Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. március 17. Célunk a humánus szocialista társadalom megteremtése Grósz Károly beszéde az IPU Konferenciáién Égy látja az olvasó Magyarország új címeréről A fővárosi lapok egyre gyakrabban teszik ftel a kérdést: milyen legyen Ma­gyarország új címere? Ko­rábban az Elet és Tudo­mány, -újabban az Ország- Világ (1989. március 1.) Cikkez a témáról. Ez útób- bi'bam Kállay István törté­nész professzor határozott­nak tűnő választékot is lká­nál. Szerinte a Koronás kiscímer, illetve ennek cser- és olajággal keretezett változata vagy a Kossuth- címer között válogathat majd az Országgyűlés. A professzor szerint a döntés­hez még népszavazásra sincs szükség, hiszen az emberek ott viselik már ka­bátjuk hajtókáján a válasz­tott címert, a kisiparosok nem győzik azokat gyárta­ni. Nos, ehhez a professzori véleményhez lenne nekem egy-:két szavam. Kállay István hangsúlyt adott annak, hogy az ország címerének „a heraldikai szabályok betartásával a nemzeti hagyományokat kell tükröznie”. De vajon az általa javasolt választék megftelel-e ennek a követel­ménynek? Én úgy hiszem, nem! Mindhárom címer­változat régi hagyományo­kat jelképez, s ezért hiány­zik belőlük a XX. század történelmi lényeire való utalás. Így pedig elfogadá­suk esetén csiak az történ­ne, hogy egy régi címert visszahelyeznének korábbi jogaiba. Ez viszont magya­rán szólva restauráció csu­pán, de nem új címer adá­sa. Meggyőződésem az is, hogy a népszavazást sem helyettesítheti az a kiala­kult állapot, hogy a kisipa­rosok által tömegesen gyár­tott régi címerváltozatokat már viselik az emberek. A kisiparosok ugyanis jó üz­letet sejtve a dologban, azt a címert gyártják a régi kelléktárból, amelyik sze­rintük piacképes és a hata­lom eltűri. De az emberek sem feltétlenül azért vise­lik ezeket a régi címereket, mert azt igénylik, azt akar­ják. Egyszerűen arról van szó, hogy ezt kínálja nekik a hasznot hajhászó kisipar. Más véleménnyel akkor lennék erről, ha ezeket a címereket ingyen osztogat­nák, mint 1848-ban a ko­kárdákat. Nem vagyok a heraldika tudós művelője, de mint helytörténeti és történeti kérdések iránt érdeklődő, valamint a haza sorsát szí­vén viselő magyar ember, jogomnak s egyben köteles­ségemnek érzem szavamat hallatni az új magyar cí­mer 'kérdésében is. Szerintem a javasolt há­rom változat közül önma­gában egyik sem teljes jel­kép« az évezredes magyar történeti hagyománynak. Ügy Vélem viszont, hogy a három változat 'kombiná­ciója egy kis kiegészítéssel hű kifejezője lehet nemze­tünk teljes hagyományának. Címerpajzsként én a Kos- suth-címert tudnám elkép­zelni. ívelt oldalaival ez tetszetősebb is, de ami fon­tosabb, hitelesen jelképez­hetné 1848-49 haladó ha­gyományait. Ezen a círner- pajzison fent lehetne elhe­lyezni a Szent Koronát, mint évezredes államisá­gunk jelképét. A XX. szá­zad jellemzőjét (1919 és az 1945 utáni kor) jól szimbo­lizálhatná két ötágú vö­röscsillag, amit vagy a cí­merpajzs jobb és bal olda­li ívében lehetne elhelyezni vagy a címerpajzs és koro­na között. Egy kis módosí­tással megtartanám a koro­nás kiscímer változatában jelentkező cser- és olajágat is. Ez zártabbá tenné a cí­mert, s egyben a reménység és a béke jelképe lehetne. Ha pedig ezeket az ágakat hét levelűekre alakítanánk ki (ez volna módosító javas­latom), az államalapítás előtti magyar nemzeti ha­gyományokra, a honfoglaló hét törzsre való utalás jel­képe is lehetne. Az ilyen összevonások, ki­egészítések és módosítások nem ellenkeznek a heraldi­kai szabályokkal sem, minthogy eddigi címereink is ilyen folytonos változá­sok útján alakultak ki. Meglehet, hogy javasla­tommal többen nem érte­nek egyet. Mit mondjak ezeknek? Nem vágyók pártnak, egyesületnek tag­ja, valószínűleg nem is le­szek soha, mert nekem ele­gendő az, hogy a magyar nemzethez tartozom. így javaslatomban csak a hazafiasság és a történelmi tényékhez való ragaszkodás vezetett csupán. Ezért val­lom, hogy az elvileg-esz- meileg nagyon megosztott magyar nép nemzeti egység­be vonásához csak a köl­csönösség vezethet. Ha te­hát a magyar kommunis­táknak a történelmi hagyo­mány alapján el kell fo­gadniuk a címerben a Szent Koronát, mint ezer­éves államiságunk szimbó­lumát; a nem-kommunista magyaroknak is el kell fo­gadniuk hasonló ok miatt az ötágú vöröscsillagot ugyanott. Ez a kölcsönös engedmény nem megalku­vás lenne egyik fél részé­ről sem, csupán a magyar nemzeti, történelmi hagyo­mányok tárgyilagos figye­lembevétele. Az ilyen fi­gyelembevétel pedig min­den területen szükséges ah­hoz a társadalmi szerződés­hez, ami biztosítéka lehet a magyar nemzeti egységnek. Balogh László ROHOD Az érdekképviselet kapjon törvényes vétójogot Törvénytervezetek vitája a TOT-ban A jövedelmező vállalkozások kapjanak anyagi támogatást (Folytatás az 1. oldalról) megyei intézkedések nem ele­gendőek. A helyzet gyökeres változásához szükséges egy stratégiai elképzelés kidolgo­zása, amely széles társadalmi vita alapján készül el Sza- bolcs-Szatmár területére. Az új körülményekhez kell iga­zítani a központi források el­osztási rendszerét, amelyet ötvözni kell a helyi, az orszá­gos nagyvállalati és a kül­földi forrásokkal. A jövőben a külön központi forrásokat a jövedelmező vállalkozások­nak kell kapniuk, s indokolt egy üzleti alapon működő be­fektető és vagyonkezelő tár­saság létrehozása is. Ponto­san körül kell határolni mind a központi szervekkel, mind a régió társmegyéivel — Bor­soddal és Nógráddal — a szo­ros és konkrét együttműkö­dést. A testület tagjai rámu­tattak: megyénk gazdaságá­nak fel kell készülnie a hi­telbanki segítség feltételeinek megteremtésére, a kishatár- menti együttműködés fejlesz­tésében várható gyökeres for­dulatra. össze kell hangolni a ma még esetleges és egyedi kezdeményezéseket. Rendkí­vüli fontossága van annak, hogy pontosan meghatároz­zuk mit akarunk önerőből, s mi szükséges á megvalósítás­hoz. E tekintetben nélkülöz­hetetlen a szakemberképzés, a vezetőgárdá felfrissítése, a vállalati szervezet korszerűsí­tése, a tudományos erők be­vonása — mondta ki végeze­tül a végrehajtó bizottság és úgy döntött, hogy a vita alap­ján elkészülő tájékoztatót a kormány elnökének is meg­küldi. A testület ezt követően egyéb ügyeket tárgyalt. Var­ga Gyula kérésére egy kü­lönbizottságot kért fel, amely megvizsgálja, majd nyilvá­nosságra hozza megállapítá­sait a közelmúltban két or­szágos lapban is megjelent, a volt megyei első titkár embe­ri és politikai tisztességét kétségbe vonó írások alapját képező tényeket. A vb. tagjai befejezésül őszinte vélemény- cserét folytattak Horn Gyu­lával, a Központi Bizottság tagjával, aki a párt központi irányító szervei munkamód­szere, munkastílusa korsze­rűsítését vizsgáló bizottság tagjaként kért választ a té­mával összefüggő kérdésekre. Grósz Károly mindenek­előtt őszinte nagyrabecsülés­sel köszöntötte a tanácsko­zás résztvevőit, kifejezve azt a jóleső érzést is, hogy a 81. Interparlamentáris konferen­cia színhelyéül a magyar fő­várost választották. — önök rendkívül izgal­mas, érdekes időszakban lá­togattak el hazánkba. A vál­tozás, a megújulás vitákkal, ellentmondásokkal téli, de so­kat ígérő időszakának lehet­nek rövid időre tanúi. Ho­gyan illeszkedjen Magyaror­szág a jövő század népeinek közösségébe? — Erre keres­sük ma a választ mindany- nyian, az Országgyűlés és a kormány, az MSZMP és más politikai szervezetek, az egész társadalom. — Célunk a korszerű, ha­tékonyan működő humánus szocialista társadalom meg­teremtése. Utunk a politikai és gazdasági rendszer mély­reható reformja, a demokrá­cia kiterjesztése. A magyar politikai fejlődés jövőjét a közösségek demokratikus ön­igazgatásában látom, a helyi tanácsoktól kezdve az Or­szággyűlésig, amely maga is átalakuló valóságunk fontos tényezője és politikai felfo­gásunk kifejeződése is egy­ben. — A szocialista országok­kal az új alapokra helyezett együttműködés hívei va­gyunk. Hazánk ezért is híve a KGST stratégiai megújítá­sának. A KGST-kapcsolát- rendszer kölcsönös előnyeit meg kell őriznünk, de az ér­dekeltség megteremtésével, az áru- és pénzviszonyok al­kalmazásával, a pénzügyi rendszer megváltoztatásával (Folytatás az 1. oldalról) réik során megállapították, 'hogy ^ két ország kapcsola­tait nem terheli semmiféle olyan probléma, amivel kü­lön kellene foglalkozni és így minden figyelmüket a ikapcsolatok továbbfejleszté­sének, illetve az időszerű nemzetközi kérdések megvi­tatásának szentelhették. Sir Geoffrey Howe elisme­réssel szólt a magyarországi a kor színvonalára kell emel­ni.’ — A Magyar Népköztársa­ság a Varsói Szerződés tagja, s az marad mindaddig, amíg Európában katonai tömbök lesznek. Ugyanakkor partne­rek vagyunk minden olyan törekvéshez, amelyek a ka­tonai-politikai szövetségi rendszerek felszámolására irányulnak. — Őszintén sajnáljuk, hogy hazánk és Románia eltérő állásponton van az emberi jogok értelmezésében olyan időszakban, amikor az em­beri jogok, benne a nemzeti kisebbségek jogainak védel­mében egész Európa egyetér­tésre jut. Jó tudni, hogy a nemzetiségi jogok ^védelmét az európai államok^ többsége nem kétoldalú kérdésként kezeli. — Az utóbbi időben a fej­lett tőkés országokkal való gyorsabb kapcsolatépítés előtérbe került tevékenysé­günkben. Ez természetes is, hiszen itt volt a lemaradá­sunk. Politikai felfogásunk és érdekeink alapján ezen az úton kívánunk tovább halad­ni. * — Mai világunk realitása, hogy az egymásra utaltság mellett megnőtt az informá­ciós nyitottság. Egymás pon­tos megismeréséhez, a népek közötti megértéshez ma min­den korábbi időszaknál na­gyobb szükség van a párbe­széd és a véleménycsere olyan fórumaira, mint az önök tanácskozása. Biztosít­hatom önöket: hazánk a jö­vőben is mindent megtesz az Interparlamentáris Unió ne­mes céljainak valóra váltá­sáért. reformfolyamatokról, azokat kormánya rokonszenvéről és támogatásáról biztosította. A magyar külügyminisz­ter a nemzetközi helyzet meghatározó új mozzanata­ként emelte ki a két vezető 'hatalomnak azt az egybe­hangzóan kinyilvánított ál­láspontját, amely szerint kö­zöttük nem lehetséges sem atomháború, sem más esz­közökkel megvívható hábo­rú. A magyar külügyminiszter tiszteletére adott ebéden a magyar külügyminiszter azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a helsinki folyamat kibontakozásával Európa olyan harmonikus egységgé szerveződhet, a nemzetek olyan közösségévé, amely­ben nemcsak az országok, vagy népek, hanem kisebb­ségi csoportok, az emberek szabadsága és biztonsága is megnyugtatóan szavatolt. Margaret Thatcher birt kormányfő csütörtökön dél­ben fogadta Várkonyi Péter magyar külügyminisztert^ Félórás eszmecseréjüket kö­vetően Várkonyi Péter az MTI londoni tudósítójának elmondotta, hogy a brit kormányfő hallatlan érdek lődéssel viseltetik a magyar­országi fejlemények és re­formpolitikánk iránt. Thatcher asszony rendkí­vül nagyra értékelte mind­azt, amit hazánkban a gaz­dasági és politikai reformok területén tettünk. „Csak azt kívánom — hangsúlyozta a miniszterelnök asszony —, hogy ezek az elhatározások és változások sikeresek le­gyenek.” Várkonyi Péter külügymi­niszter rendkívül sűrű két­napos londoni tárgyalási programja csütörtök este a magyar nagykövetségen zá­rult azon a fogadáson, ame­lyet Domokos Mátyás nagy­követ adott a magyar diplo­mácia vezetője tiszteletére. Kívánom, érezzék jól ma­gukat nálunk, tanácskozásuk eredményes legyen — mond­ta végezetül Grósz Károly, megköszönve a hallgatóság figyelmét. A konferencia délelőtt be­fejezte vitáját arról, miként segítség a világ parlamentjei a gyarmati rendszer felszá­molását, a faji elkülönítés és a faj üldözés minden formá­jának megszüntetését, ho­gyan járuljanak hozzá a nemzeti kisebbségek jogai­nak biztosításához. Ez utóbbi kérdésben számos nyugáti delegátus bírálta Romániá­nak a nemzeti kisebbségek­kel szemben tanúsított poli­tikáját, a falurombolás ter­veit, az emberi jogok meg­sértését. Heves bírálat hang­zott el egyebek között az Egyesült Államok, Ausztria, Svájc, tJj-Zéland és Portu­gália képviselőjének részé­ről. A román küldöttek, élve a válasz jogával, elutasítot­ták a bírálatot, azt hangoz­tatva, hogy országukban megvalósul a nemzetiségek egyenjogúsága — ezt az állí­tást azonban mások több fel­szólalásban vitatták. Segítjük a közel- keleti koitliktes rendezését Jasszer Arafat találkozói magyar vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról) fejleményeiről, a megszállt területeken folyó polgári en­gedetlenségi mozgalom cél­jairól. A megbeszélésén mindkét fél nagyra értékelte a szov­jet külpolitika erőfeszítéseit a közel-keleti helyzet ren­dezése érdekében. E diplo­máciai erőfeszítések hoz­zájárultak azoknak a kedve­ző lehetőségeknek a felerő­sítéséhez, amelyek a Palasz- tínai Felszabadítási Szerve­zet stratégiájának változá­sai nyomán kínálkoztak. Jasszer Arafat köszöne­tét mondott azért a követke­zetes, erkölcsi, politikai tá­mogatásért, amelyet a ma­gyar nép, a kormány, illetve az MSZMP nyújtott a pa­lesztin nép harcához. Üdvöz- zölte az elvi, realista magyar külpolitikát, amély a párbe­széd, az együttműködés elő­segítésével hozzájárul a fe­szültség csökkentéséhez. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács . elnöke a kora délu­táni órákban az Országház­ban fogadta a PFSZ vezető­jét. Straub F. Brúnó kiemelte: — Meggyőződésünk, hogy szerény lehetőségeink ellené­re is eredményesen munkál­kodhatunk más tényezőkkel együtt a rendezés feltétele­inek javításán, az elengedhe­tetlenül szükséges párbe­széd megteremtésén. Ebből is fakad az a szándékunk, hogy rendezett kapcsolataink legyenek közös céljaink szol­gálatában a konfliktusban érintett valamennyi féllel. A díszebéd után Jasszer Arafat udvariassági látoga­tást tett Huszár, Istvánnál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkáránál. A szí­vélyes légkörű találkozón kölcsönösen méltatták azt az úttörő szerepet, amelyet a népfrontmozgalom játszott a magyar—palesztin kétoldalú politikai kapcsolatok kialakí­tásában. Jasszer Arafat este nagy létszámú hallgatóság előtt előadást tartott az MSZMP KB Politikai Főiskoláján a közel-keleti helyzet alakulá­sáról. Csütörtökön megtartotta el­ső ülését a termelőszövetke­zetek konferenciájának ja­vaslatára létrehozott szövet­kezetpolitikai munkabizott­ság. A földtörvény tervezeté­nek vitájában a munkabizott­ság több tagja is hangoztatta: a jövőben a föld használatát ne a hatóságok ellenőrizzék; a földről való „gondoskodást” bízzák a művelésében érde­kelt tulajdonosokra. A szö­vetkezeti törvény módosítása kapcsán ezúttal is erőteljesen megfogalmazódott az a köve­telés, hogy az állam egyedül az adózással avatkozzék a gazdálkodásba, s minden másban hagyja érvényesülni a szövetkezeti önkormányza­tot. Ezúttal is felvetődött: a gazdaságok érdeke, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szervei kap­janak törvényes úton vétó­jogot sérelmeik orvoslására. Várkonyi Péter Margaret Thatchernél Befejeződött a magyar külügyminiszter angliai útja

Next

/
Oldalképek
Tartalom