Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
Halász Judit Filmkultúránk ugarán A koncertjére várakozó gyerekhad üdv- ivalgása, tapsorkánj'a közepette száll kii a bocsiból a Bujtosi Szabadidő Csarnok előtt, lányos könnyedséggel fut föl a lépcsőn; a virágcsokortól meghatódik. Mozdulataiban, ■nosolyában természetesség; viselkedésében woma sincs a sztárokra jellemző távolságtartásnak. A Nyíregyházán tartott három fellépés 'gyikének szünetében beszélgettünk. Halász Judit Budapesten született, ott érettségizett a Sziilágyíi Erzsébet Gimnázi-' umban. Ez az iskola, amely zenetanításáról /olt híres, juttatta a színpad közelébe. Iro- ialom- és énektanárára gondol vissza szeretettel; a századik magyarórán mindig jelenetet mutattak be a diákok. Ö maga gyakran megfordult szavalóversenyeken. — Én voltam a suliban az ügyeletes versmondó. Emlékszem egy nagy alakításomra: Majakovszkij művet kellett mondanom. Ebben szerepelt egy sor: „önt Sztálin elvtárs hívatja.’’ Ezt sokszor élőadtam. Igenám. csakhogy 1953-ban meghalt a népek bölcs vezére... Hogy mondjam ezután? — töprengtem. S egyszer „átírtam": „önt Lenin elvtárs hívatja .. ." A főiskolára azormal fölvették. Legtöbbel Pártos Gézától, majd Várkonyi Zoltántól tanult, akik szerinte nemcsak kitűnő színházi emberek voltak, hanem nagyszerű pedagógusok is. Már ekkor több filmben kapott megbízást, mígnem végzés után, 1964-ben egy fél évet Pécsett töltött, majd Várkonyi a Vígszínházba szerződtette, ahol ma is játszik. Számtalan film- és színházi szerep jelezte útját: a Gyermekbetegségek, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán, a Mii lesz veled Eszterke?, az Álmodozások kora, az N. N. a halál angyala és az igazi kiugrás, a Szerelmesfilm. (Az én nemzedékemnek Halász Judit mindig is Szabó István művének Katája marad ...) — Kata sok tekintetben én voltam — emlékszik vissza —, hiszen Szabó tudta, hogy egykor lovagoltam. Ezért formázta úgy a szerepet. Jó barátok voltunk, ő tehát engem is „beleírt" a figurába . .. („Halász Judit a zavart kamaszlány érdességétől a szerelmes nő bódult apró hangjáig teljes jellemet és sorsot mutat meg” — írja Szabó István monográfusa, Karsiai Kulcsár István.) A film után 3—4 évvel kezdődött a gyér- . mekmüsorok sorozata. (Halász Judit maga is anya: gyermeke most harmadikos gimnazista, és nem művészpályára készül .. .) Pályája nagyjából egyszerre indult az akkori Illés együttessel. Gyakran szerepeltek együtt; Illések zenét szereztek a filmekhez, majd a Fonográffal is fönmaradt a barátság. A Bojtorján együttessel immár 11 éve tart a kapcsolat. Számtalan műsor, lemez dokumentálja ezt; legutóbb a Gyerekkor című album készült el. • Halász Judit azonban elsősorban színésznő. A Vígszínházban naponta 1250 nézőnek kell játszania. Az utóbbi 8—9 évben nem sok filmben láthattuk, inkább a Vígben dolgozik. Kedvenc szerepei jelenleg a Játszd újra, Sam, amely hat, s Az ügynök halála, amely három éve van műsoron, de élvezi A kopasz énekesnőt is ... — Ionescót az utóbbi évekig kultúrpolitikai okokból nem lehetett bemutatni, jó tudni azonban, hogy az abszurd román származású, franciául alkotó szerzője állítólag Karinthy ötletei nyomón kezdett el írni. .. Arra a kérdésre, hogy szerinte mennyire van válságban a művészet, egyszerűen amy- nyit mond: a színház sincs másképp, mint a társadalom: új struktúrára lenne szükség. A legnagyobb probléma gazdasági természetű: egy 370-es befogadóképességű színház ugyanannvi támogatást kap, mint a Víg. — A jegyek árát, különböző megfontolásokból ma senkii sem meri fölemelni, hiszen akkor mi lesz azokkal, akik nem tartoznak a „társadalmi elithez”, a diákokkal és a pedagógusokkal? Pedig mi legszívesebben nekik játszunk. A színész rögtön megérzi, hogy bérletes-e az előadás, vagy sem. Más az atmoszféra. A gyerekikoncertek hangulata azonban minden alkalommal magával ragadó. Halász Judit ellenben énekesként is elsősorban színésznői. A színházat azért szeretem, mert ott az ember egész fizikumával kell hogy közvetítsen. A film teljesen más. Két különböző mesterség, bár ugyanabból a tehetségből táplálkozik. A színház lényege a teatralitás, hiszen a televízió dokumentumaival nem tud versenyezni. — Mi a véleménye a magyar kultúra Budapest-centrikusságáról? — Én szeretek vidékre menni. Árunál is inkább, mert az utóbbi évtized jelentősebb műhelyei is vidéken alakultak kii: Kaposvárott, Szolnokon, majd Kecskeméten, s csak később a Katona József Színházban, Pesten. Ott egyébként, ahol a társulatokat csak a lokálpatrióta városvezetés tartja fenn, fölösleges a színház. A beszélgetés végén elárulja, hogy legutóbbi nyíregyházi szereplésekor kapoítt egy kötetet, amelyben a szabolcsi írócsoport tagjainak gyermekversei vannak: válogatni fog belőlük műsorához. Mivel azonnal kezdődik az újabb fellépés, sietnie kell: megkérem, fogalmazza meg, milyen színjátszás az eszménye: — A színház közöis szellemi munka terméke. Én a jó színészetet szeretem. S az mitől lehet jó? Attól, h,a szuggesztíven közvetíti a gondolatokat. Én is úgy szeretnék játszani, hogy magamból is tudjak adni. Ezt én úgy hívom, hogy személyes színjátszás. Karádi Zsolt Sárikái és Aktatáska Utóneveink többsége évszázadokon át többé-kevés- bé a vallással függött össze Ez azt jelenti, hogy a szülők valamely bibliai személy (pl. Mária, Zsuzsanna, József, János) vagy szent, hitvalló, I mártír, egyiházatya nevét (Ilona, Veronika. István. László) adta gyermekének, bár a név használatakor már senki sem gondolt vallási eredetre. így volt ez Oroszországban is. Az októberi forradalom győzelme után gyökeres változások í következtek Szovjet-Orosz- ; országban minden tekintetben. S voltak olyanok is, akik ügy gondolták, hogy a vallást még a névadásból is törölni kell. Így a szülők az 1920-as- években a Szovjetunióban különös és szokatlan neveket kezdtek adni gyermekeiknek. A forradalom győzelmével, illetve az k____________ új világnézettel függnek össze az alábbi nőd nevek: Diamara (ddaletikus materializmus), Revmira (világforradalom), Pobjeda (győzelem), Revoljucija (forradalom). A férfinevekben Lenin neve fordul elő valamilyen formában: Vií (Lenin monogramja), Vladlen (Vlagyimir Lenin), Vlagyilen (Vlagyimir I. Leniin), Ninel (Lenin neve visszafelé olvasva). Marlen (a Marx és a Lenin név összerántása), Rodlen (leninistának született). A két nevezetes munkásmozgalmi hónap mindkét nemben előfordult (május, október) : Máj — Maija; Oktyabr —■ Oktyábrina. Természetesen más típusú nevek is akadtak — utalva ezekkel is a szocializmus építésére, az új, megváltozott körülményekre. Női nevek: Barrika- da (barrikád), Indusztrija (ipar), Sesztyerjonka (fogaskerék), Artyillericseszkaja akagyemija (tüzérakadémia). Férfinevek: Vagon, Senij (lámgész), Portfel (aktatáska), Pjatvcset (az 5 terv negyedik évében született fiú), Glavszpirt (egy spiiirituszüzem neve. Akadt azért szellemes megoldás is: Antyi (az apa és az anya nevének — Anna és Tyimo- fej — első szótagjából keletkezett). Az említett nevek csupán a 20-ias évekre voltak jellemzőek, hamar kimentek a divatból. Mutatja ezt többek között a 70-es években végzett felmérés is, amely szerint a következők a leggyakoribb nevek az OSZSZK-ban: Natalja (Natália), Jelena (Ilona), Olga, Tatyjana, Irina (Irén), illetve: Alekszandr (Sándor). Alekszej (Elek), Szergej, Andrej (András), Dmitri j (Demeter). Érdekes az, hogy a gyakorinak vélt Iván név nem fordul elő az első tíz között}. Mizser Lajos ____________J Néhány évvel ezelőtt ádáz viták dúltak akörül, mit kell az általános műveltség fogalmán értenünk, mi képezi tartalmát, s arról is, hogy ezek a tartalmak miilyen csatornák segítségével közvetíthetők. Az egyik ilyen eszmecsere színhelye a Bessenyei György Tanárképző Főiskola volt. Azóta a viták elültek, bár nem feltétlen azért, mintha konszenzus jött volna létre, sokkal inkább azért, mert maga a műveltség vált kevésbé fontossá. No, nem a deklarációk szintjén, mert ott a tudás mindig megkapta az egykori rangjához illő szép szavakat, hanem a gyakorlatban, ahol ünneplőruha helyett legfeljebb farmeröltözékkel kellett beérje. Időközben az iskolák állapota hozzáigazodott az általános társadalmi közállapotokhoz, így egyre kevésbé alkalmasak annak a szerepnek a betöltésére, amelyet az egykori viták képviselői szántak nekik. Az általános műveltség — bizonyos állandó elemek mellett — folyamatosan átrajzolódó határvonalak által körülhatárolt egység, a változó kor változó körülményei hangsúlyokat helyeznek át, fontossági sorrendet változtatnak meg, s ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor lépéshátrányba kerülünk. A magyar iskolaügy lépéstartási kísérletei mind ez idáig a koncepciótlan kapkodás, az átgondolatlanság jeleit mutatják. Valamikor az általános műveltség központi eleme volt az olvasottság, az irodalmi tájékozottság. Felesleges azzal áltatnunk magunkat, hogy ez megőrződött mostanáig, ugyanis központi szerepkörét rég elveszítette. Az olvasásra fordítható szabadidő döntő hányadát ma a mozgóképi’ médiumok kötik le. A videózás viharszerű gyorsaságú fejlődésével még az az akadály is kiiktatódott, amelyet eddig a tévé vagy a mozi kötött időpontjai jelentettek, a néző a programokat a saját időrendjéhez alakíthatja. Kérdés, hogy a humán műveltség keretein belül a filmkultúra, pontosabban a mozgóképi kultúra át tudja-e ma venni azt a szerepet, amelyet korábban az irodalmi kultúra jelentett. Erre a kérdésre sajnos nemmel kell válaszoljunk. Mozgóképi kulturáltságunk állapota csüggesztően alacsony szintű, s ez nemcsak abban ölt testet, hogy kevés néző akad, aki a formanyelv és tartalom összefüggéseiben nézi és látja a filmet, hanem főként abban, hogy hatalmas ellenzéke támadt minden olyan filmnek, amely nem modern népmese, s iszonyúan kicsire zsugorodott azok tábora, akik a gondolatilag is igényes filmek iránt vonzódnak. Ifjúságunk a Piedone-pofo- nok, a Terminátor-iigazság- osztás, a Ninja-bátorság hamis eszményeinek jegy ébert nevelkedik, valóságos eszményekkel alig találkoaik, holott a humán kultúra mindenkori jelentősége éppen abban rejlett. hogy modellhelyzetek felmutatása révén választásra kényszerítette gondolkodásiban, cselekvésben is az egyént. Nem reális alternatívák közül választani azonban csak tévútra vezethet. Hogy a mozgóképi formák terjedésével párhuzamosan miért nem fejlődött a mozgóképi kultúra nálunk, erre vonatkozóan komoly felméréseken alapuló, átfogó igényű válasz még nem született. De amögött, ahogy a dolgok állnak, megosztott felelősséget kell feltételeznünk. Az általános műveltség 'mindenkori első számú közvetítője az iskola. A magyar iskolaügy még ma sem képes eljutni annak felismeréséig, hogy azoknak az impulzusoknak a feldolgozására, amelyek a gyermeki személyiséget érik, csak sokoldalú tanári segítség révén nyílik lehetőség. Könnyű elmarasztalni a gyereket az igénytelen filmekhez vonzódás miatt, de vajon kapnak-e elég segítséget ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni értékes és értéktelen között? Intézményesen aligha. Az iskolaügy tehát magára hagyja a tanulót a mozgóképi élménnyel, s tudomásul veszi a spontán módon kialakuló hatásokat. A televízió műsorrendje pedig hozzáigazodik filmkultúrálatlanságunk- hoz, készséggel kiszolgálja a kialakult „igényszintet”, s még csak kísérletet/ sem tesz arra (aimit pedig a zeneértés, a színházi élmény befogadás terén pl. Mihályi, Almási műsoraiban megtett), hogy tudatos nézővé formálja azt, aki nap mint nap a láda elé ül. Felelőskeresőben eljutunk egyébként a filmforgalmazás, a kábeltelevízió elüzletiese- dett szemléletéhez, film- könyv-kiadásunk szegényes voltához, a kultúrmozgialom reménytelen partizánháborújához, de aligha ez az előrelépés útja. Mindenekelőtt azt kellene tisztáznunk, milyen károkkal jár a jövőre nézve a jelenlegi áldatlan állapot. Hamar Péter A legrégibb irat Árpád-kori Az irattárak: és a levéltár kapcsolata A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár 1723. évi alapítási idejét tekintve a megye legrégibb intézménye. A levéltár mind tudományos és közművelődési intézmény azoknak a történeti, tudományos és kulturális szempontból értékes iratoknak, dokumentumoknak a gyűjteménye, amelyek a középkortól kezdődően a megyei hatóságok, hivatalok, falusi elöljáróságok, régi tekintélyesebb családok, jelentős személyiségek, illetve gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenysége során keletkeztek. Az intézmény alapvető feladatai közé tartozik a. birtokába került dokumentumok őrzésén túl azok rendszerezése, a kutatás számára történő feldolgozása is. A levéltár gazdag gyűjteményében legrégibb irat még az Árpád-korból maradt ránk. Az intézmény egyik fontos feladata a történeti szempontból értékes iratok, dokumentumok felkutatása, gyűjtése. A levéltár mindezen tevékenysége mellett ágazati felügyeletet lát el a megyében működő yá- lamennyi szerv irattáránál. Az irattár az ügyintézés során lezárt, elintézett ügyiratok tárolására, őrzésére létrehozott hivatali részleg. A levéltár illetékességi körében több mint nyolcszáz „iratképző szerv” irattárának rendszeres felügyelete tartozik. Az irattárak és a levéltár közötti jó kapcsolat mindkét fél számára elérendő és kívánatos, ugyanakkor hasznos is. Az ellenőrzés a levéltár részéről mindenképpen segítő szándékú, magában foglalja a megelőzés, az iratkezelés során keletkezett hibák elhárításának akaratát is. E munka eredményessége pedig csak jól felkészült, szakmai szempontból hozzáértő, az iratkezelés rendjéért felelős iratkezelő, illetve irattáros segítségével biztosított. A levéltár belső feladatai során kapcsolatba kerül olyan ügyfelekkel, akik magáncélra vagy közérdekből ügyiratok másolatait kérik: pl. szolgálati idő igazolása a munkaviszony megállapításához, szakképesítések, iparigazolványok és tulajdonjog igazolásához, néha peres ügyekben a bíróság is levéltári bizonyítékokra támaszkodnak. Minden szolgáltatás előfeltétele, hogy rendezett irattári anyag kerüljön az irattárakból a levéltárba. Ez a kivánalom azon túl, hogy bizonyítja az irattárak és a levéltár egymásrautaltságát, egyúttal felveti az irattárakat működtető szervek, intézmények felelősségét is. Az utóbbi évek során mind gyakrabban találkozunk a szervek vezetőinek szemléletében jelentkező kedvező változással. Az iratkezelés szervezettségét és az irattárak állapotát, elhelyezését alapul véve, legjobb kapcsolat a tanácsokkal és a nagyobb gazdálkodó szervezetekkel alakult ki. A több évtizedes működés során egyre nyilvánvalóbbá válik a szervek számára, hogy a termelői tevékenységük szervezéséhez, ügyviteli munkájuk ellátásához nélkülözhetetlen az iratok visszakereshetősége. Fontos, hogy a történeti és további ügyviteli értéket nem képviselő dokumentumoktól, iratoktól a selejtezés során rendszeresen (de legalább 5 évenként) szabadítsák meg az irattárat. Az ügyiratkezelés és irattározás szakszerű ellátáshoz, hozzáértő dolgozók képzésével is hozzájárul a levéltár. A TIT megyei szervezete keretében szervezett irattárosi tanfolyam szakmai segítsége mellett — az iratképző szervek irányító, érdek- képviseleti testületéi segítségével — továbbképzéseket szervez az iktatással és irattározással foglalkozók számára. Az iratképző szervek és a levéltár között egyre javuló szakmai kapcsolat garanciát nyújt ahhoz, hogy a felszabadulás után keletkezett, jelentős egyedi szellemi termékeket megmentsük a kutatók és a késői utódok számára. Sivadó Sándor megyei levéltár igazgató-helyettese II HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. január 7.
