Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. február 11. Könyvkiadásunk és a ..vidék” Az olvasókönyvtől a verseskötetig A vidéken élő alkotó ér­telmiség egyik leggyakrab­ban hangoztatott panasza volt mindig, hogy nincs megfelelő publikálási le­hetőség. Vagyis a Pesten kívül élő írók, irodalom- történészek, költőik, mű­fordítók, tudományos ku­tatók sokkal nehezebben jutnak megjelenéshez, mint azok a szerencsésebb társaik, aikik a fővárosban élnek, vagy valamilyen Budapesten működő kutató intézethez tartoznak. Vitathatatlan, hogy sok ebben az igazság. Nálunk az elmúlt négy évtized fo­lyamán sajátos módon úgy alakultak a dolgok, hogy a könyvkiadók, különböző szerkesztőségek elsősorban, sőt majdnem kizárólagosan a. fővárosba koncentrálód­tak. Ezeknek a kiadóknak megvolt a maguk szűkebb munkatársi gárdájuk, aho­vá máshonnan betörni na­gyon nehéz, majdnem le­hetetlen volt. A tárgyilagosság kedvé­ért meg kell azért említe­nünk, hogy ha hivatásos könyvkiadó — egészen a legutóbbi időkig, a debre­ceni Gsokonai könyvkiadó — megalakulásáig 1988. ja­nuár 1-jóig — nem is lé­tezett a fővároson kívül,- azért majdnem minden me­gyében és nagyobb város­ban volt eddig is valami­lyen kiadói tevékenység. A megyei, városi tanácsok és a különböző olyan intéz­mények, mint a könyvtá­rak, főiskolák, múzeumok, levéltárak, művelődési köz­pontok jelentettek meg könyveket, többnyire épp a helyi alkotó értelmiség publikálási nehézségeinek csökkentése érdekében. Ám miután ezek a helyi kiadványok sajnos, nem jutnak el az ország minden részébe, s nem kerülnek belőle többnyire a könyv­terjesztési hálózatba sem, ezért nehéz igazán áttekin­teni a vidéki könyvkiadást. Mégis úgy gondoljuk, hogy megyénk ebből a szempont­ból a középmezőnyben he­lyezkedik el. Tudunk arról, hogy néhány szerencsésebb megye éppen hagyományai következtében (mint példá­ul a Békésben a Tevan és Kern nyomda) előnyösebb helyzetet teremtett, s így ott jóval több ilyen helyi kiadvány látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, de azért megyénk is elég rég­től fogva igyekezett fölvál­lalni, hogy az itt élő toll- forgatók, írók, költők, ku­tatók, szakemberek nyil­vánosságot kapjanak. Az elmúlt 10—15 évben megjelent helyi kiadású művekből már egész szép ikis könyvespolcot lehetne megtölteni. A kiadványok között rangos helyet foglal­nak el a múzeumi évköny­vek, beleértve a 'kisvárdai, a nyírbátori és a mátészal­kai múzeum kiadványait, a levéltári közleményeket. A főiskolai évkönyvekből, il­letve tudományos közlemé­nyekből is sók jelent meg. Külön említhető a megyei könyvtár kiadói tevékeny­sége, a már negyedik-ötö­dik kötetnél tartó sorozata, az úgynevezett Téka köny­vek, s az írócsoport is szinte a megalakulástól kezdve igen aktív kiadói tevékenységet folytat. Egy­részt 5 antológiát jelente­tett meg az elmúlt 10 év során és a Tiszta szívvel sorozat már all. kiadvány­nál tart. (Mester Attila posztumusz kötete is most van nyomdában.) Dicséretet érdemelnek az idegenforgalmi szemponto­kat szolgáló megyei és vá­rosi útikalauzok is, ame­lyek megyénk kulturális, művelődési lehetőségeinek feltárásában jelentős sze­repet töltenek be. Megem­líthetjük a könyvkiadással foglalkozó intézetek sorá­ban a Pedagógiai Intézetet is, kiadványaik között je­lentős a megyei olvasó­könyv sorozat (történelmi, földrajzi, irodalmi). Még a szakszervezet is vállalko­zott kiadványok, szépiro­dalmi művek sponzorálá- sára. {Hívogató-} űzetek.) Néhány kiadvány gazdája pedig a Népfront. Érdekes vállalkozás a megyei ta­nács egészségügyi osztálya által kezdeményezett soro­zat, a megyénk orvosait és gyógyszerészeit bemutató könyvek (História Medica). Ebből is több kötet látott napvilágot. Sajnálhatjuk viszont, hogy a nyíregyházi kis­könyvtár című vállalkozás valamiképpen abbamaradt. Pedig ennek is több mint tíz kötete látott napvilágot a 60-as évek közepétől kezdve. A városi tanács tá­mogatásával jelentek meg viszont Margócsy József érdekes várostörténeti könyvei. Még az egyházak kiadói tevékenységét is megemlíthetjük. A görög katolikus egyház jubileumi évikönyve például a közel­múltban jelent meg. ör­vendetes, hogy. nemcsak a megyeszékhelyen, hanem néhány városban, nagyköz­ségben is gondot fordíta­nak a helytörténeti és más emlékek feltárására és publikálására, így például Nagy kallóban vagy Üj fe­hértón. A felgyorsult társadalmi, gazdasági és közéleti moz­gás következtében vidéken is jelennek meg kisszövet­kezeti lap- és könyvkiadók, így megyénkben is létre­jött a Stádium Kiadó Kis­szövetkezet, amely néhány értékes kiadványával má­ris felhívta magára a fi­gyelmet (a Fordulj az asz- szonyokhoz című antológia és a Kulissza című színházi lap). Csak sajnálni lehet, hogy a lehetőségek éppen olyan­kor adódtak az írástudók, kutatók számára, amikor a vidéki könyvkiadásban is fokozottabban jelentkeznek a gazdasági nehézségek. Mégis úgy gondoljuk, nagy jelentőségű, hogy a főváro­son kívül élő alkotó értel­miség ilyen szempontból talán közelebb áll ma a „nagvkorúsikodáshoz", mint bármikor az elmúlt évtize­dekben. Bodnár István Petkes József rajza: az anarcsi ház a Sóstói Múzeumfaluban. Hihetetlen történet ohantam a Parla- ■ I mentbe, mert hí- vatott a miniszter- m ■ elnök. Útközben -*• ^ azon törtem a fe­jem, vajon mit követtem el, hogy ilyen ma­gas rangú személyiség kéret maga elé. — Szeretném, ha segítene rajtunk — tért a lényegre a politikus, miután a felme­rült nemzetközi és belpo­litikai kérdések megítélésé­ben, teljes nézetazonosság alakult ki köztünk. — Az a szomorú helyzet, hogy üres az államkassza, viszont Be- dudáliából háromnapos lá­togatásra hazánkba érkezik a miniszterelnök. Mivel egy fillérünk sincs, nem tudjuk vendégül' látni. A delegáció már útban van. nemzetközi botrány lenne, ha a kor­mányfő repülőgépét Buda­pest — teszem azt, köd mi­att — nem fogadná. Ebben a nehéz gazdasági helyzet­ben arra kérem, hogy ön lássa vendégül a bedudál miniszterelnököt! Holnap délelőtt fél tízkor érkezik a gép a Ferihegy 2-re. Mind­össze egy hivatalos tárgya­lás lesz délután négykor itt„ a Parlamentben. Nyelvi problémái nem lesznek, mert Nemír Namir kormányfő az ötvenes évek elején Buda­pesten járt egyetemre, be­szél magyarul. A szívessé­gét azzal tudom honorálni, hogy a költségek egy részé­re a pénzügyi kormányzat adókedvezményt ad. Vilá­gos? Mit lehet erre válaszolni? Világos. Másnap a repülőtéren ka­tonai tiszteletadás és dísz- sortűz helyett meleg kézfo­gással köszöntöttem Nemir Namírt, majd kis Traban­tommal a Hősök terére in­dultunk koszorúzni. — Maguk miben sántikál- nak itt? — kérdezte tőlem egy civil pasas, amikor a Műcsarnok mellett leállított kocsim csomagteréből kezd­tem kiráncigálni egy szerény külsejű koszorút. Koszorúzni jöttünk — mondtam a rendőrség kép­viselőjének, mert a civil ru­ha ellenére lesirt róla, hogy legalább őrmesteri rendfo­kozatig vitte fel az isten a dolgát. — Kik maguk? — ö a bedudál miniszter- elnök — mutattam Nemír Namírra. — Szóval, alternatívok? — kérdezett vissza a rend őre. — Figyeljen ide. arany apám! A koszorút visszarak­ja a kocsiba, és gyorsan olajra lépnek, mert külön­ben iderendelem a vízágyú­kat! Mondanom sem kell. hogy a miniszterelnöki fogadással is gondok voltak. Két és fél órát késett a lajosmizsei személyvonat, emiatt késő estig elhúzódtak a délután négyre kitűzött tárgyalások. Hogy mi köze a lajosmizsei Serfözö Simon: Intettük volna Sátorozhattak a magas halmok, ha már tájainkra ide települtek. Ellehettek tőlünk nyugton, engedékeny gazdáitól e földnek. Volt elég hely megférni velük, fákkal, árkokkal is megértésben. Fickándozhattak erek, folyók, a kanyarokban el is időzhettek éppen. Csak amikor e fészek hazából sokszor már majd kiöntötték, álltunk elébiik gátakkal, intettük volna tisztességre őket. S elleneinket vertük el innen, míg győztük elszánt erővel régen. De amitől Európa harangjai azóta is megkondulnak délben. Már az elmúlt nyáron fe­szült érdeklődés kísérte Be- reg-szerte Sára Sándor filmrendező és munkatársai fáradozását újabb filmjük alkotására. A rendező ígé­rete szerint a XXI. Magyar Filmszemle előtt, február 4- én Vásárosnaményban, ősbe­mutatón vetítették nagyszá­mú érdeklődő jelenlétében a Csonka Bereg című fil­met: a termet zsúfolásig töl­tötték a film „szereplői”, hozzátartozóik, s az érdeklő­dők. Amint a terem elsötéte­dett, s a vetítővásznon ol­vashatóvá lett a film címe — Csonka Bereg — feszültség vibrált a levegőben. Érzékel­hetővé vált, hogy a kamerák előtt milyen belső vívódások eredményeként szakadt fel a fékentartottság érzése. Az is érzékelhető lett, hogy a rán­cokkal telehintett arcú em­berek maradék zavarát nem a kamera jelenléte okozta, sőt, meglepő biztonsággal nyilatkoztak, hanem a hely­zet, amikor őszintén, igazat montlva beszélhettek, lelket könnyíthettek ők, kik maguk áldozatok voltak, szólhattak végre mindarról, ami velük, az ártatlanokkal megesett az 1940-es évek második felé­ben. ősbemutató Vásárosnaményban Csonka Bereg Arról, hogy mi történt, amikor elmentek a frontka­tonák, s érkeztek a rendfenn­tartó szovjet csapatok, kik a község vezetőit munkájuk folytatására kérték. S aztán újraindult az élet, miközben szabad szálláshely kellett átvonuló csapatoknak, éle­lem, takarmány. Az igénye­ket mindig dobszó útján, a kisbírók közölték... Míg­nem egy verőfényes novem­beri napon — sokan még a pontos dátumra is emlékez­nek: november 20-án — a beregi falvakban megper­dültek a dobok, s a kisbí­rók parancsot hirdettek Ló- nyától Tarpáig, Gergelyi- ugornyától Barabásig, Jánd- tól Beregdarócig: a munka­képes férfiak, 18 és 50 év közöttiek jelentkezzenek, a kijelöltek pedig fogattal együtt. Azután az egybe­gyűltekkel közölték, hogy három napra hadimunkára viszik őket. Névsort olvasva ültették őket szekérre, s a karavánok elindultak Bereg­szászra. Fiatalok, akik egyál­talán nem is voltak kato­nák. Aztán Szolyvára, aztán távolabbra ... Beregben maradtak az édesanyák, feleségek, gyer­mekek, kik az övéiket min­dig visszavárták, mert a há­rom nap múltán nem jöt­tek. Maradtak családok kenyérkereset nélkül, s ma­radt a félelem évtizede­kig ... Miért? A válasz összefügg a magyar történelem oly gyakori tragédiáival. Már évszázada, hogy a magyar­ság saját múltját megélve- tanulgatva hol a hazai, hol a külhoni összefüggésekre figyelve folytonos önvizsgá­latra kényszerül, miközben pszichikusán kellett elvisel­ni a „bűnös nemzet” elvé­nek terheit. Súlyosabbá ez az öngerjesztett teher a má­sodik világháború után vált, amikor-a győzők diktátuma, s a nemzet vezetőinek poli­tikai indítékokból eredezte­tett ki nyilatkozásai az egyéb­ként fizikai-lelki próbák sú­lyával megküzdő népet hall­gatásra késztették. Következésképpen a tör­téneti értékrendnek, s a nemzettudatnak létrejött egy tudathasadásos állapota, olyan kettőssége, mely min­den ponton ellentmondást erősítőén osztotta meg az erőket. Létezett egy „hi­vatalos” értékrend, a „fa­siszta nemzet,” a „mindenki háborús bűnös” fölemlege­tésével, s egy látens, egy „történelem alatti” érték­rend a valóságos helyzettu­dattal, a visszafogott és el­hallgatott valóságismerettél. Ezért időszerű a félelem burkainak felnyitása, a hall­gatás megtörése. Egyelőre a filmművészet eszközeivel. A huszonnegyedik órában, mert e napszívta, ráncos ar­cú, kegyetlen sorsot megélt emberek fogyóban vannak.. . Miklós Elemér vonatnak a bedudál mi­niszterelnökhöz? Hát az, hogy a hadügyminiszterének a magyar kormányhoz közel álló vadásztársaság egyik tagja adott szállást Alsóda- bason. A tábornok jött vol­na Pestre időben, de elrom­lott a Cinege úajos nevét viselő katonai helikopter, így kénytelen volt vonattal utazni. Nem akarom a bedudál vendég itt-tartózkodásának minden percét teljes részle­tességgel ismertetni, de any- nyit még elmondok, hogyan bonyolítottuk le takarékos­sági okok miatt a budapesti városnézést. Nemir Namírt elvittem egy Szondy utcai borozóba, ren­deltem két liter rácalmási rizlinget, majd egy képes­könyvet dugtam az orra alá. Megnéztük benne a Népsta­diont, a Halászbástyát, az Operát, a Bazilikát, meg még sok más nevezetességet. Éjjel tizenkettőt mutatott a Bazilika nagyharangja, amikor elindultunk hazafe­lé. A poharazgatás miatt % Trabanton már nem tudtunk a pestlőrinci szálláshelyünk­re hajtani, ezért az egyik ke­rületi rendőrkapitányság előtt elénekeltük a székely himnuszt, és közben Nagy Imrét éltettük. Rögtön kap­tunk szállást. Reggel viszont tisztáztuk, hogy az éjjeli éltetésnél a mostani, a kisebbik Nagy Imrére, a KISZ KB első titkárára gondoltam, nem pedig a régire ... Á bedudál vendég el­utazása után a költségelszámo­lást annak rendje- módja szerint be­nyújtottam a pénz­ügyi kormányzatnak. Egy hét múlva a következő levelet kaptam: ”T. Ügyfelünk! Személyi jövedelemadó-bevallása alap­ján megállapítom, hogy 34 ezer 850 forint adóhátralé­ka van ... stb ... stb .. . Ti­zenöt napon belül fizesse be .. Visszaírtam, hogy a bead­ványom nem adóbevallás, hanem költségelszámolás volt, mivel nekem tartozik a kormány. Újabb levél: „Benyújtott kérelmére ér­tesítem, hogy számítógé­pünk tévedése következtében a 34 ezer 850 forintos adó­tartozásából 13 forint 25 fil­lért jóváírunk és visszauta­lunk. Ekkor határoztam el, hogy panaszt teszek a mi­niszterelnöknél. Már második napja hí­vom telefonon, de nem tud­ják adni. Állítólag delegáció élén hivatalos, baráti láto­gatásra Bedudáliába utazott. Kiss György Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom