az elmaradott térségben élőket súlyosan érintené. A fizetési kötelezettségünknek 95 százalékában már eleget tettünk. 1989-ben a kifizetési rendszerünk megváltozik: az OTP-vel kötött megállapodás értelmében az egyéni termelőknek a pénzintézet a Karavánnak leadott áruk értékét kifizeti. A kisszövetkezet az OTP-vel rendezi a pénzügyét, így a termelő várakozás nélkül fogja megkapni pénzét. Cselényi György 440—9944711—000 számú) bankszámláján helyezett el. Az alapítvány célja: változtatni azon a helyzeten, hogy Nyíregyháza megyei városban 44 évvel a II. világháború után egyedül a magyar halottaknak nincs emlékműve. Az I. világháborús „Hősök emlékműve" alkotás példájának megfelelően ez az újabb képzőművészeti alkotás kegyeletes emlékül fog szolgálni az egykori nyíregyházi illetőségű katonai és polgári áldozatoknak, továbbá elhurcoltaknak, akiket a II. világháború elpusztított. Az alapítvány nyitott, ahhoz bárki, bel-, külföldi, természetes vagy jogi személy, társaság csatlakozhat, névvel vagy anonim módon, ha egyetért az alapítvány céljával, s gyarapítja annak vagyonát. Most újabb országos pályázatot hirdetnek az emlékműre és kérik a nyíregyháziakat: nyilvánítsanak véleményt, szerintük hol legyen, milyen legyen, miből készüljön, mit fejezzen ki ez az_ emlékmű, aminek költségeit minimálisan 5 millió forintban képzelik el. Az emlékmű alapzatában kazetta lesz, amelyben a halottak névjegyzéke is elhelyezhető, s ehhez is kérik a jelzéseket a Hazafias Népfront városi bizottságán (Tanácsköztársaság tér 9., telefon 14-537). Miért nem fizetett a kisszövetkezet? A Karaván nem maffia
