Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. március 30. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Tovább, tovább! Művészeti hetek — 89 Ha rajtam múlna, kitüntetném azt a népművelőt, akinek eszébe jutott a briliáns ötlet: hogyan lehet a 20 éven át megfáradt, elerőtlenedett kulturális rendezvénysoroza­tot megújítani, felfrissíteni és egyúttal a közönséget visszahódítani. Pedig az ötlet maga tulajdonképpen kézenfekvő: a fiatal­ság frissesége adhat új lendületet, teheti érdekessé, vonzóvá a márciusi eseményeket. Mert nem attól lett élénkebb a városban a művészeti élet, hogy ismét kirakták a plakátokat: márciusban művészeti heteket rendeznek Nyíregyházán, de a közönség nem kapott pluszt ahhoz képest, amit más hónapokban is megtalálhatott itt. (Legfel­jebb több volt olyankor az átlagoshoz ké­pest a képzőművészeti kiállítás, új produk-' dókkal készültek el amatőr művészeti együtteseink, és esetleg sikerült meghívni néhány nágynevű művészt, kisegyüttest. Hi­ányzott azonban a „gerinc”, nem volt a rendezvénynek karaktere, az ország bár­mely más városában hirdethettek hasonló­kat.) Sajátos stílust kapott viszont a művészeti hetek programja a főiskolások szereplésé­vel, és ezzel megadatott a lehetőség arra, hogy a rendezvény kiemelkedjék a perifé­riából, megszűnjenek provinciális vonásai. (Épp a napokban foglalkozott az egyik köz­ponti sajtószerv az ilyenféle vidéki művé­szeti hetek megrendezésének hasznosságá­val, illetve a művészeti események színvo­nalával — azzal a következtetéssel, hogy némelyikre a fővárosi közönség is vevő volna.) Hét művészképző főiskola volt Nyíregy­háza vendége ebben a hónapban: a képző- művészeti, az iparművészeti, a zeneművé­szeti, a színház- és filmművészeti, a balett- intézet és az artistaképző növendékei. Itte­ni fellépéseik — illetve a képző- és ipar­művészjelöltek kiállításai — két szempont­ból különösen fontosak a mi közönségünk számára. Az egyik az, hogy munkájukat, . működésüket évről évre figyelemmel kí­sérve; tájékozódhatunk arról; merre halad a művészet, milyen új utakat keresnek a fiatalok, hogyan formálják saját elképzelé­seik szerint egy-egy művészeti ág arculat tát. Mindezért nem kell a nyíregyházi kö­zönségnek a fővárosba utaznia, itt helyben kapja a művészeti élményt és információt, ráadásul, ami a mai világban nagyon fon­tos: igen kedvező áron, vagy éppenséggel díjmentesen. A másik szempont pedig: ez a közönség olyan fiatalok pályakezdésének lehet tanúja, segítője, akik közül a jövő nagy művészei kikerülnek majd, és talán nem mellékes, milyen emlékekkel gondol­nak majd vissza az első „világot jelentő deszkákra”, az első publikumra. Kinek jártak a legjobban a kedvében az idén a programok szervezői? Kétségtelen,,, hogy a zenebarátok kapták a legnagyobb választékot, hiszen egy hónap alatt 10 kon­certet rendeztek — ami mellesleg nem volt tanulságok nélküli. Mert végig kell gondol­ni, miként lehetséges, hogy több ezernyi ze­nerajongó él e városban, ha Kobayashinak van itt hangversenye és alig negyvenen kí­váncsiak a saját műfajukban szintén világ­sztárnak számító Tamperéi kamarazenekar­ra. Bizonyos, hogy a Kobayashi-koncert al­kalmával vonzerő volt az Állami Hangver­senyzenekar is, vagy olyan szólisták neve, mint Csavlek Etelka, Gulyás Dénes stb., ám gyanítható, hogy ekkora érdeklődés nem kizárólag a muzsikának szólt, inkább az al­kalomnak, amiről utólag társaságban lehet majd mesélni. Nagy tanulság a rendezők számára: a templom nem alkalmas akkora zenekar és akkora tömeg elhelyezésére, a kellemetlen tényezők egyértelműen illúzió­rombolók voltak. Igazán felemelő élményt vújtott viszont az említett finn kamaraze- toar családiasra sikerült koncertje, főként ortárs szerző művének előadásával, ami írt is .meglepő, mert a kortárs zene nem­in népszerű a nagyközönség körében — létrejött az átszellemült megtisztulás* ..sztériuma, amiért koncertet rendezni egy- !talán érdemes. Tanulva a tavalyi tapasztalatokból, ami- >r a vártnál mérsékeltebb volt az érdek- >dés, most a megnyitó ünnepség után adott mgversenyt a zeneművészeti főiskola, a okott kiváló színvonalon. Meglepően ma­is volt a zenei események száma a 4-es is- .olában — két saját koncertjük mellett né­gyet rendeztek meg vendégelőadóknak. Az itteni programok magas színvonala köztu­dott, éppen ezért talán nem tűnik ünnep­rontásnak itt megjegyezni: jó lenne, ha jutna a közpénzekből a koncertteremhez tartozó iskolai közterület kicsinosítására — .egalább a művészeti hetek idején. Gondoskodtak a népművelők a zenei kí­Olyan fiatalok jönnek honánk, akik közfii a jövő nagy művészei kerülnek ki. Képűn­kön: remek kisplasztikák a Pál Gyula-te­remben. nálat sokszínűségéről: a nagyzenekari és a kamaraprodukciók mellett a tehetséges nyíregyházi fiatalok szereplésére is volt le­hetőség, találtak továbbá műsorokat a nép­zene, vagy a dzsessz és a dixieland kedve­lői is. Gazdag látnivalóval várták a nagyközön­séget e hónapban a nyíregyházi kiállítóter­mek, minden helyen új tárlatok nyíltak. Megismerkedhetett a néző a képzőművé­szeti főiskolások legújabb törekvéseivel, a végzős hallgatók művészeti elképzeléseivel. Jó ötlet volt a rendezőktől, hogy az ipar- művészeti főiskoláról ezúttal a közönséghez közelebb álló praktikus használati tárgyak alkotóit mutatták be, a tavalyi elvontabb szakágazatok szerepeltetése iránt mérsékel­tebb volt az érdeklődés, most több volt a látogató. Különös, milyen gyorsan terjed el a híre egy jó kiállításnak: így történt ez möst a Magyar Hírlap riportereinek fotó­tárlatával — ennyien még nem voltak kí­váncsiak arra, mi is látható a fotógalériá­ban. Kiderült, a közönségnek nagy igénye van arra is, amiről azelőtt talán nem is tudott — a politikai fotó — tanulság tehát a programok szervezőinek: kínálni kell, so­kat, sokszínűén, újat, ismeretlent is, hogy a közönség választhasson, mert csak azt fe­dezheti fel, ami van. A mai magyar filmtermésből négy alko­tást választottak bemutatásra a művészeti hetek rendezői: itt volt Sára Sándor a Cson­ka Bereggel, Magyar József A lenullázott légióval, láthattuk Enyedi Ildikó első film­jét, és ma estére várják a Gyarmathy— Böszörményi-film, a Recsk alkotóit a ve­títést követő fórumra. Egyfelől az a fil­mekkel foglalkozó népművelők célja, hogy a dokumentarista irányzatra felhívják a nézők figyelmét, másfelől — a filmművé­szét! főiskolások jóvoltából, az újabban ké­szült vizsgafilmekkel azt illusztrálják: a fiatalok visszafordulnak a szépséghez, az esztétikushoz. A színpadi, illetve pódiumprodukciók közül kiemelkedő volt a színművészeti fő­iskola végzőseinek előadása, valamint a ba­lett- és az artistaképző növendékeinek sze­replése. Sajnos, az artisták méltatlanul ke­vés figyelmet kaptak közönségünktől, pedig az itt fellépők közül többen nyertek Párizs­ban és másutt külföldön jelentős díjakat, a cirkuszművészet már jegyzi nevüket. És még egy sajnos: egyidőben volt a színmű­vészek fellépése a Kobayashi-koncerttel — ha nem így van, talán többen megnézték volna a színházi előadást. Üj, igényes műsorral jelentkeztek amatőr csoportjaink, pl. a Mesekert bábszínház, a Primavera balettegyüttes — azzal megjelent a palettán a bábművészet és a modern tánc is. A Kodály Kamara Táncegyüttes a nép­tánc eredeti motívumainak továbbvitelét képviseli színpadi táncaiban — itteni fel­lépésük mind az amatőr csoportok tagjai­nak, mind pedig a néptáncoktatással-kuta- tással foglalkozó „profiknak” tanulságos lehet. Hasznosak a művészeti programok közé beiktatott irodalmi előadások, sajtófó­rumok, ezekből többet is szívesebben fogad­na a közönség. Tartósan „hiánycikk” továbbra is az elő­adói est — pedig amióta önálló társulata van színházunknak, gyakran szóvá tettük lapunkban is. és elhangzott a különféle fó­rumokon: vannak ilyen pódiumműsorok színészeink repertoárján, a közönség várja ezeket — mégsem jön létre a találkozó. Láthattuk-hallhattuk viszont a nyíregyházi művészeti szakközépiskola zenei és képző- művészeti tagozatos növendékeinek produk­cióit — és ettől melegedett át a legjobban a szívünk: „érik” az utánpótlás. A Váci Mihály művelődési központ mun­katársainak tevékenységéről pedig elmond­hatjuk: „ez jó mulatság, férfimunka volt.” Baraksó Erzsébet Szűrös lesz a szónok Csendes avatás „Elnöklő polgármester bejelenti a képvi­selő testületnek, hogy a Magyar Városok Országos Kongresszusa folyó évi márczius hó 14-re Budapestre értekezletet hívott ösz- sze a törvényhatósági átalakulás kérdésé­ben. A trianoni béke sok régi és fejlett vá­rosunktól fosztott meg bennünket és ezért kívánatos, hogy az országot ért eme nagy vérveszteségnek pótlására a fejlettebb, ren­dezett tanácsú városaink a törvényhatósági jogú városok sorába emeltessék. Ezek között a városok között Eger, Esztergom, Kapos­vár, Makó, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pápa és Szombathely azok a fejlett, rendezett ta­nácsú városok, amelyeknek közönsége úgy lakosai számánál, mint kulturális fejlettsé­génél, vagyoni helyzeténél és történelmi tradícióinknál fogva is igényt tart a maga­sabb városi szervezetre...” „Polgármester Ür! Szóbeli megbízásá­ra... jelentem, hogy a városok országos congresszusának elnöksége által a f. év március hó 14. napján összehívott bizalmas értekezleten polgármester úr képviseletében megjelentem... Az értekezlet tárgyalásai alapján Nyíregyháza, Szombathely, Eger és Kaposvár volnának azok a városok, ame­lyeknek törvényhatósággá emeléséről már ez év folyamán szó lehet.. Minikét idézett irat 1922-ben született. De nem ekkor vetődött fel először, hogy a rohamléptekben fejlődő Nyíregyháza el­nyerje az oly hőn (és azt is hozzátehetjük, hogy méltán) áhított magasabb rangot, amely egy magasabb városi szervezetet je­lent. Érdemes figyelni a társvárosokra. Eger. Esztergom, Kaposvár, Nagykanizsa, Pápa, Szombathely — valamennyi nagymúltú tör­ténelmi városunk — rendkívüli értékekkel. Most 67 évvel a közös kérelem megszüle­tése után szinte hihetetlen, hogy e telepü­lések mind Nyíregyháza mögött maradtak! Amikor 1988. július 1-jén Nyíregyháza megpályázta a rhegyei város címet és ran­got, társaságában Székesfehérvár és Kecs­kemét volt csupán és mindkét másik vá­ros alacsonyabb lélekszámúnál. Nyíregyhá­za, Székesfehérvár és Kecskemét tanácsai méltán hitték, hogy néhány hónap alatt le is zajlik a megyei város címét és rangját megadni hivatott hivatalos formaság. Már csak azért is, mert' a társ, Székesfehérvár, az István király jubileumi ünnepségre sze­rette volna azt megszerezni. Ez esetben a megyei városi szervezet Nyíregyházán is működőképes lett volna idén január elsejé­re. Mivel a hivatalos beleegyezés késett, (a kormány javaslatára csak idén döntött ja­vunkra az Elnöki Tanács), az ünnepség is, a megyei városi ranghoz szükséges szerve­zet is későbbre halasztódott. A kérdés azon­ban változatlanul időszerű: mit jelent ez Nyíregyházának? Mennyiben pénzkérdés az új rang, milyen pluszt jelent, netán milyen mínuszt? Csabai Lászlóné tanácselnök vá­lasza lakonikus és mindenki számára ért­hető: nagyon fontos megérteni, hogy ez nem jelent több pénzt. Ugyanolyan fejkvóta szerinti céltámogatást kapunk, mint eddig. A pénzügyi kormányzat egész leosztási rendszere normatívaalapon történik. E rang és cím azonban mégiscsak nagy dolog, hi­szen egy nagy út elismerése. Valami olyan előrelépés, mint amikor a főtisztből tábor­nok — mondjuk az ezredesből vezérőrnagy — lesz, bár a beosztása megmarad. Már az is nagyon nagy elismerése a város fejlődé­sének, hogy a különböző rangos szakmai folyóiratok az urbanisztika és a szellemi élet taglalásánál Nyíregyházát már az ed­digi öt megyei város mellé sorolják. (Az urbanisztikai szakemberek e nagyon komoly elismerése még a jogi elismertség előtt megszületett.) Nem árt tudni, hogy az eddigi megyei városok (tehát Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged és Győr) már ebben az ötéves terv­ben pénzügyileg a megyei tanácsok alá ren­deltek, ugyanolyan céltámogatási rendszer­ben működnek, mint mások. Magyarul: ők sem kapnak többet. Helyesebben csak any- nyival gazdálkodhatnak nagyobb pénzzel, amennyivel több a felsőfokú intézményük. Mégis: mire kellene e címet, magasabb rangot kihasználni? (Itt megjegyezzük, hogy az új alkotmány vitájában az is felmerült, hogy szűnjön meg a megyei város kategó­ria, s helyette megyeszékhelyváros rang le­gyen.) Például: megindult egy gondolkodás, mi szerint városi irányítás alá kerüljenek azok az intézetek, amelyek eddig a megyénél voltak, de városi feladatokat láttak el. Így a művelődési ház, a könyvtár, az egészség- ügyi alapellátás — fogorvosi, orvosi, gyer­mekorvosi, védőnői hálózat, szűrővizsgálat stb. Erre a jövő év januárjában, az új költ­ségvetési évben kerülhet sor. Azután: vizs­gálják a közlekedést, mert ma a közlekedés elsőfokú hatósági ügyei a megyei tanácsnál vannak. A másodfokú hatósági ügyek Nyír­egyházához kerülése ma is egyezség dolga. Július elsejéig — az új városi szervezet fel­állásáig — a megyei tanács a régi rendben intéz mindent. Ezután a személyi feltételek­től függően a városhoz kerülnek az ügyek, vagy egyes esetekben a város megbízásából végzik tovább a munkát (külön pénzért) az eddigiek. Ennek kizárólagosan praktikus oka van: ne duzzasszák fel a jelenlegi ap­parátust. Az előkészítésre megalakult bi­zottság már járja a megyei városokat, ta­pasztalatokat szerez. Szerződést kötöttek ezen kívül egy tanácsi szervezési teammel, amelynek Kilényi professzor a vezetője, s amely a feladatoknak legjobban megfelelő szervezet kialakításán dolgozik. (E csoport nagy tapasztalatokkal rendelkezik, s főleg ismeri a jogszabályváltozás irányát. Még azt is tudja, hogy a jövőben polgármesternek hívják a tanácselnököt.) Fontosabb ettől a városlakók tudata. Hogy a nyíregyházi ember érezze: városá­nak meg kell felelnie az új igényeknek mű­ködtetésben, fejlesztésben, hatása kisugá­rozzon a megye kisvárosaira, más telepü­léseire. Elsőrendűen fontos a szellemi kisu­gárzó szerep, különösen a főiskoláké. A ta­nács illetékesei ezért is harcolnak új és új főiskolákért, vagy éppen a pénzintézetekért, ezek nélkül sem vagyunk igazán város. Ja­vítani szükséges a közműellátottságot, az infrastruktúrát, korszerűsíteni az ipart, a művelődési hálózatot, gazdagítani a szelle­mi életet. És „egy kicsit jobban el kellene tudni magunkat adni...” — mondja a ta­nácselnök, s rámutat, hogy egy megyei vá­rosnak már jobban be kell illeszkednie az ország szellemi életébe, (ezért is próbálkoz­tunk legutóbb a Budapesti Tavaszi Fesztivá­lon egy nyíregyházi kiállítással, ezért is ren­dezzük a' fővárosiakkal a művészeti hete­ket), de még számos kitörési ponttal kell az ország figyelmét magunkra irányítani. Rengeteg területen ad még lehetőséget az újonnan megszerzett rang, arra például, hogy önálló városi vállalataink legyenek. „Ha egy város ad magára, minden lehe­tőséggel él, persze úgy, hogy előtte számol és nem megy fejjel a falnak. A lényeg, hogy hol gazdaságos egy városi kezelésben lévő vállalat és hol jobb, ha külső cég lát el városi feladatokat.” A polgármester asz- szony szavaival bizonyosan egyetért a vá­roslakó, mint ahogy kérésére megteszi ja­vaslatait, észrevételeit. A munka is elindult már. Képviselőkkel, a társadalmi és tömeg­szervezetekkel, az új pártokkal és alterna­tív szerveződésekkel, egyesületekkel, • a vá­rosban működő egyházak képviselőivel — váltottak szót a jövőről. Amely nagyon is hétköznapi, hiszen e város most sem akar csinnadrattával ünnepelni. Egyrészt mert szegény, másrészt mert a tettek a fontosak. Először az új működéshez nélkülözhetetlen szervezetet akarják kialakítani, ehhez iga­zítják az avatás napját. Értesüléseink sze­rint június végén egy tanácsülésen ünnepli meg Nyíregyháza e rég várt eseményt, ez lesz egyúttal a Nyitott városháza program- sorozat nyitánya. Az ünnepi szónok Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke lesz, aki szívesen vállalta a felkérést., K. J. Sok évtized szorgalmas városépítő munkája érett be 1989-ben: Nyíregyháza megyei város! Egy jelentés 1922-ből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom